Isten teljessége
Jeremiás próféta könyve 23,1-40
„Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr. Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, a melylyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk! Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földéből. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földről és mindama földekről, a melyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjökön. A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért. Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis. Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr. Azért az ő útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az ő büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr. A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre. Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem! Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is? Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják? A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért? A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr? És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr? Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe; Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orczám elől. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.”
Áldott Testvérek. E mai alkalommal ismét ezen fejezeten induljunk el, bár ezen fejezetnek már több alakalommal figyelmet szenteltünk, ámde nem lehetséges a mélysége miatt kimeríteni. Figyelmezzünk a 21-27-es versre, és ezzel kezdjük a mai igei barangolásunkat:
„Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is? Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják? A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért?”
A 24-es versben az Örökkévaló, Önmagára utal, és Önmaga teljességére. Hogy megérthessük, kezdjük az elején:
II.Mózes 3,13-17
„Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.”
Az Örökkévaló, megjelenti az egyértelmű ismertető jelét a maga személyének. Echje, azaz: VAGYOK, jelenti= volt, van, lesz. Tehát Örökkévaló, aki mindenkor, mindenhol jelen van! Mindenkor jelen időben. Ezért mondja Yessua:
János evangéliuma 8,52-58
„Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Tehát mielőtt Ávráhám lett, Ő van! Mindenkor, mindenhol, jelen időben. Ezek bár a legfőbb jellemzői, de valójában azt fejezi ki, hogy Ő maga a teljesség! Ebben a teljességben, rendkívüli tanítás van. Elsőképpen: bárhova jutunk életünk folyamán, Ő jelen van! Bármekkora slamasztikába kerüljünk is életünkben, Ő mindenkor megsegíthet! Bár mi is történjék, Ő mindent lát, előle semmi sincs elrejtve! Ám azt is jelenti a teljesség, az Örökkévalóság, hogy: változhatatlan! Az Ő szava örök, ígéretei megvannak, és fenn vannak tartva mindazok számára, akik Őt választják oltalmukul. De! A teljesség nem osztható részekre! Nem szabad az Örökkévaló bizonyos részeit, a többi ellenében, illetve a többi elvetésével preferálni! A tökéletesség, az örökkévalóság, a teljesség, két kritérium által áll! Hogy megérthessük mely alapokra helyezte az Isten ezt, lássunk egy próféciát magyarázatul:
Ésaiás próféta könyve 9,1-7
„De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
Figyeljünk a 7-es versre:
„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
Először is tudjuk, hogy ezen fejezet egy Messiási prófécia, ami azt jelenti, hogy a Messiás által töltetik be! Azt mondja a 7-es vers, hogy Dávid trónján. Dávid jelentése: eggyé tevő, egybe szerkesztő, egyesítő. Tehát minthogy Dávid trónját teszi örök uralommá, ez azt jelenti, hogy a Messiás egy oly trónon ülve uralkodik mindenkiben és mindenhol, melynek alapjai, fundamentumai, tartóoszlopai: az igazság és jogosság! Látjuk a hetes versben továbbá:
„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!”
Tehát bár mindenhol jelen van, de az Ő uralma, az Ő országa mégis egyetlen népre koncentrálódik, mégpedig Dávid királyságára! Tehát Yúdára. Yúda a zászlóvivő, a fejedelmi törzs. Most lássuk a magyarázatot, ami az eddigiekben talán elsikkadhatott sokak számára:
Ruth könyve 4,1-22
„Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle. Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének. És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről. Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom. És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az ő örökségében. A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg. Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben. Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját. És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből; Sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma. És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben. És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettől az asszonytól. Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lőn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút. És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben! És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál. Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak. A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának. És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront; Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot; Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt; Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet; És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.”
Ugye láthatjuk az alapok letételét, a trón felállítását. Boaz igazság és jogosság által lett a „férje” Ruthnak, az pedig moabita volt, tehát eredetileg az Izráél örökségétől idegen. Mégis igazság és jogosság által lett a választott néppel egy, és az ő beoltatása által született meg a Messiás. A törvény azt mondja:
V.Mózes 25,5-10
„Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből. Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ő ángyát, menjen el az ő ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ő testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni. Akkor hívják azt az ő városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem őt elvenni: Akkor járuljon hozzá az ő ángya a vének szemei előtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ő testvérének házát. És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.”
Továbbá azt mondja a törvény a földről:
Mózes IV. könyve 27,1-11
„Előállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza. És megállának Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván: A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért holt meg, és fiai nem voltak néki. Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között. Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az ő atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az ő atyjoknak örökségét. Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának. Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az ő örökségét az ő testvéreinek. Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az ő örökségét az ő atyja testvéreinek. Ha pedig nem leendenek az ő atyjának testvérei, akkor adjátok az ő örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az ő nemzetségéből, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.”
Egyiket a másik nélkül nem lehetséges érvényesíteni! Aki nem akar magot támasztani a testvérének, az az örökségről is le kell hogy mondjon! Ez az igazság, és a jog. Na, most Ruth legközelebbi rokona, akinek a törvény szerint joga lett volna az örökség kiváltására, történetesen nem volt ingerenciája a név fenntartására. Így egyiket sem kapta meg! Boáz azonban a törvény szerint járt el, és jogosan lett övé mind a kettő. Ma hányan tesznek választást vajon? Ma hányan vannak a hívők között, akiknek kell mondjuk az, amit áldásnak vesznek, de a kötelesség és a felelősség elutasításra kerül általuk? De menjünk tovább. Boáz tehát megalapozta a trónt, ami az Örökkévalótól megkívánt életút egyben. Azzal fejezi be Ruth könyvének ezen fejezete:
Rúth 4,21-22
„Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet; És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.”
Dávid tehát egyesíti mindazokat, akik jogosan beszélnek az igazságról. Akik jog szerűen élnek az igazság gyümölcsével. Mert vannak, akik az igazságot a maguk javára akarják használni, magukra nem vonatkoztatják azt. Ezt nevezi az ige így is: kettős mérték. Jog szerint csak azok emlegethetik az igazságot, akik azt elsősorban magukra vonatkoztatják. Ezért mondja Jézus:
Máté evangéliuma 7,1-5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
Mert ugyanis ha valaki törvénykezik, vagy törvénykezni akar, akkor ki kell hogy álljon Ő is az igazság világosságára. Ha mást megítél, akkor az igazság a felperest is megpróbálja! Írva van:
Máté evangéliuma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
Ez a Messiás teljességre jutásával, tehát mind halála, mind feltámadása után az ítélőszékbe való beülésével. Dávid trónja: azaz igazság és jogosság. Tehát ez annyiban módosult, hogy amit szeretnénk Istentől, azt adjuk meg másoknak. Ez a vetés, aratás törvénye. Amit vet az ember, azt aratja. Ez nem azt jelenti, hogy a bűnt nézzük el. Sőt! A bűnt jelentsük ki bűnnek! De ne hirdessünk ítéletet a bűnös felett, mert az Yessua dolga!
János evangéliuma 5,19-27
„Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.”
Beszéljünk még egy picit Dávidról. Dávidról sok mindent mondhatunk, de azt hogy soha nem botlott meg, nos, azt nem. Hogy jön ide az igazság akkor? Dávid egész életében törekedett az Istennel való jó kapcsolatra, tehát mindenkor egy valós függőségben élt az Örökkévalóval. Amikor mégis megbotlott, akkor ha kellett, nyilvánosan gyakorolt bűnbánatot, és egyben ezzel is az Isten mindenhatóságát mutatta fel, és ezzel egy időben az Isten dicsőségét hirdette! Nem úgy, mint Saul, aki nyilvánosan dacolt az Istennel, hanem úgy, mint aki bizonyságot ad mindenek előtt arról a tényről, hogy az Isten számára az egyetlen fontos az életében, akiért mindenről kész lemondani! Tehát Dávid igenis törekedett az igazságra, Dávid meg akart igazulni, Dávid az igazságot választotta oltalmául, és az igazság által hagyta magát megítéltetni is. Hogy is mondta Jézus?
Máté evangéliuma 7,7-8
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
És mindezek fényében figyeljünk csak:
Ésaiás próféta könyve 54,1-17
„Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből; És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad. Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”
Igazság által lesznek erősek azok, akik Yerusálemben élnek, azaz: egyesülve Dávid által, az Úrral való békességben! Aki keres, az talál. Tehát: törekedjük az igazságra! Ami rajtunk áll, azt nekünk kell megtennünk, hisz ezzel mutatjuk fel az Isten előtt, hogy az Ő megigazítására mindennél nagyobb szükségünk van! Nekünk kell igyekezni ebben, tudva azt, hogy ahol a mi erőnk véget ért, ott kezdődik az Isten ereje! Ami számunkra már nem megy, ott kezdődik az Isten hatalma. De az Isten szabadítását és hathatós segítségét csak azok látják meg, akik törekedtek az Isten által rendelt igazságra! Ám beszéltünk az előzőekben arról a tényről, hogy igazság és jogosság, ami által áll ez a trón is. Mert vannak, akik csak részben emlegetik az igazságot, tehát magukra nem vonatkoztatják. Sőt, az igazság palástja alatt visznek véghez gonosz dolgokat. Figyelem:
II Királyok 9,16-37
„És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot. Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog? És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza. Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt. Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele. És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz! Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia? Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben. És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta: Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint. Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt. És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában. Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében. És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon. És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa? Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember. És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt. Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya. De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit. És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén, És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!”
Jéhu a történet hőse ugye?! Jéhu az Örökkévaló által küldött szent prófétáktól szólt ítéletet hajtotta végre, az Örökkévaló rendelése szerint. Megölte Izráél királyát, Jórámot. Majd a 30-as verstől, egy érdekes leleplezés tanúi lehetünk:
„És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon. És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa? Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember. És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt. Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya. De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit. És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén, És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!”
Jézabel kifestette magát, felékszerezte magát, vagyis kívánatossá tette magát (ennek fontosságára még visszatérünk). Majd amikor Jéhu beér a kapun, Zimrinek nevezi. Nem tévesztette össze Jéhut Zimrivel, hanem nagy súlyú ítéletet hirdetett Jéhunak. Zimri-ről az I Királyok könyvében olvashatunk, és konklúzióként talán annyi elég most róla, hogy zendülés, azaz lázadás által kerekedett fel és támadt az urára, majd öngyilkos lett. Tehát az, hogy Jézabel őt Zimrinek nevezte, valójában azt jelentette, hogy az a személy, aki lázadással veszi át az ország feletti uralmat. Na, most jön a dekoráció fontossága. Az, hogy Jézabel felékesítette magát, tehát hogy „kívánatossá” tette magát, azt a célt szolgálta volna, hogy ezen Zimri megnevezés elbátortalanítsa Jéhut, és vegye észre hogy Jézabel kompromisszum kész. Tehát az uralmat megtarthatta volna Jéhu, majdnem „törvényesen” is, ha feleségül veszi Jézabelt. Nos, nem így történt, hanem a felemelkedett hangvitel után, Jézabel csúfos zuhanásba kezdett. Figyeljük meg Jézabel jellemét, mert komoly tanítás van ebben. Ez volt az a Jézabel, aki „törvényes” segítséget nyújtott Akhábnak, Nabóth esetében.
Királyok I. könyve 21,1-13
„És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett. És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát. És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget. Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret. Hozzá menvén az ő felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel? És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet. Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét. És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak; És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére; És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon. És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött; Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére. Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala.”
Az Izráél számára „igaznak tűnő” eljárás által, igaztalan módon öletett meg egy akadályt jelentő embert. Az igazság „látszatát” fenntartva él igaztalanságban, és vezet romlásba, halálba másokat. Hiszen írva van:
III.Mózes 24,15-16
„Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.”
Tehát Jézabel ajánlása az volt, hogy a törvényre hivatkozva, a törvény által ítéljék, ítéltessék el másokkal az igazat. Igazságra hivatkozva ugye az nélkül, hogy neki valami része is lenne az igazsághoz. Ez valójában egy szellemiség, és bár Jézabelnél lepleződik le, de az ő neve valójában nem Jézabel. Tehát egy szellemiség, aki az igazság látszatát használja fel az aljas és alantas céljai eléréséhez! Ugyan ez a szellemiség jelenik meg az újszövetségi írásokban is:
Máté evangéliuma 14,1-11
„Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.”
Látjuk és értjük? Tehát Heródiásnak akadályt jelentett a Bemerítő, azaz Éli, mert hatással volt Heródesre az igazság, amit a Bemerítő hirdetett! Hogy megtarthassa a hatalmát, törvényre hivatkozva kényszerítette Heródest, hogy megölje a Bemerítőt. Ugyanis írva van:
5Móz 23,23
„Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.”
Tehát ha valaki megfogad valamit, megígér valamit, esküszik valamire, akkor úgy kell teljesítenie, mintha az Istennek ígérte volna meg! Ez a törvény! Heródes meg szépen belekönnyelműsködte magát ebbe a helyzetbe. De látjuk ezt a szellemiséget? Értjük mekkora valós veszély számunkra? Értjük,hogy mennyire fel kell ismerni őt? Mennyire tisztában kell lennünk az igazsággal? Mennyire meg kell ismernünk az igazságot, hogy az igazságnak „tűnő” dolog, vagy a féligazság ne téveszthessen meg minket? Gyakorta hallani a gyülekezetekben a Jézabel szelleméről. Alapvetően téves dolog ez. A róla való tanítás először is azt mondja, hogy csak nő lehet az illető, akit birtokol. Tévedés! Előszeretettel nő az akit használ, de használ férfit is a céljai eléréséhez! A második: csak akkor veszti el a megtévesztés erejét egy ilyen szellemiség, ha nevén van nevezve! Nos: nem Jézabel a neve! Tehát értsük meg Testvérek, akik az igazságnak csupán a látszatára törekednek, éspedig azért, hogy az „uralmukat”, „elsőbbségüket”, „hatalmukat” fenntarthassák, azok ezen szellemiség által vezettetnek. Az Úr népe nem választja szét a jogosságot az igazságtól! Nem két különböző esetként tekintenek ezen fundamentumokra, hanem egyként értelmezik és tartják meg ezeket. Dávid szeretett volna házat építeni az Örökkévaló nevének, ám a Béjt ha Mikdást (templomot) nem Dávid, hanem a fia Salamon építette meg. Mindenben az Istentől adott mintát követte, egyetlen kivétellel:
I.Királyok 7,18-22
„És megkészíté az oszlopokat, és két sor díszítést tett köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfőkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is. És a gömbök, a melyek a tornáczban levő oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek. Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön. És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak. És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.”
Jákim és Boáz. A két oszlop jelentése: igazság és jogosság! És csak a két oszlop között lehetett az Isten házába bejutni, illetve: csak a két oszlop között van bejutás az Isten színe elé!
{flike}