Szeretni Jézust

Tanulmányok Találatok: 1307

Szeretni Jézust

Szeretem Jézust

Nagy aggodalommal tekintek végig a mai egyházon, annak felekezetein, és szomorúan látom azok teljes elhajlását az igétől. A felekezeteknek külön-külön más hitvallásuk van, amiben megadták az igei nézetüket, a hitüket.  Mégis bár sok ezer felekezet létezik, mégis találunk egy közös pontot mindegyikben, ez a közös pont nem más, mint a szeretet. Ez a közös pont fogja egyesíteni a különböző felekezeteket, egy nagy egyházzá, amibe csak betérni lehet, de eltérni attól nem. De ezt mind rossz értelemben mondom, mert az igazi, Istentől vezetett egyházat nem ez a minősíthetetlen áll szeretet fogja egyesíteni, hanem az csakis Istennek tiszta igéje által lehetséges, és csak ez által válhat valóra az igazi szeretet. Ezért is mondtam, hogy ettől az egyesített szeretettől eltérni nem lehet, mert aki mégis ellenáll ennek az ökumenizmusnak, azt üldözni és öldökölni fogják.

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”

Itt egyértelműen hívőkről van szó, Istennek kedves cselekedeteket csak az akar tenni, aki hisz Istenben. Viszont Jézus le is leplezi, hogy bár Istennek kedves cselekedetet akarnak tenni, de a helytelen Istenismeret miatt épp Isten ellen cselekszenek. Ezért nem mindegy, hogy milyen „szeretet” hajtja az Istenben hívőket! Meg kell vizsgálnunk azt, hogy ez a bizonyos szeretet, amely minden felekezetet összeköthet, mi is pontosan.

 E világban sokféle szeretet létezik. Van, aki lopni szeret, van, aki fölényeskedni és uralkodni másokon. Van, aki olyan istent szeret, aki üdvözíti őt, bármit is csinál. Van, aki Isten igéjét félredobva, szeret önmagáért élni, szeret emberektől dicsőséget kapni, szeretnek különféle dolgokat, amelyekről az Isteni tanítás azt mondja, hogy ne szeressük.

De az igazi szeretetről másképpen vélekedik Isten, és a sok szeretet közül, csak egy van, amelyet kér tőlünk Isten. Ez a szeretet pedig az, amelyet Jézus gyakorolt az embereken, tehát Jézus életéből olvashatjuk ki azt, hogy milyen szeretetet kíván tőlünk Isten.

János evangéliuma 13,4-15
„Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amelylyel körül vala kötve. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! Monda néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”

Ezt a történetet sokan sokféleképpen értelmezik, most mutatok nektek valamit, amit Isten mutatott meg nekem:

Jézus azt mondta, hogy aki már megfürdött, az tiszta. Olvassuk el a tisztaság feltételét:

János evangéliuma 15,3
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.”

Jézus megtisztítja az övéit az ige által, az igéről pedig jól tudjuk János evangéliumából, sőt a leveléből, de még a Jelenések könyvéből is, hogy az nem más, mint maga Jézus! Az Isten igéje, vagyis Jézus útul adatott számunkra az Atyához. Ám ha erről a tiszta útról egy pillanatra is lelépünk, bepiszkoljuk a lábunkat! Ezért van szükség arra, hogy a lábunk meg legyen mosva. De ki is mossa meg?

„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Nem önmagunk lábát mossuk meg, hanem egymásét! Ennek pedig az az értelme, hogy egymás ellen elkövetett vétkeinktől szabadítsuk meg egymást, bocsássuk meg az egymás ellen elkövetett vétkeinket! Az ige ekképpen írja:

1Péter levele 4,8
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.

Csakhogy az mossa meg a másik lábát, aki megbocsátott, nem pedig a vétkes mossa a másik lábát. Így megérthetjük Jézus eme szavait is:

János evangéliuma 13,8
„Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

Miért nem lenne köze Jézushoz? Azért, mert akik nem kérik Jézus bocsánatát az ellene elkövetett vétkeik miatt, azok nem nyernek bocsánatot (lásd: Iskariótes Júdás). Péter tudatlanul is, de az ellenállásával azt mondta, hogy nem vétkezett Jézus ellen! Erre mondta Jézus, hogy ez esetben semmi közöd nincs hozzám. Értjük ezt a szeretetet, amelyet egymás irányába kell gyakorolnunk? Nem hordozhatunk megbocsátatlanságot, nem tarthatunk haragot!

Mennyünk tovább:

Márk evangéliuma 6,30-34
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”

Itt is egy nagy tanítás van elrejtve! A tanítványok éhesek voltak, elvonultak, hogy egyenek és pihenjenek, de egy éhes és megfáradt tömeggel találták szembe magukat. Végül nem pihentek, nem ettek, hanem önmagukat feláldozva nem a saját szükségleteiket elégítették ki, hanem a tömeg felé szolgáltak. Isten munkáját végezték, és végül 12 kosár élelmet kaptak, fejenként egyet-egyet. Mert Istennek gondja van azokra, akik Neki szolgálnak. Erre emlékezteti Jézus a tanítványokat egy másik alkalommal:

Máté evangéliuma 16,6-12
„Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.”

Tenni Isten akaratát, szolgálni egymás felé, a többiről pedig majd Isten gondoskodik! De menjünk tovább:

Lukács evangéliuma 23,17-34
„Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe. Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala. És elbocsátá nékik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. Mikor azért elvivék őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolák és siraták őt. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”

Tehát még a halála előtti órákban is másokat tanított, másokért imádkozott, holott óriási fájdalmak gyötörték, folyamatos megaláztatásban részesült. Ez a szeretet, és egyben a törvény betöltése.

A mai korban nem azt látjuk, hogy a pásztor szolgál a nyáj felé, hanem fordítva történik mindez. Mert a szolgálat nem abból áll, hogy heti 1-2 alkalommal igei szolgálata van a gyülekezet felé, hanem az igazi szolgálat az, hogy tud a nyájában levő összes bárányról, annak állapotáról, ha kell, akkor táplálva őket egyen egyenként! De a mai pásztorok nem viselnek gondot a nyájra, élősködnek rajtuk (pl: tized), a betegeket nem látogatják, az erőtleneket nem segítik, az elkóboroltakat nem hozzák vissza, nagy vagyonnal rendelkeznek és elnézik, hogy a nyájban éhezők vannak.

Ezékiel könyve 34,1-10
„És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.”

Láthatjuk Isten szemszögéből a rossz pásztorok példáit és meg kell látnunk, hogy bizony a mai korban is szép számmal láthatunk belőlük. Akik ilyen módon bánnak a nyájjal, azok nem ismerték meg Istent és egyben az igazi szeretetet sem. Először Istent kell szeretnünk ahhoz, hogy embertársainkat szerethessük. Fordítva nem működik, ha nem szeretjük Istent, akkor a testvéreinket sem tudjuk szeretni.

1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Éppen ezért meg kell néznünk, hogy miként szerethetjük Istent, mert csak ez által válhat valóra a testvéri szeretet is. Jézus szavaiból egy egyértelmű, félre nem érthető üzenetet olvashatunk ki:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Ezért ha nem tartjuk meg Isten parancsolatait, úgy nem szeretjük Istent, és nem is szerethetjük a testvéreinket. Ha az első és leglényegesebb pontban elbukunk (azaz Isten parancsolatainak megtartásában), akkor elbukunk az összes többiben, és a szeretetünk nem nyugszik biztos alapon, vagyis bármikor felborulhat az egész. Bizonyára ti is már tapasztaltatok nem is egyszer olyat, hogy aki előzőleg a szeretetre hivatkozott, az utólag gyűlölködő magatartást mutatott. Ez pedig azért van, mert a szeretete nem Istenben nyugodott, hanem valami másban.

Ha megvan az első lépés, vagyis Isten parancsolatainak a megtartása, akkor Isten szeretete kezd munkálkodni bennünk, amely kiárad testvéreinkre. Ha pedig a testvéreinkkel teszünk jót, akkor magával Istennel tesszük meg, mert a testvéreinkben is Isten lakozik. A közömbösségnek pedig nincs helye a szeretetben!

Jakab levele 4,17
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”

Értjük, hogy mit jelent az Isteni szeretet, és értjük azt is, hogy mit jelent Jézust szeretni. Ebben a szeretetben elengedhetetlen az Isten igéje, ahol nem tisztelik, ahol nem tartják meg Isten igéjét, ott nem lehet szeretetről beszélni.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás