Peszach
Áldott testvérek. E mai alkalommal tegyünk eleget egy, az Isten által ránk rótt kötelezettségünknek, nevezetesen: a megemlékezésnek. Emlékezzünk tehát az Isten szabadítására, ami által megszabadította, megmentette, megváltotta és népévé fogadta az Örökkévaló az atyáinkat. Majd ezek után, a szent tan bizonyságtevése és tanítása által lássuk meg, hogy nem csak atyáinkról szól eme megváltás, hanem épp úgy rólunk is. Mindenekelőtt olvassuk el az ide vonatkozó fejezetét a szent tannak:
Mózes II. könyve 12,1-51
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted. A zsellér és a béres ne egyék abból. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. Izráel egész gyülekezete készítse azt. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.”
Ezt az éjszakát úgy nevezik, hogy „széder” este. A széder, a szidra szóból származik, aminek jelentése: rend, rendtartás. Ha már a rendnél tartunk, kezdjük a kizáró tényezőkkel. Vannak-e, akik nem vehetnek részt ebben? És ki, vagy kik azok, akik nem vehetnek részt ezen alkalmon? Tehát az ige szerinti korlátozás által tudjuk:
„És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted. A zsellér és a béres ne egyék abból. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. Izráel egész gyülekezete készítse azt. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.”
Tehát az Izráelitákhoz csatlakozottak, „beoltatottak” vehetnek részt ezen az estén, de azt is mondja:
„A zsellér és a béres ne egyék abból.”
Ez azt jelenti, hogy aki bérért vagy kényszerűségből, esetleg jobb híján venne részt ezen a megemlékezésen, az nem lehet jelen! A peszachi est, egy rendkívül szigorú rend szerint folyik. Minden ami történik, rendkívüli és mély jelentése van, és ezektől nem szokás eltérni. A széder este jelenti még az elkülönülés, elválasztás, őrállás éjszakáját is. Ám mire eddig az estéig eljutunk, vannak elhagyhatatlan előzmények is, amik kritériumok! Felismerés, mert Izráél fiai annak idején tudták, hogy kihez fordulhatnak a bajukkal. Tehát az Istenhez fordulás szükségességének felismerése, és egyben elismerése annak, hogy csakis Isten az, aki kimenthet bennünket minden bajból. A szabadulás utáni vágy, hiszen Izráél fiai a szolgaság miatti nyomorúság miatt kiáltottak fel Istenhez!
II.Mózes 2,23-25
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.”
Ez is kritérium, hiszen aki jól érzi magát az állapotában, a világban, annak nincs szüksége tehát szabadításra, és azt nem is szabadítja meg az Úr. De ő nem is nevezheti Urának Yessuát (Jézust), hiszen az Ő neve: Szabadító! Tudatosulnia kell bennünk ezen az estén, ha az Isten általi szabadulást választjuk, akkor az Ő szabályai szerint kell a továbbiakban élnünk. Hiszen beláttuk az eddigi életünkben, hogy ez a világ számunkra nem jó hely. Megértettük, hogy ha ebben az eddigi állapotunkban maradunk, akkor reménység nélkül elveszünk! Megértettük már, hogy önerőből nem vagyunk képesek a szabadulásra, és szükségünk van az Istenre! Számot kell vetnünk pro és kontra a továbbiakkal kapcsolatban. Hiszen többé nem a magunk értékrendje lesz a mérvadó számunkra, hanem az Isten vezetése és parancsolatai! Ez bizony nagy döntés! Erről tanít valójában Jézus is:
Lukács evangéliuma 14,26-30
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!”
A Kovász eltakarítása!
II.Mózes 12,15-20
„Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.”
Szörnyű belegondolni abba a dacos magatartásba, hogy egynémely gyülekezés az Úrvacsorát, kovászossal veszi. Szörnyű belegondolni a végükbe!
„Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.”
A kovász kitakarítása több lépcsőben történik ez ünnep előtt. A házból kihordanak minden bútort és kiseprik a házat, nehogy akárcsak egy morzsa is maradjon. Ezek után visszahordják a kint már kitakarított bútorokat, majd a szülők itt és ott elrejtenek egy-két kovászos darabot, amit a gyermekeknek meg kell keresniük. Ez nem csak játék és a gyermeke bevonása, hanem egy biztonsági intézkedés is egyben, hiszen a gyermekek mindent feltúrnak, hogy találjanak valamit, ezért ha van még kovászos valahol, azt is megtalálják így. Mielőtt kihordod a bútoraidat a lakásból, és kukázod minden kovásszal készült eledeled, jusson eszedbe, hogy a kovász a bűnt szimbolizálja a szent tanban!
1Korinthusi levél 5,8
„Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.”
Értsük meg tehát. A mi áldozati bárányunk, a Messiás, abszolút bűntelen volt, mert csak így adhatott engesztelést az ember bűneiért! Azért aki kovászossal veszi az Úrvacsorát, az azt nyilvánítja ki, hogy a Messiás bizony bűnös volt a véleménye szerint! De mást is jelez ez! Nevezetesen minden eddigi bűnömtől elszakadok, azok élvezetét megtagadom, és ezektől megszabadulva állok az Isten elé! Amikor kijelentem az aljasságaimról, hogy azok bizony bűnök! Mégpedig halálos bűnök, tudva azt, hogy a bűn az Istentől elválaszt, és Isten nélkül nincs élet! Ezért minden Istentelen dolgot megjelentek az Istennek, az Isten Lelke által gerjesztett bűnbánattal, ezzel jelentve ki egyben azt is, hogy ezek nem az enyéim és ezektől szabadulni akarok! Tehát mintegy: kilököm magamból ezeket (ezt nevezzük bűnvallásnak)! Minden, az Istennel való kapcsolat alap eleme a bűnvallás, elismerve egyszer, hogy nélküle semmi jó nincs bennünk, és minden utunk a halálba visz, másszor: csak Ő az, aki megszabadíthat minden bajból! A negyedik előzmény csak egyszer történt meg az atyáink idejében, de a mi esetünkben is csak egyszer történt meg ugyan, de azóta is folyamatosan ebben bízunk: a Bárány vére!
II.Mózes 12,12-13
„Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.”
Elkerüllek (ufászáchti), ami azt teszi a mi esetünkben: az ítélettel kerül el minket Isten. Most ezen a ponton gondolkodjunk el. A vér megszáradva egy sötét anyaggá lesz. A sötétben, sötét alapon nem látszik! Sötét volt, hiszen egyszer ez az este, a kilencedik csapás utáni este volt, a kilencedik csapás pedig a sötétség volt. Értsük meg testvérek, hogy a kilencedik csapás sötétsége azt jelenti, hogy Isten ítéletekor nem számít mit akarsz mutatni, hogy mibe vagy öltözve, semmi sem látszik már az Isten előtt, csak a vér (már ha ott van)! De sem te, sem pedig más ember azt nem láthatja. Ezért mondja a szent tan:
Zsidókhoz írt levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”
A vért, a Bárány vérét, a Messiás vérét tehát sem te, sem pedig más ember nem láthatja! Azt a vért csak Isten láthatja, és a Sátán. Ha ott van, elkerül az ítélet, ha nincs ott, senki nem menthet meg! Ezért érdektelen hogy az ember mit állít magáról, vagy, hogy mit állítanak mások róla. Ezért nem ítélhet ember, embert! Na tehát itt vagyunk eme napon, és az estére készülünk. Ez este, valójában a vacsoráról szól, de a vacsora minden történése fontos jelentéssel bír! Az este második elengedhetetlen kelléke a széder tál. Azért a második, mert az első valójában a peszachi hágádá, ami az ez estére vonatkozó ige és rend gyűjteménye. A széder tálon a következő ételek vannak:
· zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el; a tál jobb felső részén)
· bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
· máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
· chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
· kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt baloldalon)
· koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror)
· bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
· pohár (mindenkinek)
· egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
· egy tálka sós víz
· három darab pászka (macá, macesz, majd ebből vétetik-különíttetik el az áfikomán, ami a megtört mácát jelenti...)
· ünnepi gyertyák (legalább kettő)
Az est lefolyásában elengedhetetlen a gyermek (egy vagy négy), a kérdések miatt. Először is a három kérdés.
Első:
5Mózes 6,20
„Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:”
Válasz:
5Mózes 6,21-25
„Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára. Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.”
Második:
2Móz 12,26
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?”
Válasz:
2Móz 12,27
„Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.”
Harmadik:
2Móz 13,14
„És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.”
Ezek a kérdések is tanító és a jövőre nézve bizonyságul adatott kérdések a szakadásra, és a hűtlenségre nézve. A első kérdező még az Istenhez tartozik, és a tanúbizonyságokat kérdezi a közös hitről téve bizonyságot; mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek. A második kérdező, aki már nem vállal közösséget sem a néppel, sem az Istennel. Mikor pedig a ti fiaitok mondják néktek: micsoda ez a ti szertartástok (egy kívülállóként kérdezi, aki magát különítette el az Isteni rendelésektől, és az Isten népétől)? A harmadik kérdező, aki azt sem tudja, hogy mi történik körülötte, még kérdezni sem tud már értelmesen:
„És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez?...”
Erről az állapotról Pál ír szemléletesen:
Római levél 1,18-23
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”
Ezek után még elhangzik négy kérdés. A gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag, hogy miben különbözik ez az este az év többi estjétől:
· máskor ehetünk kovászosat és kovásztalan, ma csak kovásztalant?
· máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk?
· máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt?
· máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva?
A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolunk. Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon Istenünk kivezetett minket erős kézzel és kinyújtott karral. A négyes szám kiemelkedő ezen estén, mert:
· kivezetlek Egyiptom szolgaságából
· megváltalak benneteket
· népemmé teszlek benneteket
· megmentelek benneteket
Minden kérdésre adott válaszkor, kiisszuk a poharakat (bor). Négy kérdés, négy válasz, négy pohár bor (az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást).
Mózes II. könyve 6,6–7
„Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.”
· megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – a fizikai szabadulás (Egyiptomból)
· megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból
· megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás
· népemmé fogadlak (lákáhti)
· és az ötödik Elijachu próféta kelyhe
Beviszlek titeket az országba: ez az ígéret földjére vonatkozik. A héber szavak a poharak nevei egyben! Az ötödik pohár és az egyik gyertyának szerepe, meg egy ablak története az est végén jut értelmezésre. Most lássuk a tálon levő ételek jelentését:
1. Sült bárány vagy csirkehús darab, ami az áldozatot jelképezi (Zroá). Fontos ,hogy nem szabad, hogy a benne levő csont törött legyen!
2. Főtt tojás (Béjcá). Ennek jelentése a formájából adódik! Minden, ami valahonnan elindult, ugyan oda tér vissza! Az embert az Isten a földnek porából teremtette, és az emberi test ugyan azzá is lesz! Az embernek a maga Lelke által adott életet az Örökkévaló, és az út végén a Lélek meg is tér ahhoz, aki azt adta (I.Mózes 3, Prédikátor 12).
3. Keserű fű (Máror, leginkább torma a szokás). Ez a sanyarúságot, a rabszolgaság kenyerét szimbolizálja.
4. Chároszet (reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke - finom). A szabadulást, megváltás, az Isteni gondviselés édes íze?
5. Kárpász. Zöldség (leginkább petrezselyem).
6. Bor (legalább 3,5 dl. mindenkinek)! Erről az jut eszembe, hogy az első alkalommal, amikor széder estét vezettem, picit be is csiccsentettem (de nem rúgtam be).
7. Egy tál sós víz. Ez a rabság és a szolgálat miatti könnyeket és izzadságot jelképezi, ebbe mártjuk a kárpászt (petrezselyem zöldjét).
Tehát elhangzott a négy kérdés, amire pontonként kimerítő választ adtunk, és elbeszéltük a szabadulásunk történetét, mindeközben kiittuk a négy poharat is. És az ötödik pohár? Majd a végén… De lássuk meg ezekben: ez valójában nem a mi történetünk összefoglalója Testvérek? Nem a mi megtérésünk, elhatározásunk és reménybeli várakozásunk elbeszélése Testvérek? Nem azért rendeltetett ez az este, hogy megemlékezés által nyerjünk bizonyságot arról, hogy az Örökkévaló ezt egyszer már megtette, és tudva hogy Ő nem változik, megteszi újra és miértünk is? Az Egyiptom a világot jelképezi Testvérek! Most pedig értsünk. Pál mondja:
Galátziabeliekhez írt levél 4,1-3
„Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:”
Hogyan? Mikor? Ki által lett ez? Értsünk:
Mózes I. könyve 15,1-21
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.”
Itt az alávettetés jelzése előre. És ha ez így van (mintahogyan ezek így vannak, amint láthatjuk is), értjük e már, hogy mit jelent méltatlanul részt venni ezen az estén? Vagy még inkább: méltatlanul venni az Úrvacsorát? Pál mondja:
I.Korinthusi levél 11,16-32
„Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek. Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Azért lehetségesek a szakadások, mert az egyének nem értették meg, hogy csak egységben lehetséges, mégpedig csak az Úr nyájaként a bevonulás az ígéret földjére! És lészen az egész földön egy ország (az Isten országa), és egy nép (egy nyáj, aminek az Úr a pásztora). Amíg teret kap az ego, addig lesznek szakadások is, és addig van széthúzás, és addig nincs igazi egység!
I Korinthusi levél 11,26
„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.”
Mert a páskabárányunk megáldoztatott, így szerezve békességet az Istennel a számunkra, az Ő tulajdon vére által!
„Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”
Ha és amennyiben valaki számára az eddig elhangzottak, nem az együvé tartozásunk története, akkor annak nincs helye az Úr asztalánál (zsellérek és béresek)!
I.Korinthusi levél 11,31-32
„Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”
Ahogyan azt az írás mondja:
Példabeszédek 21,2
„Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.”
Az ember, a maga szemszögéből hajlamos arra, hogy kijelentse magáról, hogy a maga ítélete szerint igaz. Ezért nem a mi értékrendünket adta az Úr követendő út gyanánt, hanem az Ő igazságát, és az szerint kell vizsgálnunk magunkat! És most értünk el az Illés poharának megértéséhez, azaz az ötödik pohárhoz, az egyik gyertyához, és az ablakhoz. Az est utolsó történése az, hogy az ötödik poharat az asztalon hagyják, az ablakot kinyitják, és egy gyertyát tesznek az ablakba, és egy éneket énekelnek el közösen: Elijáchu ha Nabiin. Ezzel kinyilvánítva, hogy várják Illést, Elijáchu-t, azaz a Messiást! Meg van írva:
Malakiás 4,4-6
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
Vissza az egységhez! Atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét az atyákhoz! Vissza az Isten tanításához!
Malakiás könyve 4,4
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.”
Ezután jön el a Messiás!
Máté evangéliuma 24,9-14
„Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
{flike}