Isten szántóföldje

A mai napon megnézzük Isten igéjéből, hogy kik azok, akik bár Isten követésére adták magukat, de végül nem érnek célba. Mi több, ezek a hívők sziklaszilárd üdvbiztonságban érzik magukat, de mivel nem az igén, vagyis nem Jézuson állnak, ezért végül a kárhozatra jutnak. Megnézzük az igében, hogy Isten kit nevez hívőknek, azaz megváltott gyermekeinek. Elsőként nézzük meg Jézus egyik példabeszédét, nevezetesen a jól ismert magvető példázatát:

Máté evangéliuma 13,1-23
„Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!" A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották." "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy amely mag a tövisek közé és a sziklás helyre estek, azok hívőkké lettek, de különböző okok miatt nem Isten mellett döntöttek. Az útfélre esett mag jelzi azokat az embereket, akiknél a hirdetett ige nem párosult hittel. A mag az Isten igéje, a magvető a küldött, aki az Isten igéjét szólja, és a talaj pedig az emberek szíveinek különböző területei. Az útfélre esett magnál tehát nem következett be megtérés, úgy ahogyan előtte hitetlen volt, úgy az is maradt. Viszont úgy a tövis, akképpen a sziklás talajra hullott mag esetében kikelt Isten magja! Vagyis hittel társult, az igét befogadva, elindult a növekedési folyamat.  

Hiszen ahogyan az írás is tanít minket, nem csupán hallgatója kell hogy legyünk az igének, hanem a megcselekvői is.

Jakab levele 1,22
„Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor Jézus szerint nem Őreá építettünk, hanem a homokra. Ezt láthatjuk a magvető példázatában is, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak csupán hallották Isten igéjét, de nem teremtek! A jó földbe esett mag viszont terem! Mert ez a valódi hívő élet, hiszen akiben Jézus lakozik, abban Jézus gyümölcsöt fog teremni.  

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Láthattuk tehát a magvető példázatában a különböző területeket, ahová a mag esett. Az útfélre esett mag, mint ahogyan már beszéltük is, az nem lett hívővé. Viszont a maradék három földterület esetében hitről lehet beszélni! Viszont ezek közül kettő esetben nem beszélhetünk valódi hitről, csupán csak az egyik esetben. Pontosan úgy, amint azt a Zakariás 13. fejezetében olvassuk, a kétharmad és az egyharmad példájában!

Zakariás könyve 13,7-9
„Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

Erről beszélt Jézus is a magvető példázatában! Ez a Zakariási ige megerősítése annak, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak (azaz a kétharmad) nincsenek igazán megtérve, nincsen üdvösségük sem. Az egyharmad esetében azt olvassuk, hogy Isten megtisztítja őket mint az ezüstöt, és megpróbálja őket, mint az aranyat. Nézzünk kicsit a mélyére az ezüst tisztításának és az arany próbájának. Az ezüst tisztítása úgy zajlik, hogy olvadáspontig hevítik, ami hatására a felszínre jönnek a különböző salak anyagok, amit az ötvös lefölöz az ezüstről. Ezt a folyamatot pedig addig ismétli, amíg az összes salaktól meg nem tisztítja az ezüstöt, és olyannyira tiszta lesz, hogy az ötvös tisztán meglátja a saját arcképét benne. Ekképpen tisztít Isten is minket, amíg meg nem látja saját magát mibennünk.

Az aranyat pedig többféleképpen próbálják, ilyen például az úgynevezett királyvíz, amivel a felszínét tehetjük próbára, hogy valóban arany-e. De ez csak a felszíni vizsgálatra alkalmas. Létezik még a mérés, amivel megállapíthatjuk a fajsúlyát az anyagnak, hogy valóban aranyból van-e ez egész, vagy például a röntgen általi vizsgálat is. Bár a királyvíz próbájánál jóval eredményesebb, mégsem biztos módszer a hamisítvány kiszűrésére. Mivel a csalók az arany közepét wolframmal szokták pótolni, aminek a fajsúlya majdnem megegyező az aranyéval, ezért a legeredményesebb módszer a fúrás szokott lenni, ami hatására valóban kitűnik, hogy vajon az egész aranyból van vagy sem! Isten is ekképpen fúr le bennünk, hogy kitűnjék, valóban az Övéi vagyunk vagy sem!

Zsidó levél 4,12
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Valóban Isten fiai vagyunk? Az Ő beszéde, vagyis az igéje ítéli meg ezt bennünk. Hiszen akit Isten magához fogad, azt megostorozza, akik pedig nem részesülnek fenyítésben, azok nem az Ő fiai:

Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Más fordítás szerint fattyakat, vagy törvénytelen gyermekeket említ a korcs szó helyett. De akár melyik fordítást is nézzük, az üzenet egy! Azok nem Isten gyermekei, akik keverednek a világgal, vagyis kétfelé sántikálnak. Mert kik az Istennek a fiai?

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Nem azok, akiket a saját igazságuk vezérel, vagy a saját eszük! Amint Jézus is megmondta, Istennek a Lelke csak Jézusból, vagyis az igéből merít, és azt adja tudtunkra:

János evangéliuma 16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Mivel az Istennek a Lelke is az igéből merít, így egyértelművé válhat számunkra, hogy akik az ige szerint járnak, azok Istennek a fiai. Akik pedig nem cselekszik az Isten beszédét, vagyis akik nem engedelmeskednek az igének, azokról ekképpen nyilatkozik az ige:

2Thesszalonikai levél 1,7-8
„Néktek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.”

Most bontsuk ki a tövises és a sziklás talajra hullottak értelmét. Először is, a tövis! Verjük ki gyorsan azt a gondolatot a fejünkből, hogy a tövises és a sziklás talajra hullottak, vagyis ezen emberek, teljes mértékben felismerhetőek számunkra! Nem nyilvánvaló Istentől való elfordulást takar, hanem azt, ami a napjainkban bősséggel megtölti a gyülekezeti padokat. Jézus megadta a példázat értelmét, a tövises talaj bűne, hogy inkább választotta a mammont, mint Istent. A mammon a vagyon istensége, aminek az oltárán ma is nagyon sokan áldoznak. Csak hogy megemlítsünk néhányat: a régi korban a gyermekeiket áldozták fel a termékenységi istenségeknek, hogy bőségesen teremjen a föld, vagyis hogy nagy aratásuk legyen. Ez a régi kor, a mai korban ezt úgy nevezik, hogy: abortusz. Azt gondolják egyes hívő emberek is, hogy a meg nem születet gyermek, az nem ér fel az élő emberrel. Pedig Isten igéje egyenrangú élő embernek tekinti a még meg nem született gyermeket:

2Mózes 21,22-23
„Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szűl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen aszerint, amint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen. De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.”

Akik az abortusz ellen vannak, azok még ne lélegezzenek fel! Mert van sok egyéb, amit a mai korban a mammon oltárán áldoznak. Ilyen még például az anyagi jólétben élő ember, aki az éhező és szűkölködő testvérén nem segít. Az ige bizonyságot tesz az ilyen emberről, hogy nem testér, hiszen nincs meg benne az Isten szeretete:

1János levele 3,16-18
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

De még nem fejeztük be ennyivel a tövisek közé esett magok értelmezést, mert azt olvassuk még felőlük, hogy a világ gondjai megfolytja bennük az igét. Isten tanítása az, hogy legyen elsősorban Istenre gondunk, és akkor Isten is gondot visel rólunk. Viszont ha ezt megfordítjuk, vagyis ha Isten igéjét félretolva gondoskodunk magunkról, akkor nem csak Isten gondoskodását fogjuk elveszíteni, hanem magát Istent is! Eszembe jutnak azok a testvérek, akik oly nagyon hálát tudnak adni azért, hogy Isten mennyire megáldotta őket anyagilag. Pedig saját magukról gondoskodtak, maguk szerezték vagyonukat, és már fel sem tűnik nekik, hogy Istennel nincs is kapcsolatuk. Az ige sehol sem tanít arra, hogy Isten anyagi jólétet ígér az követőinek. Sőt, az ige tanítása a következő:

1Timóteus 6,6-11
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”

Akik Isten hívásának engedelmeskedtek, azok ráléptek Isten útjára. Ezen az úton járni kell, engedelmességben követni Istent, és akkor jó gyümölcsöket termő fái leszünk Istennek. Viszont sokan azok közül, akik Isten elhívására igennel feleltek, végül nem érnek célba:

Lukács evangéliuma 14,16-24
„Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.”

Nem azért nem érnek célba, mert nem érhetnek, hanem azért, mert nem akarnak! Nem a legfontosabb számukra Isten, pedig ez is kritériuma az üdvösségnek:

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

Térjünk rá a sziklás helyre hullott mag példázatára. Olvassuk el újra az erről szóló példabeszédet és a jelentését:

„Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.”

Jelentése:

„Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.”

Testvérek, ők a hamis evangélium áldozatai! Vegyük észre, hogy ez a mag gyorsabban kikelt az összes többinél. Csupán csak kevés föld volt, ezért hajtott ki oly hamar. Isten igéjéből tudjuk, hogy a magvető vet, az öntöző öntöz, de Isten adja a növekedést:

1Korintusi levél 3,6-9
„Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

Meg van a növekedésnek az ideje is, meg kell érteni az evangéliumot ahhoz, hogy hittel járhassunk benne, mi több, hogy másoknak taníthassuk! A mai korban mennyi olyan tanító van, aki nem érti az evangéliumot, mégis tanítja azt. Mennyi pásztor, aki élősködik a gyülekezeten és nem pásztorol, mennyi önjelölt próféta, akiket Isten sohasem küldött. Ezek felnőttek úgy, hogy nem eresztettek gyökeret, nem táplálkoznak Istenből, így hogyan táplálhatnának másokat?

Milyen nagy örömmel fogadják ma is azt a hamis evangéliumot, miszerint Isten teljes testi egészséget ígér a követőinek, anyagi gazdagságot, szabadságot a parancsolatai megtartásától! Jézus a példázat értelmében el is árulja, hogy nyomorúság és üldöztetések miatt azonnal eltántorodnak, vagyis a hitük felszínes, nem az igén nyugszik. De még valamit elárul Jézus, méghozzá azt, hogy az ige miatti nyomorúság és üldözés miatt tántorodnak el. Nincs gyökerük az igében, pedig az ige az (merthogy az ige Jézus), ami megtarthatja a lelkünket!

Jakab levele 1,21-22
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

A jó földbe esett mag pedig terem, ez törvényszerű is, mint ahogy az is törvényszerű, hogy aki Jézusban van, az is terem sok gyümölcsöt.

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

{flike}