Tanulunk a fenyítésből?

Tanulunk a fenyítésből?

Húzzák a kisfiú fülétÉzsaiás könyve 1,1-31
„Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták. Mert szégyen éri őket a cserfákért, amelyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltek; És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.”

Isten igéje megfedd, vezet, tanácsol, életet ad, ezért ha Isten szól, mégpedig az igéjén keresztül, akkor azt cselekedet kell hogy kövesse. Mert Istennel való járásunk azt jelenti, hogy engedelmességben követjük Őt. Engedelmeskedve a szavának, vagyis az igéjének, aki Jézus.

Ezért van az, hogy Jézus az út az Atyához, ezen az úton az Isten által lefektetett szabályrendszer szerint kell járnunk. A szabályrendszerről pedig az igében olvashatunk, hogy mi az élet, mi a halál, mi az átok és mi az áldás.

5Mózes 30,10-20
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, amelyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Mondják erre az igére sokan, hogy ez az elmúlt szövetség, amelyben Isten parancsolatainak a megtartása által lehetett az Istennel járni, előtte kedvessé lenni. Azt gondolják, hogy a parancsolatokat senki sem tudta megtartani, így summázva a dolgot azt jelentik ki, hogy Isten csapdát vetett az emberiségnek az által, hogy olyan mércét adott meg, amelyet senki sem teljesíthetett. Sőt, ezért jött el Jézus, hogy többé már ne az Isten parancsolatainak a megtartása által legyen üdvösségünk, hanem egy olyan kegyelem által, amit csak el kell fogadni. Hasonló ez ahhoz, amit a világban is tapasztalunk, hogy ha ismerjük a főnök fiát, akkor minden erőfeszítés nélkül miénk lehet az állás, és akár magas beosztásba is juthatunk. De ez nem így van Istennél! Kezdjük rögtön ezen Istentelen teória elején. Először is; Istennek ez a szövetsége nem múlt el, továbbra is Isten parancsolatainak a megtartása által lehet üdvösségünk, ahogyan erről maga Jézus is bizonyságot tett!

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Ám mégis azt olvassuk Isten igéjében, hogy egy új szövetséget ígért, amelyet Jézus eljövetelével adott nekünk. Ezt pedig itt olvassuk:

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Mi akkor a helyzet? Akkor most csakugyan új szövetséget kaptunk? Hogy megértsük ezt, olvassuk el azt a szövetséget, amit Isten megújított Jézus által, majd ezután rátérünk a megújult szövetségre is, hogy mikképpen következett be:

5Mózes 6,5-9
„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”

A szövetség abban lett új, hogy már nem külső jegyként van rajtunk (rákötve a karunkra és a homlokunkra), hanem amint Jézus megígérte és meg is cselekedte, elküldte hozzánk az Istennek a Lelkét, aki bennünk lakozva kijelenti, hogy mi a bűn, mi az igazság, és hogy mi az ítélet!

János evangéliuma 14,15-17
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Így teljesedett be Istennek ez az ígérete, hogy a szívünkbe és az elménkbe írta törvényét. Nem azt jelenti, hogy mindenki mehet a saját szíve és saját feje után, mert Jézus úgy is üdvözíti! Engedelmességet vár tőlünk Isten, engedelmesek pedig úgy tudunk lenni, ha Isten beszéde, vagyis az igéje által járunk. Mert az ige megmentheti a lelkünket a kárhozattól, merthogy az ige maga Jézus!

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Menjünk tovább, ugye azt mondtam, hogy sokan úgy gondolják, hogy Isten olyan törvényeket határozott meg, amelyet senki sem tudott megtartani. Ezzel azt mondják ki, hogy Isten szándékosan csapdát állított az embereknek, hogy ne tudjanak az akarata szerint járni. De ez nem így van, az akkori törvényeket meg lehetett tartani, az Isten törvényében ugyanis az is meg volt adva, hogy aki bűnt vagy vétket követett el, annak áldozatott kellett bemutatnia a bocsánatért. Ez is részese volt tehát a törvénynek, akik megtartották mindezt, azok Isten előtt igaz életet élhettek. És miért volt elrendelve az áldozati rend? Azért, mert a Messiás eljövetele előtt még nem áradt ki a Szentlélek minden Istenfélőre, így a kézen és a homlokon levő jegyek maradtak, amelyek emlékeztették az Isten útján járókat arra, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet. De Jézus feltámadása után ez megváltozott! Elküldte nekünk a Szentlelket, aki bennünk lakozva szívünkbe és az elménkbe írja Isten parancsolatait, hogy ne kövessünk el bűnt ellene! Ezért is szűnt meg az áldozati rend, mert:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

A szándékos bűnökért már nincs áldozat, de a vétkekért bátran járulhatunk Isten színe elé, hogy bocsássa meg azokat. Mert mi a vétek? A vétket úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy nem szándékos bűn. Ilyen például a tudatlanságból elkövetett bűn, mikor elkövetünk olyan bűnt, amiről azt hisszük teljes szívvel, hogy nem bűn Isten előtt. Amikor ez pedig tudatosul bennünk, akkor bocsánatkéréssel kell fordulnunk Istenhez. Vagy ott a gondatlanságból elkövetett bűnök, ilyen például az a fejsze, ami a suhintás következtében lerepül a nyeléről és megsebez valakit. Tehát összefoglalva, az engedelmes gyermekeknek nincs mitől félniük, viszont az engedetleneknek annál inkább:

5Mózes 21,18-21
„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!”

Kezdjük az ige elejénél:

„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat…”

A pártütő annyit jelent, hogy lázadó, aki szembeszegül a törvényes hatalommal! Csakúgy amint sokan teszik a mai napon is Istennel. Ellenszegülnek a parancsolatainak, lázadva azt hirdetik, hogy nem kell már a parancsolataival foglalkoznunk, Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Ellenben Isten igéje azt mondja ezekre az emberekre, hogy lázadók, engedetlenek, maguk útját járók és Istentelenek. És mit jelent az, hogy makacs? Egyszerűen megfogalmazva annyit, hogy taníthatatlan. Ítélt a szívében és aszerint is jár, így képtelen meghallani Isten szavát és meglátni Isten útját. Mennyünk tovább:

„…és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:…”

Tehát megvolt először a szavak általi megjobbítás lehetősége, amelyre ha hallgat valaki, akkor nincs szükség a következő eszközre, ami a fenyítés. Ám csak kevesen hallgatnak Isten igéjére, hogy azt meg is cselekedjék, így Isten kezében van a fenyítő eszköze, amellyel az igéjére fordítja a figyelmet. Az ige ekképpen ír róla:

Zsidó levél 12,8
„Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.”

Isten szól az igéje által, ha nem hallgatunk rá, akkor jön a fenyítése, ha arra se, akkor fattyak vagyunk, nem pedig fiak. A fattyú jelentése pedig az, hogy törvénytelen gyermek, vagyis házasságon kívüli gyermek. Az ilyen gyermek nem örökölhet, a vége pedig halál, mint ahogyan olvashattuk is, hogy az engedetlen gyermeket halálra kellett kövezni. Legyünk figyelmesek arra, hogy a szülők ítélték halálra a gyermeket! A szülők akkoriban nem olyanok voltak, mint a mai korban. Tiszteletet rendelt el nekik Isten, de vajon miért rendelte el? Testvérek, amint a gyermekeknek elrendelte a szülők iránti engedelmességet, akképpen rendelte el Isten a szülők számára azt, hogy az Isten útjára tanítsák gyermekeiket. Ezért van az, hogy tisztelnünk kell apánkat és anyánkat, mert ők az Isten követésére tanítanak minket! Ez nemrég olvastuk az 5Mózes 6. fejezetében, de nézzük meg a 11. fejezetben is:

5Mózes 11,18-21
„Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen.”

Még egyszer ezt a részt:

„És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.”

Vagyis mindig és mindenhol! Valóban nagy kincs az olyan szülő, aki gyermekét Isten parancsolatai szerint neveli, tanítja és fenyíti. De ha nem volt ilyen szülő, akkor se keseregjünk, mert már van lelki Atyánk, aki a legnagyobb bölcsességgel, szeretettel és gondoskodással nevel minket. Ezért hallgassunk a szavára, cselekedjük meg akaratát, mert általa megmenti a lelkünket!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás