Bajnokságra készülve

Bajnokságra készülve

FutópályaTudjátok, mivel látjátok, hogy akik nem hisznek Istenben, azoknak világ szerinti törekvésük van. Sajnos ez a hívők sokaságára is elmondható, de most inkább azokról beszélek, akik nem hisznek Istenben. Például a sportolók, akik hosszú éveken át edzenek, mire a világbajnokságra kijuthatnak, és továbbra sem hagyhatják abba, ha meg akarják tartani pozíciójukat. Mindezzel azt akarom mondani, hogy nekünk hívőknek, akik Isten követésére adtuk az életünket, nem szabad megalkudnunk a jelenlegi helyzetünkkel. Az iskolapadból nekünk sosem szabad kilépnünk, nekünk holtunkig kell tanulnunk! De amint a világban is van elméleti és gyakorlati vizsga, úgy számunkra is igaz ez. Hiszen a tanultakat cselekedetekbe kell átültetnünk, mert nem csak azért tanulunk, hogy elménkben őrizzük Isten parancsolatait, hanem hogy gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére. Mert nem az iskolapadban eltöltött idő számít, hanem az ismeret, amit elsajátítunk és ezzel egyetemben a gyümölcsök, amelyeket termünk. Mert sokan bukdácsolnak a hit iskolájában, újra és újra járva az adott „osztályt”, megvénülve szégyenszemre az ABC táblát olvasgatva.

Zsidó levél 5,12-14
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

Elsősorban meg kell lennie az alapnak, amelyre építhetünk, ez egyértelműen az Isten igéje, a kőszikla! Erre építkezve válhat biztossá az építmény, ha más az alap, akkor lehet bármennyire is nagy és cicomás palota, össze fog dőlni. Erre a kősziklára építve (vagyis Isten beszédére, aki Jézus), növekedhetünk a helyes ismeretben, csak a helyes ismeret által juthatunk előbbre. A helyes ismeret nélkül baál imádat van, hamis evangélium, érzelmi kirohanások Isten igéjével szemben.

1Korintusi levél 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Pál azt mondta, hogy úgy fussunk, mint ha egy győztes lenne. De ezt nem a többiek ellen mondta, hogy hagyjuk le őket, hanem miértünk, hogy mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érhessük el. Nem másokra tekintve, hanem Isten elhívására nézve! Testvérek, ha a világiak hajlandóak feltenni az életüket olyan dolgokra, amelyet Isten szemében hiábavalóak, akkor mennyivel inkább kellene komolyan vennünk az elhívásunkat?

Efézusi levél 4,1
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.”

Szégyenünk az, ha meglankadunk és megfáradunk, nekünk nem szabad meglankadni és megfáradni, mint ahogyan azt a múlt szerdai alkalommal is beszéltük. De nem csupán futnunk kell az Isten által kijelölt úton, hanem szabályszerűen is kell haladnunk rajta. Mert mi a szabálytalan küzdelem? Haladhat-e valaki Isten útján szabálytalanul? Haladhat, de nem érhet a céljához, mert diszkvalifikálják. Isten igéje ugyanis lámpás a lábunknak, ahogyan ezt Dávid nagyszerűen mondja:

Zsoltárok 119,105
„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”

Ezzel azt akarom mondani, hogy a vannak önjelölt tanítók, próféták, és megannyi szolgáló, akik nem kaptak Istentől elhívást, így Lelki ajándékot sem. Mégis szolgálatba állnak, önmagukat ajánlják, sőt, a hallgatók tartják a hatalmi pozíciójukba. Hozzá nem értő szemű testvérek pedig azt gondolják róluk, hogy milyen nagy szolgálók, mennyire használja őket Isten! Pedig nem versenyszerűen küzdenek, így nem is fognak célba érni. Mert mi is a szabályos küzdelem? A szabályokat Isten igéjében találjuk, amelyeket megtartva lehetünk kedvesek Isten előtt. Ugyanis a lámpás pont annyi utat világít meg a lábunknak, amennyi a következő lépésre elegendő. Az Isten igéje a lámpás, az Úr beszéde az, ami által szabályszerűen járhatunk az útján. Egy szolgálatba csak akkor léphetünk be, hogy ha Isten készített helyet számunkra. Vagyis ha Isten ajánl minket, nem pedig mi ajánljuk önmagunkat.

2Korintusi levél 10,18
„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.”

A szabályszerű küzdelemről továbbá Jézus ekképpen beszél:

Márk evangéliuma 10,42-45
„Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”

A mi pályafutásunk sikere abban rejlik, ha már többé nem önmagunknak élünk, nem a testi vágyaink által diktált lépések szerint kell járnunk. Nem tudnám összeszámolni az igében, olyannyira sok helyen tanít minket, hogy az Isten előtt kedves élet az, ha már nem önmagunknak élünk, hanem másokért éljük e földi életünket. Ilyen az Isten előtt való kedves böjt is, nem pedig az, amit a legtöbben gondolnak róla: hogy lelkünket gyötörjük az által, hogy nem eszünk.

Ézsaiás könyve 58,1-14
„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Micsoda ígéret testvérek! Még a homályosságunk is olyan lesz, mint a dél! A hívő szabályszerű pályafutásunk a testünknek úgymond „nem jön be”. De épp ez a célja Istennek, hogy a lelkünknek adatott porsátrunk ne irányítson minket, hanem hogy mi irányítsuk azt a lelkünkkel. Ez folyamatos harc, amíg e testben élünk, így erről a harcmezőről egy pillanatra sem léphetünk le. A böjtölés tehát arról szól, hogy nem a testünk kívánságait töltjük be, hanem a mások szükségleteit.

„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted…”

Így böjtölve a testünk nem kapja meg a vágyait, ezzel kordában tartjuk a lelkünkkel. A testünk nem élhet a lelkünktől különálló életet, nem hivatkozhatunk arra, hogy a testünkön nem tudtunk uralkodni. Ha csakugyan nem tudtunk uralkodni, az azért van, mert a szívünkben épp Jézust trónját döntöttük le. Sok hívő nem akar tudomást szerezni arról, vagy éppen elfeledi azt, hogy a hívő élettel nem járulhat léhaság, nem tehetjük le a lelki fegyvereinket egy pillanatra sem! Csak úgy, mint ahogyan olvashatjuk ebben a történetben:

Nehémiás 4,15-18
„És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala, Akik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.”

Építve Isten országát, készenlétbe lenni az ellenség támadására. Ne a világi problémákba temetkezzünk, mert az által csak szem elől veszítjük az igazi célt, ami az Isten országáért való hadakozás.

2Timóteus 2,4
„Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.”

Ne feledjük, hogy kinek a zászlaja alatt harcolunk, ne feledjük, hogy ki a parancsnokunk. A harcmezőn nem lehet pihenni, nem kezdhetünk el játszani, ott harcolni kell, a győzelemért és az életbemaradásért! 

Vegyük komolyan elhívásunkat, legyünk Isten bajnokai.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás