Kinek engedelmeskedünk?

Áldott Testvérek. A ma esti alkalommal beszéljünk arról, hogy ki mely parancsolatok szerint éli a hívői életét. A hívői körökben sajnos általánosnak mondható az a nézet, hogy mindaz, aki az Örökkévaló rendelései, parancsolatai, tanítása szerint akar élni, hovatovább törekszik az Istennek való engedelemre, az a kegyelemből kiesik és elkárhozik. Van a fizikában egy törvény, ami igaz a kijelentéseinkre is: a fizika úgy fogalmaz, hogy minden erőkifejtésnek, van egy vele ellentétes irányú azonos nagyságú erőkifejtése is. Ez a beszédünkre is igaz, hiszen minden egyes kijelentésünknek van egy vele ellentétes irányú, azonos nagyságú kijelentése is. Tehát ennek fényében aki azt állítja, hogy az Örökkévaló rendeleteinek megtartása a Messiás áldozatának megtagadása, az ezzel azt is állítja, hogy az Istennek való engedelmesség megbocsáthatatlan bűn. Ez azonban (és ezt már érezzük is), csak akkor igaz, ha azok, akik ily kijelentést tesznek, a gonosznak szolgálnak. Hiszen az Isten, a saját értékrendje szerint pont abban dicsőíttetik meg, hogy az Övéi, az Ő rendeléseit megtartják és az Ő tanítása szerint járnak! 

Mózes V. könyve 4,1-10
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.” 

Illetve, egy általánosan kiteljesedett igazság a hívői társadalomra nézve, ahol már az újjászületés a szövetség megújítása, és a szívben-lélekben való hit kijelentetik: 

Ezekiél 36,16-28
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete előttem. És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt. És eloszlatám őket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az ő földéről jöttek ki! Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének. Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.” 

Mindezekből az is kitűnik, hogy az engedetlenséggel, a parancsolatok és rendelések elutasításával, az Isten igéjének vezetését nélkülöző életvitellel hoznak szégyent az Isten nevére azok, akik egyebekben önmagukat az Isten gyermekének nevezik. Isten neve abban dicsőíttetik meg tehát, hogy az Övéi engedelemben követik Őt. Cselekedetek-e, avagy a hit az, amiben megigazulást nyerünk az Úrtól? Erre akkor kapunk választ, ha a hitbeli atyánk életét megvizsgáljuk. Hitben lettünk gyermekei Ábrahámnak, hiszen Ábrahám atyja mindazoknak, akik hozzá hasonlóan követik engedelemben az Örökkévalót. 

Mózes I. könyve 12,1-5
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.” 

Ez a történet a hit alapítójának az elhívása, és egyben az első cselekedete is, hite bizonyságául. Tehát az Örökkévaló megszólította Ábrahámot, és kihívta őt az addigi életteréből. Azt is láthatjuk, hogy a kihívásban nincs utasítás arra nézve, hogy merre induljon. Ábrahám pedig nem kételkedett abban, hogy aki őt nevén szólította, és az engedelem fejében az ígéretet neki tette, hatalmas arra, hogy be is vigye őt arra a földre, amit neki ígért. Nem kért tehát Ábrahám térképet, nem kért GPS-t, hanem összeszedte a cókmókját és elindult abban a hitben, hogy az Isten az ő lépéseit is hatalmas irányítani. Erre nézve is igaz az, amit később a próféta mondott: 

Jeremiás könyve 10,23
„Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” 

Ábrahám minden embernél előbb tudta, hogy jobb az Istenre hagyni a vezetést. Bár nem ő volt az első. 

Mózes I. könyve 6,1-22
„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.” 

Valójában Noah volt az első, aki a vezetést átengedte szó nélkül az Örökkévalónak. Mikor? Nos látjuk, hogy részletes útmutatást adott az Örökkévaló a bárka elkészítésére vonatkozóan. De hol a kormány? Noah sem kérte a kormányt, tudta, és helyénvalónak vette, hogy majd az Örökkévaló kormányoz. De térjünk vissza Ábrahámhoz: Ábrahám hite itt kezdődött, és így indult! Csak csendesen jegyezném meg, hogy a mai hithősök a minden igazság állítólagos tévedhetetlen ismerői, évtizedek alatt sem érték el azt a szintet, amit Ábrahám a hit ősatyja elsőként felmutatott. Csak azt nem értem, akkor miért nevezik Ábrahámot ők is hitbéli atyjuknak?! Ráadásul van egy olyan nézet, miszerint az Ábrahámi szövetség kritériuma, nevezetesen az engedelmesség fontossága, eltöröltetett. Ámde azok is az Ábrahámi áldásokat kívánják és hirdetik, akik így gondolkodnak és beszélnek. Bizony némelyek változásokról beszélnek. Hát lássuk változott e valami? 

Mózes I. könyve 15,1-21
„E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.” 

Mindenekelőtt figyeljük meg a 7-es verset: 

„És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.” 

Az Örökkévaló kihívásának, kérésének, rendelésének, akaratának következménye az, hogy Ábrahám eljutott arra a földre, amit az Örökkévaló neki szánt. Ábrahám tehát engedelemben követte az Örökkévalót. Tehát az engedelemért(!) áldotta meg Ábrahámot, és ígérte neki az örököst is. Tehát akkor, akit nem úgy vezet az Isten, mint Ábrahámot, annak nem szükséges az engedelem? Akkor nincs kit követni? Nincs kinek engedelmeskedni? Dehogynem: 

„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.” 

Valójában nem Ábrahámmal kötötte az Isten a szövetséget, hanem...(?) Van tehát egyszer egy kemence, és a szentírás szerint az, hogy ki személyesíti meg a kemencét, egyértelmű: 

2Móz 19,18
„Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.” 

És van egy tüzes fáklya, aki megköti a szövetséget Ábrahám helyett, aki értünk viszi vásárra az életét. Mert ugyanis az, hogy felvagdalt darabok között mentek át a szerződő felek, az azt teszi: „Ha az eskümet megszegem, járjak úgy, mint ezek közül az állatok közül egy!” És a szent tan szerint, mégpedig az újszövetségi írásokban maga az Úr tesz bizonyságot arról, hogy az engedetlenek a szövetségszegés büntetését szenvedik majd. 

Máté evangéliuma 24,42-51
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” 

Mielőtt megvizsgálnánk, hogy kinek volt ez a kettévágatott szolga engedetlen, még a fáklya személyét ismerjük fel. A fáklya azt a célt szolgálta, hogy este, amikor sötét van, azzal világították meg a járókelők az útjukat. Nem lámpással, mert azt a házban használták. Tehát a fáklya, ami lehetővé teszi az emberek számára azt, hogy botlás nélkül járhassanak az úton, vagyis világosságot ad. Ezen felül: 

Ésaiás próféta könyve 62,1-7
„Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.” 

Szabadulása, mint fáklya ragyog. Amikor az ember a tudatlanságában tapogatózik mintha sötétben járna, szüksége van a világosságra, hogy ne tévelyegjen és elérhesse a célját. Szükség van egy vezetőre, aki tévedhetetlen, aki soha nem téved. Yessua! Ő Jézus! Jézus az Isten igéje! Ha tehát az emberek az Isten igéjét követik, neki engedelmesek, akkor vannak szövetségben az Örökkévalóval, és az Ábrahámi ígéretek akkor teljesednek be. Ámde hol? Ezen a földön? Ebben a testben? Az apostolok nem voltak talán az Örökkévalóval szövetségben? Nem ide vetünk testvérek, nem is itt fogunk aratni. De vissza Ábrahámhoz: az Ézsaiás 62,7 nagyon jó felhang az engedelemhez. 

„És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.” 

Yerusálem, azt teszi: a békesség városa, a békesség megalapítása. Az, aki Yisráelita, ezt így mondja: Yerusáláim. Azaz: békességünk városa. Különbség! Nem a más békessége, hanem a mienk! Tehát az engedelmesség: 

Mózes I. könyve 22,1-18
„És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” 

Ha Ábrahámról esik szó hívői körökben, azonnal erre asszociálnak szinte kivétel nélkül, éspedig úgy, hogy a legtöbben nem is tudják, miről van itt szó. Tehát Ábrahám hitben és engedelmességben eljutott arra a pontra, amikor már semmi nem volt neki fontosabb, mint az Istennek való engedelmesség! Az hogy felvitte a fiát a Morijja csúcsára, az alapkő letétele volt valójában, mert ezt a csúcsot nevezték el így: Yerusálem, azaz a békesség városa. Ugyanis az Örökkévalóval tehát úgy lehetséges békességben lenni, ha neki engedelmeskedünk! És igen, az Örökkévaló az idők végén, oda, Yerusálembe viszi azokat, akik neki engedelmeskedtek földi életükben. 

Jelenések könyve 21,1-8
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.” 

Talán nem ártana feleleveníteni ismét, mit jelent az, hogy hit? Nos a hit, eredetiben emunah, engedelemben történő követést jelent. Alapvetően az a gond és egyben ez a különbség is a régi és a mostani hit, vagy hitbeli megnyilvánulás között, hogy míg például Ábrahám mindent odahagyott, és tökéletes engedelemben követte azt az Istent, akiben hitt, az új nemzedék legtöbbjének hite csak addig terjed, hogy „elhiszi” hogy létezik Isten. De lássuk be testvérek, ez nem több, sőt még csak el sem éri a Sátán, és az ő démonai igazságát. Hiszen ők is elhiszik, hogy van Isten, sőt, még engedelmeskednek is az akaratának. Bár nem örömmel, és legfőként nem szeretetből. A régi nemzedék, akik eljutottak az Istenben való hitre az Isten kegyelméből, azok még kérték, hogy megismerhessék az Istennek való engedelem útját. 

V.Mózes 26,15-19
„Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.” 

Ez a szövetség, a frigy, az esküvő eskütétele, hovatovább: ez a házassági szerződés. Tehát míg a régi nemzedék meg akarta ismerni az Istent és a neki való engedelem „útját”, és arra építették, arra alapozták a hitüket és az új életüket, addig a mai nemzedék a testies gondolkozására, testies életvitelére alapozva próbálja felépíteni a hitét (tisztelet a kivételnek). Tehát nem az igére építve a hitbéli életet, hanem a testi élethez alakítva, hajlítgatva az Isten igéjét. Ebből fakadóan jól nyomon követhető, hogy egynémely gyülekezet, akik kimondva is elítélik az Istennek való engedelmességet és a parancsolatok megtartására irányuló igyekezetet, sőt annak még a gondolatát is, megbocsáthatatlan bűnnek nevezik. Nos tehát pont ők, sokkalta több törvényt, parancsolatokat kreálnak, és az ezekhez való tökéletes engedelmet kötelezővé teszik a tagjaik számára. Bár érdekes, hogy az Istennek való engedelmet, szabadságra hivatkozva söprik félre. Eszembe jut egy vita a közelmúltból, amikor is egy hitoktató mondta, hogy nem kell az Örökkévaló törvényeit megtartani, én kértem őt, hogy akkor mondja ki nyíltan, hogy szabad embert ölni, lopni, hazudni, személyt válogatni, esetleg: paráználkodni. Kimondani nem merte azért (az ilyen emberre mondom én azt, hogy hiteltelen). Hiszen a saját állításának következményét már nem meri megnevesíteni. Tehát lássunk pár szemléletes példát arra, hogy bár az Isten parancsolatait mereven elutasítják, ámde maguk kreálnak új rendeléseket, parancsolatokat, törvényeket. Van elsőként is, a megtérők imája, ami már valóságos mizérium lett. Színpadias körülményeket alakítanak ki, és elmondatnak egy ilyen imát azokkal, akik szívét az Isten megnyitotta és hitre hívta. Valaki megtudná mondani, hogy hol rendeli ezt a szentírás? Na meg a bemerítés. Bizonyos gyülekezetek, bizonyos magasan kvalifikált tagjai döntik el, hogy ki és mikor merítkezhet be. Az Úr azt mondta: 

Máté evangéliuma 28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” 

Valójában pedig az van, hogy nem engedelmeskednek az Úrnak, hisz nem az Úr tanítványává teszik az embereket, hanem a maguk követőivé, nem merítik be azokat, akik hitre jutottak, hanem ítélkeznek felette. Nem is az egyházat építik, amire az Úr hívta őket, hanem egy gyülekezetet, felekezetet. Az Úr azt mondta: 

Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” 

Ők bezzeg azért is ítélnek! Még nem érdemelte ki a bemerítést, mondják a hitre jutottra. Tehát az történik a valóságban, hogy az Örökkévaló hitre hívja a választottját, hiszen meg van írva: 

János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” 

Tehát ezt az Isten választottját, ők távol tartják az első hitbéli engedelemtől, hátrányosan megkülönböztetve őt. Az Isten ezért is bosszút áll pedig! Mindezt „természetesen” igére hivatkozva teszik. 

Máté evangéliuma 3,8
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.” 

Na testvérek, ilyen a kiragadott ige, és így lehet félre magyarázni az igét. A Mt. 3,7-et nagyvonalúan elhagyják, mert akkor kiderülne, hogy mindazokat, akik elismerték, hogy szükségük van a kegyelemre, hiszen a bűnös mivoltukról vallást tettek, számolatlanul merítette be János. Az önigazultakat nem merítette be csupán. Bár ha ezt így tartanák, akkor nem játszhatnák az egyházi elöljárók a döntnököt. Valójában, és tudom, hogy ezzel megütközést okozok, de gondoljátok csak végig: nem pont ők azok, akik farizeust játszanak? Na nem az igazi farizeust, mert az igazi farizeusok rendkívüli Istentisztelők. Ezek a maiak megelégednek azzal a látszattal, hogy ők dönthetnek a hívek klubtagságáról, beavatásáról. Ezek ugyanis, és ezt ők még nem is sejtik: nem az egyházat építik, hanem csak egy gyülekezetet, felekezetet. De majd megtudják… Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 23,13            
„De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” 

Hiszen elvileg a gyülekezeti elöljárók, mint pásztorok, tanítók, arra lennének hivatva, hogy az írások által tanítsák a hívőket az Istennek való engedelemre. Bár lehet, hogy ismerik az írásokat, mégsem az igére tanítják a gyülekezeti tagokat, hanem a gyülekezeti törvényekre, a gyülekezeti életre. Ők nem mennek be az Isten országába, mert az Isten akaratát nem végezték, de azok, akik be szeretnének jutni, miattuk nem mennek be, mert a tévtanítások miatt árnyékra vetődnek. Valójában ezek csak példák arra nézve, hogy mennyire különbözik az Ábrahámi hit ettől a mostani gyakorlattól. Az Isten adott nekünk 613 micvát, hogy engedelemben követhessük, és ezekből Istenismeretre juthassunk. Nos ezt a mostaniak szabadságra hivatkozva elutasítják, de hetente több parancsolatot adnak ki, amik igazából csak arra vannak, hogy lehessen uralkodni másokon.  

Mózes V. könyve 30,1-20
„És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

{flike}