Evangélium

Áldott Testvérek, a mai napon az evangéliumot fogjuk közelebbről megnézni, azaz, hogy Jézus miért jött el, mi volt a halála értelme és a feltámadásának lényege. Elsőként nézzük meg a Jézusról szóló próféciákból néhányat, és ebből megértjük az elküldetésének a lényegét. Azok a hívők, akiknek nem az ige az életük alapja, érdekes érzelmi következtetésük van Jézus eljövetelét illetően. Röviden tömören: azért jött, hogy az ószövetségben támasztott életszabályokat eltörölje, hogy egy könnyebb utat állítson nekünk, azaz, hogy csak el kell fogadjuk az Ő kegyelmét és üdvösségre lelünk.

Tehát amint mondtam, először nézzük meg a Messiás eljövetelének a célját:

Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”

Tudom, sokszor hoztuk már ezt az igét, de muszáj, hiszen többek között ez az ige fejezi egyértelműen ki, hogy milyen célból érkezett a földre. Tehát a törvényt jött tanítani, megtisztítva az emberi rendelkezésektől. Ahogyan Jézus is mondja:

Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.”

Nagy egyetértésben bólogatnak a hívők erre, csak az a probléma, hogy önmaguk sem értik, hogy mit jelent betölteni a törvényt. Azt gondolják, hogy Jézus betöltötte, hogy nekünk már ne kelljen. Ezt nevezem én Istenkáromlásnak. Pedig igazándiból nem telik sokba tovább gondolni, hogy ha bennünk valósággal Jézus él, akkor ugyancsak bennünk lakozva betölti az Istennek a törvényeit. A törvény betöltését hallván összerezdülnek a hívők és reflexből vallásos cselekedetnek tekintik azt, ha valaki a törvény betöltését hirdeti, sőt éli. Pedig oly egyértelmű és egyszerű az evangélium üzenete, minden egy felé mutat, de ennek ellenére mégis több ezer értelmezés látott napvilágot. Sokakat nem lehet felkölteni az álomból, nem akarnak tudomást venni azokról az igékről, amelyet bár maga Jézus is mondott, de ugyanúgy megtalálható a tanach-ban is (ószövetség). Lássuk egy következő próféciát:

Ézsaiás könyve 5,1-7
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!”

Jézus csakugyan hozta ez a példázatot, olvassuk el.

Márk evangéliuma 12,1-9
„És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.”

A kérdésem a következő: miért küldte el az Atya Jézust? Azért, hogy a kegyelmét adja ezeknek a gonosz munkásoknak, azaz üdvözítse őket? Nemde a gyümölcsökért küldetett el!? De mit láthatunk az áldozata és feltámadása után? Gyümölcsöket? Azt gondolják, hogy ez a mai nemzedék igen gyümölcstermő Istennek, pedig az ige fényében Sodoma és Gomora elviselhetőbb ítéletben részesül majd, mint ez a mai nemzedék. Apropó, gyümölcstermés! Nézzük meg a sokak által utalt „kegyelemből van üdvösségünk” hivatkozást az igéből, csak egy kicsit kibővítve:

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Tehát jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk! Tehát mint mondtam, nem sok gyümölcs terem a mai korban, nem véletlen Jézus következő példázata sem:

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Türelmi, azaz kegyelmi kor van. De ez a kegyelmi idő nem arra vonatkozik, hogy éljünk akárhogy, üdvösségünk van, hanem még mindig, amíg tart a ma, lehetőségünk van az Urat szolgálni. Ez pedig nem egyszerű döntés vagy választás, hanem engedelmességben való követés. Jézus elég egyértelműen a tudtunkra adta, hogy vagy mindent, vagy semmit. Nem lehet ímmel-ámmal Istent követni:

Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

Ennek ellenére azt tanítják, hogy ha elfogadtad Istent (mint ha egy jó döntésen alapulna), akkor üdvösséged van. Ebben az a félelmetes, hogy akik így élik az életüket és ezt hirdetik, azok biztos úton haladnak a pokol felé és nagyon nehezen lehet őket felébreszteni. Egyrészt azért, mert számukra a láthatatlanba nem akarnak többet fektetni, vagyis hitetlenek, másrészt pedig a többség erejében bíznak, harmadrészt pedig jó embereknek látják önmagukat. Ez a tipikus vak vezet világtalant jelenség, egy helyre kerülnek, a vezető és a megvezetett is. Szót kell még ejteni egy széles körben félreértett dologról, lássuk az igét:

Római levél 5,12-21
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala. De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Az előbb olvasott ige tömör summája ez:

Ádámtól Mózesig nem adatott törvény, ezért az emberek a gonosz cselekedeteikre mondhatták azt, hogy: nem tudtuk, hogy nem szabad! Ezért írja az ige, hogy amikor bejött a törvény (Mózes által), megnövekedett a bűn. Vagyis mikor a törvény kimondta például, hogy ne lopj, akkor azok akik loptak, azonnali bűn terhelte őket. Így növekedett meg a bűn! Mert mikor a törvény kimondta az, hogy mit nem szabad, kitűnt, hogy mennyi bűnös ember van. Mivel pedig a bűn megnövekedett, ezért Isten a kegyelmet is jobban kiárasztotta. De nem azért, hogy a bűn eltöröltessék, hanem azért, hogy ne vesszen el mindenki. Mert azoknak töröltetik el a bűnei, akik igazan élnek, a bűnben élőknek pedig hiábavalóvá lesz Isten kegyelme. A kegyelem Isten türelméről és szeretetéről tanúskodik, hogy akik még menthetők, azok ne vesszenek el a bűnösökkel együtt.

2Péter levele 3,9
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”

Az aratásig hadd nőjön együtt a konkoly és a búza, majd mikor eljön az aratás, akkor a konkoly megy a tűzre, a búza pedig Isten csűrjébe. A kegyelem nem varázspor, amit a bűneinkre szórva azonnal eltűntethetjük. A kegyelem azoké, akik Isten szerint igaz életet élnek. Emlékezzünk az igerész utolsó mondatára:

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Tehát igazság által! Mert mi az igazság? Pontosabban ki? Jézus nemde? Jézus az Istennek az igéje, és ez szerint kell élnünk életünket.

Sokan azt hiszik, hogy amekkora bűnt elkövetünk, akkora kegyelmet kapunk. Vagyis élhetünk úgy ahogyan akarunk, Isten kegyelme bármekkora bűnre elegendő! Ezt nagyon nem értelmezik a helyén. Bár igaz az, hogy Isten kegyelme hatalmas és a gonosz ember megtérésekor az összes bűne a feledésbe merül. Viszont ugyancsak ha az igaz elfordul az igaz útról és gonoszságot cselekedik, annak lehetett bármennyi jó cselekedete is, nem számíttatik be:

Ezékiel könyve 18,23-32
„Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”

Tehát bár a gonosznak eltöröltetik minden bűne ha megtér, de az igaz ha letér, annak nem bocsáttatik meg. Egyértelmű üzenet nemde? Mégsem félik az Istent. A gondolaton tovább haladva, hogy ahogy megnövekedett a bűn, ott kiáradt Isten kegyelme is, nézzünk meg egy példát:

4Mózes 15,32-36
„Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül. Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”

Óóó kérem szépen milyen kegyetlen volt ez az ószövetség, még jó hogy Jézus nem kér tőlünk semmit, csak egy jó döntést igaz!? A szombat napon fát szedegető ember azért halt meg, mert egy szent közösségben volt, mindenki betartotta a törvényt és ezért maga Isten gondoskodott arról, hogy ki legyen takarítva a kovász a közösségből. Egyébként ez a történet is megismétlődött, bizonyságul arra, hogy Isten nem változott meg, csak keveseket érdekli:

Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”

Ugyancsak egy szent közösséget alkottak, akik Istennek engedelmességben, a törvényt betartva élték az életüket. Isten gondoskodott erről a közösségről és kitakarította a kovászt. Ha esetleg nem voltam elég egyértelmű, akkor szeretném kiemelni, hogy Anániás és Safira az újszövetségi időkben éltek! Isten nem változott!

De mi a helyzet ma? Gyümölcsök nincsenek, a kovász pedig akkora, hogy ha Isten elkezdené a takarítást, akkor vajon ki maradna meg? Értjük már, hogy mit jelent, hogy: ahol megnövekedett a bűn, ott sokkalta inkább kiáradt a kegyelem? Értjük, hogy nem a bűnösök üdvösségéért, hanem azért van így, hogy az igaz ne vesszen el a bűnössel együtt? Ugyancsak nagyon érdekes, hogy a mai napon is sokan várják Isten eljövetelét, de az ige bizonysága szerint nem lesz túl örvendetes:

Ámos könyve 5,18-20
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.”

Egyébként erre rájöhetünk Jézus szavaiból is:

Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Tehát összességében remélem elég egyértelmű, hogy Isten engedelmességet, és a törvényében való tisztaságot kér tőlünk, mégpedig nem szorgalmi feladatként! Ezt sem felejtette el tudtunkra adni:

Lukács evangéliuma 17,7-10
„Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Isten nem nevel büszke gyermekeket. Mégis sok a nagy arcú keresztény…ja igen, azért, mert őket nem Isten nevelte. Házi feladat testvérek! Gyűjtsétek össze azokat az igehelyeket, ahol azt kéri Jézus vagy az apostolok, hogy fogadjuk el Isten kegyelmét. Nemde arról beszélt Jézus és az apostolok, hogy éljünk elhívatásunkhoz méltóan, hogy a testünk kívánságait ne teljesítsük, hogy haljunk meg önmagunknak és éljünk Isten akarata szerint? Na de menjünk tovább, nézzük meg Jézus halálának az értelmét:

Római levél 6,1-7
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Csak egy gyors kis megjegyzés az utolsó mondatról. A mai keresztények mennyire megvernék ezért Pált!? Olvassuk el még egyszer:

„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Itt az evangélium egy mondatban! Amint meghalt Jézus a világ számára, úgy kell nekünk is meghalnunk, azaz megfeszíttetnünk abból a célból, hogy megerőtelenüljön a testünk! Mégpedig azért, hogy ne a bűnnek, hanem Istennek szolgáljunk. Ki is jelenti egyértelműen: „Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Tehát nem az ítélettől szabadultunk meg, hanem a bűntől. De mit mondjanak azok, akik folyton bűnt követnek el és azt hiszik, hogy Istennel való kapcsolatukkal minden rendben? Elmondom hogy mit mondanak: egy hamis evangéliumot. Tehát mit jelent a halálába keresztelkedni? Azt testvérek, hogy amint meghalt Jézus a világ számára, úgy nekünk is meg kell halni a világ számára. De mit jelent meghalni a világ számára? Azt, hogy nekünk semmi se kelljen ebből a világból, ne ragaszkodjunk hozzá (mint Démász, lásd: 2Tim. 4,10).

Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”

Értjük, hogy nem lehetünk az egyik lábbal a világban, a másikkal pedig Isten országában. Már azért is, mert nagy a közbevetés (szakadék), és aki ezt megpróbálja, annak bizony a kettévágatás a büntetése. Többször beszéltünk a kettévágatásról, mint a szövetségszegés büntetéséről, most röviden álljon itt megerősítésül ez az ige:

Jeremiás könyve 34,17-20
„Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, akik megszegték az én szövetségemet, akik nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet előttem kötöttek vala tulokkal, amelyet ketté vágának és átmenének annak részei között, Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, akik átmentek a tulok részei között: Odaadom őket az ő ellenségeik kezébe, és az ő lelköket keresők kezébe, és az ő holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.”

Az pedig legyen előttünk, hogy szövetséget szegni csak azok tudnak, akik bekerültek a szövetségbe, azaz hívőkké lettek. Egy hitetlent nem érdekli Istent, így szövetséget sem kötött Vele. Mert mi a szövetség? Más néven frigy, vagyis házasság. Ezért nevezi magát Isten férjnek, és az egyházát menyasszonynak, és többek között a frigyládát is ezért nevezzük Isten szövetségládájának.

Tehát vissza Jézus halálához. Bizonyságot tett Jézus arról, hogy amiképpen Ő is megfeszítetett, akképpen kell nekünk is megfeszíttetnünk:

Máté evangéliuma 10,38
„És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

Most akkor élhetünk úgy ahogy akarunk, úgy is üdvösségünk van? Jézus szerint nem, szóval érdemes figyelni arra, amit mond! Van itt még egy nagyon fontos üzenet, mégpedig az, hogy amint Jézus befejezte a pályafutását, úgy nekünk is hozzá hasonlóan kell bevégeznünk. Ez pedig az Isten által ránk bízott szolgálat elvégzése, és készekké lenni arra, hogy megálljunk az ítélő szék, azaz Isten előtt. Vagyis ahogyan megtartotta magát Jézus a világtól, úgy nekünk is meg kell magunkat tartanunk, hogy elmondhassuk Jézussal a következőt:

János evangéliuma 14,30
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;”

Lehet nem most kellett volna hoznom, hanem az elején, de talán itt is jól fog kapcsolódni az eddig elhangzottakhoz, ez pedig nem más, mint Jézus személye! Nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ki Jézus, pedig ha megértenék, akkor elindulhatnának az ige helyes értelmezésén és nagyon sok mindent megértenének! Mert ki Jézus? Erre a kérdésre általában az szokott lenni a válasz, hogy Isten fia, megváltó, messiás, szabadító és a többi. De ezek is leírások Jézusról és ezek mind a jellemzői. De ki Jézus? Szoktam mondani, remélem nem unjátok, hogy János apostol az evangéliumában, levelében vagy a Jelenések könyvében sem felejtette leírni, hogy Jézus, az Isten Igéje! Ezt értsük szó szerint, de ne egy betűkkel teliírt könyvre gondoljunk, hanem Isten szájára, amellyel mikor szól, akkor teremt, vagy mindeneket átformál. Nézzük meg János ezen szavait:

János evangéliuma 1,1
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.”

1János levele 1,1
„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.”

Jelenések könyve 9,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”

Miért fontos megértenünk, hogy Jézus maga az Istennek az igéje, azaz a beszéde? Azért mert akkor megértjük, hogy Jézus nem változtatott meg semmit az Atya parancsolatait illetően, hiszen Ő maga Istennek a beszéde. Megérthetjük, hogy Jézus, az Atya kisugárzása, az Atya követe, nem is értem, hogy mikképpen gondolhatják egyesek, hogy Jézus megváltoztatta volna az Atya parancsolatait. Akik ebben hisznek, azok egyben két Istenségben is hisznek, hogy van először is az Atya, aki megpróbálta az ószövetségi időben a parancsolataival megzabolázni a jónépet, majd jött Jézus, aki eltörölt minden nehezet és valami nagyon egyszerű út alapján üdvözít minket, ami a hiszékenység. Mert amit a mai keresztény egyházban lehet látni, az nem hit, hanem hiszékenység.

Térjünk rá a feltámadására. Miért támadhatott fel Jézus? Nem azért mert Ő erősebb a Sátánnál, nem egy szellemi szkandert nyomtak, hanem a feltámadása az valaminek a következménye. De minek? Az életének a következménye! Ahogyan az ige is bizonyságot tesz, hogy Jézus bár hozzánk hasonló földi testben élt, átélte a kísértéseket, de mégsem követett el bűnt. Noha teljesen ártatlan volt minden bűntől, mégis halálra ítélték. Mikor Jézus megjelent az ítélőszék előtt, az Atya nem talált benne bűnt, ezért van az, hogy nem tarthatta fogva a halál, mivel nem volt joga hozzá.

Ez a mi feltámadásunk reménysége is, hogy Jézus bennünk élve késszé tesz minket arra, hogy Isten parancsolata szerint éljünk a földi életünket, hogy majd az ítélet napján bizalommal megállhassunk, és az ítélő szék elől ne az ítéletre, hanem az Úr örömébe mehessünk.

1Korintusi levél 15,20-23
„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.”

Az ige azt mondja Jézusról, hogy első zsengéje a feltámadásnak. Miért? Hiszen Jézus előtt is támadtak fel emberek. Igen, csakhogy azok újra meghaltak, viszont Jézus többé meg nem hal.

Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Meghaltunk e világ számára, meghaltunk a saját kívánságainknak, hogy élhessünk Isten akaratának. Úgy végződött az imént felolvasott ige, hogy:

„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Nagy felkiáltással mondják ezt az igét azok, akik törvénytelenül élnek. Mert úgy gondolják, hogy mivel nem vagyunk a törvény alatt, ezért nem kell törvényesen cselekedni. Pedig nem ezt jelenti. Ahogyan az ige is írja, a törvényből a bűn felismerése adódik. Akik tehát nem élnek bűnben, azokra nincs elmarasztaló hatállyal Isten parancsolatai. Így is vezette be Pál:

„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Mégis a kereszténység nagy része azt vallja, hogy uralkodik rajtuk a bűn. Pedig Jézus a bűntől szabadítja meg a Benne hívőket, és nem az Isten ítéletétől.

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Mindenkinek meg kell jelennie az ítélőszék előtt, csak nem mindegy hogy balra, vagy jobbra megyünk.

{flike}