Érzelem vagy engedelmesség?

Áldott testvérek, a mai napon az érzelmekről fogunk beszélni, mégpedig arról az oldaláról, hogy milyen pórázt szabad engednünk neki. Azt szokták mondani, hogy az érzelmet is Isten teremtette, tehát jó. Ez igaz, csak mint minden más jót, lehet rosszul, vagy egyenesen rosszra használni. Nagyon sok házasság ment már tönkre azért, mert az egyik fél érzelmeket táplált egy másik ember iránt, majd ennek az érzelemnek teret adva megcsalta a házastársát. Mi akkor a helyzet? Ez az érzelem is Istentől jött volna? Mert ha azt mondjuk rá, hogy igen, akkor ezzel azt is kimondjuk, hogy Isten törte meg a házasságot! Szóval csak óvatosan… Nézzünk meg egy történetet:

1Mózes 24,51-67
„Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte. És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.  Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.  A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.”

Vajon ez a házasság az érzelmeken nyugodott? Félreértés ne essék, az érzelmeknek is fontos szerepük van egy házasságban, de semmiképpen nem lehet alap a házasságban. Az érzelmeket nem tudjuk befolyásolni! Az érzelem nem gondolkozik, az érzelmet nem lehet meggyőzni. Sok hívő választás elé állt már, érzelmeket táplált egy másik ember iránt, nem kell sok értelem ahhoz, hogy meglássák: nem csak a saját házassága, de annak a házassága is tönkremegy, aki felé az érzelmeket táplálta. És akkor még nem beszéltünk a gyermekekről… Egy házasság nem érhet véget azért, mert az egyik már nem táplál érzelmeket a házastársa iránt. A házasság ugyanis egy szövetség, ketten egy úton való járás, egy cél, egymást segítve és egységet alkotva élni nemcsak egymás mellett, hanem egymásért!

Összességében azt láthatjuk az igében, hogy a házasságok nem az érzelmek és a szerelem által köttettek. De gondoljunk csak Jákóbra, aki Rákhelért akart szolgálni 7 évet, de végül nem Rákhelt, hanem Leát kapta érte. Végül mind a kettő a felesége lett, és jobban szerette Rákhelt, mint Leát. De mit olvasunk ezután? Azt, hogy az Úr megemlékezett Lea megvetett voltára, és ő szült 7 gyermeket Jákóbnak. De menjünk tovább.

Éva úgy érezte, hogy a szemnek kedves és a bölcsességért kívánatos a tiltott gyümölcs, és evett belőle. Dávid is úgy érezte, hogy kívánatos az az asszony, akit meglesett fürdés közben, ezért vele hált. Jefte úgy érezte, hogy kell valamit hozzátennie az Úr munkájához és beszédéhez, ezért esküvel kötelezte magát. Ammón úgy érezte, hogy a törvény ellenére a húgát, Támárt magáénak teheti. Kóré és társai úgy érezték, hogy jogosan követelik a papságot. De mit arattak? Éva adott a gyümölcsből Ádámnak is, és belépett a halál az életükbe, amely mindenkire kihatott. Dávid elveszítette a gyermekét, a feleségeit pedig a saját fia fertőzte meg. Jefte feláldozta az egyetlen lányát, Ammón pedig, aki a saját testvérével hált, Absolon ölte meg. Kóré, és a vele valók pedig, elevenen szálltak le a pokolra.

Mielőtt érzelmek vezetnének minket, előbb gondolkodjunk, vajon nem Isten ellen megyünk éppen? Amit vetünk Isten ellen, azt is fogjuk aratni. Ha megbékélve Istennel bocsánatot is nyerünk, akkor is ránk vár az aratás. Gondoljunk csak Mózesre. Szólnia kellett volna a sziklához, de helyette rácsapott. Nem Isten szava szerint cselekedett, ezért nem is mehetett be az ígéret földjére. Pedig több ízben is kérte Istent:

5Mózes 3,23-26
„Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől!”

Vagy ott van Dávid, aki Bethsabéval elkövetett bűne miatt igen sokat aratott. Nátán próféta megmondta neki, hogy megbocsátott neki az Úr, de ettől függetlenül az aratás meglesz.

2Sámuel 12,1-14
„Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának; A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment. Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonynyal meghal.”

Jézus a Gecsemáné kertben úgy érezte, hogy nem kívánatos számára az, ami reá vár. Mégis tudta, hogy mit vár Tőle az Atya, ezért nem az érzelmeire hallgatott, hanem engedelmeskedett! Hiszen ugyanabban kísértetett meg, mint az első emberpár. Ahogyan nekik, úgy Jézusnak is szabad akarata volt dönteni, hogy az érzelmei, vagy az engedelmesség útját választja. Láthatjuk az igében, hogy Jézusnak nem kis harca volt ez, háromszor is kérte az Atyát, hogy ha lehetséges, akkor múljék el tőle ez a pohár. Vagyis hogy ne keljen kiinnia, ne keljen átmennie mindazon, ami reá várt. Ádám engedetlensége miatt kihatott a halál mindenkire, viszont Jézus engedelmessége által pedig adatott mindazoknak az élet, akik hozzá hasonlóan engedelmesek lesznek! De ezt az ige írja:

Római levél 5,18-19
„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.”

Nem azt olvassuk, hogy akiket az érzelmek vezetnek, azok Istennek a fiai, hanem:

Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Mert mit jelent az, hogy Isten lelke vezérel? Hiszen ezt olvassuk:

1Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”

Vagyis minden emberben Isten lelke van, még a hitetlenben is, csakhogy holt állapotban. Ezt elevenítette meg Jézus azokban, akikben valósággal lakozást vett!

Efézusi levél 2,1-10
„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Azt, hogy megelevenítette, azt jelenti, hogy életre keltette. Hiszen a bűnbeeséskor meghalt Ádám és Éva, amint előre megmondta az Isten:

1Mózes 2,15-17
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” 

 Mégis azt láthatjuk, hogy tovább élték életüket, tehát testileg nem haltak meg. Viszont azt is tudjuk, hogy Isten nem ijesztgetésnek szánta mindezt, hanem az Ő szava be is teljesedett. Vagyis azon a napon a lelkük került a halál állapotába! A halott lelkünk pedig akkor elevenedett meg (kelt életre), mikor Jézus bennünk lakozást vett. Így válhatott valóra az, hogy az Istennel való közösségünk olyan lehessen, mint a bűnbeesés előtt.

{flike}