Kutyák és disznók

Kutyák és disznók

Máté evangéliuma 7,6
„Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”

A mai napon ebből az igéből indulunk ki, és utána járunk, hogy vajon mit akart ezzel Jézus mondani. Elsőként nézzük meg, hogy mit értsünk gyöngyök alatt. Halljuk Jézus egyik példázatát:

Máté evangéliuma 13,45-46
„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

A gyöngy, amelyet a kutyák és disznók példázatában hoz Jézus, az nem az érzelmeink, nem a földi vagyonunk, vagy emberi tulajdonságaink, hanem a legértékesebb dolog ami létezik, Isten beszéde, a lelkünk üdvössége! Hiszen csak Isten beszéde által mehetünk az Atyához, ezért mondta magáról az Ige a következőket:

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Így megérthetjük, hogy miért gyöngyből vannak azok a kapuk, amelyek által a szent Jeruzsálembe bemehetünk.

Jelenések könyve 21,9-21
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. Aki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálcédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.”

A gyöngykapukon keresztül van a bejárás, Isten igéje által. A kapukon pedig Izrael törzseinek a nevei. A törzsekről jól tudjuk a Tanach olvasása által, hogy Isten az Ő beszédei szerint ítélte őket, az igéje által adta rájuk az áldást és az átkot (5Mózes 11). De miért az Isten igéjén, vagyis a gyöngykapukon keresztül van bejárásunk? Azért, mert az Atya parancsolatai az örök élet. De erre kicsit később visszatérünk.

Kik a kutyák és a disznók? A kutyák és a disznók tisztátalan állatok, amelyek tisztátalan életet élnek. A gyöngyről pedig már tudjuk, hogy a tiszta és igaz evangélium, amelyet Jézus tanított és ráhagyott a tanítványaira, hogy hirdessék azt szerte a világon. De ahogyan olvastuk is az igében, voltak emberek, akik kinyilvánították, hogy ők bizony látnak. Vagyis máshogy látták, máshogy értelmezték és hitték Isten igéjét, mint Jézus. Majd erre mondták, hogy: jól látják! Jézus nem is foglalkozott velük, csupán ítéletet mondott rájuk:

János evangéliuma 9,39-41
„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”

Csakúgy, mint azok az emberek, akik tisztátalan életet élve megtapossák az igaz evangéliumot, ráadásul megfordulva az Isten emberére (aki azt hirdette) támadnak. Hiszen azt mondják, hogy nem a cselekedeteink által leszünk megítélve, hanem hogy elfogadtuk-e Isten kegyelmét! Nekik figyelmesebben kellene olvasniuk a szentírást, mert az Isten beszédének bizonysága szerint, az szerint leszünk megítélve, hogy mikképpen cselekedtünk e földi életben.

2Korintusi levél 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Isten igéje annyira szent, hogy nem szabad odavetni a kutyáknak és a disznóknak. Hiszen ez az életnek kenyere, ez a lélek tápláléka. A tisztátalanok pedig megtapossák, de ettől függetlenül az Isten beszéde érvényes lesz rájuk is:

Efézusi levél 5,5
„Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.”

A tisztátalanok mégis azt mondják, hogy: „de, örököljük!” Mi által mondják ezt? Az által, hogy tudniillik azt hiszik, hogy Isten megigazította őket. A megigazítást úgy magyarázzák, hogy attól függetlenül, hogy gonoszak a cselekedeteik, Isten a szőnyeg alá sepri azokat. Ez nekik a kegyelem. De a valódi megigazítás az, hogy többé nem mi élünk, hanem Jézus él bennünk (Gal 2,20). Jézus pedig bennünk élve igazul, és nem gonoszul fog cselekedni. Ne de ez az igehirdetés sem a kutyáknak és disznóknak íródott, hanem azoknak, akiknek Isten beszéde szent és igaz, azoknak, akik Isten tiszteletét nem csak a szájukban, de a cselekedeteikben is megtalálhatjuk.

A tisztátalanok olyanok, mint a fáraó, aki nem akarta elbocsátani Izraelt. Mikor csapás jött rá, elismerte vétkét és bocsánatért esedezett, de amikor eltávozott az ítélet, folytatta onnan, ahol abbahagyta. Ötször keményítette meg a szívét a fáraó, ezután az Isten keményítette meg öt alkalommal. Nem szabad az Istennel játszani…

Azt mondom, hogy vannak, akiknek nem kell hirdetni az evangéliumot? Igen azt, mégpedig azoknak nem kell hirdetni, akik nem akarnak hallani róla! Akik bedugják a fülüket, behunyják a szemüket, nehogy meghallják, nehogy meglássák, nehogy meg kelljen változniuk! Mit mondott az ilyen emberekről Jézus? Talán azt mondta volna, hogy ostromoljuk őket az igével? Nemde mást mondott?

Máté evangéliuma 15,12-14
„Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Megbotránkoztak Jézuson, megbotránkoztak az igén! Jaj azoknak, akik a jót rossznak mondják (Ézs 5,20)! Jézus ekképpen mondta: „mind a ketten a verembe esnek”, vagyis az ítéletnek ugyanazon helyére kerülnek; a tanító, és az is, aki tőle tanult! Az ige hirdeti, hogy akik Isten követőivé lettek, azok papokká lettek, nem emberektől, hanem Istentől lettek taníttatva (Jer. 31). Erre is igaz a példa, hogy a tanítvány oda kerül, ahová a mestere. Mert ha Jézustól tanultunk, akkor ott leszünk, ahol Ő van! Ő pedig ahogy tanított, példát hagyva az életével, úgy kell nekünk is élni, szentül és igazul, ahogyan egy papnak kell élnie:

1Péter levele 2,1-10
„Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.”

A lévitai rend az állatáldozattal lezárult, mert a tökéletes és szeplőtlen bárány megáldoztatott (Jézus). Így lezárult az Ároni papság és egy új papság került a helyére, ami a Melki Cedek-i papság. Viszont az Igazság Királyának is vannak papjai, ezek lennénk mi. Nézzünk meg egy érdekes párhuzamot a Tanach és Jézus beszédei között. Emlékezzünk arra, hogy Jézus az Istennek a beszéde, és saját maga tett bizonyságot arról, hogy csak azt mondja, amit az Atya mondott. Ergo: Jézus szavait megtalálhatjuk a Tanach-ban.

2Mózes 32,15-29
„Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve. Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban! De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én! Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival. Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”

A léviták bizonyítottak, a családjuk nem volt fontosabb Istennél. De figyeltük mit mondott erre Mózes?

„Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.”

Ez által váltak méltóvá az elhívatásukhoz. De mit mondott erről Jézus? Figyeljük meg a párhuzamot az imént elolvasott igerész és Jézus beszéde között:

Lukács evangéliuma 14,25-27
„Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.”

Akképpen szenteljük magunkat Istennek, ha számunkra mindennél fontosabbá válik Isten. De nem csak szóban, hanem tettben, ahogyan Ábrahám is kész lett volna feláldozni a fiát, Izsákot. Sok, önmagukat lévitáknak mondó embernek nem áll első helyen Jézus, vagyis az Isten beszéde. Azt mondják, hogy Isten igéjével nem kell foglalkozni, csak el kell fogadni a kegyelmet. Nem hisznek Jézusnak (ígértem egy visszatérést):

János evangéliuma 12,49-50
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

De helyette mi van? Azt mondják, hogy Isten igéje teher. De mit mondd ezekről Isten?

Jeremiás könyve 23,28-40
„A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly? Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától. Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, akik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja! Ímé, én a prófétákra támadok, akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr. Amely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát. Kiki ezt mondja az ő barátjának és kiki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr? És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr? Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, akik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe; Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, amely felejthetetlen.”

Számodra teher Isten igéje?

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás