Aki játszik a tűzzel, az megégeti magát

Aki játszik a tűzzel, az megégeti magát

Áldott Testvérek, a mai napon a kísértésről és az abból eredő bűnről lesz szó, majd a példát ránk hagyó emberekről, akik Istennek szentelve élték az életüket. Először is, mi a kísértés és honnan ered?

Jakab levele 1,12-16
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Tehát a kívánság a szívből ered, saját vágyaink által ejthet rabul és vihet bűnbe. Kezdetben megparancsoltatott, hogy: „ne paráználkodj”, Jézus pedig azt mondta erre, hogy:

Máté evangéliuma 5,27-28
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

Tehát a szívből jönnek elő a gonosz kívánságok, mint mondta Jézus:

Máté evangéliuma 15,19
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.”

A szívünk tehát elég nagy ellenségünk, ezért is kell azt odaadni Jézusnak, hogy többé ne a szívünk vezessen minket, hanem Istennek a lelke. Mert nem az van megírva, hogy akiket a szívük vezérel, azok Istennek a fiai, hanem:

Római levél 8,14
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Nem szabad túl erősnek gondolnunk magunkat, mert akkor garantált a bukás. Ha mi vagyunk erősek, akkor már régen rossz, ugyanis Isten kell hogy erős legyen bennünk!

2Korintusi levél 12,7-10
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Nem szabad játszani a tűzzel, nem szabad húzogatni az oroszlán bajszát, nem szabad a világgal barátságot kötni, nem szabad a kísértéssel játszadozni, mondván: úgy sem esek el! Egy igaz hívő vigyáz magára, merthogy a hívő élet nem laza élet, hanem éber élet:

1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti.”

Tehát vigyázni magunkra, gondolatainkra, beszédeinkre, cselekedeteinkre!

Filippi levél 4,6-9
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Mint ahogyan azt előzőleg, a Jakab levelében is olvashattuk: „vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága”, tehát a kísértésnek ott az ereje, ahol fogást talál rajtunk, azaz abban kísértetünk meg, amire titkon kívánkozunk.

Hogyan védekezhetünk? Úgy, ha nincsenek a szívünkben bűnös kívánságok! Hogy ezt mikképpen érhetjük el? Ennek is, mint minden másnak is, megvan a gyökere, ahol a probléma forrása ered. A gyökeret itt találjuk:

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ha többé már nem én élek, hanem Jézus énbennem, akkor már nem lesznek bűnös vágyai a testünknek. Ezért mondja Pál is:

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

A láb erre akar haladni, a kéz amazt akarja tenni, a szánk épp hazugságot akar szólni… Mi erre a megoldás? Jézus a gyökerénél ragadta meg a problémát, és elég határozott felhívása volt a bűnnel szemben:

Máté evangéliuma 18,8-9
„Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.”

Elég radikális nem? Nem kell „ellelkiesíteni” Jézusnak ezt a beszédét, ez egy határozott felhívása a bűn elkerülésére. Máshol ekképpen mondja:

Máté evangéliuma 19,11-12
„Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be.”

Még egy radikális tanítás Jézustól. Nem azt mondta, hogy ez helytelen, hanem azt, hogy:

„Aki beveheti, vegye be.”

Vagyis fogadd el, hogy a lelkünk üdvösségénél nincs fontosabb, egyetlen testrész sem! Mi az apostolok tanítása a bűnről? Lássuk:

Jakab levele 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

Általában ezt nagy ámen szokta kísérni, és gondolnak arra, hogy nekünk hatalmunk lett az ördög minden munkája felett! De ez nem teljesen van így! Jézusnak lett hatalma minden gonosz felett, és ezt azoknak adja, akikben valósággal lakozást vett. Akik csak „névlegesen” keresztények, azaz csak magukra vették ezt a jelzőt (mert nem cselekszenek az elhíváshoz mérten), azoknak nem hogy hatalom sem adatott, de örök élet sem. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek élünk és kinek halunk meg:

Római levél 14,8
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Az életet már nagyon sokszor és hosszan beszéltük már, hogy nem elég hinni Isten létezésében, hanem azt is kell tenni, amit mond. Van, aki ezt nem fogadja el, van, aki elfogadja, mondva, hogy nem üdvösség fontosságú. Pedig még mennyire hogy az! Hiszen csak akkor mondhatjuk Urunknak Jézust, ha tesszük is amit mond (máskülönben nem Istenünk és így az üdvösség se a mienk):

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

A halál sem olyan egyszerű, mint ahogyan az köztudottan ismert, mégpedig, hogy aki Jézus nevéért meghal, az mártír és az azonnal üdvözül. Miért? Tudjátok nap mint nap halnak meg emberek hamis istenség követésében. Nem kell bemutatni az iszlám világot, ahol öngyilkos merénylők számítanak az Isten országába való belépésre. Vannak szekták, akik nem ismerik el Jézus személyét, mégis készek meghalni bármikor a hitükért. Vajon ezek az emberek hova jutnak? Ugye nem kérdés!?

De szűkítsük csak a kört, viszont előbb beszéljünk a baál imádatról. A baál imádatról tudhatjuk, hogy az egy igaz Isten félreismert imádata. Hiszen a baál szó jelentése az, hogy: férj, és tudjuk, hogy Isten nem egy helyen hívta már magát férjnek, és ebből adódóan minket menyasszonyának. Tehát a baál imádat a férj (egy igaz Isten) imádata, csakhogy a helytelen ismeret szerint:

Hóseás könyve 2,15-16
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.”

De ha ez nem lenne elég egyértelmű, akkor olvassuk el a Jeremiás könyvének a második fejezetét:

Jeremiás könyve 2,1-37
„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Égyiptom földéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott? És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek. Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is! Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, amelyek nem tartják a vizet. Szolga-é Izráel, avagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává? Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton! Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.  Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kanca-teve, amely ide-oda futkos útain. Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok. Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod! Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt. Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.”

Tehát ebből adódóan gondolkozzunk el azon, hogy vajon azok a mártír halottak, akik bár Jézus nevéért halnak meg, de Jézus személyét baál módján imádták, hova jutnak? Mert akik úgy hisznek Jézusban, hogy elég hinni a létezésében és máris üdvösségük van (cselekedetektől függetlenül), azok nem az egy igaz Isten Fiát imádják, hanem egy bálványt. Ezért kár meghalni… De menjünk tovább és lássuk meg az igében mindezt! Ugye tudjuk, hogy Isten maga a szeretet:

1János levele 4,8
„Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

Tehát ha Isten bennünk él, akkor a szeretet az Istenünk és az embertársaink irányába árad ki. Erről így ír János:

1János levele 4,20
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Tehát láthatjuk az igéből, hogy a szeretet igen fontos, pontosabban: életbevágóan és üdvösségileg fontos! Ha nincs bennünk Isten, ha nincs meg bennünk a szeretete, akkor hiába is halunk meg másokért vagy akár a hitünkért, semmi hasznunk nincs abból:

1Korintusi levél 13,1-3
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”

Értjük? Csak a beszédünkben található meg Jézus, vagy a szánkon kívül a kezünkben is (azaz cselekedeteinkben) megtalálható bizonyságként (Jak. 2,20)?

Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Mert a mai nemzedék mit tudna felmutatni hitük gyanánt? A régieket Isten ellenes (vagyis igeellenes) cselekedetekre utasítottak, ha ezt megtagadták, akkor várt rájuk a kínhalál. A maiakat viszont mivel szorítanák meg az áttérítők? Hiszen a maiak vallják és tanítják, hogy a cselekedeteiknek semmi köze az üdvösségükhöz, tehát igeellenes cselekedetekre felszólítva engedelmeskednének? Az előbbieket (régieket) hit hősöknek nevezi az ige, míg az utóbbiakat a kárhozat fiainak.   

Testvérek, ha eljön a mi életünkben is az üldözés és halálra szánnak minket, nem mindegy hogy egy bálványért, vagy Isten igéjéért, azaz Jézusért halunk meg.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás