Ki kétkedőn vizsgálja Őt

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2014. augusztus 29. Találatok: 2367

Ki kétkedőn vizsgálja Őt

„Ki kétkedőn vizsgálja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát...”

Áldott testvérek. Megannyi nézet és vallás jellemzi a hívőket, melyek okai az ellentéteknek, a széthúzásnak, kirekesztéseknek. A különböző nézetek pedig kevés kivételtől eltekintve mind az írásokon alapulnak és mind ugyan arra hivatkoznak. Az írás, azaz az Isten igéje nem véletlenül fogalmaz úgy, ahogy fogalmaz. Hiszen egyrészt Isteni bölcsesség által fogalmazódott meg, hogy annak helyes értelmezése csakis Isten lelkének kijelentése által váljon lehetségessé, hogy csakis Istené legyen minden dicsőség. Hiszen ez által teszi az Úr azt a csodát, hogy nem az emberi értelemhez szabja az ismeretet és a tudást, amik megosztanák és rangsorolnák az Istennek népét, hanem a maga kijelentése által teszi közzé, ami által egyszer s mind: közkinccsé teszi az Övéi számára a vezetését, amiben mindenek egyformán részesednek és így teszi értelmetlenné és alaptalanná a versengéseket, és a különböző nézeteket, amik további szakadásokhoz vezetnek. Hogy a szent tan olvasásakor az Istennek lelke vezessen, és ne a magunk értelme szerint értsünk, ahhoz egyetlen egyszerű dolog kell, ami egy megvallással kezdődik:

"Istenem, vallom, hogy a Te beszéded az egyetlen és örök igazság! Kérlek, vezess engem értelemre a Te kijelentésed által." Tehát ezzel a kijelentéssel, megvallással kezdődik és folytatódnia kell azzal, hogy valóban az Ő kijelentését várom, és nem támaszkodom a magam értelmére. Ekkor valósággal több dolgot figyelhetünk meg:

1.) Isten egy idő múltán, valóban vezetni kezd a tanulmányainkban.

2.) Valóban megadja az ige értelmét a kijelentései által.

3.) Az Isten kijelentése, teljesen új gondolatokat, vezetést ad az igéből.

4.) Ezek az Isteni tanítások teljesen mást fednek fel, mint az emberi ötletelések és az Isten kijelentésének világosságában, minden eddigi emberi tanítás, erőtlen és szánalmas próbálkozás volt csupán.

Ha és amennyiben az Isten tanít, akkor a szentírás az első betűtől az utolsóig, tökéletes egységet és egymásra épülő tanítást jelenít meg, a kezdetektől, egészen a jelen időkig. És ez egyben igazolja a maga örökkévalóságát is, szemben az emberi szöszögésekkel, amik a magasan kvalifikált magyarázó aktuális lelkiállapotának, gazdasági és világnézetének megfelelően változnak. Erről szól bölcs Salamon is:

Prédikátor 12,13-16
„A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek EGY PÁSZTORTÓL ADATTAK. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Isten igéje tökéletes, élő és ható! Isten igéje a tényleges és válogatás nélküli befogadás által, valósággal újjá szüli azt, aki befogadja és elfogadja Őt! Ezért írja János:

János Evangyélioma 1,1-17
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.”

Tehát az ige, azokat, akik Őt befogadják, valósággal újjá szüli, és ennek megfelelően elváltoztatja a gondolkodásukat, értékrendjüket, ezek által a cselekedeteiket is. A 17-es vers pedig nem egy ellentmondásként írja le Mózes és Jézus „tevékenységét” mint azt sokan gondolják, hanem egy folyamatként! Mindjárt meg is látjuk. Figyeljük meg, hogy Pál miként tanít erről?

2Korinthusbeliekhez írt levél 3,1-18
„Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”

Pálnak ezen szavai talán a legjobb példa arra, hogy ha nem az Isten lelke vezet valakit a tanulmánya során, akkor hogy és mennyire félre lehet érteni az Isten tanítását. Ugye a II Kor. 3-ban, akár mint a János evangéliumának első fejezetében, mintha szembe kerültek volna, a Mózesi és Jézusi alapok. Lássuk meg, mennyire téves és veszélyes nézet ez. Kezdjük azzal, amit a János 1,17-ben olvastunk:

János evangéliuma 1,17
„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.”

Mózes által adatott valóban a törvény, de nem Mózes adta! A törvényt az Isten adta és a kegyelmet is Isten adja. Talán ez az első, amit meg kell értenünk! Nem az Isten megváltozásának lehetünk ezek által tanúi, hanem az Isten tervének tökéletességének! Elsőként a tanítás időszaka. Pál erről így ír:

Rómabeliekhez írt levél 7,1-25
„Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él? Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”

Rómabeliekhez írt levél 8,1-17
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”

Ugye mennyire másként hat a tanítás, ha nem választjuk szét fejezetenként, hanem teljes egységben szól? Mert a Róma 7 utolsó versét, amikor utolsó kijelentésként tanítják, egy olyan felhangot kaphatunk, hogy: „nyugi, minden oké azzal, ha továbbra is bűnben élsz, mert Jézus eltörölte, felfüggesztette a törvényt...” Ám ha folyamatában olvassuk tovább a Róma 8-al, akkor egészen megváltozik a kijelentés és így már egy folyamatában bekövetkezett, megváltozott állapot leírásaként szól. Ráadásul tényleg azt gondoljuk, hogy Pál, fejezetenként írt volna? Nem! Pál leveleit, éppen úgy, mint a szent tan írásait, az emberek osztották versekre és fejezetekre, a tanítás menetének lehetővé válásáért. Tehát a mai alkalom első és egyben sokkolóan újszerű igerésze legyen ez és fejezeti elválasztás nélkül:

Római levél 7,18-25
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”

Római levél 8,1-8
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt."

És e gondolatmenet summájaként érthetjük meg Pál, talán eddig nem egészen értett szavait, amikor is azt mondja:

Rómabeliekhez írt levél 6,1-2
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?”

De vissza a Mózes kontra (?) Jézus szolgálatához, aminek végső kijelentése ez:

János evangéliuma 1,17
„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.”

Tehát eljutottunk arra a megállapításra, hogy a törvény bár Mózes által adatott, ámde nem Mózes adta, hanem ugyan az az Isten, aki végül elküldte az egyszülött fiát Messiásul, hogy tökéletességre jutassa az emberiségre vonatkozó tervét. Mózes az első pillanattól jelezte, hogy nem ő adja a tórát, hanem az Isten, és aki megtartja nem neki engedelmes, hanem az Istennek, és aki elveti: nem őt veti meg, hanem az Istent. (Lehet, hogy Mózes előre látta a mai állapotokat.)

2Mózes 34,1-35
„És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél. És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott előmbe a hegy tetején. De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát. Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat: És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét. És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled. Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő. Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az ő isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az ő áldozatukból. És feleséget ne végy az ő leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az ő isteneiket követvén. Ne csinálj magadnak öntött isteneket. A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása. De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen előmbe senki. Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj. A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendő végén. Háromszor esztendőnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe előtt. Mert kiűzöm a népeket előled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor. Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne főzz gödölyét az anyja tejében. És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott. És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orczájának bőre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. Mózes pedig megszólítá őket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes. Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tőn orczájára. És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijőne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott. És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bőre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Ővele szóljon.”

Ebben a fejezetben, pont a törvény és a rendelések átadásának lehetünk tanúi. Hogy rövidre fogjam: Mózes, amíg az Örökkévalóval volt, az Isten dicsősége sugárzott rá, és amikor Mózes lejött a hegyről, az Istennek dicsősége, Mózesről tükröződött vissza. Az emberek féltek Mózeshez menni, hiszen tudták, hogy a bűneik miatt az Isten jelenlétében, komoly gondjaik lesznek. Tehát a Mózestől a Messiásig sajnos előfordulhatott az emberi értelmezés, és az ez miatt beálló félreértések is. Lássunk pár példát, elsőként legyen a szombat törvénye:

2Mózes 20, 8-11
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”

Ebből pedig az emberi tanítás: semmit sem tehetsz ezen a napon! Erről Jézus tanítása:

Márk evangéliuma 2,23-28
„És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.”

És ezek summája: a Szombat nem tiltásokat ad, mint egy szolgáknak szánt parancsolat, hanem lehetőségként adatott az Istenben való szabadságra! Ezen a napon ünnepeljünk! Ünnepeljük meg az Isten nyugodalmába való bemenetel lehetőségét és emlékezzünk meg az Isten teremtéséről, nevezetesen, hogy mindent megteremtett, minden munkáit elvégezte, és ezen a napon ne engedjünk a világi szokásoknak és diktátumoknak, ne is engedjük, hogy ez a nap a közönségesség sekélyes szintjére süllyedjen, hanem a megemlékezés által szenteljük meg! Másik példa:

2Mózes 30,16-21
„És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr előtt, engesztelésül a ti lelketekért. Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: És csinálj rézmedenczét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet; Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak. Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az ő magvának nemzetségről nemzetségre.”

Ez tehát a „mosakodás” törvénye, de ehhez azt is kell tudni, hogy minden férfi, egyben a családjának a főpapja is, ezért is hordanak a férfiak kipát. Tehát mielőtt asztalhoz ülnének, vagy tanítani kezdenék az Isten rendeléseit, mindig megmosakodnak a törvénynek megfelelően. Erről Jézus tanítása:

Márk Evangyélioma 7,1-23
„És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala. És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák; És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek. És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg: Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.”

Ennek a summája pedig: a tisztálkodás nem teszi Isten előtt tisztává az embert! A szívnek, léleknek megtisztítása és tisztán tartásáért adatott a törvény! Azért nem árthat azzal tisztában lenni, hogy a tisztálkodás, és a különböző dolgoknak a megmosása nem a vének hagyományain alapulnak, hanem a törvény által adatott! Például:

Mózes 19,10-11
„Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat; És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.”

Illetve a 3Mózes 15-től, a 4Mózes 19-ig többször ismétlődően olvashatjuk, hogy milyen esetekben mit kell megmosni. Tehát láthatjuk, hogy a törvény betű szerint való betöltése, nem éri el a tökéletesség szintjét. Mózes egy „leplet” használt, és ennek több jelentése is volt:

1.) Amit láttak azok az emberek, az nem Mózes dicsősége volt, hanem az Isten dicsősége sugárzott róla vissza. Ezzel egyszer tehát azt juttatta kijelentésre, hogy az emberek ne úgy vegyék az ő szolgálatát, mintha ő adná a rendeléseket és a törvényt (nos, ez nem sikerült, mert a maiak neki tulajdonítják azokat).

2.) Az Isten nem őáltala jutatja tökéletességre a népét, tehát a Messiásra még várni kell.

A törvény adatott tehát, hogy az Isten népe egyszer választást tudjon tenni jó és rossz között, és útmutató, hogy a jót választhassák azok, akik Isten követésére adják magukat. Azonban a törvény a Messiásig, a testi követést tette lehetővé, hiszen újjátenni, újjászülni nem volt képes az engedelmeseket. Ennek legfőbb mutatója az áldozati törvények voltak, melyek a zsidókhoz írt levél szerzője szerint egyenesen azért adatott, hogy megemlékezzenek az emberek a bűneikről, ezáltal taníttatva legyenek arra, hogy jön majd egy Messiás, aki által az Isten tökéletessé teszi az övéit, és soha többé nem lesz majd több áldozás!

Zsidókhoz írt levél 10,1-23
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket. Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára, Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,”

De tessék megérteni: nem eltörli a törvényt, hogy azután már mindenki nyugodtan élhessen a bűneiben, hanem éppen ellenkezőleg, a törvényt naggyá teszi és nem emberi tanítás által adja tovább, hanem népe minden egyes tagjának a szívébe és elméjébe írja, ami azt jelenti: életükké, gondolatukká teszi a szent tant. Ezt is ígéri az Isten, amikor a szövetség megújításáról szól:

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Ez summázva annyit tesz Jézus megfogalmazásában:

János evangéliuma 6,45
„Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.”

Vagy ahogyan azt János is tanítja:

1János levele 2,15-21
„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.”

Tehát az Isten által adatott tanítás Mózestől, Jézusig. Az eljövendő dolgok előábrázolása volt, amikor is az Isten népe tanult szokásként gyakorolta az Istennek való engedelmességet, majd az Isten tanítása a Messiásban(!) teljességre jutott, és valósággal újjá is teremtette az Isten népét, amikor is már nem felvett szokásként, hanem szívnek, léleknek teljességéből történik az Istennek való engedelmesség, az Istennek tisztelése, az Istennek félelme. Tehát egy új életet is ad a szent tan. Erről ír Pál, a II Kor.3-ban. Tessék csak figyelni:

Nézzünk egy pár példát arról, hogy idézem:

„Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.”

Ugye amit tisztáztunk a Mózes leplének tárgyalásakor, hogy Mózes azért használt leplet, hogy a dicsőséget ne neki tulajdonítsák a törvény átadásakor, hanem Istennek.

„Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.”

De nézzük, kikről szól így:

„De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.”

Tehát azokról, akik elutasítják a Jézus krisztust, mert csak és kizárólag a Messiásban(!) kerül le ez a lepel! Ugyanis a betű szerint való engedelmesség, élet, szolgálat még nem a beállt változásról számol be, hanem egy, nevezzük úgy: megkövetelt szokások halmazáról. A szövetség jelen idejében már pedig nem szokások felvételéről beszél, hanem az újjászületettekről, tehát akik már nem testileg élnek, hanem Istennek gyermekeiként! Az engedelmesség pedig nem tanult tulajdonság számukra, hanem az életük (nem erről beszélt Jézus?)!

János evangéliuma 4,31-34
„Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

Ezért mondja Pál és János, mintegy egymásra épülő figyelmeztetésként:

Kolossé levél 2,6
„Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne.”

Illetve:

1János levele 2,6
„A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.”

És mindezekből láthatjuk, hogy Jézus, a Messiás nem eltörölte az Isten tanítását, hanem egy olyan magas szintre emelte a próféciáknak megfelelően, hogy azt testileg már nem lehetséges betölteni, ámde és most jön az igazi evangélium: az őt befogadók számára lehetővé is teszi, bennük való lakozás által a betöltést, ámde immáron nem testi emberként, hanem Isten fiaiként! Nem betű szerint, hanem lélekben! De sajnos a mai napon, és a megújított szövetség jelen idejében is vannak, akik az Isten igéjét olvassák és olyan Istentelen gondolatokra jutnak, amik tökéletesen szembe mennek az Isten tanításával, és amik által sokakat félre is vezetnek. Ők azok, akik nem Isten vezetését kérik az írások megértéséhez, hanem a saját nézeteiket kívánják innen, onnan összeollózott, kiragadott igék, ácskapcsok és andráskeresztek által összeeszkábálva, kijelentésre juttatni. A Róma levélben a mai alkalommal megjelenített változás, ami akkor áll be éspedig tősgyökeresen, ha eltekintünk a fejezetek elválasztásától, itt is sokkolóan fog hatni. Figyeljünk csak:

2Korinthusbeliekhez írt levél 4,1-7
„Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való...”

Ám, ezek a maiak már nem egyszerűen a hiányos ismeretek miatt lettek a hamisság és a hazugság rabszolgái, mert egyrészt a rabszolgaság intézményét a Messiás egyszer s mindenkorra felszámolta. Másrészt, ezek tudatosan választották a hamisságot, a maguk mutogatása, a korlátok nélküli élet, a testiesség élvezetei miatt.

{flike}

kételkedés

Nyomtatás