Olajfa

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2014. szeptember 11. Találatok: 3101

Olajfa

1Mózes 3,14-15
„És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.”

Ezen igevers úgy vonult be a köztudatba, mint az első(?) Messiási prófécia és ez természetesen igaz is. De! Tudjuk, mert nyilván való, hogy minden e világra született teremtmény, a férfiú magva által fogan. Itt azonban az asszony magváról szól, innen tudjuk, hogy a szűznemzés által születő Megváltót említi és e jegynek is tökéletesen megfelelt Yessua, hiszen Ő az egyetlen az e világra születettek közül, aki így született. (De biztos ez?) Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy éppen a Messiás személyét kezdem megkérdőjelezni, megnyugtatásul had mondjam el: nem! Dehogy tagadom meg az Uramat és csak Ő tudja és az Atya, hogy mennyire szeretem őt. Ebben a rövid eszmefuttatásban, helyet kapott két kérdőjel is, oly kijelentések után, melyek valósággal megkérdőjelezhetetlenek! Szeretném megmutatni, hogy ezekben többről van szó, mint talán azt az eddigiekben gondoltuk. Tehát az első kérdőjelet akkor tettem ki, amikor azt mondtam, hogy az 1Mózes 3,15 az első Messiási prófécia a szent tanban. Mindenekelőtt, lássuk a teremtés történetét és menetét:

1Mózes 1,1-31
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”

Azt látjuk, hogy a teremtés az Isten szava által ment végbe. A Zsidókhoz írt levél szerzője erre emlékezet bennünket:

Zsidókhoz írt levél 11,1-3
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.”

És erről tett vallást maga a Messiás is:

Példabeszédek 8,22-36
„Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”

Tehát ez azt jelenti, hogy a teremtés kezdetétől jelezve van, hogy az Isten által teremtett világ és abban mindenek engedelemre lettek teremtve, és amikor engedelmeskedik az Istennek, Isten szavának a Messiásnak minden, akkor mondja az Isten:

1Mózes 1,31
„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.”

Ezekhez tegyük hozzá, hogy ez a szó: Messiás; nem szabadítót jelent, hanem felkent-et. Isten szava a felkent, aki által uralkodik az Isten, dicsőségben. Tehát az első kérdőjelet azért tettem, hogy tisztázva legyen, hogy nem az 1Mózes 3,15 az első Messiási utalás. A második már bonyolultabb történet. Ugye azt mondtam: minden e világra született teremtmény, a férfiú magva által fogan. Itt azonban az asszony magváról szól, innen tudjuk, hogy a szűznemzés által születő Megváltót említi, és e jegynek is tökéletesen megfelelt Yessua, hiszen Ő az egyetlen az e világra születettek közül, aki így született. (De biztos ez?) Hát járjunk utána ennek a kijelentésnek és lássuk meg, talán pozícionálhatjuk is magunkat a dolgok menetében. Az 1Mózes 3,15 tehát valóban első mondanivalójában, a szűznemzésre utal és a Yessua, azaz a Szabadító eljövetelére. Azt mondtam azért, mert az e világra születettek mind a férfiú magvából lettek, itt azonban férfiútól mentes születés van jelezve. Tehát minden további nélkül kijelenthetjük, hogy Yessua az első, aki így született erre a világra. Mondom az első! Mondom: optimális esetben. Tessék csak figyelni:

János evangéliuma 1,1-13
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek

Tehát Jézus volt az első, de általa vagyunk mi hívők, akik már nem testi emberként léteznek az Isten számára holt lélekkel, hanem a Messiás által élünk Istennek, az Ő megelevenítő szelleme által. Mindezt fontos volt tisztázni a most következők miatt.

1Mózes 12,1-3
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.”

Ábrahámnak tett ígéret tehát előre jelzi, hogy benne(!) megáldtatik a föld minden népe. Mondom: benne. Éspedig azért, mert Ábrahám volt az Istentől kiválasztva arra, hogy az özönvíz utáni nemzedékben benne tegye naggyá az Isten az Ő igéjét. Meg is lehet látni, hogy Ábrahám mindenben engedelmeskedett az Istennek és ezen engedelmesség áldásának lehetünk mi is részesei ha…

Látjuk a történelemben, hogy az Isten ezt az Ábrahámot valóban hatalmasan megsokasította és megszaporította, hiszen sok-sok ezren lettek az ő népe. Ám ez még nem az ígéret beteljesedése, hanem csak a kezdete, csak az egyik része annak. Hiszen az Örökkévaló így szólt Ábrahámhoz ezek után:

1Mózes 22,17-18
„Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

Yisráél népe önmagában bár sok, de még nem annyi, mint a tenger partján a föveny, mely megszámlálhatatlan. Hogy hogyan lesz annyi? Nos, azt olvassuk az igében:

Ézsaiás 2,1-5
„Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!”

Tehát ez azt jelzi, hogy lesz idő, amikor az Yisráél Istenéért a pogányok közül sokan megtérnek és egyé válnak az Isten népével. Bár ez csak a Messiásban történik meg. És erről szól picit később konkrétabban:

Ézsaiás 55,1-5
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.”

Hogy mennyire válik eggyé így a nemzet? Teljesen!

Ezekiél 47,21-23
„És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.”

Ez már a „beoltatás” ígérete és erről és ez felől szólt Pál is a Róma 11-ben. Ebben az aspektusban már, az a „szelíd olajfa”, illetve az a „szőlőtő”, amiről az Úr szólt a Jn. 15-ben. Tehát ezek fényében ez egy népet jelez, ahol nincs megkülönböztetés, hanem csak befogadás, de nem is mindenki kénye kedvére él ebben az echad-ban, hanem az Isten szava szerint. Hisz ezért adatott meg már jó előre:

4Móz 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Na most azt az echad-ot (egységet) más néven így említi Pál:

Eff.3,8-12
„Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát; És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége, Amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által.”

Tehát az egyház. Na most akkor az érdekesebb rész: De honnan is indultunk?

Azt az eddigiekben megbeszéltük, hogy bár abszolút Jézus volt az első, aki férfiú magja nélkül született, ámde Jézus által, mi hívők, úgy zsidók, mint nemzetekből megtértek, a Jézusban új életre keltünk, nem férfiú magvából, de Istentől születtünk újjá. Tehát Jézus által, már rólunk is elmondható hogy: az asszony magva. De ki ez az asszony?

Jelenések könyve 12,1-18
„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; És álla a tengernek fövenyére.”

Nos, az asszony nem más, mint az egyház, ami azok közössége, akiket úgy neveznek: az asszony magja. Tehát eme fejezetben láthatjuk, hogy az első mag, maga Jézus! És a Sátán, lévén hogy neki nem árthat, egyebekkel kezd(ett) harcolni:

„Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...”

Ez egy jövőbeli esemény? Nos, nem. És ezennel rá is kanyarodnék a ma esti mondandóm lényegére: Tehát, ha a nemzetekből megtértek „beoltattak” az egyházba, akkor nem csak az ígéretek, nem csak a közös üdvösség, nem csak a jók azok, amikben osztoznak az „idősebb testvérrel” vagyis a zsidókkal, de az üldöztetésekben, a háborúságokban, a nehéz időszakokban is. Jézus mondja:

Máté 24,1-22
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”

Ugye a Dániéli „pusztító utálatosságról” szólt Jézus.

Dn. 9,26-27
„A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”

Amikor azt mondja:

„A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.”

Jelenti az elragadtatást, ámde teljességében nem egészen úgy, ahogyan azt képzeljük.

Ésaiás próféta könyve 57,1-13
„Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának. És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol. Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva? A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket? Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot. Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad. És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig. Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg! Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva? Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked. Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet...”

Ez tehát az elragadtatás jelzése, és ebben megláttatik rögvest két dolog:

1.) Az Isten haragjának eljövetele elől ragadtatik el az igaz (és mielőtt tovább haladnánk, gondoljuk át, hogy kik az igazak az Isten előtt? Jézus mondja:

Jn.17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

Tehát azok az igazak, akik az Isten tanítása szerint járnak-élnek. Erről tesz bizonyságot a Jelenések könyve több helyen is, sőt, mintegy kritériumként jegyzi:

Jel.12,17
„Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...”

De máshol is, pl.:

Jel.22,14
„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”

Tehát az Igazak, az elragadtatás által, elkerülik az Isten bosszúállása napját. Bár tagadhatatlan, hogy lesznek, akik még testi életükben élik meg azt a napot, és az ő esetükben Pál próféciája által lesznek a történések (1Kor.15,50-58; 1Thessz.4,15-18). Ám mint látjuk és ez Pál próféciájában is így van: többen lesznek akik „elalszanak” és majd feltámadnak. Ez az „elalvás” jelentheti, akár a kivégzés, vagy a kínszenvedés általi halált is. Ezért írja a Jelenések könyve:

Jel.6,9-11
„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.”

2.) Amikor azt mondja az Ézsaiás 57,1, hogy a „közelgő veszedelem elől ragadtatik el az igaz(!)”, akkor nem a szenvedéstől, az üldöztetésektől, a kivégzésektől. Hanem az Isten haragja elől ragadtatnak el az igazak. Talán akkor kezdődtek a problémák, amikor a magasan kvalifikált tanítók azt kezdték hirdetni egy alaposan félre értett igével kapcsolatban, hogy az Isten népe nem lát szenvedést. Lássuk hát azt az Igét:

Jer 29,11
„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.”

Isten nem azt mondja, hogy a világgal való békességet ad nekünk, de hiszen ezt tanította nekünk a Messiás is:

Jn 14,27
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

Istennel és Istenben való békesség az, amit gondol számunkra az Isten. A világnak és e világ fejedelmének, ezáltal ellenben az ellenségévé lettünk! A nagy nyomorúság, amiről beszámolnak a próféciák, az pont az e világ fejedelmének tombolása, amit az Isten népén él ki. És most testvérek: az örökkévaló Isten rendelt számunkra találkozókat, amiket ünnepeknek nevezünk, bár az Úr ünnepei nem arról szólnak, amire az ember első hallásra gondol (mindjárt kifejtem)! Tehát a 3Mózes 23 az Úr ünnepeit hirdeti, éspedig örök rendtartásul!

A kereszténység ezekből átvett párat, amit egykor a római császár, és az első pápák meghatároztak, és pedig az alapján, hogy ha valamelyik, egy a görögök és rómaiak által gyakorolt bálványtiszteleti ünnep időpontjának közelében volt meghatározva. Így lett a Peszachból (a Virrasztás éjszakájából) Húsvét, a Savuóthból (a Hetek ünnepéből) Pünkösd. De azt észre kell venni, hogy az Őszi ünnepek, a kereszténység számára eltűntek. A zsidó gondolkodás szerint és érdemes figyelni erre, mert a zsidókat gondolkodni is az Isten tanította. Nos, a zsidó gondolkodás szerint, minden egy folyamat része. Ahol elkezdődött valami, ugyan oda is tér vissza. Így tanította az Isten! A nap, a hold, a csillagok egy folyamatos körforgásban, soha el nem hagyják a pályájukat, a folyók vizei és az esők is ugyan oda visszatérnek és újra és újra futják a pályájukat, és az ember megszületik a testi porhüvelyben, majd a test újra porrá lesz, és a lélek visszatér ahhoz, akitől lett. De ezt hagy mondja el a Prédikátor:

Prédikátor könyve 12,1-9
„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt...”

Ugyan így az ünnepek is, melyek időről időre, az Úrral való találkozásra és megemlékezésre hívnak, tudjuk, hogy az egyik alkalommal, egyszer csak... és ki mondhatja azt, hogy ez nem lehet most? Tehát az egyik ilyen ünnep a végső lesz.

Melyek tehát ezek az Őszi ünnepek? Mindjárt az első, a Ros hasónó, vagy ismertebb nevén: Kürtzengés ünnepe! Idén Szeptember 24-26-ig tart. Ez az ünnep, a szent gyülekezés ünnepe, de lényegében a sofár megfújása, illetve annak hangjának hallgatása emlékeztető is! Emlékeztető pedig Ábrahámra, amikor is Ábrahám, a hitbéli engedelmessége okán, kész volt a fiát Yichakot megáldozni, és egy kos a szarvánál fogva akadt meg a bokorban. És hogy nekünk még mit is jelent ez az ünnep? Nos, mint mondtam, a Ros hásáná, a Kürtzengés, a kürtölés ideje! Figyeljetek csak:

1Thessz. 4,13-18
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.”

Eme ünnep előtt, a zsidók már egy hónappal ezt megelőzően készülnek és pedig bűnbánattal és bűnvallással. Rendezik az életüket az Isten előtt. Ez után jön a következő ünnep, a Yom Kippur. Egykor, ezen az ünnepen ment be a főpap, az évenkénti áldozás alkalmával az Isten jelenlétébe, a Kadosim ha Kados-ba, hogy az engesztelés vérével, engesztelést szerezzen a népnek. Ekkor az Örökkévaló beült, mint Dajan ha Emet, az ítélőszékbe és döntést hozott arról, hogy kiket ír be az élők könyvébe és kiket az elveszők könyvébe. Figyu:

2Kor. 5,10
„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

És ezen ünnep után, a soron következő ünnep, a Szukkoth, azaz a Sátoros ünnep. Emlékezés arra, hogy hogyan éltek Atyáink egykor, mikor Mózes által (!) kiszabadította az Isten az Ő népét Miczráimból, és számunkra jelent még valami mást is.

Jelenések könyve 21,1-3
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.”

Tehát a Kürtzengés ünnepe, mint az elragadtatás pillanata, majd a Messiás ítélőszéke előtt való megjelenés, amiről a Máté 25. fejezete beszámol, majd akik beírattak az élők könyvébe, Örökké az Istennel fognak sátorozni. Most tehát, mindezeket egybevetve és a közelgő ünnepekre való tekintettel, illetve a világban alakuló helyzet miatt, esetleg bátran gondolhatunk arra, hogy az idők végéhez értünk. A mi Messiásunk ugyan elvisz majd bennünket a végkifejlet elől és az, aki jön, akit az Iszlám vár, az a mi írásaink szerint, maga az Antikrisztus. Ekkor teljesednek be a próféciák, Dánieltől a Jelenések könyvéig. Minden, mi róla megíratott. Az Iszlám 13. prófétája, akit Messiásként várnak; Mahdi. Egy érdekes részletet szeretnék nektek mutatni, az Iszlám 13-dik prófétájáról, Mahdi-ról, illetve a róla szóló próféciákról:

1. Az iszlám megváltó
2. Mohamed leszármazottja
3. A világszerte élő minden muzulmán kalifája és imámja
4. Példátlan tekintélyű politikai, katonai és vallási világvezető
5. A földet sújtó nagy felfordulás és szenvedés korszaka után jelenik meg
6. Igazságot teremt az egész földön
7. Forradalmat indít az új világrend megteremtésére
8. Minden nemzet ellen háborút indít, amelyik szembeszáll vele
9. Hétéves békeszerződést köt egy papi családból származó zsidóval
10. Meghódítja Izraelt az iszlám számára, és a zsidók elleni végső harc élére áll
11. Hét éven keresztül uralkodik Jeruzsálemben
12. Az iszlámot teszi az egyetlen vallássá a földön
13. Megtalálja és Jeruzsálembe viszi a Frigyládát
14. Hatalmat kap Allahtól a szél, az eső és a termés felett
15. Hatalmas gazdagságot birtokol és oszt szét
16. Az arca csillagként fénylik, és mindenki rajongva szereti
(Forrás: John Walvoord: Olaj, Armageddon és a Közel-Kelet)

Nos, rövid latolgatás után, arra a következtetésre juthatunk, hogy az Iszlám Messiása, nem más számunkra, mint az Antikrisztus. Hiszen ugyan ezen próféciákra utal maga Pál is:

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2,1-17
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.”

Tehát az Antikrisztus szellemisége, már régen eljött a világba. Jelen pillanatban 50 (!) országban üldözik és gyilkolják a keresztyén testvéreinket. Ezek nem mind Iszlám államok... A zsidókat, mint idősebb testvéreket sem az Iszlámista hívők gyilkolták... Ez azt jelenti, hogy a hazug tanítás már az apostolok idejének végével megjelent, erről ír Pál. Ámde nem koncentrálódott egy testbe, tehát csak egyfajta szellemiségről beszélhetünk. De a gyilkosságra való uszítás eredetét már tudjuk, honnan jön. Jézus mondja:

Jn 8,44
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Az idők végén pedig megjelenik a próféciák szerint a maga valóságában. Tehát a testvéreinket, akiket talán, és bizonyára többségében, test szerint nem ismerünk, a világ 50 (!) országában üldözik és gyilkolják. Ők a halál vállalásával tesznek bizonyságot arról, hogy a hitük és az Isten iránt való szeretet és hűség, az életüknél is fontosabb számukra! Náluk tehát az Isten iránt való szeretet és ragaszkodás, nem csak beszédben áll. És vannak közöttük gyermekek, öregek, nők, férfiak, akiket korra és nemre való tekintet nélkül, bestiális brutalitással mészárolnak le a hitükért. Mielőtt rájuk kerülne a sor, látják a szeretteik leölését, de nem gondolják meg magukat, nem próbálnak testi bölcsesség által megmenekedni! Vállalják a szörnyű halált, akár az Úr, akár az apostolok. Gyermekek, öregek, nők, férfiak a testvéreink! Az ő hitvallásuk és vállalásuk, például vannak előttünk. Fel kell nőnünk a kitartásban hozzájuk, hogy méltók lehessünk arra, hogy testvéreinknek nevezhessük őket! Gyermekek, akik erőben és odaszánásban felnőttebbek nálunk, akik a bűneinkkel sem merünk szembe nézni. Ezen testvéreink felől, azonban a szeretet fájdalmán túl, azonban ne legyenek kétségeink! Mert ha ők, a Szentírásban meghatározott kritériumok betöltésén túl, a halálukkal is dicsőítik az Istent és a megváltónkat, Jézust, akkor az ő sorsuk, a Jelenések könyvében meghatározottak, és előre megmondottak szerint lesz. Ugye a kritériumról már szóltunk, de elevenítsük fel ismét. Többek között pl.:

Jel.12, 17
„Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele...”

Tehát a sorsuk:

Legyen ez az alkalom, főhajtás előttük, és kérjük az Istent, hogy a Jézus Krisztusban tegyen bennünket olyan erősekké és szilárdakká, mint őket tette és teszi. Legyen ez az alkalom, megemlékezés, és pedig arról, hogy eleitől fogva hirdettetett, taníttatott nekünk ez az idő és az ezen időre való felkészülés. Legyen ez az alkalom, figyelmeztetésül számunkra, hogy le ne maradjunk, készületlenül ne érjen minket ez, amikor elér bennünket is és ne legyünk méltatlanok az őseinkhez, az ősatyákhoz és a testvéreinkhez. Legyen ez az alkalom, vigaszul számunkra, hiszen látjuk már, hogy az Isten minden egyes szava, betű szerint teljesedik be, és ha kitartunk, a jövőnk is az Ő szava szerint lesz.

{flike}

olajfa

Nyomtatás