Ismerni Istent

Hóseás könyve 6,6-7
„Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat. De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”

Ez Isten kívánsága felénk, szeretetet kíván tőlünk és az Ő megismerését. Legyünk figyelmesek a 7-es versre is, mintegy panaszra a szeretet és az ismeret terén:

„De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.”

Mi volt az a szövetség, amelyet áthágott Ádám? Isten törvényét adta Ádámnak, közöttük pedig azt a tiltást is, hogy ne egyen a jó és rossz tudásának a fájáról. Itt gyorsan meg is jegyzem, hogy az az állítás, miszerint a „ne félj” és az ahhoz hasonló kifejezések 365 alkalommal van a Szentírásban, az helytelen. Ellenben a 613 parancsolatban (micvában), amit Isten adott az embernek, abból összesen 365 tiltó parancsolat van, minden napra egy. A tiltó parancsolatokról elterjedt az az elnevezés is, hogy „negatív” parancsolat. De lássuk meg Ádám esetében, hogy csak akkor vált neki negatívvá, mikor áthágta az Isten tiltó parancsolatát. Ha megőrizte volna, akkor élete lett volna általa, így értsük meg, hogy Isten tiltó parancsolatai a javunkat szolgálja, sőt életet ad. Ádám a tiltás ellenére mégis evett arról a fáról, és ezzel áthágta Istennel kötött szövetségét. Értsük meg a kezdőigénk mondanivalóját, hogy az ellenszegüléssel, a beszédének az áthágásával (vagyis a szövetségszegéssel) nem mutatunk Isten iránt szeretetet, és ezáltal a bűneink oly távolra visznek minket Istentől, hogy képtelenség megismerni Őt. Olvassuk el Sámuel egyik történetét:

1Sámuel 3,1-6
„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.”

Isten ismeretét ki-ki így vagy úgy próbálja a magáénak tudni, többnyire érzelmekből akarják megismerni Istent, vagy a saját szívük gondolata által. Sok olyan ember van, aki hosszú évek óta Isten követőjének vallja magát, ámde egy-két alkalommal, vagy egyetlen egyszer sem olvasta el a Szentírást. Ez nem tudom megérteni, de azt főleg nem, hogy az ilyen emberek közül tanítókká, pásztorokká lesznek, úgy tanítva és vezetve másokat, hogy nem is ismerik az Istennek beszédét. Mert amint a tanítónak, úgy a pásztornak is ismernie kell az Isten igéjét, máskülönben nem pásztorolhatja Isten akarata szerint a juhokat. Azt olvastuk Sámuelről, hogy akkor még nem ismerte az Urat, és olvassuk utána az okát is:

„Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.”

Láss „csodát”, Istent az Ő beszéde által ismerhetjük meg! Ki gondolta volna!? Jézus bizonyságot tett arról, hogy az Ő beszéde élet és lélek (Jn. 6,63). Nem csupán betű, hanem élet és lélek, de csak azoknak, akik cselekednek is általa. Bár nagyon alapnak mondható az, hogy Istent az Ő igéjén keresztül lehet megismerni, mégsem látjuk azt, hogy valóban alapként határozná meg a legtöbbek életét. Pedig Jézus is erről beszélt ebben a példázatában:

Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

Tehát az épít a kősziklára, aki hallja és megcselekszi az Istennek a beszédét. A példázatban az járt igen rosszul, aki nem cselekedte Istennek a beszédét, csupán a hallgatója volt. Kit jelöl a szikla? Olvassunk el egy-két igét a sok közül, amely választ ad erre:

Mózes:

5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”

Dávid:

Zsoltárok 62,8
„Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.”

Az egy igaz Isten a kőszikla, az Atya! De hogyan is mondhatjuk el Dáviddal azt, hogy Ő a kősziklánk? Jézus megmondta; aki hallja Isten beszédét és megcselekszi, mert az az ember menekült meg a kősziklára alapozva! Az Atya a kőszikla, ami nem inog, mivel Ő sohasem változik. Kár hogy sokan olyan hitben élik életüket, hogy Isten megváltozott az ószövetségi időket tekintve… akik így gondolják, azok nem a kősziklára alapoztak. De kicsit mennyünk még részletesebben e gondolatban. Aki tehát úgy éli meg a hívő életét, hogy elég elfogadni Isten kegyelmét, az csupán hallgatója Isten igéjének, az ilyen emberről pedig tudjuk, hogy nem a kősziklára alapozott és teljesen biztos a pusztulása. Jézus által (merthogy Ő az Istennek beszéde) ismerhetjük meg az Atya akaratát, és ugyancsak Őáltala (Ő bennünk élve) cselekedhetünk az Atya akarata szerint. Így, csakis ebben az ismeretben kerülhetünk a kősziklára, ami megtarthatja az életünket:

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

Térjünk rá az ismeret definíciójára, ami nem abban merül ki, mikor felismerünk valamelyik régi barátunkat az utcán, vagy ha látunk egy filmet, amit már előzőleg végignéztünk. Az ismeret ennél jóval mélyebb dolgot jelent:

1Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”

Az aktusban merül ki az ismeret fogalma, mikor ketten egy testté lesznek. Hasonlóképpen láthatjuk a következő igerészben is:

Máté evangéliuma 1,24-25
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.”

Az eggyé válás, amikor már nem él külön életet a férj és külön életet a feleség, hanem ketten élnek egy életet! Nemde ez az Isten akarata, hogy többé ne mi éljünk, hanem Istennel eggyé válva éljük életünket (Galata 2,20)? Így megérthetjük Jézus következő szavait:

János evangéliuma 17,15-23
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”

Ez a közösség Istennel, ez az ismeret!  Eggyé válva Istennel, az Ő akarata szerint élve életünket. Ennek fényében olvassuk el a következő igerészt:

Máté evangéliuma 7,21-23
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Ha az ismeret csupán tudást jelentene, akkor nem mondta volna Jézus a gonosztevőkre, hogy „sohasem ismertelek titeket!” Mert tudjuk, hogy Isten mindent lát, mindenről tud, minden fedetlen a szemei előtt. Az ismeret nem információt jelent valakiről, hanem kapcsolatot. Ezek a gonosztevők prófétáltak, ördögöket űztek és hatalmas dolgokat cselekedtek. De ez nem igazolta az Istennel való ismeretüket. Gondoljunk csak Saulra, aki a gonosz lélektől prófétált, vagy arra a szolgálóleányra, akiből Pál a gonosz lelket űzte ki. Isten meg is mondta, hogy ne a jelek és csodák legyenek a vezetőink, hanem az Ő igéje, beszéde, vagyis Jézus:

5Mózes 13,1-5
„Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.”

Egy út adatott nekünk, ez pedig az Isten igéje, vagyis Jézus! Csak Jézuson keresztül juthatunk el az Atyához. Ismerjük meg hát Istent, cselekedjünk akarata szerint, járjunk parancsolatai szerint, hogy kedvet találjon bennünk!

1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.”

{flike}