Törvény megtartása

Tanulmányok Találatok: 1039

Törvény megtartása

Galátzia levél 5,1-6
„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.”

Itt van tehát ez az igerész, amelyet a legtöbben úgy magyaráznak, hogy nekünk, keresztényeknek nem kell megtartanunk Isten törvényeit, az ugyanis a zsidóknak adatott. Mi több, aki meg akarja tartani a törvényt, az a kegyelemből kiesik és elszakad Krisztustól, vagyis nem lehet üdvössége. Azt hiszik és vallják, hogy régen a törvényt kellett megtartani, de ma már elég csak hinni (de a hit fogalmát sem értik). De elég az emberi teóriákból, induljunk el az ige helyes értelmezésén!

„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”

Gyors és felületes értelmezés által egy olyan következtetést lehet levonni, hogy aki testileg nem metélkedik körül, annak nem kell az egész törvényt megtartani! Ez bár igaz, csak nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják! Ugyanis nem arról beszél Pál, hogy akkor szabad paráználkodni, ölni, lopni, hazudni, engedetlen életet élni, hanem valami egészen másról beszélt. Kíváncsiak vagytok, hogy mégis miről? Még mielőtt rátérnénk konkrétan, nézzük egy kicsit a történet háttere mögé.

Apostolok Csel. 15,1-21
„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek." Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten. Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktől fogva tudja. Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”

Amint az igerész elején megfigyeltük, felbujtók érkeztek Júdeából, akik a körülmetélkedést üdvösségi fontosságra emelték. Ez az irányzat és tanítás arra ösztönözte Pált, Barnabást és másokat is, hogy ez ügyben menjenek fel tanácsért az apostolokhoz. Egyébként itt megjegyzem, hogy Pál is az apostolokra hallgatott, nem tanított mást, csak azt, amit az apostolok is tanítottak. Egyébként ezt máshol is megláthatjuk, de erre majd kicsit később visszatérünk. Tehát felmentek az apostolokhoz, akik végül a következő rendeletet hozták meg:

„Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”

Ezt is sokan felületesen olvassák, és azt hiszik, hogy csupán 4 törvény adatott a pogányokból megtértek számára. Pedig ezt is mondta Jakab:

Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.

Vagyis megadatott 4 alaptanítás a frissen megtértek számára, amelyeket előzőleg olvastunk, és a többit pedig Isten munkájára bízzák. Hiszen gondoljuk csak meg. Jézus földi élete előtt még nem adatott a Szentlélek minden hívőbe, ezért minden apróbb törvényre figyelniük kellett, viszont Jézus elküldte számunkra a Szentlelket, aki bennünk lakozva felfedi előttünk, hogy mi a bűn!

János evangéliuma 16,7-11
„De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.”

Miért mondta azt Jézus, hogy bűn tekintetében, hogy nem hisznek Benne? Ma vajon hányan hisznek abban, hogy Jézus megerősíteni jött a törvényt? Hányan hisznek abban, hogy a törvényeket meg kell tartanunk? Nagyon nagyon kevesen… Tehát a Szentlélek elküldetett hozzánk, és így váltunk Istentől tanítottakká (Jer. 31,31-34). Jakab azt mondta, hogy Mózesnek megvannak a hirdetői minden városban, és minden szombaton olvassák őt. Ugyanis a pogányokból megtértek is zsinagógákba jártak, és ott Mózes törvényeit olvasták, hallották, tanulták, és élték! Nem az apostolok tanításain nevelkedtek a zsinagógákban, nem Péter levelét vagy János evangéliumát hirdették, hanem a Tanach-ot. Jézus is Mózes törvényeinek a megtartását kéri tőlünk, emlékezzünk rá:

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Valóban más beszélni róla (megvallani), és más megcselekedni. Bár a maiak többsége még a megvallásig sem jut el, épp ellenkezőleg, megtagadják a törvényeket, és maguk válogatott Istentiszteletben élnek. Válogatják a törvényeket, maguk határozzák meg az Istentisztelet módját, de arra nem gondolnak, hogy mindezzel egy maguk által készített istenséget imádnak, azaz bálványt imádnak. Olvassuk el újra a mai főigénket:

 „Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”

Kicsit térjünk rá a körülmetélkedésre, ugyanis fontos megértenünk a célját:

Római levél 4,11-12
„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”

Ábrahám azért kapta a körülmetélkedés jegyét, mert hitt az Istennek. Ma sincsen másképp, akik hisznek Istenben, azokat Isten körülmetéli!

Római levél 2,28-29
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”

A testi körülmetélés ugyanis pecsétként adatott, azaz elpecsételi Isten önmagának azokat, akik hitben követik Őt (lásd: Ábrahám)! Minket is ekképpen pecsételt el Isten minket, ha csakugyan hitben követjük Őt. Ez a pecsét már nem külső jelként van rajtunk, hanem belső bizonyságként van bennünk. Nem töröltetett el. De olvassuk csak el a Galata 5,3-at újra:

 „Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.”

Mit tesz tehát, aki bár nemzetekbeli (nem zsidó) és testileg körülmetélkedik? Az az ember alárendeli magát mindazon törvényeknek, amelyeket Jézus megújított (nem pedig eltörölt)! Ne feledjük el, hogy ekkor még állt Jeruzsálemben a templom, és akik elfogadták Jézust megváltójuknak, azok nem vittek fel többé bűnért való áldozatott. Ez volt ám az igazi hit Jézusban! Aki tehát körülmetélkedik, az köteles az egész törvényt megtartani, hiszen az Ároni papságban akar élni, nem pedig a Melki Cedek-i papságban, ahol Jézus a főpapunk. Nézzünk meg néhány ilyen törvényt:

 

Erről beszélt Pál, hogy aki nemzetekbeli, de körülmetélkedik, az köteles mindezeket megtartani. Vagyis megtagadják a Messiást, azaz Jézust, mivel nem az Ő áldozata révén akarnak élni, hanem ezen törvények megtartásával. Értsük meg, hogy aki bár hitt Jézusban, de bemutatta a bűnért való állatáldozatát a templomban, az megtagadta Jézus vérét. Ugyanis a bűnért való áldozatával azt jelentené ki, hogy Jézus vére nem elég a bűneire.

Ám ne felejtsük el, hogy a zsidók nem követnek el bűnt akkor, ha körülmetélkednek. Pál volt az, aki körülmetélte Timóteust, mivel zsidó volt (Ap. Csel. 16,3). De ugyancsak Pál volt az, aki nem metélte körül Tituszt, mert ő pedig görög volt (Gal. 2,3). Ígértem egy visszatérés Pál esetére, mikor bizonyítania kellett Mózesi törvények mellett.

Apostolok Csel. 21,17-26
„Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, amiket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél. Ezt míveld azért, amit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra; Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod. A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól. Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, amíg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.”

Pál bizonyította, hogy megtartotta a törvényt, mint ahogyan hirdette és kérte is a testvéreitől. Nem csupán azért tette meg mindezt, hogy embereknek tetszésére legyen, hiszen ő maga mondta a galatáknak a következőket:

Galátzia levél 1,10
„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Nem kérdés, hogy meg kell-e tartanunk a törvényt. Bár nagyon sokan ürügyet keresnek, hogy ne kelljen engedelmes életet élniük Istennek, de Istent nem lehet kijátszani, nem lehet megcsúfolni, amit vet az ember, azt fogja aratni is (Gal. 6,7).

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás