Háttal és nem arccal

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2014. november 01. Találatok: 2924

Háttal és nem arccal

Jeremiás könyve 7,1-26
„Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván: Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül! Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek: És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek! Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért! Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek: Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem. És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged! Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin? A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat? Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst! Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől; Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem; De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!”

Ugye testvérek, elterjedt és preferált nézet az, miszerint: nem a hívőket kell megtérésre hívni, hiszen ők már tökéletesek, hanem a hitetleneket. Azonban ez az egyik fejezet a rengetegből, ami azt a paradoxonnak tűnő (!) figyelmeztetést tartalmazza, miszerint az Úr az övéin kezdi a számonkérést. Vannak nézetek, melyek azt tartják: igen, de ez csak az ószövetség idejében volt így és már tényleg minden hívő tökéletes az Úr szemében Jézus által. Bár rengeteg utalás van az újszövetségi írásokban a hívők hitre hívásáról, figyelmeztetéséről, valamiért nem terjed a hang a közegben, hanem az elvárásoknak megfelelően szól az a hang. Mert akár Jézus, akár az apostolok, rengetegszer figyelmeztetik azokat, akik igaznak hiszik magukat. Lássunk is egy-két példát ezekre:

Máté evangéliuma 7,19-29
„Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Vagy:

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek. Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Illetve:

1Péter levele 4,17-18
„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”

Pusztán idő hiányában nem másolnám be a teljes Szentírást, hiszen tudjuk, hogy a teljes Szentírás, valójában az Istennek való engedelmességre hív. Az hogy ki engedelmes, az nem érzésekben jelenik meg, hanem a tettekben, a szituációk okozta reakciókban nyilvánul meg, és látható ami látható sajnos. Vannak, akik önmagukhoz szabják az Istent és bármit tesznek, természetesen az tökéletes és igaz, megint vannak, akik a kegyességet összekeverik a toleranciával és a nyílván való bűnt megtűrik úgy a maguk életében, mint a közvetlen környezetük életében, ezzel egyetértve a bűnnel. Pedig ugye az Isten egyértelmű tanítása szerint a bűntől el kell határolódni és a bűnöst megtérésre kellene vezetni és semmiképpen nem közösséget vállalni vele. Tehát eme felvilágosult nemzedékben propagált nézet az, hogy: mindenki igaz és senkinek nem kell tartania az ítélettől. Mindenkinek vannak gondolatai a szentségről, magyarázatai a dolgaira vonatkozóan. Tehát mindenki jó az Isten szemében. Malakiásnál az Úr, azért nem egészen erre utalt:

Malakiás 2,17
„Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?”

Tehát az van, hogy a hívők között vannak, akik a megtérésükkor, csak ismét önmagukhoz tértek meg (!), esetleg egy nézethez, egy teóriához stb., de nem az Istenhez. Ahogy ez van ma, úgy volt ez régen is. Ebben sincs új a nap alatt. Csakhogy a régiek számára a tévelygés, a kétfelé sántikálás és a küszöbön ugrálás, katasztrófához vezetett, majd az ő történetük megíratott számunkra, ahogyan Pál mondja is:

1Korinthusi levél 10,11-12
„Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Térjünk vissza a Jeremiási próféciához:

(Csak az értelem kedvéért „lator” jelentése: törvényen kívüli; törvénytelen életet élő; bűnös.) Van is egy érdekes rész az újszövetségi írásokban egy ilyen „latorról”, ami sok gondolatot ébresztett már a hívőkben, csak sajnos nem szűrték le a valós konzekvenciát a történetből sokan.

Lukács evangéliuma 23,33-43
„Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.”

Ugye az egyik lator, azt mondta Jézusnak:

„A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!”

Sajnos általános az a nézet, miszerint ez a lator annyira elvetemült volt, hogy még a súlyos emberi értelemmel felfoghatatlan szenvedés közben is csúfolódott Jézussal. Pedig nem erről van szó. Valójában ez a lator akkor, ugyan azt mondta és bizonyos értelemben vett tisztelettel, mint a maiak többsége, akik nem ismerték meg valójában a Messiást! Jézus élj a hatalmaddal, győzd le a halált és légy a szabadítónk. Ebben azonban nem látunk semmi személyre vonatkozó változást. Valójában csak a menekedés iránti vágy nyilvánul meg ebben, de Jézusnak, mint szabadítónak az elfogadása valójában nem vezet sem a bűn megbánáshoz, sem pedig az Isten törvényeinek az elfogadására! Tehát láthatjuk, hogy sajnos eme lator követőiből van több a hívők körében. Érdekes példát szeretnék ezzel kapcsolatban felmutatni:

Máte evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Az egyik keze felől levők, csak mint az életük fennmaradásának megtartójára, mint a maguk életének védőjére néznek Jézusra, mint mondtam volt: ezekből van sajnos több és ezekhez szól az Örökkévaló figyelmeztetése Ámos által, amikor is azt mondja:

Ámos 5,18-24
„Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak...”

És nekik és miattuk íratott meg a Jeremiás 7. fejezete is; míg a másik keze felől állók. És most vissza a Golgotára:

Lukács evangéliuma 23,40-42
„Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!”

Jézus szenvedését látván, ez a törvénytelen, az Isten törvényét látta meg, hiszen ahogyan írva van:

Galatzia levél 3,19-29
„Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”

Tehát, a hit örök adójának megjelenéséig, mindenki a törvény alá lett rekesztve, hiszen a törvény által mindenki a bűneiről emlékezik, ezért rendelte a törvény, az esetenkénti bűnért való áldozatot. Azonban ez a törvénytelen, nevezzük az érthetőség kedvéért így: törvény alá rekesztett, hiszen az, hogy törvény alá rekesztett, azt jelenti, hogy a törvény elmarasztaló hatálya alatt levő vagyis: átkozott. Tehát ez az ember, Jézusban az igazságot látta meg, ebben az igazságban meglátta a maga bűnös mivoltát, megbánta az összes bűnét és megértette, hogy a bűnei miatt adatott Jézus halálra, azt szenvedvén, ami a törvény szerint a bűnösök osztályrésze. És így, bűnbánattal telve, mint a bűntől való Szabadítóra tekintett Jézusra. Nem a maga bűnös életének megtartóját kereste benne, hanem az igazságra vezető pásztort és így nevezte Jézust Urának. Ez jutott üdvre. Pont, mint a Máté 25-ben, a jobb kéz felől állók, akik nem maguknak éltek, hanem az Isten tanítása szerint, aminek cselekedetei annyira ösztönösek lettek számukra, hogy fel sem tűnt nekik az, hogy az Isten tanítását élték. Pont, ahogyan azt az Isten előre megmondta a Jeremiás 31. fejezetében.

Jeremiás könyve 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Az, hogy az Isten, az Ő törvényét a szívünkbe írja, több dolgot is jelent:

1.) Szeretjük a törvényt, mert a törvény által látjuk meg, hogy valójában szükségünk van az Isten irgalmára, a Messiásban. Tehát, számunkra kell egy vezető, aki igazságra vezet, mert tudjuk, hogy nekünk nincs igazságunk, hanem csak az Isten Igéje (Jézus) vezetése által juthatunk el, az egyetlen igazságra! Tehát számunkra Jézus az élő út, ami/aki Istenhez vezet.

2.) A szív, mint az életünk diktálója.

Példabeszédek könyve 4,23
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Tehát a szívünk ugye Jézus trónszéke (ha tényleg így van) és Jézustól, tehát a szívünkből, az igaz élet, a Bárány élete áramlik szét bennünk, ami Isten szerinti életre tesz alkalmassá minket. Nos látható, hogy belőlük van kevesebb. Meg még arról is felismerhető ez a „kisebbség”, hogy ők azok, akik közutálatnak örvendenek a hívők közösségében. Pláne meg azért, mert ezek szóvá teszik az Isten által elvárt és tanított élet szükségességét. Igazából szűrőként, az Isten igéjét kell alkalmazni az esetükben: valóban arról beszélnek, ami meg is van írva az Isten igéjében vagy nem? Ha tényleg benne van a Szentírásban mindaz amiről beszélnek, nos, akkor meg azt kell megvizsgálni, hogy ők írták-e a Szentírást? Mert ha nem ők írták, akkor nem velük kell veszekedni, hanem azzal aki azt „tollba mondta”. Tehát Istennel. De ha ezen hívők, valójában nem akarják az Isten igazságát, hanem csak Jézust, mint a testies életük és gondolkodásuk fenn és megtartóját, akkor meg az a gáz, hogy az nem az a Jézus, akit az Isten megváltóul küldött. Hiszen az a Jézus akit az Isten küldött Megváltóul, Szabadítóul, Vezetőül. Nos, Ő az Isten igazsága (Jn.17,17)!

Tehát a többség kedvéért, egy másik figyelmeztetés:

Jeremiás könyve 35,1-19
„Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván: Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni. És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét. És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak őrizője vala. És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort! És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok. Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok. És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink. Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk. Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala. Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a Siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk. És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván: Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr. Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem. És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám. Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ő atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám; Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyről szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek. A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek: Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki előttem álljon mindenkor.”

És a közelgő veszedelem felismerése, az idők jelei. Nos, a többség ma sem hallgat az Isten szavára sajnos. Pont, mint ahogyan arról olvastunk ma már:

Jeremiás könyve 7,23-24
„Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal...”

Pedig a következmény is le van ám írva.

Jeremiás könyve 18,17
„Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.”

{flike}

ellenszegülés

Nyomtatás