Ünnepek

Nyakunkon a karácsony, és ki-ki így vagy úgy ünnepeli meg, bár általános a hívőknél is a karácsonyfa állítása és az ajándékozás. Valaki szerint ezt meg kell tartanunk, mások szerint Istenkáromlás, vannak, akik pedig semlegesen állnak a témához. De mint minden témában, úgy most ebben a témában is az kell, hogy minket érdekeljen, hogy Isten mit gondol erről. Nem szeretnék a karácsony eredetéről beszélni, sokkalta inkább az úgynevezett „ünnepekről”, amelyeket Isten határozott meg Izrael népének. Bár itt sokan be is húzzák a kéziféket, hiszen úgy gondolják, hogy ha nem zsidó származásúak, akkor ezzel nem kell foglalkoznunk. De biztos ez? Mi nem vagyunk Izraeliták? Test szerint lehet, de lelkileg mindenképpen az kell hogy legyünk. Máskülönben Istennel sem vagyunk közösségben. Először tegyünk említést arról, hogy beszélhetünk-e két csoportról, mint zsidókról és nemzetekbeliekről Jézusban! Van-e különbség a zsidók között, akik megismerték Jézust, és a pogányokból megtértek között? Az ige tanítása szerint nincs:

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

Vagyis egy nyáj, amelyben nincsenek származás szerinti különbségek, hanem egység van lélekben!

Kolosse levél 3,1-11
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”

Akkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy kinek kihez kell alkalmazkodnia. A megtért zsidóknak kell keresztényeknek lenniük, vagy a pogányokból megtérteknek zsidóknak? Mint ahogyan a már idézet beszéd Jézustól is elárulja, nincs két nyáj, hanem csak egy. Istennek egy menyasszonya van és egy törvénye mindenkinek:

4Mózes 15,15-16
„Óh, község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.”

Gyorsan tegyük tisztába a „törvény” jelentését, mert a legtöbb hívőt kirázza a hideg e szó hallatán. Pedig a törvény jelentése más szóval ez: Isten akarata! Tehát ahogyan olvastuk az előbbi igében, aki Izrael népébe akart betérni, arra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mint aki zsidónak született. Már ennyi elégnek kellene lennie, hogy megértsük: Izraelbe kellett betérni és nem az Izraelitáknak kitérni. Erről beszél Pál is az olajfa példázatában:

Római levél 11,17-24
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.”

Vagyis egy gyökér és egy törzs van, az ágakat pedig származás szerinti zsidók és nemzetekbeliek alkotják. Így vált egy nyájjá, egy közösségé, hiszen nem azok a zsidók akik testileg annak születtek, hanem akik Isten akarata (törvénye) szerint élik az életüket.

Római levél 2,26-29
„Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”

Tehát akkor semmi sem ér a zsidó származás? Üdvösség szempontjából semmit, mert attól hogy zsidók, nincs protekciójuk Istennél. Viszont más tekintetben sok előnye van:

Római levél 3,1-2
„Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.”

Vagyis rájuk bízta Isten a tanítást! Nem szükséges úgy keresnünk ezt az igében, mint tűt a szénakazalban, de mégsem figyelnek fel rá. Mert az apostolok zsidók voltak, a pogányokból megtértek, vagyis a keresztények tőlük tanultak és a zsinagógákba jártak. Mégis a pogányokból megtértek akarják igazítani magukhoz a zsidókból megtérteket, pedig ezt pont fordítva kellene hogy legyen. De miért is? Pál ezt is megmondta:

Római levél 3,30
„Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.”

A pogánynak fogalma nincs Istenről, sosem követte Őt, ezért Isten őt a hit által igazítja meg. Mit jelent, hogy hit által? A hit jelentéséről elég egyértelműen olvashatunk Jakab levelében, hogy a hit az cselekvő. Vagyis a hit, engedelemben való követést jelent. Így megértjük, hogy a pogányok megigazítása hit által jelentése az, hogy Isten engedelemben való követésre hívja őket, úgymond mindent az alapoktól! De nem így az Istenfélő zsidókat. Ők ugyanis hisznek Istenben, Őt követik, csak nem a helyes ismeret szerint. Erre nagyszerű példa Pál, aki buzgólkodott Istenért, de nem a helyes ismeret szerint. Ezért van az, hogy hitből igazítja meg a zsidókat, vagyis náluk megvan az engedelemben való követés (törvény megtartása), csak ha nincs meg a helyes Istenismeret, amit Jézus által kaphatunk meg, akkor az igyekezet és a követés semmit sem ér, sőt, könnyen Isten ellen is harcolhatunk, ahogyan Pál is tette.

Da ha már karácsony van, akkor induljunk el erről az ünnepről, vagyis amit mondani akarok ezzel az ünneppel kapcsolatban az, hogy Isten sosem kérte, hogy ünnepeljük meg a Fia megszületését (hiszen Ő előtte is létezett). Viszont kérte a haláláról való megemlékezést az általa megadott szabály szerint, ami nem nyuszi, tojásfestés és locsolkodás formájában adatott, és aminek nem húsvét, hanem Peszach a neve. Hasonlóképpen a Shavuot-ból pünkösd lett, a Hannukah-ból (templomszentelés) Advent, a Rosh Hasana-t (kürtzengést) és a Yom Kippur-t (engesztelés napját) elhagyva új ünnepeket állítottak, mint például a karácsony, a szombatot (Sabatot) pedig általánosan nem tartják meg.

Miközben tehát a kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben és várva várják az elragadtatást, addig az ige fényében azt látjuk, hogy nagy a káosz és a hívők nem ismerik Istent és egyben az akaratát (törvényét) sem. Szóval ünnepeljük a magunk kis ünnepeit, járunk a saját törvényeink szerint, vagy megtartjuk azt, amit Isten kér tőlünk?

{flike}