Szabályszerű küzdelem

Szabályszerű küzdelem

Máté evangéliuma 18,1-4
„Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.”
 

Áldott testvérek. Ezen ige alapján tudható, hogy azoké a mennyek országa, akik olyanok, mint egy gyermek. Sok ötletelés is napvilágot látott már arról, hogy valójában milyen is egy gyermek, ezek egy része megfontolandó, a többi részük pedig átgondolást igénylő. Mert egyrészt bármily következtetésre is jutunk, azt egybe kell vetni a Szentírással, és itt bukik sok teória ezzel kapcsolatban is, hiszen nem adhat más irányt az Isteni tannak az eredmény. Mert hiszen az is írva van, hogy el kell jutni hitben, a felnőtt férfiúságra! 

Efézusi levél 4,13-16
„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”
 

Tehát akkor miről is szólt ott és akkor, és szól ma is Jézus a gyermekek kapcsán? Hiszen ott is van testvérek, világosan leírva az előző versben a lényeg: 

Máté evangéliuma 18,2
„És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt...”
 

Ha ezt a mondatot megértjük, akkor tisztázódik az is, hogy pontosan miről, illetve milyen tulajdonságról beszél Jézus a gyermekekkel kapcsolatban. Tehát Jézus egy gyermeket állított a tanítványai közé. Most ennek kapcsán átgondolva egy gyermek viselkedését, a következő következtetésekre jutunk: alázatos, hiszen ő egyedül van a nála idősebbekkel, tanultabbakkal, tehát az általa és mások által is tiszteltek között. Tisztelettel is van a tanítványok irányába éppen ezért, és eszébe sem jutna versengeni velük. Ebben az aspektusban tehát kaptunk egyszer az alázat és a tisztelet „gyümölcsét”. Ezekre még jön a csöndesség, ami a hivalkodás, okoskodás ellentéte. Így ugye egészen más jellemzők felismerésére jutottunk, mint mások más irányú okfejtései esetén, és éppen azért, mert nem egyszerűen a gyermeket, a gyermeki tulajdonságokat figyeltük meg, hanem az ige útmutatása alapján az egy gyermek viselkedését, az általa tisztelt „felnőttek” között. Tehát a környezet adja a kontrasztot. Vegyük újra ennek az „új” aspektusnak a következményeit, jellemzőit. 

Függelem a főhöz, hiszen nem egymásért vannak koalícióban a tagok, hanem Jézusért, és nem egymást hívták ebbe a közösségbe, hanem Jézus rendeléséből és elhívásából lettek tagok ebben az egységben. Ezzel ugyanakkor el is ismerik, ha egymást firtatják, egymással ellenkeznek, versengenek, akkor Jézus rendelését kritizálják! Az pedig hogy Jézus a maga akaratából egy gyermeket állatott közéjük, arra nevelte őket és nevel bennünket ma, hogy ne versengjünk, ne hivalkodjunk, ne magunkat tartsuk különbnek, hanem egymást tartsuk különbnek, tiszteljük az Istent és Isten rendelését egymásban, így vetve véget a versengésnek egymás között. Ha most ezt összevetjük a Szentírással, akkor nem kapunk ellentétes kijelentéseket, nincsenek úgynevezett „paradoxonok”, és ezt csak is úgy értük el, hogy ragaszkodtunk az igéhez, és attól nem tértünk el. Írva van: 

1János levele 1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
 

Akik az Isten igéjét befogadták, azok az Isten gyermekei. Ha az újjászületettnek tudatában is van, akkor tehát úgy is viselkedik, mint Isten gyermeke. Ha ez így van, akkor tehát nem hangoskodik, nem verseng, nem tiszteletlen a testvéreivel szemben, és nem is támad Jézus döntése ellen, tehát nem firtatja a testvérért, vagyis nem akarja kitaszítani a testvériségből. Minthogy pedig azzal is tisztában van az ilyen, hogy nem tett azért semmit, hogy az Isten az Ő kegyelmébe hívta őt, nem az ő érdeme az, hogy hívővé lett, így nem nézi le azokat sem, akik „még” nincsenek az Isten kegyelmi elhívásában. Tehát valójában kétféle emberrel számolnak összességében: testvérekkel, és még nem testvérekkel. Ezzel pedig máris betöltik a második fő parancsolatot, miszerint szeresd a felebarátod, mint önmagad! Jézus azt mondja: 

Máté evangéliuma 11,25-30
„Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
 

Ugye látjuk is, hogy Jézussal, és Jézusban tényleg nem nehéz a parancsolatainak betöltése?! És tudva azt az elengedhetetlenül fontos dolgot, hogy mindez azért történt, mert Isten iránt vagyunk tisztelettel és engedelemmel, szeretettel, és mindent és mindezt az Istenért fogadtuk el, ezennel kijelenthetjük, hogy így mindenekelőtt az első nagy parancsolat betöltése által juthattunk el erre a szintre: Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erőddel! És ez mindenre is igaz, és mindenkor ennyire egyszerű, ha minden, amit teszünk, vagy nem teszünk (tehát tiltunk magunktól), az Isten iránti szeretetünk, tiszteletünk, engedelmünk bizonysága. A hitben való félresiklásnak az egyik oka tehát, hogy az igére nem fordítanak sokan kellő figyelmet. A másik ok pedig az lehet, hogy azt gondolják sokan, hogy azt elég egyszer, és onnantól kezdve minden automatikus, tehát a megtérés már szerintük egyben a végcél elérése is. Vagyis a megtérés már egyértelműen garantálja az üdvösségbe jutást is. Írva van: 

Máté evangéliuma 24,42-51
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
 

Ugye itt is a részletek fontossága. Azt mondja: 

„Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. 

Tehát a hitünk cselekedetei, a tökéletességre jutás nem végezhető el az Úr visszajöveteléig, hanem az utolsó állapot adja a véglegesítést számunkra! Ha ezt is összevetjük a Szentírással, akkor arra jutunk, hiszen összefoglalva írva is van: 

Ezékiel könyve 18,1-32
„És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik; Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik; És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi; Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt; Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten. És ha erőszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból; Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette; A szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett; Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen ő rajta! S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint: A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti, És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen. Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért. És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen. A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága. És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog. Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!”
 

Nos, ez elég egyértelműnek tűnik. A biztonság kedvéért lássunk egy példát ezekre az újszövetségi írásokból is: 

Zsidókhoz írt levél 10,32-39
„Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak. Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”
 

Tehát a kitartás a megpróbáltság alapja! Ez azonban néha nagyon nehéz tud lenni. Állandó harcot jelent az életünkben. Részben ez lehet az oka annak, hogy Isten az Ő népét így nevezi: Isráél (Isten harcosa)! Nem nyugállományú, nem inaktív, hanem igen is és határozottan aktív harcost jelent, ami azt is magában hordozza, hogy állandó küzdelemben álló. Ennek a legfőbb oka, Pál tolmácsolásában így hangzik: 

Rómabeliekhez írt levél 8,1-14
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
 

És mielőtt erre valaki rá vágná, hogy úgy is van, mert mind lélek szerint élünk! Nos, van ám tovább is, és szintén Pál által megfogalmazva: 

Galátzia levél 5,16-26
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.”
 

Tehát ismét: „Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk.” Az Isten lelke által ugyan az Istennel nyilván békességünk van, de a világgal ellenségek lettünk. Az Isten lelke nem a megalkuvás lelke! Szintén írva van: 

Jakab levele 4,4
„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”
 

Minthogy e világ, és e világ fejedelme nem lankad, így mi sem helyezhetjük magunkat kényelembe, és ezért van folyamatos és állandó küzdelmünk. A tökéletességre való eljutás, az Isten irgalma, de nekünk is ott kell lennünk! Nekünk is ki kell vennünk a részünket az Isten nevelése, vezetése által! Útban az ígérte földjére, bár az Isten adta a győzelmet az Ő népének, de a harcokban az Isten népének igen is részt kellett vennie! Sőt! Amikor nem akartak harcolni, roppant súlyos árat is fizettek! Na most ez a harc tehát hosszú, hiszen a földi pályafutásunk végéig tart, és éppen ezért van az, hogy az utolsó állapotunkat véglegesíti az Örökkévaló.

Aki a világgal élt békességben, vagy maga körül forgolódott, az a világgal is veszi el a részét, aki pedig az Istennek szolgált, az az Isten királyságának állampolgára lesz, annak minden vonzatával és következményével. 

Jelenések könyve 21,1-8
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.”
 

Addig azonban maradnak a küzdelmek, és ez egyben a felkészülés és orientálódás időszaka is. A győzelemért futunk ugyanis, nem a második helyért, nem is a „futottak még” kategóriában, nem a részvétel a fontos a számunkra, hanem a győzelem! Jézus mondja: 

„A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” 

Pál azt mondja erről az időszakról: 

1 Korinthusi levél 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”
 

Majd a maga futásáról ezt írja, bizonyságul minekünk: 

2Timótheushoz írt levél 4,7-8
„Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.”
 

Ámde, és itt buknak még nagyon sokan. Az is írva van: 

2Timótheushoz írt levél 2,5
„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”
 

A szabályszerű küzdelem alapja pedig az Istenért égő szeretet, és pont ez az, amiből minden más következik, azaz az engedelmesség!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás