Még ma!

Még ma!

Az életünk teli van választási lehetőséggel, nap mint nap választhatunk jó és rossz, avagy élet és halál között. A mai nappal egy évet zárunk és egy új év kezdetébe lépünk. Gyakori ilyenkor az újévi fogadások és ígéretek, de Isten nem ezekre kíváncsi, sokkalta inkább a cselekedeteinkre. Kezdjük meg ezzel az igével:

Józsué könyve 24,14-28
„Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek! Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, amelyen jártunk, és mind ama népek között, amelyek között általjöttünk; És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk! Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket; Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek. Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk! Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok! Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez. És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk. Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben. És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában. És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.”

Józsué azonnali döntés elé állította a népet, hogy válasszanak maguknak még ma Istent. De ez a választás nem csak szóbeli választást takart, hanem ahogyan olvastuk is, az idegen istenségek elhagyására szólította fel Józsué a népet és arra, hogy hajlítsák a szívüket az Úrhoz. A mai korban a hívők általában attól nevezik magukat hívőknek, hogy megszavazták Jézust Istenüknek és megváltójuknak. De ettől még senki sem lesz Isten követője. Mert a szó már magában is foglalja a lényeget, Istent követni kell. A választás tehát nem egy döntést takar csupán, hanem egy teljes odaszánást. E világon legyen akár hívő vagy hitetlen, mindenki szolgál valakit, vagy az ördögöt, vagy az Istent. Nyilván távol áll minden hívőtől az, hogy az ördögöt szolgálná, de ha megnézzük Isten igéjében azt, hogy Isten kit nevez hű szolgájának és kit az ördög szolgájának, akkor bizony rádöbbenhetünk, hogy a mai kor kereszténységének egy részét, bizony az ördög szolgálatában találjuk. Nem az Isten követője, aki magát annak mondja, hanem az Isten követője, akit Isten mond annak! De kit mond Isten az Ő követőjének? Nem igényel ez nagy megfejtést, ehhez is Isten igéjét kell olvasnunk:

1János levele 3,7-10
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

Világos üzenet! Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, aki pedig igazságot, az az Istentől született. Most jöhet az okoskodás, hogy senki sem tökéletes és nincs olyan, aki nem követne el bűnt. Bla, bla, blaaa… De ezzel az emberi okoskodással és érzelgősséggel semmivé teszik nem csak János, hanem Jézus beszédeit is (ami amúgy az Atyának a beszéde). Most akkor kinek van igaza? Számomra nem kérdés… Menjünk tovább a gonosz és a hű szolgák történetében.

Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Nyilvánvaló, hogy a példázat Istenről, az emberekről és a számadásról, más néven az ítéletről szól! Figyeljünk fel arra, hogy mindhárman az Isten szolgái, beleértve a gonosz szolgát is. Ez pedig azt jelenti, hogy amint a hű szolgák, úgy a gonosz szolga is az Úr szolgálatára adta magát, tehát a gonosz szolga tekintetében nem beszélhetünk hitetlen emberről! Mindannyian kaptak feladatott, de közülük csak kettő teljesítette az Isten akaratát, így váltak hű szolgákká és nyerték el az üdvösséget. A harmadig nem teljesítette Isten akaratát és láthatjuk, hogy miként végezte (kárhozatra jutott). Nagy üzenet rejlik a gonosz szolga szavaiban, méghozzá a mai korra is jellemző felfogás! Olvassuk el:

„Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.”

Mint ahogyan már előzőleg is mondtam, ez a gonosz szolga is az Úr szolgálatára adta magát, ezt láthatjuk abban is, hogy Urának szólította meg Istent. De jól tudjuk Jézus szavaiból, hogy azoknak Ura, akik cselekszik az akaratát:

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Majd ezután a gonosz szolga megvallja, hogy kegyetlennek tartja Őt. Akár csak a mai nemzedék! Az Ószövetségi időkben egy kegyetlen Istent látnak, az Újszövetségben pedig a kegyelmes és szerető Jézust. Nem értik, mert nem akarják látni, hogy Jézus és az Atya egyek, Jézus csak azt mondta, amit az Atya mondott neki, és mindvégig Jézus az Atyára mutatott, mint egyetlen üdvösségi lehetőségre. De van itt még valami, ami miatt a szolga kiérdemelte a gonosz szolga titulust. Ez pedig a haszontalanság, a tétlenség, vagyis nem lett hű azon, amit az Úr adott neki. Akárcsak a mai felfogás, miszerint nem kellenek cselekedetek, elég a kegyelem! Hát nem… Az ige folytatásban is tovább erősödik az üzenet:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Itt is azt láthatjuk, hogy azon múlik az üdvösség, hogy ki cselekedte meg Isten akaratát. Isten kegyelme azoké, akik életében nem lesz hiábavaló, akik megtermik a gyümölcsét és ezzel dicsőséget adnak az Istennek.

2Korintusi levél 6,1-2
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”

Ejha, vissza az első mondatra:

„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.”

Lehet hiába venni Isten kegyelmét? Hát persze! Bár ez igen ellentmond a mai kor tanításainak, miszerint a kegyelem elfogadása üdvösséggel is jár. Az Isten kegyelmét meg kell becsülni, Isten kegyelmében meg kell maradnunk, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az akarata szerint éljük az életünket! Pál a folytatásban felszólít minket, hogy itt van az üdvösség napja. Ez most van, mert ki tudja, hogy lesz-e holnap!? Ezért nem elnapolni kell az engedelmességet, nem elodázni az odaszánást, hanem azonnal követni kell Istent, mint ahogyan a tanítványok is otthagyták mindenüket azonnal követték Jézust! Ha eddig nem döntöttünk, akkor ma tegyük meg!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás