A fát gyümölcséről ismerjük

Zsidó levél 6,1-2
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.”

Ez az írásrészlet körülbelül 2000 éve látott napvilágot, mégis egy olyan tiszta tükröt tart a mai kereszténysége elé, amelybe beletekintve hatalmas kontrasztot vélhetünk felfedezni. Most csak egyet emelnék ki a felsorolásból, mégpedig a holt cselekedetekből való megtérést! Erről is azt mondta a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy „kezdetleges beszéd”. Beszéljünk először arról, hogy vajon mit is értsünk a holt cselekedetek alatt. A cselekedeteink lehetnek jók vagy rosszak, azaz élő vagy holt cselekedetek. A cselekedetek fajtáját az határozza meg, hogy kitől származnak, holttól, vagy élőtől? Erről tanított minket Jézus egy példázatban:

Máté evangéliuma 7,17-19
„Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”

Különösképpen erre a részre figyeljetek:

„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt...”

Nem azt mondta, hogy teremhet, de nem kellene, hanem azt mondta Jézus, hogy: „Nem teremhet…”
Így tehát ha rossz, azaz holt gyümölcseink vannak, akkor rossz fák is vagyunk, mi több, a sorsunk is megpecsételődött:

„Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.”

Sajnos nem veszik komolyan Jézust… Tartsuk erősen emlékezetünkben, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt! Vagyis nincs még vegyes termés sem, jó és rossz gyümölcsök egyetemben, hanem csakis jó gyümölcsök. Vizsgáljuk meg gyümölcseinket az alábbiak szerint:

Galátzia levél 5,16-21
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

Ugye általában a házasságtörés és paráznaság egyértelmű mindenki számára, de mi a helyzet a haraggal vagy a versengéssel? Csak nyomatékosítani szeretném Pál kijelentését, hogy legyen akár házasságtörő vagy versengő, ugyanabban az ítéletben részesülnek, ami a kizárás Isten országából. Sejthetjük, ha valakit kizárnak onnan, valójában hová kerül…

Azzal a felfogással szokták leélezni az Isten igéjét, hogy ki az, aki ne versengett volna vagy haragudott volna? Akkor azok, akik egyszer elkövették ezeket a bűnöket, nem üdvözülhetnek? És egy gyors megállapításuk szerint, ami: „ez hülyeség”, tovább mennek és áthúzva Isten akaratát nem vigyázva magukra rossz gyümölcsöket teremnek. De akkor hogyan kell értelmeznünk ezeket a rossz gyümölcsöket? Előfordulhatnak? Már tisztáztuk, hogy nem, emlékezzünk Jézus szavaira:

„Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt...”

Vagyis lehetetlen! De nem ezt mondta János is?

1János levele 3,8-9
„Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

De hát nincs egy tökéletes ember sem igaz? Csak a magunk nevében nyilatkozzunk így testvérek, ha pedig csakugyan így volna, akkor is Isten és az Ő beszéde marad igaz, és minden ember inkább hazug. Abban egyetérthetünk testvérek, hogy Jézus tudhatott valamit, mivel Isten Fia és a mi megváltónk. Sőt, az apostolok is tudhattak valamit, mivel közvetlen Jézustól tanultak és azt adták közre. Akkor ne szálljunk szembe velünk, mutogatva és bizonygatva a saját tapasztalatainkat, érzelmeinket, hanem vegyük tudomásul Isten igéjét és az irántunk való üzenetét. Nagyon egyszerű lenne, ha saját magunkhoz is őszinték lennénk, egyszerű lenne ez, mint az 1+1. Jézusról egységes az a látás, miszerint hatalmasabb mindennél, így hát az ördög nem győzhet felette. Abban is nagy az egyetértés, hogy Jézus bennünk él. Viszont akkor hogy lehet abban is egyetértés, hogy természetesnek mondható az, ha egy Jézusban hívő bűnt követ el? Hiszen ha Jézus mindennél nagyobb és Ő bennünk él, akkor hogyan győzhet az ördög a kísértésekben? Megmondom hogy győzhet: ha nincs bennünk Jézus! De ezt kikérjük magunknak nem? Hiszen elfogadtuk a kegyelmét, bemerítkeztünk, gyülekezeti alkalmakra járunk, igét olvasunk, dicsőítünk és imádkozunk. Teszünk jó cselekedeteket és próbálunk Isten akarata szerint élni. Ez még sehol sincs testvérek, ez még nem bizonyít semmit sem. Emlékezzünk a nyitó igénkre:

Zsidó levél 6,1
„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,”

A probléma gyökere ott van, mikor csak próbálunk Isten akarata szerint élni. Az Atya üzenete, Jézus üzenete, az apostolok üzenete az felénk, hogy ne próbáljuk, hanem tegyük! De mit tegyünk? Az Isten akaratát, más néven megnevezve: törvényét! Ha valahol kudarcot vallunk, ha valahol bűnt követünk el az azért van, mert az a bizonyos dolog fontosabb volt Istennél. Mert ha Isten fontosabb lett volna, akkor nem követjük el. Jézus győzelmet aratott a gonosz felett, többé nincs hatalma rajtunk, csak ha adunk neki. Isten kegyelmét olyannyira félremagyarázzák, hogy rá sem lehet ismerni. Isten kegyelme felől úgy gondolkoznak, hogy Isten igaznak nyilvánított minket a cselekedeteinktől függetlenül. Pedig ez sem bonyolultabb, mint az 1+1. Hiszen ha a cselekedeteink gonoszak, akkor ezzel azt mondják ki, hogy a gonosz cselekedeteink ellenére Isten igaznak nyilvánít minket. Fel sem fogják, hogy ezzel azt jelentik ki, hogy Isten a rosszra mondja azt, hogy jó. Semmi sincs távolabb Istentől, hogy ilyet tegyen! Isten kegyelme az, hogy megkaptuk az Ő igéjét, amely által tudhatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz az Ő szemében. Isten hatalmas kegyelme az, hogy az Ő igéjét életre keltette és megjelentette számunkra, igen Ő Jézus, aki megmutatta nekünk, hogyan élhetünk kedves életet Istennek. De nincs még vége, Isten hatalmas kegyelme megjelent abban is, hogy az Ő igéje (aki Jézus) bennünk élve legyőz mindent, ami megakadályozhatna az Isten iránt való engedelmességet. Ily módon nyílt meg az út az Atyához.

A hívő élet harcra hív! Akik kényelmesen akarnak élni és gondtalanul, azoknak pont nem a hívő élet a jó választás. Mert a hívő élet telve van harcokkal, minden nap minden pillanatában le kell mondanunk a testi kívánságainkról, és élnünk kell Isten akaratának. Míg e földön élünk, testben élünk, és a test törekszik arra, hogy a saját kívánságait megkaphassa. Ezt nem lehet félvállról venni, Isten arra hív minket, hogy a test gonosz kívánságait ne teljesítsük.

Galátzia levél 5,16
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”

Mégis sokan vannak, akik bár önmagukat Jézusban hívőknek mondják, de a test élvezeteinek élnek. Az ige az ilyen emberekre mondja azt, hogy álltestvérek. Vagy például azok, akik káromkodnak, gyalázatos beszéd származik a szájukból, mégis Isten követőinek vallják magukat.

Kolosse levél 3,8
„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.”

Továbbá:

Jakab levele 1,26
„Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.”

A mai napon is sokan vannak, akiknek az Istentiszteletük hiábavaló. Mindenkor vizsgáljuk meg önmagunkat az igében, hogy ne csaljuk meg önmagunkat. Szokták mondani az efféle tanításokról, hogy kemény eledel. Pedig ahogyan olvastuk is a nyitó igénkben, a holt cselekedetekből való megtérés, bizony kezdetleges tanítás, vagyis csak tejjel való táplálkozás. Akik pedig az ilyen tanításokat nem fogadják el, azok még tejjel sem táplálkoznak, valószínű azért is nevezi őket az ige holtaknak, mivel a lelkük eledel híján halott.

{flike}