Langymelegek

Elég népszerűnek mondható az a keresztényi felfogás, miszerint Isten megelégszik azzal, ha nagyjából követjük Őt. Vajon elég, ha megtartjuk a fontosabb parancsolatokat? De mit nevezünk egyáltalán „fontosabb” parancsolatnak?

Általában közös a vélemény, hogy a szeretet az a bizonyos fontos parancsolat, amit ha megtartunk, akkor minden más rendben van. Itt van egy hatalmas csúsztatás testvérek, ugyanis így csapják be rengetegen önmagukat. Azt hiszik, hogy ők a szeretetet betöltötték és ebből arra következtetnek, hogy minden mást is betöltöttek ezzel egyetemben. Vagyis a kígyót a farkánál fogva ragadják meg, az igével teljesen ellentétes gondolkozást folytatnak. Olvassuk el Pál kijelentését a szeretetről:

Római levél 13,8-10
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”

Az Istentől megkövetelt szeretet eléréséhez egy úton kell végigmennünk, ez az út pedig nem más, mint Jézus. Példát hagyott ránk hogy mikképpen éljünk. János fel is fedi előttünk a szeretet valódi mélységét:

1János levele 3,16
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Vagyis a valódi szeretetet abban láthatjuk meg, hogy Jézus az életét adta érettünk. Ebbe nem csak a halála, hanem az önzetlenül élt élete is beletartozik, mert Ő szolgálta az embereket és nem fordítva.

A szeretet fogalmát át kell értékeljük, a mai korban az olyan ember is a szeretetre hivatkozik, aki rágalmazza, lenézi vagy megtapossa testvérét. A szeretet tehát valaminek a következménye, és már utaltam is rá, hogy mi is ez a bizonyos valami. Az ige szerint, vagyis Isten beszéde szerint a valódi szeretet az, ha a törvényt betöltjük. A törvényt más néven parancsolatnak hívjuk, de mivel ettől a szótól is a legtöbben idegenkednek, nevezzük egy másik néven, ami tökéletesen visszaadja a jelentését, ez pedig: Isten akarata! Így pedig egy nagyon egyszerű következtetést szűrhetünk le, mégpedig: ha valaki nem tartja meg a parancsolatokat, az nem Isten akarata szerint él.

Jézus is határozottan utalt arra, hogy a valódi szeretet az, ha a parancsolatokat, azaz Isten akaratát teljesítjük:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Tehát ez az a fő parancsolat, amiből következik minden más. Ezért is mondta Jézus:

Máté evangéliuma 22,35-40
„És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Tehát nem elég nagyjából követni Istent, mindazt meg kell tartani, amit kér tőlünk. Isten nem személyre szabottan adja igéjét, hogy valakinek meg kell tartani, másnak meg nem muszáj. Isten igéje egyetemesen adatott mindazoknak, akik a követésére adták magukat és nem pedig opcióként. Nem mondhatná senki, hogy: „várok, hogy jelet adjon az Úr, hogy rám is vonatkozik-e”. Ha meg van írva akarata, milyen jelet kérhetnénk ráadásként? Nem imádkozni, nem várni, hanem teljesíteni kell!

Azok a hívők, akik válogatnak Isten parancsolataiból, akik megtartanak némely parancsolatokat, a többit pedig elvetik, azokat nevezzük langymelegeknek. Mert ugye nem teljesen hidegek, azaz nem közömbösek az ige iránt, viszont nem is égnek, azaz nem buzgólkodnak érte. Tudjuk, hogy mikképpen nyilatkozik róluk Jézus:

Jelenések könyve 3,14-16
„A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

Nem szabad félvállról venni Isten parancsolatait, nem csak egy részét kell teljesíteni. Egy munkahelyen is több feladatot kell ellátni, ha csak egy részét teljesítjük, hamarosan búcsút mondhatunk az állásunknak. Istentől származik az összes parancsolat, így ha egy iránt is közömbösek vagyunk, akkor Isten iránt vagyunk közömbösek.

Jakab levele 2,10-11
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”

Tiszta üzenet ugye? Ha nem paráználkodsz, és nem ölsz, de lopsz, akkor vétettél az összes ellen, ugyanis egytől származnak ezek a parancsolatok, aki nem más, mint az élő Isten. Isten igéje (Jézus) az, aki megmentheti a lelkünket, komolyan kell venni!

Jakab levele 1,21
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

Tévedés azt gondolni, hogy Jézus eltörölte volna az Atya parancsolatait, hisz aki olvassa az igét, az egyértelműen megbizonyosodhat az ellenkezőjéről, mivel Jézus mindvégig az Atya parancsolatainak a megtartására utasította az embereket. Példa:

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

A sokaságot és a tanítványait tanította erre, nem azt mondta nekik, hogy nyugi van, csak fogadjátok el a kegyelmem! Isten parancsolatainak a megtartására tanította őket, nem pedig az elhagyására! De hát a mai napon sem hisznek sokan Jézusnak, ámbár vallják, hogy a Megváltójuk. Ki érti ezt!?

János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.” 

Nem csupán ez a két ige tesz róla bizonyságot, de nem akarom rabolni az időtöket, győződjetek meg erről ti magatok, csak olvasni kell. Akik pedig nem hisznek ebben, akkor azok majd az ítélőszék előtt állva próbálják meg meggyőzni Istent… ha persze tudják.

{flike}