A Messiási kor

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2015. július 30. Találatok: 3383

A Messiási kor

János evangéliuma 14,1-21
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Áldott testvérek. A szinoptikusokból tudjuk, hogy Jézus felől azokban az időkben (is!), valami mást vártak az emberek, mint ami-aki Ő valójában. Ezért volt az, hogy például egy palesztin asszony, aki életében nem ment, mert nem is mehetett a Jeruzsálem-i templomba az Istenhez, Jézushoz viszont elment a lánya kedvéért (Mt.15,22-28). Egy másik asszony, majd az ő ráhatására egy város lakói, akiket generációs ellentétek választottak el a Júdaizmustól, Jézusban felismerték a Messiást. Az írástudók, pedig Jézus tanítását, folyamatosan a Mózesi tanítással látták ellenkezni, majd miután Jézus megválaszolt nekik, nos, megszégyenülve elkullogtak, mert kiderült, hogy pont ők azok, akik nem értették meg a Mózesi tanításokat sem. Mindezek egy prófécia beteljesüléseként történtek, hiszen írva van:

Ézsaiás könyve 9,1-21
„De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.”

Az első hét versszak a Messiás eljöveteléről ad számot, majd a 8-as vers. Figyeljük csak:

„Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...”

Kis történelmi kitérő:

Izráel népében a bevonulástól kezdődően, sajnos megkezdődött az elkülönülés folyamata, és csak tessék-lássék egység maradt meg, ami abban teljesedett ki, amikor évente összejöttek az Úr által hirdetett ünnepekre. Ezt az elszeparálódást segítette elő, sőt fokozta, hogy az Isten parancsának ellenére, bizony nem lettek elűzve a Kanaanita népek a földről. Elsőként volt egy ici-pici önhittség még Yosuánál, amikor is „az Úr tanácsát nem kérték ki” egy bizonyos szövetségkötés felől (Józsué 9). Ezek után pedig már egy szándékos ellenszegülés Efráim részéről, hiszen ez a törzs elegyedett is az idegenekkel, és bizony a szokásaikat is átvették sok dologban. Olyannyira, hogy még ők érezték magukat sértve, és hol cserbenhagyták a testvéreiket, hol egyenesen a testvéreikkel kezdtek háborúba. így telt el szépen a bírák kora, majd eljött a királyság ideje. Dávid alatt egyesült az Izráél 12 nemzetsége, a nevét is adó prófécia beteljesedéseként (Dávid = Egyétevő), majd a fia, Salamon után (de ezt inkább olvassuk):

1Királyok 11,26-35
„Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, - a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt - a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen. Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását; Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét. És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt. És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét részre. És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget; Egy nemzetséget hagyok pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül, Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja. De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet; Hanem az ő fiának kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.”

Egyébként csípem ezeket a fordításbeli ferdítéseket. Szóval a 26-os versben szereplő Efrateus, Efráimitát-Efráim törzséből valót jelent. Ám ez a rész, a két részre szakás története, és a továbbiakból azt is tudjuk, hogy a féltékenység-hatalomvágy volt az, ami végül Jeroboámot rávette arra, hogy be is teljesítse ezt a próféciát. Ettől kezdve lett külön nevezve, a valójában az ősatyák révén egy népet: Izráélnek és Júdának.

Izráél, akik elhagyták a Mózesi tanítást, és a maguk alkotta szabályok szerint éltek; és Júda ( Yehudá) akik megtartották a Mózesi rendeléseket. Tehát amikor Ézsaiásnál azt olvastuk, hogy: „Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...” akkor pont ezen próféciának beteljesedésének lehetünk tanúi, amikor a Szinoptikusokban olvassuk azokat a dolgokat, hogy azok, akiknek fel kellett volna ismerniük Jézusban a Messiást, nem ismerték fel, ám azok, akik elidegenültek az Isten rendeléseitől, felismerték. De miért? A várva várt Messiás, megbüntetni jött azokat, akik a hitet megtartották??? Megjegyzem, ezt a nézetet preferálja a hívők többsége, bár ennek a nézetnek ellene mond az Isten, az Ő igéje, a hit törvénye, és a történések jelentése is. Mert egyrészt itt van a Messiási prófécia folytatása, hogy érthessünk:

Ézsaiás könyve 9,9-21
„Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.”

A 7-es versben azt olvassuk, hogy a Messiás a Dávid trónján ül majd mindörökre. Mi is jellemzi Dávid trónszékét? Nos, mindenekelőtt az Isten iránt való hűség és engedelem! Ám ezzel egyidőben: igazság, jogosság és echad! Egység, azaz egységre jutás, és az egységesség! Ennek első megnyilvánulásaként Jézus ki is fejti az álláspontját, amikor azt mondja:

Máté evangéliuma 15,22-24
„És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.”

A Messiás Júdaitaként született ugye? Júda, akinek az Istentől adatott neve: ariel, azaz: Isten oroszlánja (Ézsaiás 29). Yúda a fejedelmi törzs egyebekben. Tehát a Messiás a fejedelmi törzs meg és fenntartásával, az Izráél hozzá gyűjtéséért jött első körben, így tehát már nem Judaitákról és Izráelitákról beszélünk, mert a Messiás által újra egységessé lehet(ne) az egész Izráél. Miután pedig teljességre jutott a hatalomban, ahogyan Pál is jegyzi róla:

Filippi levél 2,5-11
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

A hatalmának teljességére jutva, és szintén egy eleve megmondott prófécia beteljesedéseként, már mindenek Urává tétetett az Istentől:

Zsoltárok könyve 110,1-7
„Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.”

Ezen tejhatalomra jutása után pedig, de csak és kizárólag ez után:

Efézusi levél 2,10-22
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

Ugye elgondolkodtató, hogy a Messiásnak ki, vagy kik lehetnek az ellenségei, akikről említést tesz a 110-es zsoltár??? Nos, pedig szintén itt van leírva:

„Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.”

Melki Cedek! Azaz: Igazság Királya. Tehát ha a Messiás maga az igazság, akkor nem is nehéz megérteni, hogy az Ő ellensége a hazugság, azaz: Antikrisztus. Vagyis: minden és mindenki, aki ellene mond az Istennek, és az Ő igéjének. Na most ez a Messiás az a Messiás? Honnan tudjuk, hogy Jézus a várva várt Messiás? Jézus mondja, és ma már olvastuk is:

Először is: Jézus mondja önmagáról:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Tehát Ő az út. De hova? Az Atyához! Tehát nem egy másik Isten Ő, akiről Pál így fogalmaz:

2Thesszalonikai levél 2,4
„A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.”

Pál az Antikrisztusról beszél, de biztos, hogy értik azok, akik olvassák őt? Mert amikor Jézusról azt tartják, hogy eltörli az Isten törvényét, és szabadságot hirdet Istentől, hogy megtűri a bűnt és üdvözíti a gonoszokat, akkor pont Jézusban jelenítik meg az Antikrisztust, hiszen róla állítják, hogy mindezt megteszi, függetlenül az Istentől, és az Isten igazságától. Tehát valójában Jézust nevezik ki egy „másik Istennek” és egy „másik Úrnak”. Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy Ő az Atya dicsőségére, és dicsőítésére jött emberi testben! És a Jn. 14-ben, hogy úgy mondjam, elég „szájbarágósan” nyomatékosítja is, hogy Ő és az Atya egy! Pontosan úgy, mint az Isten és az Ő beszéde! Térjünk vissza kérdésünkhöz, miszerint ha nem azért jött a Messiás, hogy megbüntesse azokat, akik hűek az Istenhez, akkor miért volt az, hogy:

Ézsaiás könyve 9,8
„Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben...”

Testvérek értsük meg a lényeget valójában. Itt nem arról van szó, hogy elküldetett a Messiás Yúdába, de pont ők nem, hanem csak az Izrael értette meg és fogadta Őt be. Hanem arról, hogy a fejedelmi törzsből szólítja meg az egészet, hiszen Yakovhoz küldetett, és Ő egy volt, és belőle lett az egész Izráél. Tehát az egészhez küldetett, és azokon csapódott le a megtérésre hívás, akik addigra már távol levők, elveszettek lettek. Hogy Jézus eltörölte volna a Mózesi rendeléseket, és leszámolt volna a hit őrizőivel? Jézus mondja:

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Nos, nem úgy tűnik, hogy Jézus függetlenítette volna magát akár csak az egyiktől is. A probléma velük egészen másban gyökerezik. A hit őrizői, tehát a farizeusok, emberi törvényekkel elegyítették az Isten rendeleteit, ezért lett nehéz és elhordozhatatlan a hívő ember számára.

Máté evangéliuma 15,1-6
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.”

Ugye egyértelmű a dolog? Nem az Isten rendelésének hiányát látták Jézusban, tehát nem a Mózesi rendeléseket hágta át Jézus, hanem a...(?) a vének rendeléseit, azaz: emberi törvényt. És ezek után, egyértelművé válik az Ézsaiási prófécia folytatásában, hogy azért Jött a Messiás, és azért a szigorú ítélet fenyegetése, hogy megértse mindenki hogy az Isten és az Ő szava, beszéde, igéje örök!

És ezzel egybevágóan, ezt az ítéletet Hóseás is a tudtunkra adja:

Hóseás könyve 14,1-10
„Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak. Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked. Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom. Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon. Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné. Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé. Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd! Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.”

Ez a 10-es vers nagyon elgondolkodtató.

„Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.”

Sokan, nagyon sokan nem vigyáznak a beszédükre. Most eszembe jut Yakov levelének harmadik fejezete.

Jakab levele 3,1-14
„Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt? Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.”

Ne hazudjunk az igazság ellen. Ilyet közülünk senki nem tenne igaz??? Vagy nem? Mert amikor azt mondják, hirdetik és tanítják, hogy az Isten törvényét betartani, megtartani lehetetlen, nos, az éppen hogy hazugság az igazság ellen! Hóseás könyve 14,10 pedig pont azt magyarázza, hogy akik tényleg nem képesek megtartani az Isten rendeléseit, azok meg sem tértek valójában!

Hóseás könyve 14,10
„Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.”

Búcsúzóul, olvassunk el egy részt, az „újszövetségi” időkről, és az „újjászületett” hívőkről:

Ezekiél könyve 36,23-28
„És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”

Jelenések könyve 22,1-21
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.”

{flike}

Jézus

Nyomtatás