Rossz napok!?

Az emberi tanítások szerint, elég Isten kegyelmét elfogadva az üdvösségünket várni, de ezzel szemben Isten igéje egyenesen az ellenkezőjére hívja fel a figyelmet, miszerint mindig készen várjuk Őt. De mit jelent készen várni Őt? Mit jelent készen lenni? Mi múlik ezen?

Nagyon hosszú lenne ez a mai anyag, ha mindazt felemlítenénk és magyaráznánk, amelyben Jézus felhívja a figyelmünket arra, hogy a meglátogatásunk napján akképpen lesz a jövőbeni sorsunk, amely állapotban éppen talál minket. Felületes vizsgálat alapján arra következtethetünk, hogy ez igazságtalanság Isten részéről, ha amúgy igazként éltünk, ámde épp egy „rossz napunkon” ért a meglátogatás. De gondolom, abban egyetérthetünk, hogy Isten igazságos, éppen ezért más oldalról kell szemlélnünk a dolgot. Nem csak a mai korban tartják sokan ezt igazságtalanságnak, hanem a régi időkben is:

Ezékiel könyve 18,26-30
„Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett. És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben. Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg. És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é? Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.”

Világos tehát, hogy annak „lőttek”, aki bár előtte igaz volt, de végül igazságtalan lett. Vegyük észre az előző igerészben olvasottakban azt a rendkívül fontos dolgot is, hogy Isten a cselekedeteink szerint mond minket igaznak, vagy igazságtalannak!

Jakab levele 2,24
„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.”

Ráadásul ehhez kötődik az üdvösségünk is:

Jelenések könyve 20,12
„És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”

Ezért van az, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát (1Kor. 6,9):

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”

Láthatjuk tehát, miszerint üdvösség fontosságú, hogy mindvégig kitartva igazként éljük az életünket, nem hullámvölgyekben, nem keverve a jó és a rossz cselekedeteket. Minden nap készen kell várnunk Őt, méghozzá igazságban járva, nem pedig Istentelen cselekedetekben. Egy igaznak, nem lehetnek ily módon „rossz napjai”, hanem minden napját szentségben, azaz Istennek elválasztva kell élnie. Mert nem attól vagyunk igazak, hogy mi magunkat annak tartjuk vagy esetleg más annak tart minket, hanem attól vagyunk igazak, hogy Istennek az akaratában járunk, azaz az ige szerint betartva parancsolatait.

Lukács evangéliuma 1,5-6
„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”

Ezért van az, hogy akik valóban igazságban, azaz az ige szerint járnak (Jn. 17,17), azok mindig készek az Úr fogadására. 

1Thesszalonikai levél 5,1-10
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.”

Amikor az Úr eljön, akkor nem a szerencsénk alapján fogunk üdvözülni vagy elkárhozni, hogy éppen „milyen napunk” volt, hanem amikor az Úr eljön, akkor pontosan abban az állapotban fog megtalálni minket, amik valójában vagyunk! Az ige által tanított hitnek kitartónak kell lennie. Ezt nevezzük állhatatosságnak, a mai korra ez nem igazán módi, pedig az ige szerint elengedhetetlen az üdvösséghez.

Máté evangéliuma 24,1-14
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

Isten igenis megpróbálja a hitünket, felszínre hozza mindazt, ami bennünk van. Vajon számunkra szerencsejáték az Isten követése, vagy komolyan vesszük az elhívásunkat? Merthogy arra hívattunk el, hogy Istennek fiai legyünk.

János evangéliuma 8,34-36
„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Jézus tehát egyértelműen tudtunkra adja itt, hogy aki bűnt cselekszik, az szolga. Tovább is viszi a dolgot, és következtetésképpen azt mondja, hogy a szolga nem marad örökké a házban. Ergo aki bűnt cselekszik, az nem fiú, hanem szolga, így nincs is öröksége az Atyánál. Ezért kell, hogy megszabadítson minket Jézus, na de mitől is? Az ítélettől? Nem! Úgy olvastuk, hogy a bűntől szabadít meg minket, így válunk szabaddá, azaz többé nem szolgák, hanem fiak leszünk. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy Jézus úgy szabadít meg minket a bűntől, hogy nem vesz róla tudomást ha elkövetjük, az elég figyelmetlenül olvassa a Szentírást, hiszen itt ebben az igerészben is felfedi Jézus, hogy: „aki bűnt cselekszik” az szolgája a bűnnek. Ezért ha cselekedjük a bűnt, akkor nem beszélhetünk arról, hogy Jézus szabaddá tett minket.

{flike}