Isten ujja

Tanulmányok Találatok: 1219

Isten ujja

Áldott testvérek! Többször beszéltünk már arról, hogy nem elég egy nevet követnünk (Jézus), hanem meg kell bizonyosodnunk a kilétéről, hogy felismerjük a bemutatkozása nélkül is a személyét. Jézus sok éven keresztül a jelekkel, csodákkal, de mindenekelőtt a törvényhez való ragaszkodásával jelentette ki magáról, hogy Ő a megígért Messiás. A mai napon a következő történetet vesszük alapul:

Lukács evangéliuma 11,14-20
„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”

Legyünk figyelmesek Jézusnak eme beszédére:

„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”

Jézus ezzel az ördögűzéssel bebizonyította, hogy Isten országa elérkezett. Úgy is fogalmazott, hogy: „kétség nélkül”. Nemsokára részletesebben tárgyaljuk, hogy ez a démonűzés miért is bizonyította az Isten országának az eljövetelét. De van itt még valami nagyon fontos, amire utalt Jézus. Ez pedig az Isten ujja:

„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket...”

Olvassuk el, hogy mire hivatkozott:

2Mózes 8,16-19
„És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén. És akképpen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén. És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; amint mondotta vala az Úr.”

Értjük a párhuzamot? Istenségből nem volt hiány Egyiptomban, ugyanis több istenük volt, mint amennyi városuk. Mégis melyik Istenre utalhattak ezek a varázslók? Egyértelműen arra az Istenre, akinek a nevében jött Mózes! A varázslók felismerték a valódi Istent a cselekedeteiben. Továbbá legyünk figyelmesek arra is, hogy a varázslók akkor ismerték fel a valódi Istent a cselekedeteiben, mikor a teremtés csodáját tekinthették meg. Hiszen teremteni csakis Isten tud, a föld porából tetvek keltek életre! Ez egy olyan jel volt, amit Egyiptom egyik istene (démona) sem másolhatott le. És elérkeztünk a varázslók bizonyságtevéséhez, ami a következő volt:

„Az Isten ujja ez.”

Erre utalt Jézus is a nyitó igerészünkben. Olvassuk el még egyszer:

Lukács evangéliuma 11,14-20
„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”

A varázslók felismerték cselekedeteiben a valódi Istent, de akik Isten gyermekeinek mondták magukat, azok nem ismerték fel a Messiást a cselekedeteiben. Többször beszéltünk már arról, hogy a néma démon kiűzése miért volt olyan nagy dolog (egyébként a sokaság csodálkozásán is láthatjuk a cselekedet nagyságát, és abban is, hogy Jézus e csodatevésével Isten országának az eljöveteléről tett bizonyságot). A démonűzésről nem kívánok részletesen szólni, elég legyen annyi, hogy egy néma démon nem tud válaszolni a feltett kérdésre, és így a régi idők óta gyakorolt démonűzési stratégiát nem tudták alkalmazni rajta. Ez Jézus óta meg is változott, immáron nincs szükség démonokkal való beszélgetésre, a távozásukhoz elég, ha bennünk van Isten jelenléte. Ezért is csodálkozott a sokaság azon, mikor Jézus démonűzési módszerét látták. Nem is tudták ezt sokan elfogadni, és inkább a Sátán cinkosának mondták, mintsem hogy megvallanák, amit a varázslók is egykor, hogy: „Isten ujja ez”.

Hogy lehet az, hogy a varázslók felismerték Mózes által a valódi Istent, az „Isten követői” pedig nem ismerték fel Jézusban a Messiást? A kérdésre a választ megtalálhatjuk a mai korban is. A mai korban élő keresztények közül is sokan egy hamis istenben hisznek, noha Jézusnak nevezték el, de a személye nem összeegyeztethető azzal a Jézussal, akiről olvashatunk a Szentírásban. Sokakban kialakul egy olyan ismeret Istenről, ami téves. Ez történt Jézus idejében is, sokan nem olyan Messiást vártak, mint amilyen Jézus volt. Ennek oka pedig, hogy a saját érzelmek, erkölcs és gondolatok által képzelik el az Ő személyét, és ezért nem is tudja őket semmi sem meggyőzni. Ez a vak hit! Viszont az igazi hit nem vak, hanem meggyőződés. Olvassunk el egy példázatot Jézustól:

Máté evangéliuma 21,28-32
„De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.”

Vannak sokan, akik ígéretet tesznek Istennek, hogy követik Őt, ám mégsem teszik azt, amit Isten kér tőlük. Ez az egyik fiú. Azt mondják, hogy nem kell az engedelmesség! Ők azok, akik azt hiszik, hogy látnak, azt hiszik, hogy egészségesek.

Továbbá vannak sokan, akik nem hallgatnak Istenre, de később meggondolva magukat engedelmeskednek! Ők azok, akik megtérhetnek, ők a paráznák és vámszedők, azaz azok, akik Isten törvényének nem engedelmeskednek. De jól tudjuk az evangéliumokból, hogy Jézus pont ezekért jött el, vámszedőket, paráznákat hívott megtérésre. Nem azt mondta nekik, hogy: „így fogadlak el téged”, hanem hogy térjenek meg, és ne vétkezzenek többé. Ez a másik fiú, aki bár először nemet mondott, de végül engedelmeskedett.

Van tehát két fiú, az egyik jelöli a magabiztos, ámde engedetlen hívőket, a második fiú jelöli a megtért és engedelmes hívőket. Jézus igazolja is a második fiút, hogy megelőzi az elsőt, mert a cselekedetek tesznek bizonyságot az emberben levő lélekről.

Van itt még valami, amit a legfontosabb megértenünk. Ez pedig az, hogy nekünk is fel kell ismernünk a törvényről azt, hogy Isten ujja írta őket.

2Mózes 31,18
„Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.”

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás