Ébredés

Elég sok idő eltelt Jézus halála és feltámadása óta, nagyjából 2000 év. Ezzel egyetemben a kereszténység is körülbelül 2000 éves múltra tett szert, és egyben nagy változásokat is átélt ez idő alatt. Sokan szeretik ezt úgy hinni, hogy pozitív változásokon ment keresztül, de ha visszatekintünk a kezdetekhez, és őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, akkor megláthatjuk, hogy a változás negatív formában van ma jelen. Hallottam hitetlen emberek megvallásait, véleményeit, miszerint ez az egész Világ már megérett a pusztulásra, akkor mégis hogyan gondolnánk mi hívők, hogy minden a legnagyobb rendben van? Hiszen Jézus a következőket mondta rólunk:

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Tehát a földnek savai, azaz ízei, tartósítói, de ha ez valóban így van, akkor miért van annyi erkölcstelenség, erőszak és Istentelenség a földön? Megmondom miért. Azért, mert a kereszténység is megalkuszik a bűnnel.

De ha már kereszténység, akkor említsük meg azt a hitet, amin a mai kereszténység nyugszik. A legtöbbeknél a Szentírás a Máté evangéliumnál kezdődik, majd a Jelenések könyvénél ér véget, de ezt sem olvassa el mindenki. Tehát az Újszövetségi írásokat tartják egyedül magtartandónak (ám azokat is igen lazán veszik), és abból próbálják megismerni Jézust, sőt, az Újszövetségi írások alapján evangelizálnak és térítenek meg sokakat. Ám kezdetben ez nem így volt.

A tanítók, apostolok, minden esetben a Tanachból (azaz az Ószövetségi) írásokból tanítottak, és evangelizáltak is! Az apostolok nem egymástól idézgettek, hanem Mózes, a próféták és az írások alapján bizonyították, hogy Jézus a megváltó! Kérdezem én, ha neked most az Ószövetségi írások alapján kellene bebizonyítanod valakinek, hogy Jézus a messiás, akkor hol kezdenéd, és milyen igéket hoznál??? Akik megtértek abban az időben Jézushoz, nem a hirdetők hitére tették le a saját hitüket, hanem az Ószövetségi írások alapján ismerték fel azt, hogy Jézus a messiás. Összeegyeztették az írásokat és Jézus tanítását, cselekedeteit, és teljes összhangot láttak. Ezzel ellentétben a maiak jézusa nem hasonlít arra, amiről az írások bizonyságot tesznek. Mert milyen a maiak jézusa? Olyan, aki bárkit keblére ölel, nem számít neki semmi, csak hogy fogadjuk el az ő kegyelmét! Ezzel ellentétben olvassunk el néhány messiási próféciát:

Az igazi Jézus, akinek élete a törvény hirdetése és megtartása:

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

Továbbá:

Ézsaiás könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”

Az igazi Jézus, aki olyan, mint Mózes:

5Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

Az igazi Jézus, aki legyilkolja azokat, akik nem engedelmeskednek neki:

Ézsaiás könyve 63,1-7
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket! Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, amelyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.”

Erről megemlékezik a Jelenések könyve is:

Jelenések könyve 19,11-16
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.”

Van tehát az a téves a hiedelem, miszerint azért véres Jézus ruhája, mert az Őt ért sebek miatt (tövis korona, korbácsütések) összevérezte azt, viszont a Szentírás bizonysága által azért lett véres, mert az ellenségeit széttaposta, és azoknak a vére a ruhájára fröccsent. Ne feledjük továbbá azt sem, hogy a Jelenések könyvének eme része Jézus eljöveteléről tesz bizonyságot, mikor ítélni jön az embereket. Ezért is mondta a következőket Jézus:

Lukács evangéliuma 18,8
„…Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Mi erre a válasz? Az, hogy hát… nem igazán. De erősítsük ezt meg Jézus beszéde által:

Lukács evangéliuma 17,26-30
„És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.”

Vagyis nem vettek észre semmit, az élet gondjaival voltak elfoglalva, nem foglalkoztak Isten parancsolataival. Csupán néhány lélek menekült meg, akár Noé idejét, akár Lót idejét nézzük. Így lesz ez ismét, nemsokára eljön az Úr, és nem fog találni hitet a földön. Sötét lesz az a nap:

Ámos könyve 5,18
„Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.”

Nem várnunk kell Isten eljövetelét, hanem munkálkodnunk kell, hogy az Ő szolgálatában munkálkodva találjon minket, mikor betelik az idő. Olvassuk el az emberek bizonyságát Jézusról, hogy kinek hitték Őt:

Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”

Itt van Jézus személyisége, mikor az emberek hallgatták, látták a cselekedeteit, akkor ezek a nevek jutottak eszükbe, mert olyan volt, mint Jeremiás, Illés, vagy keresztelő János! Ismerjük őket, tudjuk róluk, hogy mi volt a főbb jellemzőjük? Jellemezzük őket röviden:

Illés:
Ő volt az, aki minden erővel igyekezett azon, hogy Izrael népét a Baál imádatból az egyetlen igaz Isten imádatára fordítsa. Válaszút elé állította a népet, a langymeleg állapotból kimozdítva az embereket, vagy a Baál imádatára, vagy az igaz Isten szolgálatára.

Jeremiás:
Az egész szolgálata szinte egy üzenetet tartalmazott; engedelmeskedtek és éltek, vagy máskülönben meghaltok! Sajnos az utóbbit választotta a nép.

Keresztelő János:
János volt az, aki előtt Illés lelke járt, ezért szolgálatát nem is lehet megkülönböztetni Illés szolgálatától, hiszen ott folytatta János, ahol Illés abbahagyta. Megtérést követelt a néptől, cselekedeteik megjobbítását! Nem alkudott meg a bűnnel.

Ezt hitték Jézusról, merthogy ezek a jegyek voltak benne. Sosem mondta azt senkinek sem, hogy: „fogadd el a kegyelmem”. Mindenkitől a törvény megtartását kérte, az Isten akaratának való engedelmet megkövetelve.

A maiak nem így tanítanak Jézusról, hanem érzelmekből, emberek bizonyságaiból, vágyakból. Nem Isten igéjéből, amelyet a Mózes könyveitől kezdődően olvashatunk. Nézzük meg például, hogy Pál hogyan tanított:

Apostolok Csel. 17,2-3
„Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek.”

Ez csak egy ige a sok közül, az írásokból bizonyították a tanítók, apostolok, akár napokig (ugyanis ilyen sok helyen tesz bizonyságot Isten igéje Jézusról), hogy Jézus a messiás! Akik így hívővé lettek, azoknak a hitük nem ingatag talajon nyugodott, hanem sziklaszilárd alapon, ami az Isten igéje! Mint amikor Péter is felállt Savuot (pünkösd) ünnepén, és az írásokat magyarázva tett bizonyságot arról, hogy Jézus a megváltó. Akkor és ott 3000 ember tért meg a prédikáció hatására, és azoknak a hitük erős alapon nyugodott. De a mai napon például 10 frissen megtértből néhányan maradnak meg a „hit” mellett, és azok közül a legtöbben is csak hétvégi keresztények (amíg a gyülekezetben vannak) maradnak. De hát ez érthető is, hiszen a mai evangelizációk, és tanítások köszönő viszonyban sincsenek az írott igével.

Tudom, sokan azt gondolják, hogy régebben szükség volt bizonyítani az írások alapján, hogy Jézus volt a várva várt messiás, de a mai időben ez már egyértelmű, ezért nem is kell bizonygatni, csak Őhozzá kell menni bűnbocsánatért. Csakhogy ez nem egészen így van! Nekünk is ugyanannyira szükségünk van felismerni Jézust az Ószövetségi igék által, mint 2000 évvel ezelőtt! Hogy miért? Mert nem elég elhinni Jézusról hogy Ő a messiás, mert ez nem több annál, mint elhinni, hogy Isten létezik. Nem csupán elismerni kell Jézust, hanem sokkalta inkább megismerni!

A mai kereszténység legnagyobb problémája az, hogy Jézust csupán az Újszövetségi írások alapján próbálják megismerni. Ez ahhoz hasonló, mint amikor valakit szeretnénk megismerni, és ahelyett hogy odamennénk hozzá, helyette egy másik embertől tudakozódunk iránta. A házastársunk felől nem a szomszédunktól tudakozódunk, hanem közvetlen őt kérdezzük. Az apostolok nem azt kérték az emberektől, hogy annak higgyenek, amit mondanak, hanem hogy az igének higgyenek! Ezért is kaptak dicséretet a béreaiak (Ap. Csel. 17,11), mert ők utánanéztek az igében mindannak, amit Pál hirdetett nekik.

Bármennyire is megrázó sokaknak, de Jézus születése nem Máriától datálódik, hanem onnantól, mikor Isten azt mondta, hogy:

1Mózes 1,3
„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”

Jézus itt jelenik meg legelőször, és folyamatosan beszél hozzánk az Ószövetség lapjairól, csak fel kellene Őt ismerni. Így ezért nem a földre jövetele pillanatától kellene élőnek kezelnünk Jézust, hanem a valódi születésétől, ami a kezdetek kezdete. Ezért ha valóban szeretnénk megismerni Őt, akkor a kezdeteknél kell kezdenünk, szemlélve beszédét, személyét, cselekedeteit. Ez által sokkalta inkább megérthetjük az Újszövetségi írásokban olvasottakat, Jézusnak beszédeit, cselekedeteit.

Csak ezek által lehet ébredés, nem várni kell, hanem fel kell ébredni!

{flike}