Motiváció

Áldott testvérek. A mai napon beszélni fogunk az üdvösség útjáról, az Isten iránt való kedvességről. A mai kor evangéliuma azt hirdeti, hogy kérjük Isten bocsánatát, és Isten kegyelme automatikusan megadatik, és ez lenne az a hívő élet, ami megkülönböztet minket a hitetlen emberektől. Ellenben Isten igéje másról tesz bizonyságot! Az evangéliumnak meg van az átfogó tömör üzenete, de még ezt sem tudják helyesen hirdetni, mert bár az evangélium jelentése örömhír, de féligazságként hirdetik, mivel csupán az örömteli dolgokat teszik közre, az Isten által támasztott követelményeket viszont nem. Nagy hangsúlyt tesznek arra, hogy Jézus meghalt, hogy bűnbocsánatunk lehessen, hogy fogadjuk el a kegyelmet, de az engedelmesség fontosságáról már nem beszélnek. Azért sem beszélnek róla, mert számukra sem fontos az engedelem. Ezzel szemben az igében azt láthatjuk, hogy az evangelizáció nem a kegyelem elfogadását hirdette, hanem a cselekedetek megjobbítását!

Máté evangéliuma 3,1-12
„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Térjetek meg! Azaz forduljatok el a világtól és forduljatok Isten felé! Gyümölcstermés! Ha nincs, akkor másra nem jó a fa, csupán tűzre. A gyümölcsfák arra lettek teremtve, hogy gyümölcsöt hozzanak, azaz eledelre alkalmasak legyenek. Ezért azokat védi is Isten:

5Mózes 20,19-20
„Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.”

Nincs ez máshogy velünk sem. Ha gyümölcsfák vagyunk, amely jó gyümölcsöt terem, akkor megtartatunk, ha pedig nincs így, akkor viszont kivágattatunk:

János evangéliuma 15,1-2
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.”

Máshol:

Lukács evangéliuma 13,1-9
„Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."”

Vagyis nem töltötte be azt a funkciót, amire teremtetett, ezért tűzre vele! Ezt pedig Pál röviden összefoglalta:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Tehát nem azért, hogy az önmagunk által jónak vélt életünket éljük, hanem hogy Istennek élve gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére. De térjünk vissza keresztelő János beszédére, ami így hangzott:

Máté evangéliuma 3,11-12
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Mind a kettő jól hangzik igaz? Szentlélekkel megkeresztelve lenni és egyben tűzzel is. De ne kívánjunk magunknak és egymásnak rosszat, hiszen a tűzkeresztség nem jó dolgot takar. A Szentlélek keresztséget gondolom nem kell bemutatnom, de a tűzkeresztséget annál inkább. Figyeljünk János magyarázatára, hiszen annak a szavait kell megvizsgálnunk, annak az értelmét kell kutatnunk, akitől elhangzott:

„ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”

Vagyis ha Szentlélekkel keresztel, akkor gabonát terem és betakarítja a csűrébe, viszont ha polyva, akkor megégeti tűzzel. Ez az utóbbi a tűzkeresztség. Azért beszélt János kétféle keresztségről, mert ott jelen voltak azok, akik valósággal követni akarták Istent és ezért bemerítkeztek, és jelen voltak azok, akiket János mérgeskígyók fajzatainak nevezett. A keresztség jelentése az, hogy valamiben elmerülni. Ezért a vízkeresztség esetén a vízben szoktak elmerülni, a Szentlélek keresztség esetén a Szentlélekben, tűz esetén pedig a tűzben. Ez az utóbbi kerülendő, hacsak nem akar valaki egyet „pancsizni” a tűznek tavában. Ám a tűzkeresztséget, mint valami nagyszerű dolgot össze szokták kötni a savuot (pünkösd) ünnepén történtekkel, mikor tűznyelvek szálltak le a 120 főnyi sokaságra. De ezt az eseményt nem kellene összekötni a tűz keresztségével, már azért sem, mert a legtöbb fordítás úgy írja le ezt a történetet, miszerint tűznyelvekhez hasonló volt a jelenség, tehát nem konkrétan tűz. Mint ahogyan a Szentlélek galambhoz hasonló formában szállt le Jézusra, tehát nem galamb volt. Vagy ahogyan a Sátánt is említik, mint oroszlánt, de ettől a Sátán nem oroszlán.

Bár jól tudjuk, hogy a tűz jelen van az igében, mint pozitívum a hívők javára, de ez mindig fájdalommal is jár. Ugyanis a tűz éget, azaz tisztít, ez nem mondhatni kellemesnek, de sokkalta inkább szükséges lehet:

Zakariás könyve 13,8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

De térjünk vissza a motivációhoz, ami motivál minket a hívő pályafutásunkat illetően. A hívők az üdvösséget tartják a legfontosabbnak, és ezért meg is feledkeznek egy még fontosabb dologról. Ez pedig az, hogy kedvesek legyenek Isten előtt.

Valahol és valamikor nagyon elcsúszott az alap, csupán az üdvösség az, amit elakarnak érni a hívek, és eközben megfeledkeznek arról, hogy Isten menyasszonya vagyunk, azaz a férjünknek teljes odaadással a kedvében kell járjunk.

Ezért sem érthető az, amit a maiak többsége művel, miszerint azt állítják, hogy nem fontos az Isten iránt való engedelem, elég, ha kegyelmét elfogadjuk, hisz az kell az üdvösséghez.

Mintha üdvösségre lehetne jutni anélkül, hogy kedvesek lennénk az Isten előtt!

Ezért meg kell értenünk, hogy az üdvösség, és az Őelőtte való kedvesség szét nem választható. Ezért nem is lehet megérteni azoknak az embereknek a gondolkodásmódját, akik csupán üdvösségre törekednek, de Isten szava iránt való engedelem nélkül. Megmondom, hogy ők mihez hasonlók. Hasonlók ahhoz a parázna asszonyhoz, aki a férje mellett csupán a biztonságot keresi. 

Sajnos a maiak többségének ilyen motivációja van. Kell nekik a biztonság, azaz az üdvösség, és megmagyarázzák egymásnak, hogy miért nem fontos az Úr iránt való hűség. De hát ez több szempontból is fura. Hiszen hogyan lehetnénk közösségben azzal, aki előtt nem vagyunk kedvesek? Talán Isten közösséget akarna olyanokkal, akik nem hallgatnak a szavára? Biztosan állíthatom, hogy nem!

{flike}