Beszéde örök!

Beszéde örök!

Zsoltárok 119,9
„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

Ismételtem a témánál vagyunk. Törvény megtartása, szentség, tisztaság, és a többi… Sokszor beszéltünk már erről, a mai nap is egy lesz azok közül, nem érdekességeket és újdonságokat kell hallgatnunk, hanem azt, ami megtarthatja a lelkünket.

Jakab levele 1,21-22
„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Szelídséggel, nem pedig szájat húzva, vállat vonva, pláne nem megtagadva. Mert mi is az ige, ami megtarthatja a mi lelkünket? Ha azon a néven említjük az igét, hogy törvény, máris viszketést kapnak a hívek. De van sok más neve is, mint például Isten beszéde, Isten akarata, a legismertebb neve pedig; Jézus!

A hívők többsége kategorizál. Egy dolog érdekli őket, hogy mi üdvösségfontosságú és mi nem. Ha pedig valaki meggyőzi őket, netalán az ember saját magát meggyőzi arról, hogy Isten beszédének a megtartása nem üdvfontosságú, akkor máris lazán állnak a törvényhez, vagyis Isten akaratához, más néven; Jézushoz! Jézus bizonyságtétele:

János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

De mit is mondhatnánk azokról, akiknek nem fontos Isten beszédének a megtartása!? Egyértelműen nem Krisztusiak, mivel Jézus megtartotta mindazt, amit az Atyánál látott és hallott, és minket is arra hívott el, hogy ezen az úton járjunk.

János evangéliuma 15,14-15
Ti az én barátaim vagytok,
ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

De még mit mondjuk azokról az emberekről, akiknek nem fontos az Isten beszédének a megtartása, azaz Isten akarata!? Minden bizonnyal azt, hogy nincs kellő szeretetük Isten felé:

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Az Atya szeretete felénk nyilvánvalóvá vált az által, hogy a Fiát képes volt halálra adni miértünk. Ahogyan Ábrahám is kész volt feláldozni a saját fiát Istenért, nem véletlen, hogy akár a zsidóknak, akár a nemzetbelieknek, lelki atyjává tette Őt Isten. Mielőtt még kirohannának egyesek az miatt, hogy Ábrahámot a hívők atyjának neveztem, azok próbálják megérteni azt, hogy miért nevezi Pál saját magát a korintusi gyülekezetben levők atyjának (1Kor 4,15). Továbbá olvassák el Páltól a következőt is:

Római levél 4,11-12
„És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.”

A legtöbben a szeretetre hivatkoznak, hogy ők szeretik Istent, és a szeretetükből fakadóan teljesítik az Úr akaratát. Viszont ha a cselekedeteik végére nézünk, akkor hamar levonhatjuk azt a következtetést, hogy valójában nem is szeretik Istent, csupán csak beszélnek róla.

Az ige nagyon sok helyen bizonyságot tesz arról, hogy a cselekedeteink határozzák meg a hovatartozásunkat, a cselekedeteink által lesz megítélve, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Nem attól vagyunk hívők, hogy egyszer jól döntöttünk. Nem beszédben kell hívőkké lennünk, nem szavakban kell megélnünk a hívő életünket.

Isten megadta, hogy az Ő beszédével táplálkozhassunk. Értékelni kellene! Sajnos sokan jeleket, csodákat, bizonyságokat és átéléseket keresnek, közben pedig elmennek Isten szava mellett. Van, amit nem lehet tanulni, közötte található a hit, és az Isten iránt érzett szeretet. Ezért nem is lehet meggyőzni, és üdvösségre vezetni azokat, akik nem szeretik kellően Istent.

János evangéliuma 14,15
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

Aki szereti Istent, az teljes igyekezettel azon van, hogy a kedvére tegyen. Hogyan mondhatja valaki, hogy szereti Istent, ha az Ő parancsolatait nem tartja meg!? Mégis annyian elhitetik mással és saját magukkal is, hogy szeretik Istent, közben pedig nem járnak az Ő akarata, azaz törvénye szerint!

1János levele 4,20-21
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

Bár sokan hiszik azt, hogy az Atya megváltozott a Fia kereszthalála és feltámadása óta, de ha tényleg így lenne, akkor máskor is megváltozhatna, és akkor a mi hitünk sem lehetne sziklaszilárd, ha az Istenünk sem az. De a jó hír az, hogy Isten nem változik, bár ez sokaknak inkább rossz hír és ítélet is egyben.

Malakiás könyve 3,6-7
Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura.”

Ahogyan egykor megkövetelte a bűntől való tisztaságot, akképpen megköveteli a mai napon is. Tudjuk, hogy Dávid király Isten szíve szerint való férfi volt. De miért is? Miért szerette Őt Isten?

Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.

Vagyis az Isten akarata szerint járt, azaz törvénye szerint! Ha pedig bűnt követett el, súlyosan learatta a következményeket. Azért is, mert:

3Mózes 10,1-3
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt vala az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.

Vagyis akik gyermekei, akik hozzá tartoznak, azokban mutatja meg a szentségét! Mennyire más tanítás van a hívők között, mivel azt mondják, hogy ha gyermekei vagyunk, akkor tehetünk bármit, nem kell learatni! Továbbá elgondolkoztató az is, hogy mivel Isten a hozzá közelállókban mutatja meg, hogy mennyire szent, azaz hogy nem lehet játszani vele, akkor a mai napon az önmagukat közelállóknak tartó emberek, hogy nem részesednek különféle büntetésekben, mikor Istentelenül cselekednek? A válasz egyszerű, ugyanis ők nem közelállók, hanem idegenek Istentől!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás