Nem beszédben áll

1Kor. 4,20
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” 

Áldott Testvérek, e mai alkalommal ezen igén induljunk el, és lássuk meg, mennyire sokan vannak azok, akik magukat a szavaik, megvallásaik alapján gondolják célba érkezve. Mindenek előtt, lássunk egy félelmetesen nagy félreértést ezzel kapcsolatban: 

Márk 8,38
„Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” 

Ezért és ennek okán, lelkes hívek, lépten-nyomon az Úr nevét emlegetik a világban, hogy (ezt remélik) Jézus is vallást tesz róluk, amikor eljön az ítélet napja. De erről van szó valóban? Nézzük az idézett igerészt, a teljes környezetében: 

Márk 8,27-38
„És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” 

Akkor lássuk, mit is foglal magába ez a történet? Elsőként is: tisztázza, hogy a követői felismerték-e Őt? Hiszen a továbbiak csak így foganatosíthatók. Ha felismerték ugyanis, hogy Ő a messiás, és mint messiás felvállalja az emberekért a megaláztatást, szenvedést, az emberi ítélkezés következményeit. Akkor az őt követők sem tehetnek másként, hisz mindez ezen a világon és az emberek közt szintén messiási jel. 

Ésaiás próféta könyve 53,1-12
„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” 

Ez azért hordoz rendkívüli fontosságot, mert ha és amennyiben a követőiben is Jézus él, akkor a követőiben ugyanúgy felismerhetővé kell lennie a Messiásban! Ezért mondja Jézus: 

Máté 10,14-24
„És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.” 

Tehát újra ezen megvetettségek és érdektelenségek következményeként a konklúzió: 

„Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.” 

Azaz: mindezeket fel kell vállalni a Messiás követőinek is! Ehhez képest sokan csak szavakban vállalják fel a Messiást, mint valami: életfilozófiai aspektust. A Messiást megvallani nem csak annyi, hogy itt is-ott is kimondom a nevét, sokkal inkább az életvitelemmel kell őt kijelentenem és az életemben kell, hogy felismerhetővé váljon az emberek előtt! Nem arról beszélek, hogy naponként korbácsoljuk magunkat a szenvedésért, megállítsuk magunkat pellengére, hogy kritizáljanak az emberek. Arról beszélek, hogy az életünkben, leplezetlenül feltalálható Messiásért kell a nehézségeket felvállalnunk. E világ és e világ fiai ugyanis: nem szívlelik a Messiást, mert a Messiás számukra ítéletet hoz, ítéletet jelent. Kézzel foghatóvá teszi Isten hatalmát. Úgy gondolják: ha a Messiást, így vagy úgy de sikerül eltávolítani, el lehetetleníteni, akkor nem kell az Istentől se félni. Hiszen: 1; a Messiás dolga a tanítás, a jóra való nevelés, a törvény naggyá tétele úgy az emberek előtt, mint az emberben! (5Mózes 18; Ézs.42; Ez.36; Mal.4.) De ha nem teszi, akkor nincs mit számon kérni. Ezt példázza Jézus beszéde: 

Máté 21,33-39
„Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.” 

Tehát vannak, akik tagadásba, meg tagadásba burkolóznak és vannak, akik bár beszédükkel ugyan megvallják őt, de az életükből kizárják. (azaz számukra a Messiás személye, nem eredményezett változást.) Ugyan meghallgatják Őt, de testileg és öncélúan akarják értelmezni a szavait, csupán testileg próbálják Őt követni és csak addig és csak abban, ami számukra előnyös. A többi igéjét: érthetetlennek mondják, vagy egyenesen: „nem nekünk szól”-nak. Ezért szól a prófécia róluk és számukra: 

Ézsaiás 29,9-16
„Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!” 

Ezzel kapcsolatban egy érdekességet szeretnék mutatni: 

János 6,63-66
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” 

Mindenek előtt, a visszatérő témánk azaz: a hit definíciója: emmunah=tökéletes engedelem! Ennek irányában: a testi követés és az önmegvalósítás, mint testi élet gyakorlata: nem használ semmit! Tisztázandó alapszabály továbbá: nem a mi választásunk az isten követése! Soha senki nem született még úgy az emberek közül, hogy egy nap úgy döntött volna: „mától hívő leszek” Jézus mondja: 

János 3,6-7
„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” 

Ahhoz hogy az ember Isten mellett dönthessen, előbb Isten szükséges, hogy megadja a választás lehetőségét! Minden ember testileg és testi emberként születik erre a világra! (Ezért volt szükség, hogy a Messiás természetfeletti módon, úgy nevezett: szűznemzés által fogantasson! (Erről pedig nem a Máté evangéliumában olvasunk először, hanem az 1Mózes 3-ban „asszony magva”. (A testi ember a testi ábrázatot hordozza, ami nem más, mint az Isten elleni lázadás. Ebben az állapotban az embernek nincs választási lehetősége, tehát tetszik, nem tetszik: a gonoszt szolgálja és így az ember az Isten számára halott. Életet pedig tudjuk: csak Isten teremthet! Tehát kell valami az ember számára Istentől, hogy az ember Isten felé fordulhasson és ezért mondta Jézus: 

János 6,65
„És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.” 

Nos, ez a szükséges „valami” már tudjuk, hogy nem más, mint a Messiás lelke, ami által megelevenít minket, de ez valójában nem is más számunkra, mint az újjászületés pillanata! Ugye tudjuk, hogy a Messiás valójában az Isten igéje?! Ezért mondja János: 

János Evangyélioma 1,1-14
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” 

(A 12-vers megint csak akkor válik érthetővé, ha tudjuk mit jelent a hit valójában.) És most az érdekesség, amit a János evangéliumának 6-os fejezetéből szeretnék mutatni: 

János: 6,66
„Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” 

Vannak nézetek, miszerint a hatos szám, a Sátán száma. De valóság az, hogy nem a Sátánt teremtette az Isten a hatodik napon, hanem az? Nos, az embert. És a hatos többes alakjának a jelentése: a teljesen testi ember. Na, ők azok, akik nem járnak Jézussal. 

Jelenések könyve 13,14-18
„És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” 

Ugye elválasztódás, kirekesztés, aki nem uniformizálódik a világ szerint, annak üldöztetés, macerás élet stb. Szóval, ha te jól kijössz a világgal, és nincs részed Jézus miatt a kirekesztésben, akkor lesodródtál a küzdőtérről. (Vagy sohasem voltál rajta.) Tehát ugye ezek alapján a hit is egy olyan dolog, sok mással egyben, amiről nem beszélni kell, hanem megélni! És most tisztázzunk, néhány félreértést, melyek eredményeként sokan azt gondolják, hogy elég a megvallások meg a beszéd az üdvösséghez. Ennek egy ékes példája, a Róma levél egy fejezete. (Persze jól elszeparálva a környezetétől.) 

Rómabeliekhez írt levél 10,1-11
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.”

Ugye erre alapozva mondják sokan: „Na, tessék.  Izráel megpróbált az Istennek engedelmeskedni, de nem sikerülhetett nekik. Most viszont helyettük mi jutottunk tökéletességre Jézus által, tehát nincs is semmi dolgunk, csak beszéljük el, hogy mennyire tökéletesek vagyunk.” Nézzük, ezzel szemben mit mond Pál? 

Római levél 10,1-3
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.” 

Tehát mégsem az Istennek való engedelem volt a bukásuk oka, hanem éppen ellenkezőleg! „És az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.” Továbbá: 

Római levél 10,4-8
„Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.” 

Tehát elsőként: 

„Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.” 

Azaz: az emberi testben is (!) Isten fiaként élő személy. Vagyis: az Isten tanításának megtartásával eljutni a megigazulásra! Ezért mondja Jézus: 

János 15,3-5
„Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.)” 

Ezután az 5-8-ig tartó versek megértéséhez a kulcs, 5Mózes 30-ban található, aminek konklúziója: 

5Mózes 30,10-15
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.” 

(Vagyis: ha megtartod, akkor Isten áldásában lesz részed, ha nem tartod meg, akkor az Isten átka marad rajtad.) És ugye Jézusról tudjuk, hogy az Istennek való engedelmet, tökéletes szintre emelte, tehát nem csak a látványos, látható szinten hirdette az Istennek való engedelmességet, hanem szívnek-léleknek teljességével. (Mt.5.) 

Római levél 10, 9-11
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.” 

(Szóval: ha te, miközben beszélsz Jézusról és közben tudva tudod, hogy az Isten azért az életért, amit Ő élt örökösévé tette, tehát örök példa az, amit Jézus felmutatott és az előzőek értelmében te is az szerint élsz, akkor beszélhetsz a reménységedről is, meggyőződéssel. Tehát ez az idézet nem támasztja alá a: „megvallásokban a sorsom” teóriát.) Nem arról van szó testvérek, hogy „csináljunk úgy, mint Jézus.” Arról van szó: engedjük, hogy Jézus éljen bennünk! És a kettő között nagy a különbség.

{flike}