Ellenség kapuja

1Mózes 22,9-18
„Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

Talán érdemes az első körben tisztázni, hogy ki is az ellenség. Jézus leegyszerűsítette a könnyebb megértés kedvéért:

Máté evangéliuma 12,30
„Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol.”

Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő az igazság, és aki nincs az igazsággal, az nincs Jézussal sem.

János evangéliuma 18,37
„Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.”

Így aki nem hallgat Jézus beszédeire, az nem az igazságból való, azaz nincs Jézussal sem. Ha pedig nincs Jézussal, akkor amint olvastuk előzőleg Jézustól:

„Aki velem nincsen, ellenem van...”

Mert Jézussal lenni nem annyit jelent, hogy döntöttünk mellette, vagy meghallgatjuk amit mond, hanem aki hallgat az Ő szavára, azaz hallja és megcselekszi! Határozottan kell követni Jézust, nem csak ímmel-ámmal. Olvassuk el Jézus bizonyságtételét keresztelő Jánosról:

Lukács evangéliuma 7,24-26
„Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.”

János határozott volt a küldetésében, határozott volt abban, amit hirdetett! Nem olyan volt, mint a nád, ami arra dől, amerre fúj a szél. Bárcsak a legtöbb hívő hozzá hasonló lenne, hogy aki eljut az igazság felismerésére, az megmarad mellette, és nem tudja befolyásolni őt semmilyen ember. Mert nincs rendjén, nem elfogadható, mikor a hívek csapongnak a hit dolgaiban. Az egyik pillanatban megvallja, hogy elengedhetetlen az Istennek való engedelem, majd egy külső behatástól megváltozik a véleménye. Mi ez, ha nem szél ingatta nádszál? Akinek ilyen a hívő élete, az nem a kősziklára épített. Júdás is beszél róluk, csak más példázatban:

Júdás levele 1,1-13
„Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott. Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette. És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. Miképpen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. Hasonlóképpen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr! Ezek pedig azokat káromolják, amiket nem tudnak; amiket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák; Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.”

Nagyon szomorú, és elfogadhatatlan az, hogy a hívek csapongnak az Isten ismeretében, a hit dolgaiban. Jézus feltámadása után elküldte a Szentlelket a földre, ezzel megújította a szövetséget, hogy most már minden hívő eljuthat az Istennek az ismeretére anélkül, hogy ember tanítaná azt. Ez pedig azért van, mert a Szentlélek vált tanítónkká, vezetőnkké, emlékeztetve minket Jézus beszédeire, cselekedeteire:

Jeremiás 31,31-34
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

És:

János evangéliuma 14,26
„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”

Mégsem egységes a hívek meglátása Istenről. Vajon a Szentlélek tanítana mást, és vezetne más és más utakra? Ez kizárt! Azért van annyi fajta gondolat és meglátás Istenről, mert nem hagyják, hogy a Szentlélek vezesse őket. Mint ahogyan az előző igerészben is olvastuk, a Szentlélek vezetése az, hogy eszünkbe juttatja Jézus beszédeit, vagyis az ige útján vezet minket. Ehelyett pedig azt látjuk nagy általánosságban, hogy a hívek mennek a saját gondolataik után, és mivel ezért nincsenek az igazság mellett, így bővítik az ellenség táborát (jól lehet nem is tudnak róla).

János evangéliuma 16,1-4
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.”

Azaz, az önmagukat hívőknek tartó emberek cselekszik mindezt Isten nevében, mert nem ismerték meg a valódi Istent.

Tehát most kaptunk egy képet az ellenségről, menjünk tovább és beszéljünk az ellenség kapujáról:

Ézsaiás könyve 28,1-6
„Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, amely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, amelyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; És ítéletnek lelke annak, aki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, akik visszanyomják a kapuig az ellenséget.”

Visszanyomni az ellenséget a kapuig. De melyik kapuig? Talán betörtek, és legalább nyomjuk őket vissza a kapuig? Nem erről van szó, nem a mi kapuinkról, hanem az ellenség kapujáról, azaz teljes győzelem az ellenség felett. De kiknek adatott meg ez a hatalom?

Máté evangéliuma 16,13-19
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

Miért kapta Péter ezt az ígéretet? Amint láthatjuk, Péter felismerte Jézust, hogy Ő az élő Istennek a Fia. Továbbá azt is láthatjuk, hogy ez nem egy szél ingatta kijelentés volt, hiszen nem test és vér, azaz nem embertől vette, hanem az Atya jelentette ki neki. Most pedig egy széles körben elterjedt félreértést tisztázzunk, ugyanis Jézus ígérete, miszerint:

„…és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.”

Ezt nem Péterre értette Jézus, hanem a magvallásra! Vagyis arra a megvallásra építi fel Jézus az egyházát, hogy nem test és vér által taníttatunk (ismerjük meg Istent), hanem Isten tanít minket! Vagyis az előző ingatag, az utóbbi viszont kőszikla! Ezért is kapta Simon a Péter nevet.

Emlékezünk a nemrégiben olvasott Jeremiási igerészre? Ez az az újszövetségi ígéret, amiről Jézus is beszélt. Akik tehát részesei ennek a szövetségnek, azokat Jézus ígéretéhez híven késszé tette arra, hogy az ellenségen diadalmaskodjanak.

Hogy pedig miként diadalmaskodhatunk az ellenség felett, arról beszéltünk már nagyon sokszor, így nem is húznám tovább az időt.

{flike}