Csak egy rövidke szösszenet

Máté evangéliuma 7,1-29
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” 

Áldott testvérek, Jézus eme beszéde csakúgy, mint az ezt megelőző fejezet, azokhoz szól, akik Őt követik. Ennek egyértelmű jele a 21-es vers, hiszen Jézust a farizeusok vagy az írástudók nem nevezték Uruknak, hanem Mesternek. Úrnak, Jézust azok nevezték/nevezik, akik felismerték már Jézusban a megígért Messiást. Sajnos ma is akár csak egykor, az egységre jutás akadályát, az ítélkezés előítélet okozta/okozza. Tudjuk, hogy Jézus azokhoz is szólt, akiket a társadalom ki vagy megvetett. Tanítványai közt voltak halászok, vám és adó szedők, egy paráznáról is tudunk és voltak olyanok is, akik igenis a törvény útján jártak és az ige által jutottak Jézus személyére vonatkozóan felismerésre. Erre bizonyságul: 

János evangéliuma 3,1-2
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele...” 

Ugye a „tudjuk” többes szám, ami egyértelmű jele annak a ténynek, hogy többen is vannak azok, akik „tudják.” Ez persze csak egy jelenet a sok közül, ami azt támasztja alá, hogy az ige útján járók közül többen is eljutottak a felismerésre, hiszen nem beszéltünk a zsinagógai elöljáróról (Yairus), azokról a farizeusokról, akik kérték Jézust, hogy gyógyítsa meg a római százados szolgáját stb. Ezek bár egységre jutottak Jézus személyét illetően, de valós egységet mégsem alkothattak, mégpedig az előítéletek tekintetében. Mindenkinek volt és van egy igeismereti hányada, ami alapjául szolgál, az igei látásának és bár szeretnénk, esetenként szeretjük is azt gondolni, hogy a saját igei látásunk a tökéletes, azért lenne még egy kis csiszolni való a látásunk tisztaságán. Ezért mondja Jézus: 

Máté evangéliuma 7,1-5
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” 

Az igazság és annak világossága egységes és nem személyre szabott! Nincs külön igazságunk, hanem csak egy igazság létezik ez pedig az Isten igazsága! Az ítélet viszont személyre szabott és nem egységes! Hiszen nem fog üdvösségre jutni, vagy elkárhozni senki sem, csak azért, mert egy népbe született vagy, mert egy gyülekezethez tartozik. Mások felett ítélkezni csak az tud felelősséggel és igaz módon, aki az igazság tökéletes ismeretét tudja magáénak. Ezt csak Istenről állíthatjuk testvérek. Még a farizeusok sem élték ezt másként, hiszen Mózestől kezdve, még a leg egyértelmű bűnesetekben is Istenhez fordultak kijelentésért ebben a dologban. Volt, és van azonban egy olyan variánsa is az ítélkezésnek, ami viszont gyakorolt, és ez nem más, mint a kiközösítés megbélyegzés. Ennek a nevében is benne van - kizárás az egységből. Na, ez az akadálya az egységre jutásnak, éspedig sajnos sokszor alaptalanul! Mert ugye egyértelmű, hogy meg van írva a törvényben, Atyádfiától nem szedhetsz sem vámot, sem adót. És ez az oka annak, hogy az adószedőket és vámszedőket kirekesztették az akkoriak a közösségből. De! Azt biztosan tudhatjuk, hogy szabad akaratából és felelőssége teljes tudatával lett Zakeus adószedő? Vagy Máté vámszedő? Számukra tehát nincs visszatérési lehetőség? Csak a mi számunkra van? A megtérés lehetősége nekik nem adatott meg? Hiszen még a törvény is mondja, hogy a nem tudatos bűnre van áldozat! (3Mózes 4) A paráznaságról tudjuk, hogy nem szép dolog, sőt! És ez is volt az oka annak, hogy a paráznákat megbélyegezték és kiközösítették/közösítik. (Érdekes, hogy csak a paráznákról beszélünk, míg azokról, akik élnek az általuk felkínált lehetősséggel, nos, azokról valamiért soha nem esik szó.) De! Hogy lehet az, hogy a parázna felett pálcát törjünk, míg azok eszünkbe sem jutnak, akik a paráznaságot támogatják? Ugye a felhasználói társadalomról beszélek. Mert ugye ha nem lenne olyan, aki fogadja ezt a fajta szolgáltatást, akkor nem lennének paráznák sem. És még hosszasan sorolhatnánk ezeket a dolgokat, de Jézus nem ment bele a részletekbe, hanem úgy határozott, hogy betöltve a róla szóló próféciát, mely szerint: 

Ézsaiás könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak...” 

Tehát határozott egy napot, amikor mindent elölről kezdve, a törvényt kezdi tanítani tisztán és érthetően. És azt látjuk, hogy ez bejött! Hiszen Máté otthagyta a könyvelést, és követte Jézust. Zákeus vissza adta a pénzt és Jézus követője lett. A parázna felhagyott a paráznasággal és szintén követő lett. Tehát az az érdekes fordulat állt be, azok kontra a mi esetünkben, hogy számukra mást jelentett az újrakezdés fogalma. Egy mai bűnös, az ige nélküli igehirdetés hatására a bűneit kezdi újra, meg újra, míg az egykoriak elhagyva a bűneiket, az életüket kezdték újra, immáron az ige vezetése által. Ezt teszi ugyanis az igehirdetése, illetve annak hiánya. Ma is, mint egykor valamiért, mindenki a másikat szeretné tökéletesíteni, bűnteleníteni. Csak mivelhogy nincs a tudatában az igazság ismeretének, így csupán egy erkölcsi nívót, egy felekezeti látásmódot, egy elfogadott életvitelt tud ráerőltetni a másikra, vagy esetenként csupán arra törekszik, hogy magát klónozza egy másik ember személyében. Nem így és nem ebben kell egységre jutni testvérek! Ha ez így össze is jönne, akkor sem lenne jó és kedves az Isten előtt! Nekünk az az út, az a lehetőség adatott, hogy a Messiásban jussunk egységre, azaz az igazság ismeretében! Tehát ne magunkhoz mérjük a másikat, hanem mindenki önmagát méri Jézushoz! Pál mondja: 

2Korintusi levél 10,12-18
„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával. A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen. Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.” 

Tehát ne a magunk igei meggyőződését hirdessük, hanem az igét hirdessük testvérek! Jézus mondja: 

Máté evangéliuma 28,19
„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” 

A küldetésünk nem abban áll, hogy magunkat prédikáljuk, hanem abban, amit Jézus mondott: 

Máté evangéliuma 28,20
„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek...” 

És Jézus főpapi imája szerint is: 

János evangéliuma 17,17-21
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.” 

Na, ez az egység vagy tehát az echad alapja! Jézus, amikor az igazságról beszél, az Isten igéjét mondja! Ez roppant fontos felismerés kellene, hogy legyen, hiszen itt újabb próféciák beteljesedését hirdeti: 

Ezékiel könyve 36,22-27
„Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” 

Illetve: 

Jeremiás könyve 31,29-37
„Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!” 

Ugye tisztán látjuk ezek fényében Jézus a főpapi imájában, (Melki Cedek-Igazság Királya), az úgynevezett „B’rit Hádásáh” azaz: új szövetség idejének elérkezését kéri, Isten eleve tett ígérete szerint azok számára, akik Őt követik. De nem az igazság nélkül, hanem az igazságban!

János evangéliuma 17,17-21
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság.” 

Azaz: éltesd őket a Te igédben, elválasztva őket, e világtól!

{flike}