Összetört táblák
A címből valószínűleg már rá is jöhettetek arra, hogy melyik témát fogjuk érinteni, nyissuk is meg a következő igerésszel:
2Mózes 32,1-19
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Égyiptom földéből. Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva. A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harckiáltás van a táborban. Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.”
Az általános felfogás az összetört táblákkal kapcsolatban az, hogy Mózes rajtuk töltötte le dühét, Józsué pedig legyen szerencsés, hogy nem az ő fejéhez vágta azokat. Ahogyan olvastuk is, Mózes haragjában törte össze őket, de attól, hogy harag által történt, még nem jelenti azt, hogy céltalan volt, vagyis nem a dühét vezette le ily módon. Jézusról is olvassuk, hogy haragudott (Mk 3,5; Mk.10,14; Jn. 2,13-16), és ennek meg volt az oka és a célja is! A haragvó Mózesről pedig a következőket olvassuk:
4Mózes 12,3
„(Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)”
Így talán jobban megérthetjük, hogy ha a szelíd Mózes haragudott, akkor annak nagy oka volt, de egyben nagy célja is! Mózes miután 40 napot töltött el a hegyen, megkapta Istentől a 10 parancsolatot, és nem deszkára, vagy állatbőrre írta Isten azokat a parancsolatokat! Az első táblák anyagát nem közli velünk az írás, hiszen mint a táblák, úgy az írás is Istentől származtak, de a második alkalommal a táblákat kőből kellett Mózesnek elkészítenie (az előzőhöz hasonlóan), így feltehetőleg az előző táblák is valamilyen kőből lehettek. Ez pedig azt jelezi, hogy a rajta levő parancsolatok örökkévalóak, el nem avulnak, és a hosszú idő sem törli el azokat. Ezért is olvassuk azt, hogy Izrael népének fel kellett állítaniuk nagy köveket, amelyre a parancsolatokat kellett rávésniük, majd azt lemeszelniük:
5Mózes 27,1-8
„Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok ma néktek. És amely napon általmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mésszel. És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, amiképpen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene. Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mésszel. És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal meg ne faragj. Ép kövekből építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égőáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek. Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr előtt, a te Istened előtt. És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!”
Az Ebál hegyén állították fel a köveket, ahol elmondták az átkot. Ugyanis akik nem maradnak meg a parancsolatok megtartása mellett, azok számára a törvény átokká lesz, azaz az átkot fogják örökölni, és az Ebál hegytől balkézre fognak menni, ahol a Gehinnom völgye található. Ezért olvassuk folytatólag:
5Mózes 27,9-26
„És szóla Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé. Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, amelyeket, én parancsolok ma néked. És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván: Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin. Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali. Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval: Átkozott az ember, aki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen! Átkozott aki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen! Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!”
Ámen! De térjünk vissza a táblákra; miért lettek összetörve? Ugye a 10 parancsolatok között megtaláljuk azt, hogy ne készítsünk képet, hogy azt imádjuk, erre mielőtt Mózes hirdethette volna a nép között a parancsolatokat, már a nép áthágta azt! És itt a lényeg, Mózes nem akarta odaadni a törvényt a népnek, mert azzal egyetemben a nép halálát is okozta volna. Hiszen ahogyan Pál is mondta:
Római levél 5,12-14
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”
Tehát ha nincs törvény, akkor a bűn sem számíttatik be, azaz ha Isten nem mondaná valamire, hogy „ne tedd”, akkor nem tudnánk róla, hogy Isten előtt nem kedves. Ebben reménykedik a keresztények többsége, ugyanis elvetik az Isten törvényét, és bűnöket cselekedve abban hisznek, hogy nekik nem számíttatik be bűnként. De úgy folytatja Pál, hogy:
„Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”
Vagyis bár akkor még nem adatott a 10 parancsolat, ámde Isten törvénye már akkor is jelen volt, és az ítélet kiáradt azokra, akik Istentelenül cselekedtek. Hiszen akik Mózes előtt éltek Istentelen életet, azokat Isten szintén számon kérte. Ezt láthatjuk Mózes idejében is, hiszen Mózes bár nem hirdette a népnek a táblákon levő parancsolatokat, mégis sok ezren haltak meg a bálványimádás bűne miatt. Itt az ítélet mértékéről van szó, ugyanis akik a világosan érthető törvényt áthágják, azoknak súlyos lesz az ítéletük. Csakhogy a mai korban már nem mondhatjuk azt, hogy: „nem értjük”.
Apostolok Csel. 17,30
„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:”
Jézus nem azért jött, hogy összetörje a táblákat, azaz hogy eltörölje a parancsolatokat, hanem azért jött, hogy hirdesse nekünk:
Ézsaiás könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.”
Majd az ítéletkor számon kéri azokon, akik a törvényt áthágják:
János evangéliuma 12,48-50
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”
{flike}