Akik a láthatókra néznek

Akik a láthatókra néznek

4Mózes 32,1-42
„Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: A föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van. És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nékik az Úr. Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam; Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét. Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől. És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra; És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izráel előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt. Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket! Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. Parancsot ada azért ő felőlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseiből való atyák fejeinek, És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul. Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén. És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekeszünk. Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül. És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, amelyeket építének. Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az Emoreust, aki ott vala. Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről.”

Ez a történet jól tükrözi a mai kor hozzáállását. Nem várják meg az ígéretet, nem hisznek Istenben, hanem sokkalta inkább a szemüknek. A pusztai vándorlás 40 évig tartott, ez elég sok időnek mondható, és ennyi ideig vártak Isten ígéretének a beteljesedésére, azaz a szent földre való belépésre. Ám mielőtt a Jordánon átkeltek volna, Rúben és Gád törzsének megtetszett Jázér és Gileád földje, olyannyira, hogy Isten ígéretét (amit nem láttak) lecserélték a láthatókra, így ők ott kapták meg részüket Manassé féltörzsével egyetemben. Így szakadtak el valódi örökségüktől, és a testvériségtől. Jézus korában is jól láthatjuk a gyümölcsét annak, hogy nem vonultak át a Jordánon. Jézus ugyanis meglátogatta őket, a Jordánon túl, ahogyan meg is lett írva Ézsaiásnál:

Ézsaiás könyve 9,1
„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.”

Ez az esemény akkor történt, mikor a tanítványaival áthajóztak Gadara földjére, merthogy ez a Jordán túlsó partján volt:

Lukács evangéliuma 8,26-39
„És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért láncokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.”

Elég gyors látogatás volt Jézustól! Nem Jézuson múlt ez, hiszen kész lett volna maradni, viszont a lakosok elküldték. Megijedtek Jézustól, pontosabban attól, amit tett. Hatalma volt, és a hatalmával olyat cselekedett, amelyből nem kértek a Jordánon túl levő törzsek. Gondoljátok csak el, 2000 disznó igen nagy összeg lehetett, ám Jézus megítélte az elpusztításával egyetemben a fogyasztóit is! Nekik ilyen Messiás minden bizonnyal nem kellett, ne mondja meg nekik senki, hogy mit lehet enni és mit nem. Ahogyan ma is, taposnak Isten igéjén, csakhogy disznóhúst ehessenek. A zabálás miatt elbukták a Messiás meglátogatását, nem akarták, hogy Jézus tovább maradva nagyobb rendet rakjon közöttük, tényleg egyeseknek a hasuk az istenük.  

Azok, akik nem tudják megvárni Isten ígéretét, azok testi kívánságoktól hajtott emberek, inkább a pillanatnyi testi élvezeteknek élnek, a saját terveiknek élnek, és csak a saját szemüknek hisznek. Akik így élnek, azok nem hitben járnak. Hiszen a hit definíciója a következő:

Zsidó levél 11,1-2
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.”

Ezért nem csak azt kell elfogadnunk Istentől, amelyet megértettünk, hogy a javunkra van. Istent mindenben követnünk kell, az ő parancsolata szerint kell élnünk életünket. Isten kinyilvánította akaratát, amelyben egyes parancsolatokat megmagyarázott (miért kell megtartani, mi a következményei), más parancsolatokat pedig magyarázat nélkül adott tudtunkra. Az a hitben való követés, mikor hiszünk Istennek, minden magyarázat és értelem nélkül, mert ha csak azt tartjuk meg, amit értünk, akkor Istenben nincsen hitünk.

2Korintusi levél 4,18
„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

Ezért csak legyünk biztosak a számonkérés napjáról, mert ahogyan Isten ígérte, az bizony úgy lesz. Számon fogja kérni rajtunk, ha engedetlenek voltunk az ő akaratának, más néven parancsolatának. Ha pedig számonkérés, akkor azzal egyetemben büntetés is.

Ne azokra nézzünk, akik taposnak Isten igéjén, akik nem tartják meg Isten parancsolatait, hanem arra a láthatatlan ígéretre, amelyet Isten tett nekünk, ezért győződjünk is meg arról, hogy Isten szava szerint lesz minden, akár áldás, akár átok, akár üdvösség vagy kárhozat.

Ne legyünk olyanok, mint a Gadara földjén élő emberek, ha Isten igéje a megtisztítást végzi bennünk, akkor ne álljunk neki ellen, máskülönben Jézust küldjük el.  

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás