Megfáradás

Tanulmányok Találatok: 1749

Megfáradás

Zsidó levél 12,12-15
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.”

Elég sok minden található ebben a rövid kis igerészben, szó van a szentségről, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat, tehát nem kérdés, hogy mennyire fontos a szentség, azaz Isten számára való elkülönülés. Szó van arról, hogy ne szakadjunk el az Isten kegyelmétől,…őőő…ezek szerint el lehet szakadni? Hát persze, ezért is kéri, hogy: „vigyázván arra”! Merthogy az Isten kegyelmét őrizni kell, de úgy is mondhatjuk, hogy értékelni! Mert aki bűnt bűnre halmoz, az a kegyelmet a gonoszság palástjaként használja (1Pt. 2,16), aki pedig az Isten akarata szerint jár, vigyázva cselekedeteire, az őrzi, vagyis értékeli Istennek a kegyelmét. De a mai napon célozzuk meg e rövidke igerész azon szakaszát, amely a lecsüggesztett kezekről és ellankadt térdekről szól. Mit jelentenek ezek? Hogyan mutatkoznak meg ezek az életünkben? Hogy mit jelentenek ezek, ahhoz nem kell sokat törnünk a fejünket, de majd egy kicsit később kitérünk rá. Viszont először beszéljünk arról, hogy ez miként jelentkezik meg az életünkben. Elsőként kezdjük azzal, hogy ez nem mutatkozhatna meg, hiszen a kezdő igénkben is bátorításként, sőt, utasításként olvashatjuk, hogy egyenesítsük föl őket és egyenesen járjunk! Hiszen a hit pályáján haladnunk kell, elhívásunkhoz méltóan kell járnunk, nem meglankadni, és nem megfáradni:

2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

Mert mi az elhívásunk? Az, hogy Isten gyermekeivé lettünk, ezért ehhez méltóan is kell járnunk, vagyis ha valóban Isten gyermekeivé lettünk, akkor az mutatkozzon meg a magatartásunkban is. Nem csupán a szánkban kell megtartanunk Istent, hanem annál inkább a cselekedeteinkben is. Hiszen Jézus követni nem azt jelenti, hogy egy gyalogtúrára adjuk magunkat, hanem azt jelenti, hogy a cselekedeteit követjük, ahogyan az apostolok is tették!

Kolosse levél 1,1-15
„Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amelylyel minden szentekhez vagytok, A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom: Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán: Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak, Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;”

Hogyan olvastuk, mit jelent méltóan járni az Úrhoz?

„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében”

Hogyan járjunk? Mi az Úr tetszése? Minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremni!

Nem pedig lecsüggesztett kezekkel és ellankadt térdekkel. Hiszen a lábak visznek, és a kezek cselekszenek! Nem fáradhatunk meg, nem alkudhatunk meg a jelenlegi helyzetünkkel, nem hagyhatjuk el az első szeretetet.

Jelenések könyve 2,4-5
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”

Gondoljátok csak el, hogyha az apostolok meglankadtak volna, megfáradtak volna, akkor most miként olvashatnánk gyümölcsöző életükről? Hiszen többször megverték őket a hitükért, szidalmazták, bebörtönözték, halálra adták, mégsem lankadtak el a jó cselekvésében.

Nem lehet ezért nekünk sem elég jó indokunk arra, hogy meglankadjunk az Úr követésében, a szolgálat végzésében, a jó cselekvésében. Egy igaz hívő életében mindig lesznek gondok, nehézségek, fájdalmak, de ha ezekre nézünk, akkor nem az Úr harcát végezzük. Jézust többször meg akarták ölni, éhezett, fáradt volt, mások erőtlenségét hordozta, mégsem lankadt meg a jó cselekvésében. Nekünk sem szabad, úgy kell járnunk, ahogyan Ő példát hagyott nekünk!

2Timóteus 2,3-7
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”

Ha valóban az Úr harcosai vagyunk, akkor harcoljuk az igazságért, harcoljunk a tisztaságért, az Úr dicsőségéért. A hívő életből nem vehetünk ki szabadságot, minden napnak minden pillanatában benne kell élnünk.

1Timóteus 6,12
Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”

Mert nem elfogadni kell az örök életet, hanem el kell nyerni, meg kell ragadni, meg kell szerezni! Nem szabad letenni a fegyvert Testvérek!

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás