Emésztő tűz

Ézsaiás könyve 33,10-16
„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”

Istenről, mint emésztő tűzről legelőször Mózes második könyvében olvashatunk, mikor Isten leszállt a hegyre Izrael népe előtt.

2Mózes 24,16-17
„És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből. Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.”

Bizony félelmetes jelenés volt ez, hiszen még Mózes is a következőket mondta:

Zsidó levél 12,18-21
„Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; Mert nem bírták ki, ami parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:”

Még mielőtt kitérnénk arra, hogy mit jelöl az emésztő tűz, lássuk meg, hogy mennyire is emésztő:

1Királyok 18,22-38
„Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák magoknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vevék a tulkot, amelyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt. És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És amikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.”

A köveket is megemésztette! Gondolhatjuk, hogy mennyire emésztő lehetett a tűz. Vajon miért mondta Pál a következőket?

1Korintusi levél 3,10-15
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”

Ezt az igerészt szokták úgy értelmezni, miszerint ha elfogadtad Jézust, akkor üdvösséged van, bármit is cselekszel. Mert ugye azt olvastuk, hogy ha valakinek a munkája megég, kárt vall, de mégis megmenekül, igaz mintha tűzőn ment volna keresztül. Ebben a megmenekülésben reménykednek sokan, élve Istentelen életet. Pedig elkerülte a figyelmüket Pál bevezető szavai, miszerint más fundamentumot (azaz alapot) senki más nem vethet azonkívül, ami vettetett. Mit jelent ez? Azt tudjuk, hogy Jézusról beszél, mint alapról, azaz kőszikláról. Tehát kősziklára kell építenünk, de ehhez fel kell ismernünk, sőt, meg kell ismernünk Őt. Hiszen sok jézus, azaz sokféle istenkép létezik, akik pedig a kősziklára akarnak építeni, azoknak meg kell találniuk a sok közül az igazit. Ez pedig csakis Isten igéje által lehetséges. Ha pedig nem az igazi Jézusra építkezünk, akkor építhetünk bármit, velünk együtt fog megégni.

Isten tüze annyira emésztő, hogy megég mindaz, ami e világból való! Emlékezzünk a nyitó igénkre, mikor Isten emésztő tűzként volt jelen. Miért is jelent meg a hegyen? Azért, hogy közölje törvényét a néppel! És miért tűzben? Azért, mert ami e világból való, az nem vállalhat vele közösséget, hisz nincs semmi ebben a világban, amely megmaradhatna jelenlétében, amely kibírná az emésztő tüzet! Ezért vagy engedelmeskedünk a szavának és közösségünk lehet Istennel, vagy nem engedelmeskedünk, de akkor a tűz emészt meg minket. Ezért halt meg tűz által Nádáb és Abihu, Áron két fia is.

3Mózes 10,1-2
„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.”

Tűz emésztette meg Kóré lázadásának történetében a 250 embert is:

4Mózes 16,35
„És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölő szerekkel áldoznak vala.”

Akik áthágják Isten parancsolatait, azokat az Isten tüze fogja megemészteni.

5Mózes 4,23-24
„Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, amelyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, amiképpen megparancsolta az Úr, a te Istened. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”

Látjuk tisztán itt is az okot, amiért járhat a tűz. Vigyáznunk kell az Úrral kötött szövetségünkre, nem hághatjuk át Isten parancsolatait, mert az Úr emésztő tűz, féltőn szerető Isten! Kicsit ellentmondásosnak tűnhet az, hogy emésztő tűz, de ugyanakkor szerető Isten. Mit jelenthet ez? Hogyan lehet ítéletről és szeretetről egy időben beszélni?

Lássunk tisztán és értsük meg. Ugye először mindig az Isten törvényének a megtartása hangzik el, ha pedig ennek valaki nem tesz eleget, az részesül az Úr tüzéből, majd ezzel kapcsolatban olvassuk, hogy az Úr féltőn szerető Isten. Értsük meg, hogy Isten az Ő Fiáról beszél, Jézusról, eredeti nevén az Igéjéről. Ugyanis Isten féltő szeretetet érez az Ő beszéde, azaz Fia iránt, így ha valaki nem engedelmeskedik Neki, akkor a Fia iránt érzett szeretetéből tűz emészti meg az ellenszegülőket! Ezért is van az, hogy Isten tűz által fogja elpusztítani az egész Földet, mert telve van Istentelenséggel, az Ő törvényét áthágják, nem becsülik az Ő Fiát és áldozatát, ezért az iránta való szerelméből tűz emészti meg az ellenszegülőket.

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Mit választunk? Az Isten iránt való engedelmességet, vagy az emésztő tüzet?

Térjünk vissza még egy kicsit a kezdő igéhez. Olvassunk újra belőle:

Ézsaiás könyve 33,14
„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?”

Ez egy jó kérdés. Ki lakhat vele? Ki az, akit nem emészt meg? Istennek hála megválaszolja kérdésünket:

Ézsaiás könyve 33,15-16
„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”

Mit olvastunk? Talán azt, hogy aki szépeket mond Neki? Aki Énekel Neki? Aki elhiszi a létezését? Aki a nevéről nevezteti magát? Aki pozitívan gondolkozik? Nem ezt olvassuk, hanem azt, hogy aki a cselekedeteiben vallja meg Őt Istenének, azaz:

„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson…”

Egy érdekes ige párhuzam, azt olvastuk, hogy:

„aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson”

Van ugyanis, amiben süketté és vakokká kell lennünk. Mint ahogyan Jézusról is olvashatjuk az egyik Messiási próféciában:

Ézsaiás könyve 42,18-21
„Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”

Legyünk mi is azok, akik a törvényt naggyá és dicsőségessé teszik, legyünk olyanok, mint Jézus! Jézus engedelmeskedett Istennek, betartva a törvényeit. És mi? Engedelmeskedünk Istennek, vagy az emésztő tüzet választjuk?

Zsidó levél 12,28-29
„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”

{flike}