Igazak

Ez a téma is megosztja a hívőket, mivel az egyik része azt mondja, hogy mikor befogadtuk Jézust az életünkbe, azzal egyetemben igazakká váltunk, a tábor másik része pedig azt mondja, hogy nem kell igazakká lennünk, elég csupán Isten kegyelmét elfogadnunk. Ám ha Isten igéjét vesszük alapul, és abból kívánjuk megtudni az igazságot, akkor elsősorban megállapíthatjuk azt, hogy az egyik tábornak sincs igaza, másodsorban pedig rádöbbenhetünk, hogy Isten kiket nevez igaznak, továbbá megláthatjuk, hogy üdvösség fontosságú igaznak lenni.

Talán kezdjük Noé történeténél, először is nézzük meg, hogy miként vélekedik róla Isten:

1Mózes 6,7-9
„És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.”

Noé, megmenekült az eljövendő harag elől, mivel igaznak bizonyult Isten előtt. Ha nem lett volna igaz, akkor ő is elveszett volna a harag napján. Nem azért „úszta” meg, mivel kellett valaki, aki újra benépesíti a földet, hanem valósággal az igazságáért menekült meg. Ezt meg is mondta neki Isten:

1Mózes 7,1
„Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.”

Majd Ezékielnél újra olvashatunk Noé igaz voltáról:

Ezékiel könyve 14,12-20
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot; És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten. Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, amelyen senki át nem menne a vadállatok miatt: Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne. Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot, És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot, S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.”

Láthatjuk tehát, hogy mennyire fontos igaznak lenni, általa megmenthetjük a lelkünket. De egy kicsit időzzünk még Noé történeténél. Azt szokták többnyire hinni, hogy Isten kegyelme által menekülhetett meg Noé. Ez így van, de csak részigazság!

A Szentírás hosszasan próbálja az olvasók tudatára juttatni, hogy lehet bármennyire igaz ember valaki, Isten kegyelme nélkül elvész. Hogy miért? Azért, mert az üdvösséget semmivel sem lehet megvásárolni. Az üdvösséget minden esetben Isten ajándékozza annak, aki… (vajon most mi jöhet a pontok helyére)? Mindjárt megtudjuk!

Szóval az egykori és a mostani csúfolkodók, akik a törvényt nem tartják meg, és azokat az embereket, akik a törvényt megtartják, előszeretettel kárhoztatják, mivel képtelenek felfogni saját egoista gondolkozásuk folytán azt, hogy van a hívő embernek kötelessége Isten felé, amelyben nem a hasznot, sem az értelmet nem kell keresni, hanem csupán engedelmeskedni. Ők igazán megérthetnék, ha nyitott szemmel olvasnák, hogy Noé bár kegyelmet kapott Istentől, de egyben engedelmeskedve, követve Isten szavát bárkát épített a saját, és családja megmentésére.

Ha csupán az Isten kegyelmében bízott volna, bárkát nem építvén, vajon mi lett volna a sorsa? Nem kell sokat találgatnunk, el lehet képzelni. Szóval a pontok helyére engedelmesség kerül, de kerülhet akár igazság is, hiszen Isten előtt nem létezik engedetlen igaz ember (bár sokan szeretnék ezt hinni), de engedelmes hazug ember sem létezik.

Amikor valaki mond valamit, az lehet igazság vagy hazugság. Épp így választja külön Isten is az igazat, a hazug embertől. Hiszen ha valami úgy van, amint Isten szerint lennie kell, legyen az bár szó vagy cselekedet, az igaznak könyveltetik el. Ha tehát az életünk olyan, amilyen Isten szerint kell hogy legyen, akkor az életünkre az igazság pecsétjét teszi, ha pedig az életünkben a hazugság cselekedetei található, akkor hazugnak és nem igaznak pecsételtetünk el.

1János levele 3,7-9
„Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz: Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Noé napjairól még talán annyit, hogy előképe az elkövetkezendőnek, vagyis e jelenvaló világra a teljes pusztulás vár (csak most tűz által), és csakis az igazak fognak megmenekülni az eljövendő harag elől. De ehhez igaznak kell bizonyulnunk, de nem egymás előtt, hanem Isten előtt.

Az újszövetségi írások, legyen az akár Jézus beszéde vagy az apostoli levelek, szót ejtenek Ábrahámról, mint jelenlegi ősatyánkról és követendő példánkról, a hit példaképéről, és egy olyan személyiséget vonnak le sokan a maiak közül Ábrahámról, hogy csak hitet kért tőle az Isten, és ettől igazzá vált. Akik így hiszik, azoknak többet kellene olvasniuk a Szentírást. Röviden csak egy igevers álljon itt:

1Mózes 17,1
„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.”

Jézus is azt kérte, hogy legyünk tökéletesek, amint a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt. 5,48).

Bár lehetne beszélni Jóbról vagy Dánielről, de most szóljunk Lótról, aki csakugyan az igaz voltáért menekülhetett meg az eljövendő ítélettől. Bár valamiért sokan azonosítják Lótot Ábrahám ellenpéldájának, pedig a Szentírás igaz embernek pecsételte el. Bár lehetett volna ez a kezdő igénk, de jöjjön most:

2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Láthatjuk tehát, hogy Lót igazként élt Sodoma lakói között. Gyötrődött lelkében a látottak és hallottak miatt. Ilyen egy igaz ember, aki nem tud a bűn mellett békében élni. A maiak nemhogy a bűn mellett képesek élni, de még a saját életükben is megtűrik, sőt, dédelgetik azt mondva, hogy nincs azzal semmi baj! De mit olvastunk Péternél a kísértésekről, amelyek a bűnbe vihetnek bennünket?

„Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Mire és miért mondja azt Péter, hogy meg tudja szabadítani Isten a kegyeseket a kísértésekből?

Arra mondja, hogy Isten megtartotta Noét és Lótot igazként a maga gonosz nemzedékében, és azért mondja, mert ahogyan őket, sokkalta inkább minket is meg tud tartani igazként a jelenlegi gonosz nemzedékben. Sőt, ennél konkrétabban fogalmazott Péter, ugyanis azt mondta, hogy meg tudja szabadítani a kísértésekből! Vagyis a kísértésekből kiszabadítva, bűnt nem cselekedve. Noé nem mondta azt, hogy lehetetlen így élni, Lót sem keresett kibúvót és nem magyarázkodott. Nekünk pedig több adatott, Jézussal hozzájuk képest könnyedén uralkodhatunk a kísértések felett.

Vagy talán annak a fontossága, hogy igazak legyünk Isten előtt, megváltozott volna az „újszövetségi” idők óta?

Lukács evangéliuma 1,5-6
„Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”

Feddhetetlenek voltak, és ezért igazak voltak Isten előtt. De ezt Pál is nyomatékosította, méghozzá abban a levelében, amelyből előszeretettel tanítanak a mai pásztorok és tanítók, de persze kicsavartan, hogy nem kell a törvénnyel foglalkozni, elég csupán hinni Jézusban. Lássuk mit ír erről Pál:

Római levél 2,13
„(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”

Akik tehát a törvényt betöltik! De hát nem Jézus jött betölteni a törvényt? De igen! Csakhogy akiben lakozást vesz, abban az emberben is be akarja tölteni a törvényt, csak ezt a legtöbben nem hagyják Neki.

Máté evangéliuma 25,31-46
„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

Kik mentek el az örök életre? Az igazak! De miért is nevezi őket Jézus igazaknak? Azért, mert ők megcselekedték akaratát, amint olvashattuk is az imént. Tehát meglehetősen fontos, hogy igaznak bizonyuljunk ama napon.

{flike}