A megtérés nem csupán egy döntés

Jóel könyve 2,12-14
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?”

Nem kell bemutatnom a mai gyakorlatot a megtérést illetően, sem annak a felfogását. Pontosan az ellentéte annak, amit az Isten igéje üzen számunkra. Alapjában véve ott a legnagyobb probléma, hogy a megtérést egyszer megtörténő eseménynek gondolják, mintegy döntést, holott a megtérés egy állapot, amiben meg kell maradnunk.

Ha ugyanis valaki megtér az Istenhez, annak ott is kell maradnia, vagyis nem eltérni Istentől. Amikor olvassuk a megtérést az igében, akkor a megtérésnek mindig van egy tartalma, méghozzá a bűnök elhagyása és a cselekedetek megjobbítása. A kezdő igénk is a mai kor számára egy megdöbbentő képet vázol le, megtérni böjtöléssel, sírással, kesergéssel, szívszaggatással. Mennyire más ez, mint amikor valaki ujjongással tér meg! Lehet ujjongani, de csak a bűn elhagyása után. Nem a bűnbánat után, hanem a bűn elhagyása után! Nagy különbség, hiszen például Júdásnak is volt bűnbánata, csakhogy nem hagyta el azt, azaz nem vállalta fel annak a következményeit. Itt most lehetne beszélni a megtérés és egyben a bűn aratásáról is, de most maradjunk a megtérés témájánál.

Régen sokkalta inkább jellemző volt a megtérőkre, hogy a bűnbánatukat böjtöléssel, zsákruhába öltözve tették meg, ők ugyanis megértették a bűn súlyát, és egyben megmutatták a bűnbánatukkal Istennek, hogy mennyire sajnálják, mennyire undorodnak attól. A maiak pedig ünnepelnek! De mit mond erről Isten igéje? Erre a legtöbben azt a választ adják, hogy: azzal nem kell foglalkozni! De mi foglalkozunk, tehát olvassuk el:

Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”

Ez ige fényében nézve a mai helyzetet, szomorú következtetést vonhatunk le. Először is Isten véleménye a következő: bűn és az ünneplés nem fér össze. A mai keresztény hitvallás pedig: természetes, hogy bűnt cselekszünk, elvégre senki sem lehet tökéletes, és ezt megkoronázva énekelnek dicsőítő énekeket. Meglehetősen nagy kontraszt van a kettő között.

Ámos könyve 6,1-14
„Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik elbizakodnak Samaria hegyén; akik a népek elejének elei, és akikhez jő az Izráelnek háza! Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? Akik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; Akik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestől. És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, aki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét! Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?! Akik örültök a hiábavaló dolognak, és akik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat? Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.”

Külön kiemelném:

„Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi”

Amit Dávidról e téren feltétlen tudni érdemes, hogy országszerte híres volt, ezért is ajánlották Saul királynak.

1Sámuel 16,14-18
„És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, aki tud hárfázni, aki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.”

Majd amikor megszállta Sault a gonosz lélek, akkor Dávid dicsőítése alatt el is távozott tőle.

1Sámuel 16,23
„És lőn, hogy amikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.”

Nem azért, mert olyan rosszul játszott, hanem azért, mert Dávid dicsőítése kedves volt Isten számára, és Isten jelen volt benne, így a gonosznak nem volt maradása. Dávidról úgy nyilatkozott Isten, ahogyan senki másról, csak a saját fiáról, azaz, hogy szíve szerint való, mert minden cselekedetét véghezviszi.

1Sámuel 13,13-14
„Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt néked.”

Sault ugyanis azért vetette el Isten, mert nem cselekedte meg Isten akaratát, hanem saját elgondolása szerint cselekedett. Dávid viszont Isten akaratát kereste és nem a sajátját. Ezért beszélt róla Pál így összefoglalóan:

Apostolok Csel. 13,21-22
„Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”

Ezért volt kedves Isten számára a dicsőítése, nem pedig annak hangminőségétől. Istennek nagyon kifinomult a hallása, Ő ugyanis a hangokon túl belelát a szívekbe is, és ami leginkább dicsőíti Őt, az nem az ének, hanem sokkalta inkább az iránta való engedelmesség, ami jellemezte Dávidot is.

Ámos könyve 5,21-24
„Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Félelmetes ezért a mai kor eljövendő sorsa. Továbbra is az Isten igéjének kellene lennie a vezérfonalnak, ehelyett inkább megmagyarázzák, hogy miért nem kell engedelmeskedni Neki. Pedig a teremtésünk lényege az, hogy betöltsük Isten akaratát, az Ő akarata pedig az, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, jó cselekedeteink legyenek az Ő dicsőségére.

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

De ehelyett mi van? Azt mondják, hogy nem fontos a gyümölcstermés, nem fontos az engedelem. Erről beszélt Salamon is:

Prédikátor 7,29
„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.”

Valóban sok kigondolás létezik, több ezernyi felekezet. Igaznak teremtett minket, de erről a legtöbben tudomást sem akarnak venni. A megtérést leegyszerűsítik, a bűnöket nem hagyják el, nem látnak különbséget az igazság és a hamisság cselekvői között, ezért inkább a könnyebbik utat választják, azaz hamisságot cselekednek. Mivel nincs azonnali megtorlás a bűnök felett, ezért telnek meg az emberek gonosz cselekedetekkel és ezért tompul el a lelkiismeretük.

Prédikátor 8,11-13
„Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, akik az ő orcáját félik; A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját.”

Ahogyan az Ezékiel könyvében is olvashatjuk, Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és üdvözüljön (Ez. 18,21-23). Éppen ezért a bűn ítélete még várat magára, nem azonnal teljesül be, hogy akik még felébredhetnek a holt cselekedetekből, azoknak lehetőségük legyen Istennek szentelni magukat. Jézus türelmesen vár. De nem tudhatjuk, hogy mikor fog lezárulni az életünk fejezete, azaz nem tudhatjuk, hogy számunkra mikor jön el az utolsó nap.

János evangéliuma 12,47-50
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.”

Legyünk készen, és maradjunk meg a megtértek között.

{flike}