Lehet-e áldott a tudatlanság?

2Sámuel 24,1-25
„Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát. Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát. És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt. És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett. Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére. Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába. És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva. És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala. Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem! És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván: Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled. Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött. És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe. Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak. És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett. És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen. Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén. És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala. És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé. És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között. Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett; Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad. Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson. És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.” 

Áldott testvérek. Ezen fejezet tanulságán elindulva, lehetne az alkalmunk címe ez is: „Félreértések sorozata” vagy például „Mi történik, ha nem ismerjük a törvényt, avagy a tudatlanság büntetlenül maradhat-e?” Mert mindkét cím, lefedné ezt a történetet ugyanis. A helyzet az, hogy az írások nem ismerete miatt, és a felületes olvasás miatt, ezen fejezet is téves végkövetkeztetést nyert sokak esetében. Akkor tisztázzuk elsőként is ezt történést, az első igeversre hívnám fel a figyelmet: 

„Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.” 

Minden további magyarázat nélkül, ez máris elkaszálja azt a nézetet, hogy Dávid fejéből pattant ki, ez a kósza gondolat. Márpedig ugye, valamiért mégis ezt tanítják. Miért bűn, a népszámlálás? (Ez a kérdés így egyébként nem pontos, de mindjárt megnézzük ezt is.) Tehát az Örökkévaló ígérete ez volt: 

1Mózes 22,16-18
„És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” 

Az Örökkévaló ígérete az, hogy megszámlálhatatlanul megsokasítja a népét, és ezt az ígéretét többször-több alkalommal is megismétli. A népszámlálás olyan, mintha számon kérnénk, vagy ellenőriznénk az Örökkévalót, hogy megteszi-e azt, amit ígért. Ugyanakkor az Örökkévaló nem veszi azonnal sértésnek, ha az ember, Őt megpróbálja. És ezzel térnék vissza arra a pontra, ahol is megjegyeztem maga a kérdés, mint: Miért bűn a népszámlálás? Nem pontos! Tehát mi a gond akkor a kérdéssel? Nos, tehát az Örökkévaló fel is hívja az Övéit arra, hogy tegyék Őt próbára: 

Malakiás könyve 3,10
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.” 

Valójában nem ezzel van tehát gond, vagy inkább mondjuk így: Lehetne ezt jól is tenni! De hogyan? Nos úgy, ahogy Ő megengedi. Ám elsőként nézzük meg, mikor is látja meg Dávid hogy mit tett? Amikor visszaérkeznek a „népszámlálók” és beszámolnak az eredményről: 

2Sámuél 24,8-10
„És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva. És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala. Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!” 

Itt valami elmaradt ugyanis, valami nem stimmel. Megvan a népszámlálás eredménye, és Dávid belátja, hogy vétkezett az Úr ellen. Mi hiányozhat a történetből? Hát a váltságdíj! Az Úrnak való áldozat elmaradt ugyanis. 

2Mózes 30,11-15
„Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak. Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért.” 

Dávid vitézei tudták, hogy a nép „elfelejti ezt az apróságot”. A próféták nem mentek Dávidhoz, mert tudták, hogy nem tőle van ez. Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy az Örökkévaló felhívására, máskor is volt már népszámlálás! (Pl.: 4Mózes 1) Dávid veszélyes helyzetbe hozta a népet, hogy kiderüljön, mennyire vannak tudatában annak, hogy az Úr népe ők, és mily rendelései vannak az Örökkévalónak ily helyzetekre vonatkozóan, bár sejthető volt, hogy nem tudják a teendőket. És ebben volt Dávid vétke. Nem a gondolat, hogy számba vegye a népét, mert arra Isten indította fel, abban volt bűne, hogy bár sejthető volt, hogy a nép nem fog engedelmeskedni ebben a dologban (sem) az Örökkévaló rendelésének, nem hívta fel a nép figyelmét az áldozat fizetésre. Az Örökkévaló haragja, nem Dávid ellen irányult, hanem a nép ellen: 

2Sámuel 24,1
„Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát...” 

Ez tehát azt is jelenti: az Örökkévaló is „sejtette”, hogy ez mily eredményt hoz majd. Tehát lehet-e mentség a tudatlanság? Mert van oly nézet, miszerint, és ezt hangoztatják a maguk mentségére oly sokan: a tudatlanság idejét, elnézi az Isten. Bár nem erről szól ez az ige, azért mégis, mennyien vallják, hogy áldott a tudatlanság, és ha nem tudod, hogy mit hogy szabad, vagy mit nem, akkor nincs bűn. Az ige így szól: 

Apostolok Csel. 17,16-31
„Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált. Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” 

Tehát arról van itt szó, mint látjuk is az a nép, aki nem ismerte az Örökkévalót, akiknek ki sem jelentette magát az Isten, akik nem ismerték az Úr utjait, és ezek bálványok által keresték őt. Nos, ezt itt és most elnézi nekik az Isten, de egyúttal megtérésre hívja fel őket! Azaz, hagyják abba az eddigieket, és térjenek az Úr útjaira! De azok, akiknek már kijelentette magát az Isten? Azoknak elnézi a tudatlanságot? Hiszen mindent megtett azért, hogy megtudhassuk: mi a jó, és mi a rossz; mi az igaz és mi a hazugság. Az Ő Fiát (az Igét) és az Ő szent lelkét is adta gyámolitóul. Aki mindezt megveti, az Istent veti meg! Aki pedig megveti az Istent, Isten is megveti azt! Van egy másik olvasat is a történetünkről, és sokan ezt a másik olvasatot veszik alapul, mintha azt mondanák: Az első nem lett jó, hanem a második. 

1Krónikák 21,1-7
„Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát. Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére. De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe. És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi. A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata. Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt...” 

Tehát az első mondat: 

„Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt...” 

Az pedig, amivel kezdtük: 

2Sámuel 24,1
„Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.” 

Tévedés történt volna? Ha az lenne, akkor a Szenttan, hiteltelenné lehetne előttünk, mert ha egy tévedés, elírás történhetett, akkor több is lehetséges ugyebár. A magyarázat pedig egyszerű: a cselekvést nem az Örökkévaló végzi, hanem az ítéletének végrehajtója! Ez hasonló, ha nem, egyenesen ugyan az, mint amit olvasunk Jób esetében is, miszerint a Sátán kérte ki Jóbot, de a döntés Isten jogköre maradt. Ugyan az, mint: 

1Királyok 22,19-23
„És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá. Akkor előjőve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen? És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy. Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.” 

Az Örökkévalónak minden döntésére van megfelelő ítélet végrehajtója ugyanis. De! Akár a világosság angyala, akár a Szoton, akár egy démon, vagy akár ember legyen a végrehajtó csak azt teheti, és csak annyit tehet, amit és amennyit az Örökkévaló enged! Csupán érdekességként az 1Krónika könyvében ezt olvassuk: 

„A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata. Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt...” 

Az eredetiben (héber) pedig ugyanerről ezt: 

„De Lévit és Benjámint nem számlálta közöttük, mert utálatosnak bizonyult a Király szava Joábhoz. És visszatetszett Istennek szemeiben ez a dolog és megverte Izraélt.” 

Az eddigi tanítások szerint, egyértelműen Dávid követett el bűnt, mert tilos a népszámlálás, mondja egy részük. Nos, nem tilos, és volt is már rá példa ugyebár, csak hát a törvény adja meg a népszámlálás módját. Azt pedig be kell tartani! Más nézet szerint azért bűnös Dávid, mert nem az Istenre figyelt. De Istenre figyelt, és ezt leszögezi a 2Sámuél 24,1! Megint más nézet szerint, azért bűnös Dávid, mert a nép hadrafoghatóságáról akart, számszerű eredményt kapni. Ez sem talált, mert Dávid, minden hadjáratát Istentől tette függővé! A mai alkalmunk tanulsága talán az lehet, hogy lehetnek a Szenttanban esetleg homályos, vagy számunkra nem érthető dolgok. Nem az a baj, ha beismerjük, hogy „legalábbis egyelőre” nem értjük azokat, hanem az a baj, amikor számunkra érthetetlen dolgokból, teóriákat gyártunk, és ezzel bemocskolunk olyan valakit, akit az Úr igaznak mond! A másik tanulság pedig az kell legyen, mielőtt véleményt formálunk a törvényről és annak fontosságáról, hogy meg kell ismernünk a törvényt! Hiszen ma is az van, mint rég volt. Annyira igazak vagyunk, hogy arra már nincs szó, ugye? Minden rendben, mert mi az Isten népe tudunk lenni. Nem érhet minket baj, hiszen az Úr velünk. Csakhogy az Isten elsősorban és mindenek felett igaz! És ha netán Ő, valamiért mégsem lát minket annyira igaznak és szentnek, fenntarthatja a próba jogát, velünk szemben is! Ne feledjük, hogy az Isten haragja, Izráel népe ellen irányult. Ez a nép, hosszú ideje nem tartozott az Isten népéhez. Dávid alatt egyesültek, és lettek egy néppé, az Isten népévé. A bűn miatt kiment a pusztító, és Izráelben pusztított, de Júda felett megállította az Isten! Velünk is az a helyzet, hogy ugye beoltattunk a szelíd olajfába, tehát minden „tuti” itt már baj nem lehet, ugye? És ha mégis? Mert ezzel a felelősség, és a kötelem is nagyra növekedett ám!

{flike}