Lépésről lépésre az értésért

1Sámuel 24,1-23
„És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék. Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megizenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin. És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának. Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, a melyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát. Lőn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát; És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő. És megfeddé Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton: Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki. És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?! Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő. Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből. És lőn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra. És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem. Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél. Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz: Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az ő emberei felmenének az ő erősségökbe.” 

Áldott testvérek. E mai alkalommal vizsgáljunk meg egy érdekes és alaposan félreértett kérdést, mely a haraggal kapcsolatos. Vannak vélemények, mely szerint egyáltalán nem szabad haragudni, megint más vélemény szerint, szabad haragudni, csak nem szabad a haragnak utat engedni. Akik azt vallják, hogy egyáltalán nem szabad haragudni Jézus kijelentésére hivatkoznak, míg azok, akik azt vallják, hogy szabad, Pálra hivatkoznak. Picit félreértett dolog ez, mert ugyanis ha megfigyeljük Jézus szavait, valójában Ő sem azt mondta, hogy nem szabad haragudni. 

Máté evangéliuma 5,16-22
„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Mielőtt folytatnánk a témát, figyeljük meg Jézus szavait a parancsolatok, a törvény tekintetében: 

„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” 

Nagyon fontos ezt az utolsó mondatot tisztán érteni, utána elmondom, hogy miért tartom fontosnak ezt a „látszólagos” kitérőt. Tehát a mi igazságunknak, többnek kell lennie a farizeusok igazságánál. Ez alatt sokan, sokfélére gondolnak, és erről a kérdésről több teóriát is gyártottak már a magasan kvalifikált szakértők, ezekben egyetlen közös pont van: egyiknek sincs köze az igazsághoz. Hogy ezt a mondatát Jézusnak megértsük, nem kell egyetemi diploma, csak az kell, hogy rá figyeljünk. Így tehát akkor is, amikor ezt a mondatát magyarázza: 

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” 

A farizeusok igazsága tehát az, hogy ők tudják, ismerik az igazságot, csak épp nem a szerint jártak. A mi igazságunk úgy lehet, sőt az által kell, hogy több legyen, hogy ismerjük az igazságot, és az szerint is járunk! Így értjük meg Jézus szavait itt a Mt.5-ben, nevezetesen: 

Máté evangéliuma 5,19
„Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.” 

Azaz, ha valaki bár hirdeti az igazságot, de ő maga csak egyet is megront, tehát vét egy ellen a parancsolatok közül, nos, hát az így jár. Jézus azt mondja a legkisebb parancsolatok közül egyet! Melyek a kisebb, és melyek a nagyobb parancsolatok? Hát ez az. Ha valaki nem ismeri a parancsolatokat, ezt sem tudhatja. Ezt azért tartottam fontosnak tisztázni, mert sajnos egyre többen hirdetnek a keresztényi körökben szabadságot a törvénytől. Azt mondják: „már” nem kell az Istennek engedelmeskedni. Mondom a keresztényi körökben! Volt valaki, aki nemrég úgy kezdte bevezetni az eszmefuttatását, hogy elmondta: „Én így és így szabadultam meg az Isten törvényétől.” És voltak a hívők közt olyanok, akiknek ez tetszett. Azt meg különösen érdekesnek tartom, hogy olyas valaki beszélt a törvény miatti félelmekről, aki soha nem ismerte a törvényt, és soha nem is próbált az szerint járni. Az Isten egyféleképpen hirdet szabadságot a törvényétől márpedig: 

Jeremiás könyve 34,8-18
„Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük. Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az ő Júdabeli atyjafiával. És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat. De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és őket szolgákká és szolgálóleányokká tevék. És lőn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam őket Égyiptom földéről, a szolgálatnak házából, mondván: Mikor a hét esztendő eltelik, kiki bocsássa el az ő héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad őt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre. És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én előttem, kiki szabadságot hirdetvén az ő atyjafiának, és én előttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemről neveztetett. De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az ő szolgáját és kiki az ő szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek őket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek. Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az ő atyjafiának és kiki az ő felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára. És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet előttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között.” 

Na persze. Szinte hallom is: „de ez az ószövetség ideje volt.” Mondják erre sokan. Én pedig azt mondom: Valóban? Akkor nézzük ugyanezt máshol: 

Máté evangéliuma 24,45-51
„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” 

A szövetségszegés büntetése a kettévágatás ugyanis! A törvény rendkívül komplex! Vannak, akik az Istennel való együtt járás szabályait ugyan igyekeznek megtartani, de az emberekkel való együttélés szabályait semmibe veszik. Ám a törvényből kiderül, aki nem tiszteli az emberekben is Istent, tehát hogy minden ember az Ő teremtménye, és minden embert haza vár, mindenkiért adta az Ő fiát. Tehát ha valaki ezt nem tartja tiszteletben, az az Istent sem tartja tiszteletben. Mert a törvény, ugyan két kőtáblán adatott, de a kettő akkor is egy és oszthatatlan! Jakab is azt mondja: 

Jakab levele 2,10
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” 

A törvénytől való ösztönös félelem leggyakoribb oka lehet, a hamis tanítás is. Vegyük például a haragot. Nézzétek testvérek. Ezen a világon elég macerás lehet a hívő élete. Szinte minden eszközzel igyekszik e világ, lelombozni a hívőket. Valóban felháborító dolgokkal zaklatnak minket, valóban felháborító dolgok történnek, a bűn és a törvénytelenség, valóban szinte elvárt egyetemesen, és szinte csak olyan dolgok történnek, amik a lelki békénk megrontására igyekeznek. Pláne ha testvér vagy családtag okoz nekünk fájdalmat, megbotránkozást. Bizonyos esetekben sokakban felmerülhet a rettegett érzés: a harag. És a hamis tanítások miatt sokan járnak meggörnyedve, Isten elől bujkálva, mert azt tanulták, nem szabad haragudni, meg hogy: szeretni kell. De hogy hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket, azt nem tanították, ezért mivelhogy nem tudják ilyenkor mi a járható út, tehát félnek, és magukat kárhoztatják. Olyanok is, akiknek nem kellene. Tehát, szeressük az ellenségünket, hiszen ezt tette Dávid is, és erre tanít Jézus! Most viszont talán elsőként nézzük miben áll, ez a szeretet: 

1Sámuel 24,9-16
„Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki. És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?! Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő. Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.” 

Tehát harag vs. szeretet. Az egyik fegyveres alakulatnál ahol szolgáltam egykor (nem rendőrség), volt egy szlogen, amit a „jól megfontolt és hibátlan” rendelkezések születtek, ami kerek azt visszük, ami szögletes azt gurítjuk. Ez arról jutott eszembe, hogy a hívők is gyakorta esnek abba a hibába, hogy ami lelki azt el materializálják pl.: bár Jézus azt mondja, ne gyűjtsetek magatoknak gazdagságot erre a földre, azért a hívek bizonyos csoportja, az Ábrahámi áldásokban is a gazdagságot véli felfedezni, és pénzre, hatalomra, gazdagságra szavaznak. És ami valóban materiális, azt el szellemiesítik pl.: a hit! Elég hinni Istenben, nem kell engedelmeskedni is neki. Mert nem értik, hogy a hit a tökéletes engedelem! Érzelmeket keresnek, érzelmi állapotokra törekednek, érzelmeket követnek sokan. Szeretet, mintha valami érzelmi állapot lenne, amiben nem látom az ellenségem, ellenem irányuló törekvéseit, hanem csak egy rózsaszínű fátyolon át látom az elém táruló csodaszép dolgokat. Nézzük Dávid esetét újra: 

1Sámuel 24,13-16
„Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.” 

Hát ez ugye nem egészen az a rózsaszín fátyol, ez inkább: „önmagamért nem állok bosszút, hanem Istenre bízom. Jézus mit is tanít erről? 

Máté evangéliuma 5,43-48
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” 

Azaz, mindenkivel tegyetek jót, tudjatok jót tenni! A többit pedig bízzátok Istenre! Ugyanis egykor mindannyian Isten nélkül valók voltunk, és akaratunkon kívül is okozhattunk bajt, botránkozást azoknak, akik már akkor Isten népe voltak. De minket is utolért, elért az Isten kegyelme és hívó szava, és azok akiket egykor bántottunk, testvérként köszöntenek ma. 

„Imádkozzatok azokért, akik háborgatnak titeket...” 

De hogy imádkozzunk azokért, akik bajokat okoznak nekünk? Fogalmazódik meg sokakban ez a kérdés. Nos, nem úgy, hogy: álld meg ezt és ezt az embert Istenem. Mert az Istentől nem kérhetünk a bűnre áldást, mert azzal igazságtalanságra kérnénk az Istent! De a megtéréséért imádkozhatunk, hogy őt is elérje az Isten kegyelme, azért imádkozhatunk, és Jézus tanítása szerint imádkoznunk is kell! Ezt nevezhetjük így is: „kettőt egy csapásra”. Hiszen ha megtér, a gonoszsággal is felhagy, így nemcsak hogy egy testvérrel több lesz az egyházban, egyel kevesebb pedig a kárhozatban, de még a hadjáratot is befejezi, ami ellened irányult. Dávid bár nem rajongott Saul-ért, de mégis mindig a jóra törekedett érte, és nem indult soha ellene! Soha nem vette kezébe a sorsának egyengetését, hanem Istenre bízta azt. Ezt tanította később Jézus, a Mt.5-ben. Pál is erre inspirál minket: 

Római levél 12,1-21
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” 

Meggyőzés, megbékélés, helyreállítás. Főleg ez az utóbbi dolog, mint „helyreállítás” okozhat/okoz sokaknak gondot. Helyreállítás alatt értendő az, hogy vissza állítani az eredeti állapotot. De ezt valóban úgy kell, mint ahogy azt értik a legtöbben? Mert ezért szenvednek önvádlásban és ok nélkül való bűntudatban oly sokan. Lássuk elsőként Dávid példaadásából, mikor hogyan és mivel állította helyre a kapcsolatát Saullal? 

1Sámuel 24,1-7
„És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék. Lőn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megizenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin. És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben valának. Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, a melyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát. Lőn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát; És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.” 

Lehet, hogy esetleg sokan nem értik, és sokak nem is tudják, de Dávid részéről, itt ment végbe a helyreállítás. Nevezetesen Dávidot felbíztatták, hogy a sikerért itt és most kell tenned! Dávid pedig egy momentumot akart csak magának, egy bizonyságot, ami jobb belátásra ösztökélheti azt, aki üldözi, egy bizonyságot, ami meggyőzheti Sault. Isten a kezembe adott tudd meg! De nem élek vele, illetve én így élek a lehetőségemmel! Dávidban helyre állt az Isten iránti tisztelet, Saul hatalmával szemben is, újra meg újra! Megerősödött ebben. Láthatjuk is: 

„És megfeddé Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton: Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki.” 

A jótett, meg is hozta a gyümölcsét, hisz Saul, itt jobb belátásra, ezzel egy időben bűnbánatra jutott! Elfogadta Isten mindenhatóságát, ezzel együtt az Isten döntését, és belátta, hogy Dávid nem a maga akaratából lép a helyébe, és nem is a maga kezével akar véget vetni Saul királyságának. 

1Sámuel 24,17-22
„És lőn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra. És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem. Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél. Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz: Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!...” 

Sajnos ez azonban csak átmeneti megtérés volt Saul számára, de nem is azt látjuk, hogy „Ok” megvolt a helyreállítás, és Dávid és Saul kart karba öltve elügettek a naplementébe, hanem azt hogy: 

„És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az ő emberei felmenének az ő erősségökbe.” 

Ezek után nem sokkal pedig a filiszteusokhoz ment Dávid, és nem próbálkozott többet Saulnál. Nem bizalmatlanság okán, hanem azért, mert jól tudta mire számíthat Saultól. Sault sem tette ki erején felül való kísértésnek, hiszen azzal, ha Dávid szem előtt lett volna, Saul újra megpróbálta volna megölni/megöletni Dávidot, bűneit sokszorosítva. De magát sem tette ki Dávid, a folytonos menekülésnek, üldöztetésnek, bizalmatlanságnak. Míg számára ez további haragot eredményezett volna. Lássuk be testvérek, ez nem az a helyreállítás, amit tanítanak mostanság. A helyreállítás jelentése én magam álljak helyre, mind lelkileg, mint testileg Istennel és azzal, aki nekem bántásomra volt/van, függetlenül a másik féltől. Azaz ismerjem el és fogadjam el, hogy ő is Isten teremtménye, Isten őt is meggyőzheti, ha bajba kerül az illető. Tudjak vele jót tenni, és engedjek utat a haragnak vele szemben, azaz ne vegyem kezembe a bosszú lehetőségét! Tehát ahogy Pál mondja: 

Római levél 12,17-21
„Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” 

Dávid, a szó szoros értelmében, igenis haragudott Saulra. És Isten ítéletét kérte és várta Saulra. Volt oka rá. De nem vette kezébe az ítélet végrehajtását. Jézus sem azt mondja: Ne haragudjatok. Hanem azt, hogy ok nélkül ne haragudjatok! 

Máté evangéliuma 5,21-22
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

De mi lehet ok a haragra és mi nem? Nos, Saul ténykedései és igyekezete, okot adott Dávidnak a haragra például. De mi lehet az, ami nem ok a haragra? Itt most sorolhatnám a lehetőségeket, mint pl.: rálépett a kedvenc kavicsomra, azzal a szemével nézett rám, mint amivel a kutyára is szokott, kaviccsal dobálja a repülőket stb. Vagy inkább csak annyit is mondhatnék az nem ok, ha valamit keresek, amiért haragudhatok. Amikor én provokálom ki a sértést vagy azt a cselekedetet, amiért már haragudhatok. Amikor eljátszhatom végre a sértett szerepét, akit engesztelni kell. Tehát, az sem lehet ok a haragra, amikor le kell aratnom, amit vetettem! Avagy, sok esetben azért haragszunk meg ok nélkül valakire vagy valamire, ami valójában csak jogos fizetség azért, amit mi tettünk vagy tenni szándékoztunk. Hogy mi is lehetne a mai alkalom konklúziója? Nos, talán csak annyi mielőtt leszóljuk, elvetjük az Örökkévaló, Örökkévaló igéjét, legalább ismerjük meg! És talán páran, ha átgondolják ezt a mai igehalmazt, amiről itt és most szó volt, és felfedezik, hogy ok nélkül vádolták magukat harag vagy meg nem bocsátás miatt, most végre felszabadulhatnak. 

{flike}