Peszachra emlékezünk

2Mózes 12,1-51
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna. És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk. És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté. Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat. Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket. És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom. És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiűzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak. Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körűlmetélted. A zsellér és a béres ne egyék abból. Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban. Izráel egész gyülekezete készítse azt. És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik. És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének. Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.” 

Áldott testvérek. Az idei évben, tegnap kezdődött a Peszach ünnepe, és nyolc napig tart. Mi is ez a peszach? Mit is ünneplünk ekkor? Erről beszéljünk a ma esti alkalommal. Peszach jelentése: elkerülés, mert elkerülte az Úr Izraelt, mikor ítélettel átvonult micráim földén, és megölte az elsőszülötteket, de Izráelt nem érte csapás, mert megjelölték a házaikat a bárány vérével. Csak az érdekesség kedvéért, gondoljuk át, ma mi történne, vagy mi történt volna azokkal, ha úgy gondolkodtak volna, mint a mai kereszténység nagy része? „Nem kell az engedelmesség, hiszen Isten úgyis megbocsát, mert megígérte...” Ugye ismerős jelmondat ez? Nos, ha azok is így gondolkodtak volna, akkor ma nem lenne miről beszélni, mert Izráel meg maradottai Micráimban maradtak volna. Ugyanis, Isten parancsolata ez volt: 

2Mózes 12,1-7
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára...” 

Ez az a vérjel, ami arról tanúskodik, hogy akik abban a házban laknak, engedelmeskedtek az Isten parancsolatjának. És egyben ez volt az ok, amiért nem érte őket a csapás. Mivel a vérnek az újszövetségben is nagy szerepe van, itt és ezen a ponton tisztázzuk, hogy mi is a vér: 

3Mózes 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 

Tehát azt látjuk, hogy a vér, maga az élet, egészen pontosan annak az élete, akié a vér. Na, most akkor, ha tehát valaki, az Isten elé akart járulni, anélkül hogy azonnal az Isten ítélete alá kerüljön, véráldozatot kellett bemutatnia önmagáért. Mivel akkor még csak az Isten által megnevezett állatoknak nem volt bűnük az Isten előtt, ezért ezen állatok vérét vitték magukért az emberek. Ahogy ezt a Zsidókhoz írt levél szerzője is mondja: 

Zsidó levél 9,22
„És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” 

Ezt nevezzük helyettesítő áldozatnak, mikor is a vér tisztasága, az áldozó tisztátalansága helyett szól. Ezt nem lehet kiérdemelni, kierőszakolni. Az áldozatnak nem szabad ellenkeznie/védekeznie, hiszen akkor gyilkosságról beszélünk, és nem áldozatról. Mindezek megtartásával, azt is értenünk kell, hogy a vér, nem pusztán a bűnök eltörlését eredményezi, hanem egyfajta „csere” történik, hiszen az áldozat meghal a bűneimért, én pedig az ő vére által élek, tehát az ő bűntelen életét élem ez után. Ez az, ami az ószövetségben nem juthatott tökéletességre, de Jézus engesztelő áldozatával igen mert, ahogy máshol is mondja a törvény: 

5Mózes 12,23
„Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!” 

Mivel most nem a kóser táplálkozásról beszélünk, ezért kiemelném azt a részt, ami most nagyon fontos a számunkra: „mert a vér, az a lélek” az embert ugyanis így nevezi az Örökkévaló: „élő lélek” (ha ugyan él az a lélek már.) Tehát Jézus a vérével együtt, a lelkét is adta nekünk, tehát nem csak áldozatot adott értünk, hanem egy új életet is! És ez azt jelenti azok a megszenteltettek, akik az Ő életét élik, illetve Ő él bennük. Ezért mondja Pál: 

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” 

Ezeké tehát a helyettesítő áldozat. Tehát egészen egyszerűen, amikor az Örökkévaló átvonult Micráim földén, azokhoz nem ment be ítéletre, ahol tiszta és bűntelen életet látta. Most egy másik aspektusból is nézzük meg azt a bizonyos, és gyakorta hallott jelmondatot, amit már idéztünk „nem kell az engedelmesség, hiszen Isten úgyis megbocsát, mert megígérte.” Ez ebben az olvasatban igaz is lehet, de mint mindjárt meglátjuk ebben az olvasatban is! Feltételhez van kötve! Mert bár az Örökkévaló, már a kezdetekben ígéretet tett arra nézve, hogy kihozza Izráel fiait a rabságból, hiszen olvassuk: 

1Mózes 15,12-14
„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.” 

És azt látjuk, hogy az Istentől rendelt idő szerint, és pontosan az szerint! Hiszen kétszer is olvassuk egy fejezetben: 

2Mózes 12,40-41
„Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendő vala. És lőn a négyszáz harmincz esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földéről.” 

Illetve: 

2Mózes 12,51
„Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földéről, az ő seregeik szerint.” 

Tehát ugyanazon a napon jöttek ki, mint amelyiken bementek, csak a két esemény közt, eltelt 430 év. De azt is látjuk, hogy az ígéret beteljesülése, egy „véletlennek” tűnő eseménnyel vette kezdetét: 

2Mózes 2,23-24
„És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.” 

Na, igen. Ahogy Mózes mondja: 

Zsoltárok 90,4
„Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.” 

Istent nem lehet sürgetni semmivel, de nem is kell, hiszen akár egy pillanat alatt is betudja pótolni az emberek által „eltékozoltnak” ítélt esztendőket! Hogy ez a véletlennek tűnő esemény, mennyire „véletlen” azt nem tudom. De azt tudom, hogy erre mondja Jézus: 

János evangéliuma 6,65
„És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.” 

És végezetül az ígéret második része is beteljesedett, ugyanis megmondatott Istentől: 

1Mózes 15,14
„De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal...” 

És négyszáz harminc esztendő végén: 

2Mózes 3,19-22
„Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erőhatalomra sem. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen. Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot...” 

Tehát azt látjuk, Istennek minden ígérete a legapróbbnak tűnő dolgokban is, pontosan teljesednek be! Így tehát és elsősorban az engedetlenségre ítélet (halál), az engedelemre dicséret, azaz áldás (élet). Sikerült egy mondatban összefoglalni az 5Mózes 30-at. Szokás mondogatni a keresztény körökben „a megszentelődés útja, egy folyamat, és e folyamatban, lépésről-lépésre tisztít meg az Úr a bűnöktől.” Azért ezzel a kijelentéssel óvatosan ám testvérek! Mert a megszentelődés, nem ugyan az, mint az ellenszegüléstől, bűnöktől való megszűnés! A bűnt a Szenttan, kovásznak nevezi, e kovász eltakarítását, nem folyamatábrán kérte az Örökkévaló, hanem az ígéretének beteljesedése előtt, hogy mire eljön az ítélet tételre, az övéi, már készek legyenek! Azoknak, akik elvesztek a pusztában, nem az engedelemmel volt problémájuk, hiszen amit mondott az Isten, azt megették. Megmondatott: Öljetek bárányt! És öltek. Fessétek be a vérével a szemöldökfát, és az ajtó feleket! Megtették. A vándorlás során is: induljatok és indultak, álljatok meg és megálltak, tisztítsátok meg magatok és megtisztálkodtak. Esetükben nem ez volt a bukás oka, hanem a megszentelődés, tehát az e világtól, vagyis az úgy nevezett ó emberi természettől, és a test kívánságaitól való elválasztódás! Egyetlen esetet leszámítva, de valójában akkor is a testi szemlélet volt a lázadás oka, ezért ijedtek be az „óriásoktól”. Ezért mondja Pál: 

1Korintusi levél 10,1-14
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást...” 

A maiak ennél azért többre mennek? Nem! Hiszen nekik már az engedelemmel is bajuk van. Ez volt tehát. És mi van ma? Vannak, akik csak a kárhozattól való félelmükben mennek Jézushoz, és megint vannak, akik Istentől, ill. Isten ítéletétől való félelmükben menekülnek hozzá. De csak a végeredményért, az útért nem. Pedig a mi Urunk nem csak élet, hanem: 

János evangéliuma 14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” 

Erre mondjuk: Pech/balszerencse, út, mint a megszentelődés, tehát az Atyához való járulás záloga! Igazság, mint az ítélettől való menekedés egyetlen lehetősége! 

Ézsaiás könyve 1,27
„Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által...” 

Illetve: 

Ézsaiás könyve 54,14
„Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” 

Élet, az Isten számára az egyetlen elfogadható létforma, ami nem a testi embert jelenti, hanem az Isten fiát. Ezért nevezzük Jézust az élet fejedelmének, hiszen új életre vezet bennünket. Az első emberpár bűnbeesésétől az ember lelke a halál állapotába került, ekkor született az új létforma, aminek neve: testi ember. Így tehát, a Messiás nélkül minden ember testi emberként él, az Isten számára halottként. A Messiás által azonban már lehetséges az Isten számára élni, ám a testi kívánságok számára halottként! Ezért mondja Pál: 

1Korintusi levél 9,26-27
„Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” 

Nem bizonytalanul él, és nem levegőt vagdos, mert Jézustól tudja, hogy hogyan lehet az Istennek tetsző módon élni! Ez a lelkét felszabadítja a halál köteleitől, azonban ahogy mondja is ennek azonban, a teste látja kárát. Ezt testi emberként nem lehet elérni! Ezért mondja Jézus: 

János evangéliuma 6,48-63
„Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” 

És ez az a pont, ami a Messiás által jöhetett csak el, ez az a sarkalatos pont, ami a Messiás nélkül nem juthatott tökéletességre, hiszen az állatok vére ugyan ideig óráig kárpótlást adhatott az elkövetett bűnökért, de tökéletességre nem vezethette az áldozókat. A Messiás azonban a vére/lelke által, tökéletessé teszi azokat, akik az Ő vére által, élnek! Azaz, akikben Ő él! És ezek végeredményeként az Atyához való visszajutás, aminek egyetlen lehetséges módja, a Jézus Krisztus, azaz: Yessua ha Massijah követése! Mindezekért nevezi Jézus önmagát Rói-nak, azaz Pásztornak, mert Ő az, aki mindezekre, és mindezek által az Atyához elvezeti azokat, akik Őt követik! Tehát a Peszach jelentése számunkra ma: Jézus engesztelő áldozata által, lehetőséget kaptunk arra, hogy Jézus élete árán, kivonulhassunk ebből a világból, és az Atya jelenlétében élhessünk szentek közösségeként, az Atya jó akaratában, áldásaiban, oltalmában és örömére! Mi van azokkal, akik nem értik mitől szabadító a szabadító, vagy éppen az evilági élettel akarják ötvözni az új életet? Nos, akik régen így voltak, azok elvesztek út közben, és az ígéret földébe ők nem juthattak be.

{flike}