Akinek van füle a hallásra…

Jelenések könyve 3,1-13
„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek...” 

Áldott testvérek. Van az úgy, hogy oly könnyedén átsiklik az olvasó hatalmas kijelentések, mély tanítások, igei párhuzamok felett, többnyire az értetlenség okán, ezzel pedig értelemtől és nagyon sok esetben, a felfedezés örömétől fosztva meg magát. Nézzük ezt az általánosan ismert ismertnek vélt pár sort, és figyeljük meg, mennyivel több, mélyebb, fantasztikusabb, mint azt eddig gondoltuk. Talán stílszerűen kezdjük az elején: 

„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” 

Elsőként talán jussunk értelemre a felől, mi ez a hét lélek? Nos, a hét lélekről, valójában az Ézsaiás könyvében olvashatunk ám ez is csak utalásjellegű, elsőként nézzük ezt: 

Ézsaiás könyve 11,1-2
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” 

Tudjátok testvérek, úgy van az, hogy egyetlen helytelen írásjel, félre értelmezhetővé, vagy akár értelmetlenné tehet egy fontos mondatot. Ebben az esetben csak hiányt okoz a kettőspont, ami az eredeti írásban (ami a héber) nem szerepel. Az eredetiben így olvasható: 

„És nyugoszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és Istenfélelem szelleme...” 

Jézus úgy fogalmaz az Isteni hét lélek. Ez akkor válik teljesen érthetővé számunkra, ha megismerkedünk a Menorával, ugyanis épp arról van szó. 

2Mózes 25,31-40
„Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek. Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból. Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövő mind a hat ágon. A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival. Gomb legyen a belőle kijövő két ág alatt; ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt, és ismét gomb a belőle kijövő két ág alatt: így a gyertyatartóból kijövő mind a hat ág alatt. Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész. Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy előre világítsanak. Hamvvevői és hamutartói is tiszta aranyból legyenek. Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket. Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.” 

Tehát egy anyagból készült az Örök mécses, merthogy a Menora jelentése, valójában lámpás. Tehát egyetlen anyag, és nem különálló ágakból tevődik össze. A középső ágon levő mécset gyújtották meg elsőként! És erről a középső lángról a többit egyen-egyenként. Tehát akármely ág mécsesét nézzük, az is a középsőről kapta a tüzet. Így aztán érthető, hogy akármely fontos „ajándékot” nézzük, az mind az Úr lelkére utal. Az Ézsaiási magyarázat esetében tehát a középső ág, az Úrnak lelke, és ez az Úrnak lelke inspirálja a bölcsességet, értelmet, tanácsot, hatalmat, Istenismeretet és Istenfélelmet. Ez hát az Isten lelkének teljessége. A slusszpoént pedig akkor mondtam el, amikor elárultam a Menora jelentését, ami tehát ismét: lámpás. Ez a lámpás, az örök világosságot és egyben a világ világosságát is szimbolizálja. A hetes szám a teljesség, tökéletesség száma ugyebár, ez pedig egyben azt jelenti, a Jelenések könyvének tárgyalt részében az szól, aki tökéletesen világosan, tehát teljes igazságban látja a dolgokat, mindenki esetében. Majd úgy folytatódik a címzés: 

„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” 

Élő-halott. Ezekről is beszéltünk már sokszor, elevenítsük fel azért tőmondatokban. Élőknek nevezi a Szenttan azokat, akik Isten akaratát cselekszik, míg halottaknak azokat, akik nem Isten akarata szerint járnak. Tehát egy olyan egyházi elöljáróról van szó, aki azt hitette el magáról, hogy Isten szerint tanít, de valójában meglankadt, elhagyta a szolgálatát, és ez másokra is rossz hatással van. Nincs már tűz a szolgálatában ennek a szolgálónak. Erre utal a Messiás, amikor így folytatja: 

„Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” 

Tudni illik, amikor azt mondja az Úr: 

„nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek” 

Ez nem azt jelenti, hogy már csak félszívvel végzi a feladatát, hanem azt: nem futotta meg a pályáját! Nem tartott ki mindvégig! Nem teljesítette mindazt, ami az Úrtól rábízatott, vagyis feladta. 

„Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” 

A 4 vers szerint, vannak olyanok, akik megmaradtak azok mellett, melyeket egykor tőle tanultak, és ezeknek az Úr bizony jót ígér. Nézzük a folytatást: 

„A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” 

Dávid kulcsa, valamit kinyit az nyitva marad. Nos, erről is Ézsaiás prófétánál olvashatunk, nézzük is meg bár, ugyanez a fejezet fogja magyarázni, a Jelenések könyvének most vizsgált részét is: 

Ézsaiás könyve 22,15-24
„Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.” 

Nézzük csak miről beszéltem: 

Jelenések könyve 3,9
„Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”                                                                        

Először is tisztázzuk: zsidók. Kiket nevezünk zsidóknak? Nos, a világon, kizárólag a magyar nyelvben fordul ez elő gyűjtő fogalomként, mert akár angolul: jewis, akár németül juden, így valójában a magyar zsidó kifejezés is, a júdaitárkra utal. Na, most az, hogy júdaita, azt jelenti: az Isten vezet, Isten a vezetőm, Istent követem. Nos, mindent egybevetve az, amikor Jézus azt mondja: 

„Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.” 

Arról szól, olyan gyülekezetből valók, akik azt mondják magukról, hogy az Istent követik, pedig nem! De némelyek valóban megtérésre jutnak idővel. Ebben az összefüggésben nézzük most az Ézsaiási próféciát: 

Ézsaiás könyve 22,15-24
„Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki: Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának! Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad, Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata! És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának; S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.” 

Látható a képmutatók és hazugok elvettetnek, helyettük pedig Eliákim van! Eliákim jelentése: akit Isten felemel, a felemeltetett. Tehát ki az, akinek Dávid kulcsa van a kezében? 

János evangéliuma 3,14-15
„És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.” 

Tehát Jézus azt ígéri a „filedalfiai szolgálónak” miután jelezte számára, hogy tudja, hogy kevés ereje van, ami azt jelenti nincs hatalma, tehát elég kevesen becsülik a szolgálatát, ráadásul ezektől fenyegetve is van. Hiszen abban erősíti őt Jézus: 

„Elődbe adtam egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat.” 

Ez szerint valószínűleg azzal fenyegetőztek a Jézus által álhívőknek nevezett, azt hiszi hívők, hogy az üdvösségét is elveszítette már, de ismerős szöveg ez. Szóval a hite töretlenségéért, követésben való kitartásáért, azt ígéri számára Jézus, hogy azok közül páran, akik most vitatkoznak vele, akik azt hirdetik magukról, hogy az Urat követik, tehát vezetők is lehetnek, befogják látni, hogy az igazságot hirdette! Majd rögtön ez után: 

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.” 

Erről a „próbáról” sokan azt gondolják, hogy az ítélet ideje, bizonyos értelemben valóban így van, ugyanis ez a próba végképp választást is tesz hívő és látszat hívő között. De nem egészen úgy, mint ahogy azt sokan képzelik. Nézzük a próféciát, mely erről a próbáról számol be: 

Ézsaiás könyve 30,18-28
„S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik. És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja! Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.” 

A 20-21 es vers, szintén vissza köszön ránk a Jelenések 3-ban, miszerint: 

Ézsaiás könyve 30,20-21
„És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok...” 

Tehát bátran fogják hirdetni az igazságot, az Istentől rendelt szolgálók, és nem fognak többé felülkerekedni a hazugságaikkal a képmutatók. Most nézzük ezt a nagy próbát, melyről Jézus beszél a Jelenések 3-ban: 

Ézsaiás könyve 30,27-28
„Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába.” 

Ugyan erről beszél a Máté 24-ben is: 

Máté evangéliuma 24,4-14
„És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég...” 

Hazugságra hívja fel a figyelmet az Úr, majd a hazugság romlása miatti dolgok jönnek. Végül az igazság csorbítatlan hirdetése. De. Ahogyan Jézus is mondja, a végkifejlet előtt, tehát az igazság mindent elsöprő hirdetése előtt, azonban lesz a nagy próba ideje: 

Máté evangéliuma 24,23-25
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek.” 

Tehát a hazugság felemelkedése. Ahogy Pál ezt teljesen világosan elmagyarázza nekünk: 

2Thesszalonikai levél 2,1-12
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” 

Ez a próba arról szól, hogy az Örökkévaló megengedi, hogy a hazugság felemelkedjen, és pontosan azért, hogy az igazságban állhatatlanok elsodródjanak végleg. Igazság = Isten igéje! Nevezhetjük a törvénynek is. Hazugság = ami ellenkezik az Isten igéjével, ahhoz hozzá tesz, vagy abból elvesz. 

5Mózes 4,1-8
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!” 

Az idő hiánya miatt, most eddig csak tizenkét verset értelmeztünk testvérek, és csak hatalmas bakugrásokban vettük a szavak jelentését. A 13. vers pedig azt mondja: 

„A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” 

Ezt, vagy ehhez hasonló dolgokat hallanak azok, akik a lélek kijelentéseiről beszélnek manapság?

{flike}