Dilemma vagy a tudatlanság homálya
Ézsaiás könyve 2,1-5
„Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!”
Áldott testvérek, ezen idézet, ami az utolsó időkre vonatkozó kijelentés, hiszen ezzel is kezdődik: „Lészen az utolsó időkben…” a harmadik vers első része pedig így szól.
„És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;”
A folytatása később. Ezekből tisztán látható, hogy már a messiási idők végét jelző próféciáról beszélünk. Miért? Nos, elsősorban azért, mert: 1.) A judaiták nem tették soha közkinccsé a vallásukat, és nem tartottak soha „közös Istentiszteletet a nemzetekbeliekkel” 2.) A nemzetek sem igyekeztek soha Izráelbe, Istentiszteletet tartani 3.) nem ismerték el a nemzetek soha, hogy az Izráelből származik az egyetlen igazság tanítás formájában, igazából most sem. 4.) Soha eddig, de még ma sem akarják az Istentől való tanítottságot magukénak, és nem is az Úr világosságát akarják, hanem a vélt világosságukat. 5.) Mindezidáig nem is hagytak fel a háborúzással sem. Mindezek tehát azt is jelenthetnék, nem jött még el ez a kor, vagy jelentheti azt, ahogyan Péter is fogalmaz:
2Péter levele 3,9
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.”
Pontosabban, teljes terjedelmében:
2Péter levele 3,1-18
„Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem; Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”
Szent élet, azaz az Isten számára fenntartva, e világi élettől elválasztva. Tehát helyben hagyva a próféciát Istentől való tanítottság kritériumként való megélése. Most pedig ejtsünk néhány keresetlen szót, a mai helyzetről momentán az a szitu létezik, hogy a hívő emberek jelentős csoportja, nem az Isten tanítását keresi, éhezi, szomjúhozza, hanem bizonyos emberek, mint tanítók, gyülekezeti vezetők tanítását preferálja. Valójában két gonosz dolog történik ebben: 1.) A maguk életszemléletét alátámasztó, legalizáló tanításokat keresnek azok, akik nem akarnak az Isten kijelentett igazságága szerint élni. Erről Pál már előre szólt:
2Timóteus 3,1-17
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt, a miképen amazoké is az lett. Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad, És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Három állítás a jövőre, számunkra már a jelenre nézve hívők közé keveredett, testies emberek felemelkedése. Az igaz hitre igyekvő hívők üldözése, ellehetetlenítése, az Isten igéjének megélési alapként való felemelése! Valójában van egy negyedik állítás is, de az csak a mai korban nyert értelmet, amikor is Pált szembefordítják az igével, és azt állítják sokan, hogy az ige elhagyását szorgalmazta életében. Ahogy tehát e mai helyzetet Pál egy mondatban egybefoglalja:
2Timóteus 4,3
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök...”
És a Páltól való próféciaként beteljesedve a hívek nagy csoportja, megalkotta a „szellemi szupermarket” fogalmát, a kívánságok legalizálásáért. „A siker és gazdagság az általad preferált kívánság? Gyere ebbe és ebbe a gyülekezetbe.” „Az Isten törvényétől szeretnél függetlenedni? Vár ez és ez a felekezet!” „Nem szeretnéd elhagyni azokat a dolgaidat, amiket az Isten bűnnek ítél? Itt megtalálod a helyed.” „Utálod a zsidókat és nem akarod eltűrni, hogy nem te vagy a világ közepe? Állj a sorainkba!” „Szerinted nem gáz a homoszexualitás? Vár téged a … egyház!” És a bűneik és tévelygéseik legalizálásért, Isten igéjét szelektálják, a megmaradó igéket kifacsarják, és ily módon próbálják fenntartani a hívői státuszukat. Megalkotják a felekezeti/gyülekezeti szabályokat, melyek számukra törvények, és ezekhez az emberi törvénykehez, foggal-körömmel ragaszkodnak, miközben az Isten törvényeit elvetik. Ez tehát az első gonoszság, romlottság, ami beteljesedik, a második pedig alázatnak, ám valójában: ál alázatnak magyarázzák az Isten tanításától való távollétüket, mondván: a gyülim vezetőségéé a felelősség. Ők tanítanak engem. Nekem kötelességem hallgatni rájuk. Csakhogy! Az igével ellenkező tanításokat és tanítókat, el kell kerülni! Nekik nem engedelmeskednünk kell, hanem kirekeszteni őket! Ez által válik nyilvánvalóvá: az Isten tanításának kizárólagos preferálása, az Isten mellett való elkötelezettség, az Isten igéjének pásztorként való követése! Emberek emberi vélekedései törvényként, emberek emberi tanításában való reménykedés. Emberek-emberi vágyainak követése.
Jeremiás könyve 17,5-13
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz. Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye. Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”
Voltak és vannak emberek, akik megfogalmaznak sokak által „jónak vélt” dolgokat, és követőkre találnak. De ezek a jónak vélt dolgok, valamiért nem Isten igéjét képviselik, hanem önös érdekből táplálkoznak. Ha nem az Isten igéjén alapul az életvitel lehetetlen, hogy jó legyen! Az ige mondja:
Jeremiás könyve 13,23-25
„Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt. Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.”
Az emberek számára, az igazság, a legtöbb esetben szubjektív. Én igazságom, mi igazságunk, te igazságod… Csakhogy egyetlen igazság van, éspedig az Isten igazsága, és ez igenis objektív! Isten igéje az igazság! Minden, ami az Isten igéjével ellenkezik hazugság! Pál is beszél azokról, akik az Isten igéjét, mint kijelentett igazságot megvetik, helyette pedig vélt igazságokat követnek.
2Thesszalonikai levél 2,1-12
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban...”
Ugye emlékeztek a kezdeti dilemmára, miszerint az Ézsaiás 2-ben foglaltak „még” nem következtek be, ez jelentheti azt is, hogy „még” nem jött el ez a Messiási kor, vagy jelenthet valami mást is. Pál tanítása a 2Thessz. 2-ben valami mást mutat erről a korról. Egy új perspektívát vázol, miszerint „már folyamatban van a szétválasztás!” Krisztus = Messiás. Jelentése: Felkent. Éspedig arra lett felkenve már a kezdetektől, hogy a sötétségből a világosságra; a nemlétből az életre; az engedetlenségből az engedelemre; az Istentől elvezető útról, az Istenhez vezessen, mint egyetlen és kizárólagos út, mely a Teremtőhez vezet!
Példabeszédek 8,22-36
„Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”
Az Antikrisztus jelentése: A Messiás ellen, vagy a Messiás helyett. Tehát mást hirdet, mást tanít, mint Jézus! Most kellene tudni, Jézus mit tanított. Jézus tanítása egyetlen irányba mutatott, minthogy egyetlen mondanivalóra épült az Istennek való, feltétlen engedelem! Csak így és csak ez által ígérhetett az Őt követőknek Istentől való védelmet, jó akaratot, oltalmat, szeretetet, kegyelmet, irgalmat. Most egy gondolat erejéig, térjünk vissza a Jeremiás 17-hez, annak is a 13-as verséhez:
„Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”
Egy új dilemma lehetősége ez. Mennyire ó az ó; és mennyire új az új? Hiszen vannak sokan, akik úgy vélekednek „ez az ó szövetségi ige, de mi már az újszövetségben élünk...” Túl azon, hogy nincsen új ó nélkül, túl azon, hogy az ilyen gondolkodású emberek kedvéért Jézus már jó előre mondta:
Máté evangéliuma 13,47-52
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.”
Tehát túl mindezeken, fussunk a kedvükért egy kört ezzel a dilemmával is. Tehát az induló igénk ismét:
Jeremiás könyve 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”
És nézzük hogyan vélekedik Jézus?
Máté evangéliuma 7,21-29
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Tehát elsőként:
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Ezennel vége az összes oly ellenkező nézetnek, hogy Jézus magánvélemény által dönt arról, kit üdvözít és kit nem! Következő megfigyelendő pont:
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”
Kőszikla vs. föveny. A kőszikla tudjuk mit jelent? Mozdíthatatlan, erős alap, amire építi Jézus az egyházát! De mi ez a kőszikla?
5Mózes 32,1-4
„Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”
A kőszikla jelentése a mi esetünkben Isten és az Ő tanítása, igéje! Tehát ezek fényében, a kősziklára való építés Istennek való engedelem, és pontosan erre utalt Jézus, amikor azt mondta:
„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
A föveny jelentése laza szerkezetű, úgymond futóhomok, más néven por. Tehát aki engedelemmel hallgatja az Örökkévaló igéjét, az kősziklára épít, aki pedig nem hallgat az Istenre, az futóhomokra épít, azaz, és mindent egybevetve, aki nem az Isten tanítása szerint jár, az oda abba lesz feljegyezve, ahol, és amiben van. Homokba. Most pedig lássuk ennek sokkolóan szó szerinti beteljesedését példa gyanánt, hogy lássuk, mennyire szó szerint kell vennünk az Isten igéjét, és mennyire tévúton járnak azok, akik emberileg gondolkodnak:
János evangéliuma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Ugye erről az idézetről, két egymásra épülő sületlenség látott napvilágot. Az első, és mindennek az alapja azért mentek el a vádlók, mert Jézus az ő bűneiket írta a porba, és rájöttek, hogy nem szabad vádolni másokat. A második, mivel Jézus nem akarta a házasságtörő asszonyon végrehajtani az Isten ítéletét így tehát, nekünk sem kell az Istennek engedelmeskedni. Valójában pedig arról van szó, hogy akik így gondolkodnak és ezt a magyarázatot fogadják el, nem ismerték meg sem az Atyát, sem Jézust. Tehát nem ismerik az igaságot. A történet jelentése, az írástudók és a farizeusok Mózes törvényére hivatkoztak.
„Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”
Nos, az a baj, hogy Mózes nem egészen ezt mondta. Helyesen idézve Mózest:
5Mózes 22,22
„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonynyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.”
A történetben hol volt a férfi? Na, ez van, amikor félbeharapott igékre építenek a hívők.
„Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.”
Nem különböző bűnöket írt Jézus a földre-porba, hanem neveket! Azok neveit, akik csak félig tartották az Isten igéjét.
Jeremiás könyve 17,13
„Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!”
{flike}