Az evangelizálásról, amit tudni érdemes
5Mózes 4,1-8
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled. Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!”
Áldott Testvérek, A Tóra e sorai, nyilván arról tesznek bizonyságot számunkra, hogy az igét nem elég „bemagolni” az igét nem elég megtanulva magunkba zárni, hanem az igének, a magaviseletünkön, értékrendünkön, gondolkodásunkban, életvitelünkön, azaz cselekedeteinken is meg kell a napnál is világosabban nyilvánulnia. Az igét tehát meg kell élni! Mózes mondja:
5Mózes 4,6-8
„Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!”
Ez tehát azt jelenti, hogy az ige megélése által, történik maga az evangelizáció, a kívül valók számára. És ez egyben maga a tökéletes evangelizáció, hiszen az Isten tanításának megélése másokat (kívül valókat) Isten dicsőítésre sarkallja, majd a hitünk követésére! Ez nem változott fikarcnyit sem az idők folyamán, hiszen Jézusról is így és ezek által tesznek bizonyságot.
Apostolok Csel. 1,1
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani...”
Tehát élte, utána beszélt róla! Az apostolok Jézus követeként, sokan úgy gondolják, hogy elsőként, pedig korántsem, idegen népek és nemzetek között mutatták be a hitüket, és tanítottak mindeneket, így azután sok követője lett a Messiásnak, akármerre is vezette őket az Örökkévaló. Pál, többször emlékeztet mindeneket a magaviseletére, odaszánására, és arra, hogy, de inkább beszéljen ő:
2Korintusi levél 12,12-15
„Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem...”
Bár így lenne ez ma is. Nem azért járnának a szolgálók, hogy kifosszák a gyülekezeteket, hanem annak épülésére. Pál elhívása, az igetanítása volt, ez pedig a nemezetek között, maga az evangelizáció volt. Ige által hirdette Isten országát, és az ő igazságát. Nem érzésekre, borzongásokra épített, nem ékesszólással próbálta levenni a hallgatóságot a lábukról, hanem az igehirdetése által bemutatott Istennel és Messiással. Az akkoriak pedig nem Pált „vették be” nem Pál gyülijét szaporították, hanem ahogy az ige mondja:
Apostolok Csel.17,10-12
„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen...”
Tehát az igét hirdette, az igében vizsgálták azok, hogy valóban jól mondta-e Pál, amit mondott, és ami sajnos mára teljesen átalakult azokat, akik az igében, megvizsgálták a szavait nem kétkedőknek, nem is a „lázadás szellemének” nevezte Pál, hanem nemes lelkűeknek. Mondjuk ez mára azért fordulhatott visszájára, mert Pál még az egyházat építette, míg ma egy gyülekezetet építenek sajnos, ott pedig a legtöbb helyen, nem az ige fontos, hanem a vezetők felé való tökéletes alávetettség. Szóval Pál az igét hirdette, és az által evangelizált. Mondjuk, ha ez ma is így menne, akkor elkerülhető lenne a még meg nem tértek részéről sok kellemetlen kérdés. Volt idő, mikor gyakorta hallottam szolgáló testvéreimtől, hogy az evangelizáció alatt többen kérdezték „miért kellene megtérnünk?” Apró malőr, upsz. Mert ugye a lelkesült testvér, azt találta mondani „Isten nagyon szeret titeket!” Jogos a kérdés akkor, hiszen ha nagyon szeret, akkor üdvözít is mindenkit. Megtérés nélkül is ugye? És ha ez így van, vagy ugye egy másik gyakori „malőr” az evangélisták részéről „Isten téged úgy szeret, ahogy vagy!” Na, hát akkor meg pláne. Van egy aprócska félreértés az evangélisták részéről ugyanis, nem szimpatizánsokat kell gyűjteni, hanem Isten elveszettjeit kell egybegyűjteni! Nem is teljesítményorientáltan kell evangelizálni, amikor a szolgálat legalizálása számokban mérhető, hanem valóban csak az Isten vezetése szerint tenni a dolgunkat. Mind ismerjük az igét, mely ezt mondja:
János evangéliuma 6,65
„És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.”
Ezzel szemben az van, hogy frázisokkal, üres és hazug ígéretekkel próbálják a hallgatóságot magukhoz édesgetni a szolgálattevők. Hogy ez hova vezet? Nos, ide ahol tartunk! Lettek sok és nagy létszámú halott gyülekezetek, ahol nem az ige a lelki táplálék, mert az senkit nem érdekel, hanem az agymenés, és a locsi-fecsi. A hívők tábora pedig felhígult, és többségbe kerültek azok, akik soha nem is hittek, hanem csak divatból, emberi elkötelezettségből, ismertem ilyeneket sajnos. Be is vallották, hogy csak azért lettek hívők, hogy a vállalkozásukat előnybe jutassák a tárgyalásokon. Fővállalkozó hívő volt ugyanis. Vélt, vagy valós érdekek miatt lettek hívők. Persze hogy nem az egy igaz Istent követik, persze hogy nem az ige az abszolút mérőzsinór számukra. Naná hogy hazudnak, amikor azt mondják „Jézus a pásztorom” hogy is lehetne az? Hiszen Jézus az Isten testté lett igéje! Ha nem követik az Isten igéjét, hogy is lehetne a pásztoruk? Az ily módon felépült és benépesített gyülekezetek értékrendje is teljesen más lett, mint az egykori, hiszen általánosnak mondható az, hogy az Isten igéjét elvetik, miközben emberi törvénykezéseket követve, az emberi rendelkezések lettek a gyülekezet alapkövei, és nem az Isten igéje. Mindezekben pedig, és érdekes hogy nem tűnik fel sokaknak, nem az Isten dicsőül meg, maximum egy szlogen erejéig, hanem a gyülekezet vezetősége. Miért van ez így? Hiszen ezek is mind azt vallják, hogy megtértek. Nos, ami elengedhetetlenül fontos: megtörés nélkül, nincs megtérés! Az ember, aki Istenre tekint, meg kell, hogy lássa magában az Istentől elválasztó bűneit! Ha ez nincs meg, akkor az illetőben nem épül fel az Isten iránt való tisztelet, és végső soron, nem tudja értékelni, az Isten irgalmát sem. Ha pedig a manapság végbemenő, úgy nevezett megtérések továbbra is a testies életre épül, abból csak ferde torony lehet, ami össze is omlik. Ezért mondta Jézus:
János evangéliuma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”
És ismét:
János evangéliuma 6,63
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.”
És természetesen erről beszél Pál is, és igen az a Pál, akire hivatkoznak sokan, amikor az Istennek való engedelmesség ellen ágállnak.
1Korintusi levél 15,50
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”
Ha véletlenül, Jézus és Pál tanításai között, párhuzamot vélne valaki felfedezni, az azért lehet, mert Pál, Jézust prédikálta, azaz az Isten igéjét! Volt idő, mikor megkérdeztem evangélistákat, hogy mi az az evangélium? Nos azért a legtöbb esetben el tudták mondani azt, hogy „örömhír” Szuper! Bár tartalmasabb választ vártam volna. De hogy konkrétan mi az az örömhír? Na, arra már nem kaptam választ, nem hogy nem kielégítőt, hanem semmilyet! És nem azért nem válaszoltak, mert megvetettek, hanem beismerve, hogy nem tudják ők sem pontosan, de azért evangelizálnak. Kérdeztem, hogy akkor mi alapján evangelizálnak? Mit hirdetnek? Hát a megtérés lehetőségét hirdetik. Remek. Egyszer meg is hallgattam egy ilyen evangelizációt, a szolgáló testvért idézem tényleg így hangzott el, azt hittem agyvérzést kapok. „Emberek, ez előtt, bűnöző voltam! Rengeteg bűnt követtem el, parázna életet éltem, loptam, csaltam, hazudtam (ezen a ponton érezni lehetett, hogy szinte kéjjel éli át az elkövetett bűnök emlékét, újra) folytatás „sok pénzem volt, különböző bűncselekményekből, ismert és elismert voltam, és sok barátom volt, most pedig nincs semmim, nincs senkim, éhezem, de nem baj, kövessetek!” Kértem a többi szolgálót, hogy valaki vezesse már le a szószékről, mert most vagy a bűnt hirdeti, vagy aszkéta életre hívogat mindenkit. Nem vezették le. Valamiért, nem voltak jelentkezők erre a felhívásra. Meg is kérdeztem őt „te az aszkéta és nincstelen életre hívogattad a nagyérdeműt? Egyetlen szót sem szóltál Istenről! Nem szóltál az igéről! Nem szóltál arról, amiért érdemes megtérni! Mit ettél? Mi van veled? Kit szolgáltál most?” És volt megint más testvér, aki az úgy nevezett „kis evangéliummal” kezdte az evangelizálást, a továbbiakban pedig elrontotta.
János evangéliuma 3,16-17
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
Nem teljes hirdetés ez, mert egy kiragadott igére alapoz. Utána ettől is eltért persze, én pl. valahogy így kezdeném:
János evangéliuma 3,5-21
„Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
És elmagyaráznám, János evangéliuma 1 alapján, mit jelent az újjászületés, és elmagyaráznám a Mózes által kalapált kígyó miértjét és jelentését. (4Mózes 21) Elmondanám, hogy a nép, megvetette az Isten igéjét, a mannát (5Mózes 8,3) és mivel Isten igéjét vetették meg és fellázadtak az ige vezetése ellen, pusztulás következett a népre, és a pusztulás elől való menekedés egyetlen lehetősége, Isten igéje szerint adatott! Ne a marással foglalkozz, ne azzal, hogy halálos ítélet ért (kígyómarás) hanem menj a felszegezetthez, és tekints rá! Akkor, és csakis akkor megtartatsz! A 12-13-as verssel kapcsolatban, beszélnék az 5Mózes 30-ról, ugyanis azt idézi Jézus. Elmondanám mi a sötétség, Isten nélküli élet, és mi a világosság, Isten szerint való élet. De és legfőként elmondanám, mit jelent ez a szó: hit! Mert a hiszékeny ember, bár mindent elhisz, ettől még nem lesz kedves az Isten előtt! A hit = engedelemben történő követés! Beszélnék az Isten nélküli élet végéről, és beszélnék az üdvösség megszerzésének lehetőségéről is. És azt gondolom, ezek alapján, nem kapnék olyan kérdéseket, mint pl.: „mi értelme van a megtérésnek?” Elmondanám, hogy a Messiás lelke által, pedig lehetséges az ige teljes megélése immáron, tehát nem izzadságszagú ezt kell azt nem szabad nyüglődés, és nem muszáj-ok halmaza a hívő élet, hiszen Jézus az Ő lelkét, a fiúság lelkét adja nekünk, hogy elkerülve e világ rabságát felszabaduljunk egy új, immáron Isten előtt kedves életre. Elmondanám, hogy a hívő élet, nem egy feszes vigyázz, hanem a Messiás lelke által, már elérhető az ösztön szerint való jó választása, és a gonosz megvetése. Bár gondolom, sokan fordulnának el, de akik „megtérésre jutnának”, nem félreértésekhez és kérdőjelekhez, főleg pedig nem énhozzám térnének meg, hanem Istenhez, a Jézusban! Van a Szenttanban egy roppant figyelemre méltó előképe, az igazi evangelizációnak, amikor is a megtérő Ábrahám-Yicha vö Yakov Istenéhez tér meg, és ő benne az ő népéhez is.
Ruth könyve 1,1-18
„És lőn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék; ő meg a felesége, és a két fia. A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának. Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia. A kik Moábita leányokat vőnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig. Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül. Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret. És kiméne arról a helyről, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére, És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem! Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolá őket; és ők nagy felszóval sírának. És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez! Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének? Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat: Ugyan megvárhatnátok-é őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze. Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá. Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled. Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet...”
Tudjátok testvérek, úgy van az egy Izraelita családba, csak úgy nem lehetséges „beházasodni” első mindenben az Isten! Előbb az izraelita hitbe való betérés, majd a népbe való „beoltatás”, ezután pedig a családba való „házasodás”. Mivelhogy Orpa és Ruth nők voltak, így a tanítást Naómi végezte irányukban. És így, bár Orpa végül vissza tért a népéhez, de Ruth vele maradt. És csak nekem tűnik úgy, hogy bár Ruth először Naómi menye volt, de a későbbiekben már anya lánya kapcsolatban voltak? Ez ám a beszármazás testvérek! Egy Isten, egy nép, egy sors! Ez evangelizáció volt Naómi részéről, és amennyire én látom, sikeres! De micsoda siker. Hiszen Ruthtól származott később David is, a király, és az ő trónja, mint tudjuk, az igéből, örökre megmarad! Bele gondoltunk már? David jelentése egyé tevő, egybe szerkesztő. Tudjuk, hogy az ő uralkodása alatt került ismét egyesítésre, Izráel 12 nemzetsége. De értjük-e hogy Dávid Ruth révén, már önmagában hordozta a zsidókat és nem zsidókat is? Az evangelizálásnál az Isten népébe való „beoltatásról” nem szükséges beszélni? Pál nem ezt hirdeti a Római levél 11-ben? Hiszen nézzétek a szíriai Naamán is, hogy tért meg? Nincs más Isten, csak Izráel Istene! Vitt magával földet is Izráelből, aminek jelentése: ott vagyok otthon! És az hogy csak abból volt hajlandó oltárt építeni, jelentette, elfogadta az Isten rendelkezéseit is. Hit = engedelem! Azaz Istenhez, az Isten által kijelölt úton igéje szerint történő közeledés. Egy ilyen evangelizáció után gondolom, csekély megtérés lenne. Ám akik Isten hívása miatt mégis megtérésre jutnak, azok valóban megtérnének. Adja az Örökkévaló, hogy amikor evangelizálunk, tudjunk Isten szerint igaz módon evangelizálni.
{flike}