Gyász

Gyászolni általában a saját veszteségek felett szoktak, ám Isten igéjében találunk más okból történő gyászokat is, például amikor a próféták gyászolták a népüket. A gyászt azok tartanak, akiknek nagy bánatuk, azaz lelki fájdalmuk van. Ilyenkor történik a megemlékezés, az önsanyargatás és a megbánás. Láthatjuk a próféták történeteiben, hogy képesek voltak hosszú ideig zsákruhát hordani, sokáig nem ettek, sírtak és jajgattak mások bűnei felett! Talán ez mára megváltozott volna? Sajnos a legtöbben úgy gondolják, hogy a bűnök felett nem kell gyászolnunk, csak Jézushoz kell vinnünk, aki azon nyomban megbocsátja azokat. Pedig mint régen, úgy ma is feltétele van a bűnök megbocsátásának! Szokták mondani, és ez így is van, hogy: bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. Ezt mára már sokan elfeledték, akik pedig még emlékeznek is rá, azok egy gyors és felszínes bűnbánattal vallják meg bűneiket, majd továbbhaladva azt hiszik, hogy bocsánatot nyertek, pedig nem! A gyász az nem az ószövetségi hívők idejében volt aktuális, hanem a mai korban is legalább annyira fontos szerepe van! Jakab apostol felhívja rá a figyelmet:

Jakab levele 4,8-10
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”

A hívek szeretnek gyülekezetbe járni, ahol jól érezhetik magukat, hallelujázhatnak, táncolhatnak, énekelhetnek, ehetnek, ihatnak, megbecsülésben részesedhetnek, merthogy számukra ezt jelenti az Istentisztelet, holott ahol bűn van, ott nem lehetne Istennek a dicsőítése.

Ézsaiás könyve 1,13-17
„Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.”

Mégis dicsőítenek, holott a cselekedeteik gonoszak! Ha valaki hívő létére jól érzi magát e világban, akkor ott nagy probléma van. Aki ugyanis valósággal megtért, az Istent keresi teljes erejéből, és nem érezheti jól magát egy olyan helyen, ahol Istent megtagadják, ahol a testi kívánságokat teszik első helyre, a lelkieket pedig megtapossák!

A bűn feletti gyász nem csak a régen élt híveké, hanem sokkalta inkább a mai nemzedéké! Miért sokkalta inkább? Azért, mert a maiak bűne nagyobb a régen élt hívek bűneinél. Miért? Azért, mert akkor még Jézus nem áldoztatott meg a bűnökért, nem töltetett ki a Szentlélek mindenkire. Viszont mi már ezeknek részesei lehetünk, ezért akik így cselekszenek bűnt, azok számára nagyobb büntetés vár.

Zsidó levél 10,28-31
„Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

Súlyosabb az ítélet, mint Mózes idejében! Mégis azt szokták mondani, hogy Jézus áldozatával eltöröltetett az ítélet. Azért mondanak ilyet, mert nem olvassák eleget az igét, és jobban hisznek embereknek, mint magának az Istennek. Jézus az áldozatával lehetővé tette, hogy Istennek kedves és tiszta életet élhessünk, és ezért az elmarasztaló ítéletet elkerülhetővé tette számunkra.

Máshogy hangzik ez a tanítás, mint ami a gyülekezetekben megszokott igaz? Pedig ez az igazi tanítás, és egyben figyelmeztetés azoknak a híveknek, akik nem őrzik meg magukat tisztán Istennek, hanem bűnben járnak.

Lót példája jut eszembe, akiről megemlékezik Péter, hogy az istentelen emberek között lakva folyamatosan gyötrődött a lelke, azaz gyászolt!

2Péter levele 2,1-9
„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak; És ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt; (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét): Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.”

Gyászolt lelkében Lót. A gonoszság minden formáját és mélységét láthatta, hogyan tudott volna vigadni lelkében!? Azért gyászolt Lót, azért nem vigadott Lót, mert igaz volt! Mi pedig mit teszünk, mikor e mai korban hasonlókat látunk és tapasztalunk? Vigadozunk, vagy Lóthoz hasonlóan gyászolunk e világ felett?

Prédikátor 7,1-4
„Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál. Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi. Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a szív. A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.”

A bölcsek szíve a gyász házában van? Ne felejtsük, a valaha élt legbölcsebb ember mondásai ezek! A gyász által, a szomorúság által, lehetőségünk van önvizsgálatot tartani. Van lehetőség a bűnök felismerésre, és ez által a változtatásra. Mikor vigad az ember, akkor megfeledkezik az igazán fontos dolgokról, az adott pillanatnak él, holott lehet, hogy lélekben már halott.

2Korintusi levél 7,8-10
„Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”

{flike}