Egymás között, őszintén

Efézusi levél 6,10-17
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde...” 

Áldott testvérek, felszínesen vizsgálva a jelen állapotokat a hívők tábora, mintha szabadságon lenne, elcsendesedtek picit. Belülről figyelve az eseményeket, olyan mintha az unalom, az érdektelenség és fásultság jellemezné a kereszténységet. Valójában nagy a zavar, és ebben a zavarban az emberek inkább figyelnek, mintha készülődnének valami nagydologra, de valójában azt sem tudják, mire kell készülni. Vannak nézetek, miszerint egy rendkívül nehéz helyzetre, közelgő háborús időkre, esetleg üldöztetésre. Néhányan konzervekbe invesztálnak, hogy „ha ez a Jelenések 13,17-es prófécia” akkor be kell spájzolni ezekre az időkre. Megint mások, a terrorizmus elleni harcban látják a jövő lehetőségét, és támogatják, akár legtöbben szavakban, vagy némelyek tettekben is. A lényeg, a hívők, mintha érdektelenné váltak volna a világban folyó történések, plusz a sokak esetében, a maguk megnehezedett dolgai miatt. Valóban nagy a zűrzavar, a káosz. Jézus is beszél ily időkről, és talán nem ártana figyelni az Úr szavára, még ha eddig nem is tettük igazán: 

Máté evangéliuma 24,1-22
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok...” 

Háborúk mindig is voltak a világban. Amióta Káin sandán nézett Ábelre, azóta a rossz példa követése miatt, a háborúk és gyilkosságok lettek a testi ember számára a probléma megoldás eszközei. Az ember nehezen tud többfelé figyelni, ezért ösztönösen a nagyobb fenyegetésre koncentrál. Ez nem is lenne még baj, ha az emberben a hívő emberben, kialakult volna valóban, a helyes értékrend. Míg sajnos a hívők is a testi dolgokra koncentrálnak, testben való örökéletet képzelnek, a testük megóvását, a testi életük féltését, a testi javaik megőrzését preferálják. A valóban fontos, tehát a lelki figyelmük elhomályosodik, és az Istennek ígért figyelmi orientációjuk másra irányul. Tehát, ebben az állapotban a valóban fontos dolgok, észrevétlenül mennek végbe. Így lehetséges az a dolog, amiről Jézus beszélt: 

Máté evangéliuma 24,35-39
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” 

Most nézzünk néhány példát a mostani készülődésről, amit némelyek bölcsességnek, vagy „előre látásnak” neveznek. Van az a gyakorlat ugye, hogy a készülődés nevében, egyesek élelmiszert halmoznak fel a nehéz időkre. Ez a maga nemében még értelmes dolog is lehet ugyan, csakhogy Jézus mondja: 

Máté 24,17-18
„A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.” 

Ha ez így van, akkor kié lesz az, amit gyűjtöttek? Vannak olyanok is, akik az erősödő terrorizmus miatt maradtak ki a hívői közéletből, mert szerintük ebben lehet valami, az ellenoldal figyel, és megjegyzi a neveket. És akkor mi van? Hogy jöhet a megtorlás? És? Olvassuk a Jelenések könyvében: 

Jelenések könyve 6,9-11
„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.” 

Ha tehát az Örökkévaló úgy rendelkezett, hogy legyenek oly hívek a bizonyság kedvéért, hogy az ítélet teljes lehessen a gonosz, és az ő emberi szolgái felett, hogy némelyeknek szó szerint az életükkel kell fizetniük a hitükért, hasonlóan az apostolok mártírságához, akkor „bölcsességnek” nevezett gyávasággal bújjunk ki ez alól? És a nagy szavak? „Ó, én bár mikor adom az életemet az Úrért!” Ezzel mi van? Meggyőződésem, akik fennhangon beszélnek arról, hogy bátran és bármikor készek az életüket adni Jézus nevéért, de arra nem képesek mindeközben, hogy a testi dolgaikat, töröljék a fontossági sorrendjük éléről, azok csak beszédben szeretik az Istent, csak szájhívők. Számukra a hit, minden, ami szent és fontos csak beszédben létezik. Már hogyan is adnák életüket Jézusért? Hiszen ez azt jelenti az igét követni! Az Isten igéje nem a testnek, hanem a léleknek íródott, és a lelket táplálja, vezeti. Amikor az ember az igét követi, akkor a testét sanyargatja, hiszen az Isten igéje nem ígér a test számára semmi jót. Hiszen csak egy marék por az és végezetül ismét csak egy marék por lesz. Pontosan ezért mondja Pál: 

1Korintusi levél 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” 

Testünk testi életünk megőrzése, a testi egészség megvigyázása vagy helyre állítása. Ezek fényében valóban rendkívül fontos dolgok mi? Jézus mondja: 

János evangéliuma 6,63
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” 

Szépségápolás, kozmetika gondolom, hogy stílusosan adhassuk vissza a földnek, ami az övé. Bizonyos hívők, milliókat, de legalábbis százezreket költenek a testükre, a testükért. Nyilván, mert ez számukra a legfontosabb. Pál azt mondja ez helyett: 

Efézusi levél 5,16
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” 

Na, erre aztán majd mindenki állítja „és ez így is van, hiszen fizetek tizedet, adakozok a gyülimnek, megfizetjük a vendég prédikátort stb.” Csakhogy ez nem erről szól! Kezdjük az utolsóval, Istennek igaz szolgái nem fogadnak el fizetséget a szolgálatukért! Áron is megvenni az alkalmatosságot azt jelenti a levél fejezetének teljességére nézve, hogy megélhessem azt, amit Isten megtanított, amire képessé tett, azért még fizetek is, ha az kell! Tehát pont fordítva, ha Isten rám bízott valamit, akkor, ha az kell, én állom a költséget, hogy megtehessem a feladatom, és nem mással fizettetek! De jelenti azt is, hogy minden másnál fontosabb számomra az Isten dolga! Tehát a pénznél is! Ha tehát az okoz dilemmát, hogy dolgozni kell mennem amiért pénzt kapok, mert ugye pénzből élünk, vagy a szent dolgokban vegyek részt, akkor ez igazán nem lehet kérdés. De nem a pénz javára, mert a hívő az Isten irgalmából él, és nem a pénzből! Tehát az van tesók, hogy valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Mert a hívők lelkes csapatában, ugyanúgy a test és a testi dolgok dominálnak, mint a világiak számára. Test-lélek, lélek-test, hol borult fel a sorrend? Hol az a pont, ahol elcsúsztak a dolgok? Mert a hívők vélekedése szerint, minden mi Istentől kapható, a testben mutatkozik meg. Testi egészség, testi szépség, testi élet, siker, pénz, befolyás stb. Pál azt mondja: 

Galátzia levél 5,16-17
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.” 

Nos, úgy tűnik mégsem borult fel ez a sorrend sokaknál. Soha nem is volt helyes a sorrend! De ha ez volt a Sátán terve, akkor bevált, sokak esetében, mert amíg a testies gondolataik nyomán a testies életükkel és annak megtartásával vannak elfoglalva, addig nem figyelnek az Istenre! Pál mondja: 

1Thesszalonikai levél 5,1-10
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.” 

Figyeljük csak meg a 8-as verset: 

„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” 

Hit és szeretet mellvasa. A hit jelentése Istennek való engedelem! A szeretet igei definíciója, a jóra és igaz dolgokra való készség! De mi van akkor, ha az, aki számára megélhetnéd ezeket, jó cselekedeteket, az éppen felbosszantott, megbotránkoztatott téged? Nos, akkor jön a hitetlenség, nem éled meg a felebaráti kötelezettséged, és a szeretetlenség, azaz nem cselekszel vele jót. Akkor jön ez: 

Máté evangéliuma 24,8-12
„Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül...” 

A Máté 25-ből tudjuk, hogy ez vezet az Úr balkeze irányába. Nézzük az „üdvösség reménységének sisakja jelentését: tudván tudd! Ez a világ számodra nem tartogat semmi jót, semmit, ami örök! Sőt, nem is ide tartozol! 

János evangéliuma 15,19
„Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” 

Ebből a materiális világból így vagy úgy, de mennünk kell. Nem ide vetettünk, nem is itt akarunk aratni. Nekünk „odaát” a reménységünk szerint jobb lesz! Ezért és ennek fejében, nem hagyhatom, hogy bármi, ami ezen a világon és ebben a világban történik, megháborítsa a gondolataimat, és a megzavart gondolataim irányítsák a cselekedeteimet! Bár erre sokan azt mondják: ez így van! De akkor miért nem ez látszik?

{flike}