Jeruzsálem

Zakariás próféta könyve 12,1-6
„Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott: Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya. Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jeruzsálemnek lakói, az ő Istenökkel, a Seregek Urával. Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!” 

Áldott testvérek, e mai alkalommal Jeruzsálemről ejtenék szót. Mindenekelőtt azonban egy mondatra szeretném helyezni a hangsúlyt az iménti igerészből: 

„de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!” 

A Jeruzsálem szónak akármelyik jelentését is nézzük, akár a Szentváros jelentését, akár pedig az Istennel való béke megalapítását, bizony harcolnak érte, mintha emberi erővel el lehetne azt venni. A földön mindhárom monoteista vallás sajátjának tekinti, mégpedig örökség szerint. A kereszténység egyik ága szerint, minthogy a pápa a Krisztus földi helytartója, és mivel a pápa igényt is tart arra a városra, így az nekik „jár”. A másik részük szerint pedig azért az övék, mert nemes egyszerűséggel, minthogy ők a tökéletesek, ezért a zsidókat elvetette az Örökkévaló kizárásos alapon tehát az övék. (No comment.) A mohamedánok szerint pedig, az elsőszülöttség jogán a tulajdonuk. Ráadásul Mohamed próféta hitük szerint, onnan emeltetett fel, ezért a sajátjuknak tekintik. Hogy a zsidók miért tartják a magukénak, azt talán nem kell elemeznem. A lényeg, hogy Jeruzsálemet, mindhárom monoteista vallás a magáénak vallja, és magukhoz akarják ragadni. Roppant érdekesnek tartom, hogy míg a hívők a lelkieket vallják, és a test és a testies életnek Istentől való ítéletét, (persze csak szavaikban) addig a tetteik, a gondolkodásuk igenis a testiességről árulkodnak. Most és ezen a ponton ejtenék néhány keresetlen szót, a kereszténységen belül, a testiességről árulkodó nyomokról. Elsőként tisztázandó, kik a keresztények? Nos, a kereszténység azon nemzetekbeliekből való emberek összessége, akik hitre jutottak Jézus által Ábrahám Izsák Jákob Istenében. Erről Páltól szemléletesebben: 

Efézusi levél 2,1-22
„Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” 

A továbbiak kedvéért, itt szeretnék tisztázni valamit: 

Efézusi levél 2,11-18
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” 

Tehát újra a kereszténység definíciója, a kereszténység azon nemzetekbeliekből való emberek összessége, akik hitre jutottak Jézus által Ábrahám Izsák Jákob Istenében. És most a félreértett írása Pálnak: 

„Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén” 

Tehát az, hogy egyé tette a két nemzetséget nem azt jelenti, hogy a zsidókat elvetette, és maradtak a keresztények, hanem pontosan azt jelenti, amit mond. Azaz, beoltattak a keresztények is a szelídolajfába. A másik félreértett állítása Pálnak: 

„a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén...” 

Na, erre alapozva vallják azt, hogy a Messiás eltörölte a törvényt. Mielőtt erre reagálnék, beszélnék egy számomra nagyon szomorú esetről, ami sajnos egybevág ezzel a téves gondolkodással. A napokban olvastam a szíves invitálást, egy, sőt két magasan kvalifikált „mesteri” agymenésre, ami a törvényszegés titkos bűnéről szólt. Hát, szóval beleolvastam, aztán nagy levegőt vettem, és folytattam, de egyszerűen nem bírtam tovább. Értem én, hogy egy okfejtéshez miért kellett két ember. Lehetetlenség, hogy ennyi butaságot egy ember össze tudjon hozni ugyanis! Utaltak Pálra, utaltak Jánosra is egy-egy kiragadott szavukra ugyan. A végkövetkeztetésük pedig, az a törvényszegés titkos bűne, ha valaki meg akarja tartani az Isten rendeléseit! Arra a Jánosra is utaltak, aki azt is mondta: 

1János levele 3,4
„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” 

Nem értem, hogy állítólag felnőtt és értelmes emberek, annyit sem képesek felfogni, hogy ha nincs törvény, akkor nincs bűn sem! Pál is ezt mondja: 

Római levél 7,1-25
„Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él? Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.” 

De Jézus nem a törvényt eltörölve szabadít meg bennünket, hanem a testies élettől tesz szabaddá, az által, hogy bennünk vesz lakozást! És pontosan erről beszél a következő fejezet első soraiban: 

Római levél 8,1-2
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” 

Most tényleg? Egyetlen lapozásra való képtelenség miatt bukhatnak el ennyire sokan? Szóval olvasás közben már meg is fogalmazódott bennem a válasz, és azonnal készen is voltam egy „pársoros” megírásához. De hirtelen, és ilyen eddig még soha nem volt eddig, leállítva éreztem magam. „Ne szórj talpalávalót a disznóknak!” Úgyhogy nem válaszoltam egy szót sem. Ilyen eddig még soha nem volt. Na, akkor vissza a Pál félreértett állításához, miszerint: 

„a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén...” 

Pál, ebben a mondatban a törvény két tételéről beszél, ezek a tételek kibontva természetesen jóval terjedelmesebbek. Az első: zsidók, nem keveredhetnek más népekkel! Jézus mondta: 

Máté evangéliuma 28,18-2
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” 

Ám ez sem egy hirtelen vagy Istentől függetlenül hozott döntése volt Jézusnak, hanem a róla szóló, és benne beteljesedő próféciáknak megfelelően. Például: 

Ézsaiás könyve 2,1-5
„Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!” 

A második: a szenthelyre vonatkozó rendelkezések: 

5Mózes 12,10-14
„Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.” 

Tudjuk, hogy volt egy átmeneti időszak, ami alatt sokan buktak el a keresztények közül. Amíg állt a Béjhamikdás a templom, addig sokan megtévedtek közülük sajnos, és sokakat megejtettek, félrevezettek. Az apostolok a Tórát, a Tanach-ot prédikálták, zsinagógába küldték a tanítványokat, ahol Mózesről és a Szenttanról tanulhattak, ők maguk is jártak a templomba, és akik a keresztények közül még nem rendelkeztek a Messiás áldozatáról való megfelelő tudással, azok megtévedtek, és a törvénynek e tételét is megtartották. Ezért hát a körülmetélkedés okán, ha már elmentek ők is a templomba áldoztak is, ezzel azonban megtagadva Jézus tökéletes, és örök időkre szóló engesztelő áldozatát. Ez az átmeneti időszak a Messiás után 70-től ért véget, mert a templom leromboltatott. Most ugye azt gondoljátok, hát jól eltértünk Jeruzsálemtől, amivel kezdtünk. De hát mit jelent és mit jelképez valójában Jeruzsálem? 

1Mózes 22,1-14
„És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.” 

Az egykori Móriah ezen csúcsa, egyben a teljes hit csúcsa is. Itt és ezen a ponton lett bizonyság mindenek előtt, hogy ember képes eljutni eddig a szintig. Ezen a ponton tett bizonyságot az ember Ábrahámban arról, hogy lehetséges az Istennek tetsző élet, a teljes engedelem elérése! És a továbbiakban, és azóta is, akik ezt szent célként tűzik maguk elé azok, akik Ábrahámban neveztetnek! Hogy ez Jézus óta másként lenne? Nos, nem gondolom, mégpedig ezért: 

Lukács evangéliuma 14,26
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” 

Persze ez esetben is tisztázandó, mit jelent a Biblia nyelvén a gyűlölet szó? Nos, egyértelműen a fontossági sorrendben való alább sorolást jelenti. Hasonlatosan a szeretet félreértett szavához, ez sem érzelmi megnyilvánulást jelent. Tehát míg a szeretet prioritást jelent, addig a gyűlölet irrelevánst. Tehát, nincs változás, és láthatjuk is Jézus továbbra is ezt az Ábrahám által felmutatott hitet, azaz teljes engedelmet preferálja! Amikor Ábrahám ide eljutott, akkor „átnevezte” ezt a „hegycsúcsot”: 

„És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.” 

Ott és azon a ponton, tehát az engedelemnek ezen a pontján adatott a „helyettesítő áldozat” és ezt nevezte el Ábrahám így: Y.H.V.H Yíre. Na most, csak az érdekesség kedvéért: 

Ézsaiás könyve 33,12-24
„A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, BŰNBOCSÁNATOT NYER.” 

Hogy itt Jeruzsálemről van szó, és nem a Móriáról? De hát Móriá ezen csúcsát nevezték el Jeruzsálemnek! Az Úrral való béke megalapításának! Ezen a hegyen a csúcskő, a mai napon is az a szikla, melyre Ábrahám feltette a fiát, Izsákot. Ezt a sziklát erővel, zsarolással nem lehet elvenni. Ezt nem lehet hazavinni, sem bitorolni. Ide az engedelem útját bejárva lehet eljutni! Ezért is mondja az Örökkévaló: 

1Mózes 18,19
„Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.” 

Hogy mit szólt felőle az Örökkévaló? Nos, hát szintén ott, a Mórián a későbbi Jeruzsálem alapkövénél mondja: 

1Mózes 22,15-18
„És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. 

Ezek után is kell a jeruzsálemi állampolgárság? Hát tessék, de csak így lehet.

{flike}