Eszter és Mordecháj

Eszterről általában annyit tudnak a hívek, hogy megtalálható a Tanachban (ószövetségi írások), talán annyit még, hogy nyert egy szépségversenyt is. Viszont mint minden más történet, úgy ez is nagy üzenetet tartogat az olvasó számára. Eszter és Mordecháj, minden tekintetben többre tartották az Istennek a tiszteletét, mint a saját életüket. Fontosabbnak tartották az életüknél Isten törvényeinek a megtartását, képesek lettek volna meghalni a népükért is. Eszter történetében a zsidókat ért üldöztetés ott kezdődött, mikor Mordecháj nem volt hajlandó térdet hajtani egy ember előtt:

Eszter 3,1-15
„Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvéros király az agágita Hámánt, Hámdátá fiát, és feljebb tétette székét a körülötte lévő összes vezető embernél. A király összes udvari embere, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordecháj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. És így szóltak Mordechájhoz a király szolgái, kik a király kapujában voltak: Miért szeged meg a király parancsát? És mikor napról-napra szóvá tették ezt neki, ő nem hallgatott rájuk. Jelentették Hámánnak, hogy helytálló-e Mordecháj védekezése, miszerint azért nem teszi meg, mert ő zsidó. Amikor Hámán látta, hogy Mordecháj nem hajt térdet és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. De nem elégedett meg azzal, hogy egyedül Mordechájra emelje kezét, mert tudtára adták neki, hogy melyik népből származik Mordecháj, ezért Hámán arra törekedett, hogy Mordechájjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvéros egész birodalmából. Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis Ádár haváig. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja őket. Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell veszejteni őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a király kincstárába. Ekkor a király lehúzta pecsétgyűrűjét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók ellenségének adta. És azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst a tied, és a nép is, hogy azt tehess vele, amint akarsz. Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a kormányzóknak és a helytartóknak, akik az egyes tartományok élén álltak, és az egyes népek vezető embereinek, mindegyik tartományba írásmódja szerint, és mindegyik népnek nyelve szerint. Ahasvéros király nevében készült az írás és a király gyűrűjével pecsételték le, és futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába, hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig zsákmányolják el. Az irat másolata rendeletként adasson ki minden egyes tartományban, nyilvánosan minden népnek, hogy készek legyenek azon a napon. A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában nagy volt a megdöbbenés.”     

Lehet, hogy a mai keresztények többsége máshogy cselekedett volna. Ugyanis arra hivatkoznak, hogy Isten úgy is a szívünket vizsgálja, és inkább Isten törvénye ellen cselekednének, hogy problémákat és a nehézségeket elkerülhessék. De nem így tett Mordecháj! Majd nemsokára látni fogjuk a cselekedete gyümölcsét is.

Miért nem volt szabad térdet hajtania Hámán előtt? Azért, mert ez imádat lett volna, és azt jól tudjuk, hogy csak Isten az, akit egyedül imádhatunk. A Szentírásban van több olyan eset, mikor leborultak, térdet hajtottak emberek előtt, de az nem az imádatuk miatt történt, hanem a hálájuk kifejezése miatt, vagy éppen a kegyelem kérésének céljából. Lássunk egy ilyen történetet:

2Sámuel 14,22
„Erre arcával a földre vetette magát Jóáb, leborult és megáldotta a királyt; mondta Jóáb: ma megtudta a te szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram királyom, mivel megtette a király szolgád szavát.”

Olvassuk el, hogy miként rendelte el Isten a nekünk szánt törvényében:

2Mózes 20,1-6
„És Isten elmondta mindezeket az igéket, mondván: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából. Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn és ami a földön van, alant és ami a vízben van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.”

Van több kitétele is ennek a törvénynek, de most ami a témát érinti, az a leborulás, és mint imádat céljából. Isten ezt tiltja számunkra, ezért sem borult le és hajtott térdet Mordecháj Hámán előtt. Továbbá a Midrásban olvashatunk arról, hogy Hámán nyakában bálványkép lógott, ami még inkább megerősíti azt, hogy Mordecháj leborulása bálványimádás lett volna. 

Mordecháj ezen cselekedete folytán nem csak önmagára hozott ellenséget, de az egész népére is. Hámán elrendelt egy távolabbi napot (közel egy évet) a zsidók kiirtására, nem azonnal adta utasításba a kivégzésüket. Miért? Két dolog miatt, egyik a zsidók addigi kínzása, hasonlóan, mint egy halálraítélt fogoly várakozása a kivégzés napjára, a másik ok pedig a meghatározott dátum, mintegy ünnepet akart létrehozni ezzel. Fontos megemlíteni azt, hogy Izrael népe épp a száműzetés éveit töltötte ezen a földön, de nem úgy, mint a száműzöttek. A Midrásban szintén olvashatunk arról, hogy Izrael népe asszimilálódott a perzsákkal, nem gondoltak Jeruzsálemre, vagyis nem érezték magukat rosszul a perzsák között. Ezért is engedte meg Isten, hogy Hámán megfélemlítse a zsidókat, és láthatjuk is a történetben, hogy Izrael népe böjtöléssel visszatért az Örökkévalóhoz.

Hámán eltervezte a zsidók teljes kipusztítását, viszont nem tudott Eszterről, akinek még a királynővé válása előtt megmondta Mordecháj, hogy ne tárja fel származását a király és szolgái előtt. Isten céllal tette Esztert királynővé, amire utalt Mordecháj is:

Eszter 4,13-14
„Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!”

Eszter pedig megértette, hogy valóban ez a küldetése, és kész volt meghalni érte! Mi volt ebben végzetes? Halálos bűn volt, ha valaki hívás nélkül a király színe elé lépett, csak az menekülhetett meg, akire kinyújtotta a király az aranypálcáját. Eszter mégis kész volt megtenni ezt a lépést, pedig jól tudta, hogy Vásti királyné miért lett megfosztva a pozíciójától, ugyanis nem lépett a király színe elé, mikor a király hívatta őt. Hasonló ez, mint amit Eszternek kellett megcselekednie, viszont súlyosabb büntetésre számíthatott, mivel nem csak a pozícióját veszíthette volna el, hanem a fejét is.

Végül Isten kedvessé tette Esztert Ahasvéros előtt, hiszen meg is van írva, hogy Isten képes a király szívét arra fordítani, amerre akarja:

Példabeszédek 21,1
„Vízerek a király szíve az Örökkévaló kezében, valamerre akarja, hajlítja azt.”

Fontosnak tartom megemlíteni e történet részletében valamit. Tudjátok szokás szokott lenni az a kijelentés, miszerint „kilépek hitben”. De Eszternél nem ezt láthatjuk. Még mielőtt a király színe elé lépett volna, 3 napig böjtölt, és nem úgy, mint sokan ma, hogy például nem esznek édességet, vagy húst a túrós tésztához. Eszter nem evett és nem ivott, és nem csak ő, de a zsidó nép is Susán városában így cselekedett. Megalázták magukat, és így néztek szembe a dologgal, és eközben Isten kegyelmére bízták magukat. Míg a „kilépek hitben” arról szól, hogy előre megyünk, és eközben kövessen minket Isten, addig az Eszter és a zsidó nép által bemutatott böjt pedig arról szólt, hogy Isten lépjen előre, és majd a döntésének alárendelik magukat.

Eszter kérése az volt a király felé, hogy jöjjön el az általa készített lakomára és hozza el Hámánt is. Elgondolkoztatott az, hogy miért nem ott akkor tette fel kérését a király előtt? Hiszen az életét kockáztatta, és a király ígérete is igen bíztatóan hangzott:

Eszter 5,1-5
„Három nap múltán Eszter királynői öltözéket öltött és megállt a királyi palota belső udvarán, a trónteremmel szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyet talált a szemében és kinyújtotta Eszter felé a kezében lévő aranypálcát. Eszter közelebb lépett és megérintette a pálca végét. A király megkérdezte tőle: mi járatban vagy, Eszter királyné és mi a kívánságod? Még ha országom felét is [kéred], megadom neked! Eszter válaszolt: Ha a király jónak látja, jöjjön ő és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem. S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava! Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített.”

Eszter nem kapkodta el, és egyben a király szívében is egyre jobban felkeltette az érdeklődést:

Eszter 5,6-8
„Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! Eszter pedig azt felelte: Kérésem és kívánságom: ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja megadni kérésem és teljesíteni kívánságom – jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek. Holnap aztán felelek majd a király kérdésére.”

Ne feledjük, nem volt ez annyira egyszerű kérés. Elvégre a király nevében lett megírva a levél és a gyűrűjével lepecsételve, továbbá Hámán volt a leghatalmasabb ember a király után. Eszter tudta, hogy még nem érkezett el az alkalmas idő, ezért még egy nap haladékot kért és eközben Isten munkálkodott.

Hámán csináltatott egy 50 könyök magas akasztófát, amely tízszer nagyobb volt az átlagosnál, hogy arra akassza fel Mordechájt. Hogy miért volt ilyen magas? Azért, mert messzire ellátszott, és ez által növelje a többi zsidóban is a félelmet, emlékeztetve őket a közelgő holokauszt felől. A bitófa elkészült, és Hámán épp a király felé tartott, hogy Mordecháj felakasztását kérje.

Látjuk amúgy a történet mögött rejlő szellemi harcot? A Sátán jól tudta, hogy mire készül Eszter, ezért még mielőtt feltárta volna Eszter a kérését, a Sátán sugallta Hámánnak, hogy mielőbb intézze el Mordechájt. Ám Isten nagyobb mindeneknél, és nincs rejtve semmi sem a szemei elől, ezért úgy intézte, hogy az emlékek könyvében épp a Mordecháj jócselekedetét olvassák fel a király előtt. Majd úgy alakult, hogy ahelyett, hogy Hámán felakasztatta volna Mordechájt, kénytelen volt a saját szájával áldania őt.

Eszter 6,11
„Hámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordechájt, majd végiglovagoltatta a város (fő)utcáján és azt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni!”

Végül eljött a második lakoma ideje, és Eszter a király elé tárta kérését. Nem lett valami felhőtlen a hangulat, a király a hír hallatára indulatosan kiment a kertbe kiszellőztetni a fejét és gondolkozni egy kicsit. Bár azt olvashatjuk, hogy Hámán biztos volt abban, hogy a király elveszti őt, ám lehetséges az is, hogy éppen megkímélte volna a király az életét.

Eszter 7,5-8
„Achasvérós király ekkor azt kérdezte Eszter királynétól: ki az, és hol van az, aki arra mert vetemedni, hogy ilyet tegyen? Eszter pedig mondta: ez az ember, a gonosz Hámán, a mi ádáz ellenségünk! Hámán erre megijedt a király s a királyné előtt. A király indulatosan felkelt a borivástól, a palota kertje felé indult, és Hámán ott állt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a vesztét már elhatározta a király. A király pedig visszatért a palota kertjéből a borivás házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered a királynét az én jelenlétemben? A szó elhagyta a király ajkait és Hámán arca elborult.”

De mikor visszajövet meglátta, hogy Hámán a megszokottól eltérően közelebb került a királynőhöz, fellobbant a haragja. Majd itt jön a hír, amitől betelt a pohár a királynál:

Eszter 7,9-10
„Chárboná, egy az udvari tisztek közül, így szólt a király előtt: Íme a bitófa is, melyet Hámán készített Mordecháj számára, aki jót mondott a királyról. Ott áll Hámán házában, ötven ámá magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok fel rá! Így felakasztották Hámánt a bitófára, melyet Mordecháj számára készített, és a király indulata lecsillapodott.” 

A király itt szembesült azzal, hogy Hámán Mordecháj életére akart törni, pedig Mordecháj volt az, aki megmentette a király életét:

Eszter 2,21-23
„Egy ízben, amikor Mordecháj az udvarban tartózkodott, a király küszöbét őrző két háremőr, Bigtán és Teres megharagudott Ahasvéros királyra, és merényletet terveztek ellene. Mordecháj azonban megtudta, és elmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta a királynak. A hír kivizsgáltatott és igaznak bizonyult, ezért a két háremőrt felakasztották. A történetet fel is jegyezték a királyi krónikák könyvében.”

Hámán tehát pórul járt, azt kapta, amit Mordechájnak szeretett volna adni. Messzire ellátszott Hámán, miközben a Mordechájnak épített bitófán lógott. A látvány messzire elvitte az üzenetet, hogy mindazok hasonlóan fognak járni, akik Isten népére kezet emelnek. Ilyenre szokták közmondásként mondani, hogy aki másnak vermet ás, az esik bele. De ez nem népi bölcsesség, hanem Salamonnál olvashatjuk:

Példabeszédek 26,27
„A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.”

De nemcsak Hámán járt így, hanem mindazok, akik a zsidók életére akartak törni, várva a napot, amelyen megkezdhették a mészárlást. Ugyanis a levélben levő rendeletet felülírták, és megfordultak a dolgok. Eddigre már jól tudták a zsidók, hogy kik az ellenségeik, minden bizonnyal már az első napokban meglátszott, hogy kik fognak az életükre törni. Pedig nem néhány nap telt el, hanem több hónap!  

Mordecháj nagy jutalmat kapott Istentől, átvette Hámán hatalmi pozícióját. Megtermett a gyümölcse annak, hogy Mordecháj betartotta Istennek a törvényét. Végül eljött az idő, és bosszút állhatott Izrael népe ellenségein. De van itt egy nagyon fontos rész, ami felett nem szabad elsiklanunk: bár meg lett adva a lehetőség arra, hogy a zsidók elvegyék az ellenség értékeit is, de mégsem tették!

Eszter 9,15-16
„Ádár havának tizennegyedik napján is összegyűltek a Susánban levő zsidók és megöltek háromszáz embert Susánban, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket. A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek és kiálltak életükért, nyugalmat leltek ellenségeiktől. Megöltek gyűlölőik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket.”

Miért tettek így? Azért, mert így ezáltal bizonyították mindenki előtt, hogy csak azokat ölték meg, akik az életükre törtek. Nem azért gyilkoltak, hogy minél nagyobb értéket zsákmányolhassanak! Gondolhatjuk, hogy mikor még úgy volt, hogy a perzsák gyilkolhatják le a zsidókat, akkor több mint valószínű, hogy azok is kezet emeltek volna rájuk, akiknek amúgy semmi bajuk nem volt velük, de a zsákmány az elég nagy indok lett volna számukra. De mikor fordult a kocka, akkor sokan zsidókká váltak azért, hogy elkerüljék a halált.

Eszter 8,17
„Az ország lakosságából sokan zsidóvá lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való félelem.”

Van ebben is egy súlyos és igaz üzenet, ugyanis ez a mai napig nem változott. Ha valaki el akarja kerülni Isten ítéletét, a kárhozatot, azoknak szintén zsidókká kell válniuk. Nem testileg, hanem lelkileg!

Ézsaiás könyve 2,3
„És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.”

{flike}