Szolgálati Ajándékok, A Prófétaság

 

Szolgálati ajándékok-adományok.

I. rész Próféciák- Prófétaság

És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. /Jelenések könyve:19,10/

Mint az a címből kitűnik, ebben a részben a szolgálati ajándékokról (adományokról) szeretnék szót ejteni. Ezen belül a Prófétaságról. Sajnos a mai kereszténységben sok tévhit terjedt el ezekről az ajándékokról-adományokról. Nem véletlen, hogy hezitálok az ajándék-adomány fogalma felett, hisz a pontos definíció szerint: az ajándék = egy személytől egy másik személynek, öröm okozás céljából adott 'dolog.
Míg az adomány = egy személy számára munka, vagy szolgálat céljából történő ' eszköz átadása.
Ezek szerint nekünk talán a félreértések elkerülése végett, szerencsésebb lenne a továbbiakban szolgálati adományokról beszélni. Ugyanis: ezeket az 'adományokat azért kapjuk az Istentől, hogy a földi életben az Ő dicsőségére végezzük a ránk osztott szolgálatunkat!!! / sáfárkodjunk a ránk bízott javakkal/ Ha ezt mindig is értettük volna, nem lettek volna közöttünk olyan személyek, akik irigyelték az ' ajándékainkat' vagy szolgálatunkat. Továbbá mindenki értette volna, hogy mindenkinek saját elhívása van, és nem 'kontárkodtak' volna mások munkájába! /hogy arról ne is beszéljek: nem saját dicsőségükre kamatoztatnák a mai napig Istentől kapott 'ajándékaikat'/

Tehát a prófétaság. Mindenekelőtt szükségesnek tartom, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat. Először is: Vannak ugye a próféták. Ők azok az Istentől eleve elhívott személyek, akik az Örökkévaló aktuális üzeneteit közvetítik az embereknek. Azután vannak olyan személyek, akik NEM! Próféták, de bizonyos esetekben próféciát mondanak. Először beszéljünk róluk.
A szentírás bizonysága szerint, vannak esetek, amikor bizonyos okokból elhívásra nézve nem próféták prófétálnak, (próféciát mondanak) de ettől még nem lettek ( lesznek ) próféták !!! Lássunk erre egy pár példát:

1.)
Ámos 7,12-14.
„Ámosnak pedig így szólt Amaziás: menj el próféta! Fuss el Júda földére, ott egyed kenyered és ottan prófétálj! Béth- El- ben pedíg ne prófétálj, mert a király szenthelye és az ország székháza ez. És felelé Ámos és mondá: NEM VAGYOK PRÓFÉTA SEM PRÓFÉTÁNAK FIA barom pásztor vagyok, és vad fügét szedek.”


2.)
János 11,49-51  
„Egy pedig ő közülük, Kajafás ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivelhogy abban az esztendőben ő volt a főpap, jövendőt (próféciát) mondott.”


Tehát mindezekből láthatjuk, hogy elhívástól függetlenül, mondhatunk (és bizonyos
esetekben mondunk is) próféciákat, ettől még nem lettünk próféták! Ez hogyan lehetséges?
Nos, erre is a szentírásban van a válasz.

János ev. 16,13
„De amikor eljön amaz az igazságnak lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a BEKÖVETKEZENDŐKET MEGJELENTI NÉKTEK.”


Nos, igen, a Szent szellem az, aki megjelenti nekünk, ill. rajtunk keresztül másoknak. Mi eszközök vagyunk Isten kezében. Nem mi irányítjuk Őt, nem az a fontos, amit mi szeretnénk, nem a mi elképzeléseink a mérvadóak. Ezeket nem árt észbe venni. Azért születtünk és születtünk ujjá, hogy az Ő dicsőségét szolgáljuk az Ő akarata szerint, az Általa meghatározott formában! Mindenkinek meg kell találnia a helyét, az elhívását. (Róma 12,6 szerint, mindannyiunknak VAN elhívása, szolgálata, szolgálati ajándéka!) Valaki olvasott már a szentírásban olyan igét, ami kimondja: vannak szolgálók, és vannak utánfutók? NEM, de azt igen, hogy az Úr szolgái vagyunk! Tehát ezek szerint kell élni. Én magam többször részesültem abban a kegyelemben, hogy próféciát mondtam és ezek be is következtek, tehát bizonyítást nyert, hogy az Úr kijelentései voltak. DE NEM VAGYOK PRÓFÉTA! Sőt: többször volt olyan is, hogy betegekért imádkoztam, és ezek a betegek meggyógyultak. (többnyire azonnal, és mindez természetesen jól dokumentálható módon történt) DE NEM VAGYOK GYÓGYÍTÓ! És volt, hogy evangelizáltam és embereket vezettem az Úrhoz. DE NEM VAGYOK EVANGÉLISTA!
Mindezt nem azért írtam le, hogy dicsekedjem, hanem azért hogy megértsük, hogy egyes esetekben működhet annak a szolgálatnak a kenete rajtunk, de nem leszünk a birtokosai. Előfordult velem, hogy egy pici csavar kihajtásához, étkező kést használtam, és el kell ismernem ott, akkor tökéletesen működött arra a célra a kés, de nem léptettem elő csavarhúzónak a továbbiakban. Így van a mi esetünkben is.

Figyeljünk az Úrra, legyünk tettre készek, minden esetben hajtsuk végre a ránk osztott szolgálatot, ne osztályozzunk, ne értékeljünk, minden mást az Úr végez, így lehetünk jó sáfárok, így nyerhetjük el a koszorút. (hisz ez a célunk igaz? )Tehát segítsük a munkájukat azzal, hogy megfelelő körültekintéssel és józansággal, fogadjuk jósszívvel a szolgálatukat. Engedelmesen, mint akik tudjuk, hogy Isten gondoskodásából intenek minket. Hogy miért írtam azt, hogy megfelelő józansággal és körültekintéssel? Nos azért mert az írás bizonysága szerint, mindent meg kell vizsgálni!

I Thess.5,21-22
„Mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok, ami gonosznak látszik, attól őrizkedjetek!”


Ez a próféciákra is vonatkozik. Sőt... nagyon is! Hogyan kell megvizsgálni? Egyértelműen az igével kell egybevetni!!! Ez nagyon fontos, mert tudni való: Hogy a próféták Isten által szólják Isten igéjét, az Isten igéje pedig soha nem mond ellen magának! Tehát amit a Próféta szól, igazából elolvashatjuk a
szentírásban, de az aktualitása miatt a nyomaték kedvéért, személyes üzenetben kapjuk meg.
De minden esetben egybecseng a szentírással. A második próba: az V Mózes 13,1-5; ill. az V Mózes 18,18-22 szerint kell megítélni. Ugyanis, onnan tudjuk, meg hogy az Úrtól van, amit mond, hogy bekövetkezik. A próféta mindig határozott, céltudatos. Beszéd közben nem inog, meg mintha nem lenne egészen biztos a dolgában. Mindig egyenesen beszél, nem rébuszokban fogalmaz. A próféciák nem közhelyszerűek! Az nem prófécia, ha valaki egyenes következtetést fogalmaz meg.PL: az nem prófécia, ha azt mondom: ha nem eszel, éhes leszel. Ellenben az igen: amíg el nem végzed az Úr munkáját, erőd sem fogy el, meg sem éhezel, mert az Úr erősít téged! (és ha ez bekövetkezik, akkor az tényleg prófécia) És minden esetben bekövetkezik, amit mond, kivétel nélkül. Egy próféta mindig bátran szól, nem írja át saját olvasatra az Isten üzenetét. Minden esetben bátor.
Erre kell példát mondani? Na, nézzük. Itt van például Illés: I Kir. 18, 21-46-ig azt gondolom, ez minden kétséget kiirt. erről beszéltem, amikor azt mondom: szikla szilárd hit és bátorság. Hogyan lehet? A próféta szeme, az Úrra van függesztve, a füle Isten beszédére figyel, és az Úr kezét fogja!!! Nincs ő, csak az Úr! Az Úr szól belőle, az Úr cselekszik általa, a próféta 'csak' átadja teljes lényét az Úrnak. De hogyan kell engedelmeskedni egy prófétának? Erre is van utalás a szentírásban. Méghozzá a II kir.4,1-7. És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: a te szolgád, az én férjem meghalt. Te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. Monda néki Elizeus: mit cselekedjem veled? Mond, meg nékem mi van a te házadban? Monda az: a te szolgálólányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj. Akkor monda: menj és kérj ott kinn minden te szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset. És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a teli edényt tedd félre. És elment tőle, és bezárkózott a fiaival, azok hordták neki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett. És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: hozz ide még egy edényt. Felele az, nincs több edény. És akkor megállott az olaj. És elment, és elmondá az Isten emberének. Az pedig mondá: menj el, add el az olajat, és fizesd ki a hiteleződet. Te pedig, és a te fiaid éljetek a maradékából. Na így kell viseltetnünk a prófétákkal. Nem csak az első lökés kell tőlük. Nem a saját eszünk után menve. A próféta elmondja, mit tegyünk, megtesszük, az után vissza a prófétához, hogy megtudjuk a továbbiakat. A próféták tévedhetetlenségének megkérdőjelezéséről hallottam már tévtanítást Ézsaiásról, Aki egyszer ezt mondja, azután meg azt, valamelyik csak bejön. A példa az Ésa 38- ból van, amikor Ezékiás király beteg, és Ézsaiás először a halálát 'jövendöli' majd a gyógyulását. Szánjunk erre egy percet, és vizsgáljuk meg ezt az 'anomáliát' (nagyon megéri!!!)

Tehát Ézsaiás által szól az Úr: (38,1) 'Rendeld el a házadat, mert meghalsz, és fel nem gyógyulsz!' Ezután mi következik? Nos Ezekiás keservesen sír és könyörög az Úrnak, a gyógyulásért. Ezt olvashatjuk is a második bekezdésben. És ismét szól az Úr. (kinek???) Ézsaiásnak!!! Hogy mennyen vissza és közölje a jó hírt. Nem egy másik prófétának, nem szó nélkül gyógyítja meg az Úr a királyt. Ugyan az a próféta közli a jó hírt, akivel küldte a rosszat. Miért tette ezt az Úr? Miért kellett megrémíteni szegény királyt? Mire volt ez jó? Megmondom.

Azért mert tudta előre az Úr hogy Ezekiás könyörögni fog neki, tudta előre hogy meghallgatja, hiszen a királynak volt Istenismerete, hisz egész életében Őt követte, neki tetsző módon élt, uralkodott. Tehát a király tudta azt amit sok mai hívő nem: nevezetesen azt hogy Isten meghallgatja a könyörgést, és a bűnbánó bűnöst szereti (Ezekiel 18,21-23). És még ha végzett is a rossz vég felől, a töredelmes könyörgést meghallgatja, és a rosszat-jóra fordítja. De nézzünk csak meg még egy érdekes momentumot ebben a történetben. Ezt a történetet egy mai történetíró nagyjából így dokumentálta volna: a király halálos betegségbe esett, de bement hozzá a Próféta és a király meggyógyult. De akkor ezt nem így irták le! Mégpedig azért, hogy TANULJUNK AZ ESETBŐL!!!
Mert meg van írva:

Róma 15,4
„Azok melyek régen megírattak a mi tanulságunkra írattak meg, hogy az írások vigasztalása által reménységünk legyen!”


És még egy ige:

I Kor.10,11
„Mindez pedig példaképpen estek rajtuk, megírattak a mi tanulságunkra, kikhez az idők vége elérkezett!”


TANULNI BELŐLE!!!
Hány olyan testvérünk van, aki az életének szakaszait egybeveti a szentírással, és abban keres útmutatót? Mert? Nincs megfelelője az írásban? Nos, az írás azt mondja:

Préd.3,15
„Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár meg volt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt”


És ismét:

Préd.1,9
„Ami volt, ugyan az, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyan az ami ezután is történik, és semmi nincs új a nap alatt”


Pontosan ezért történtek azok a dolgok az elődökkel, pontosan ezért lettek megírva a történeteik. Hogy TANULJUNK BELŐLE. És ezért adta Isten a prófétákat: hogy emlékeztessenek, hogy vezessenek, mintegy útjelzők. A soron következő hiba a hívők világában: a személyválogatás! Csak nem ő fog nekem prédikálni?! Nem is úgy néz ki mint egy próféta! Menj már pont ő??? Te nekem ne dumálj, és még sok más módon. Nagy hiba...

Először is: Bálám nem panaszkodott, hogy egy szamár mentette meg az életét.( IV Mózes 22, 30-33)
Másodszor: az Úr mondja:

Mrk.6,4
„Nincs próféta tisztesség nélkül, csak a maga hazájában, és a rokonai közt, és a maga házában.”


De a megírtak ellenére sem tanulunk.. szinte hallom, ahogy odaát rácsodálkoznak sokan az Úrra, „tényleg te küldted? Ő tényleg próféta volt???” Testvérem kérdeznék én tőled valamit: te miben vagy hívő? Hiszel az Istenben, de nem hiszel Istennek? Hiszel az Úrban, de nem hiszel az igében? Miben mutatkozik meg a te hited? Hmmm. Eszembe jut erről egy vicc: a történet szerint egy hívő keresztény üldögél otthon a házában, egyszer csak hallja ám a rádióban a felszólítást: mindenki meneküljön! Jön az árvíz. A hősünk csak legyint és üldögél tovább. Arra gondol: szerencsétlen emberek, meneküljenek ők... .nekem hitem van, rám az Úr vigyáz. Azután egyszer csak dörömbölnek az ajtón: jöjjön papa, mondja egy teherautó sofőr. Itt a kocsi, hozza a motyóját és meneküljünk, mert baj lesz! Édes fiam mondja a hősünk, nekem hitem van, menekülj te, az a te dolgod az enyém meg az hogy higgyek. Rövid idő múlva kopognak az ablakán, egy csónakos férfi az: jöjjön, mentse az életét, mondja az, de hősünk hasonlóan az addigiakhoz őt is elküldi... azután jött a nagy ár, és hősünk az
életével fizetett. A mennyekben azt mondja az Úrnak: Uram... én hittem benned, miért nem
óvtál meg? Az Úr hozzáfordult és így szólt: hát lássuk csak. Küldtem egy üzenetet, küldtem
egy teherautót, és egy csónakot.... Gyermekem mit kellett volna még tennem érted?
Jó vicc igaz? Szerintem nem! Mert az Úr adta a szentírást, de azt idejemúltnak tartja a
célcsoport, küldött tanítókat, de azokat elutasítják, mondván: azt majd én jobban tudom, küld
prófétákat, azokat így vagy úgy elhallgattatják és a történelem megismétli önmagát!

{flike}














Nyomtatás