Szerző Téma: PÜNKÖSD  (Megtekintve 1244 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4486
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
PÜNKÖSD
« Dátum: 2012 Május 28, 22:13:34 »
  PÜNKÖSD!!!

Pünkösd napja van …


Sávuot az előző ünnep, Pészách kiteljesedése. Jelentése: Hetek, pontosabban “hét hét”.

 

“Számláljátok a napokat az ünnepre (Pészáchra) következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. A hetedik hét utáni napig ötven napot számláljatok és ekkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak.” (Mózes harmadik könyve, 23, fejezet, 15. és 16. vers)

 

Pészách másnapján egy mérő (héberül: ómer) árpakévét mutattak be a Szentélyben. Hét hét múlva az ennyivel későbben érő búzát mutatták be ugyanott. Innen a hét hétig, Pészách második napjától Sávuotig, 49 napig tartó Ómer-számlálás kötelezettsége.
 
Hetek Ünnepe (2.Móz.34,22), azaz hét héttel az Első Zsengék Ünnepe után - ami a tavaszi árpaaratás kezdete is egyben; …
Első Zsengék Napja (4.Móz.28,26), azaz a nyári búzaaratás kezdete - a nyári búzatermés első zsengéjének áldozatbemutatása; …
Aratás Ünnepe (2.Móz.23,16), azaz a nyári aratási idény hivatalos kezdete …
'Ötvenedik' = 'pentékoszté' --> azaz az Első Zsengék utáni ötvenedik nap a Pünkösd.
 
Ap. csel :2:16-21  "hanem EZ AZ, amit megmondott Joel próféta által Isten,
Ap:csel: 2:17  Lesz az utolsó napokban - ezt mondja az Isten -, kitöltök az Én Szellememből minden testre, és prófétálnak a fiaitok és leányaitok és ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és öregeitek álmokat álmodnak.
Ap.csel: 2:18  Sőt a szolgáimra és szolgaleányaimra is töltök ki az Én Szellememből és prófétálnak,
Ap csel: 2:19  és adok csodajeleket az égben fenn és jeleket a földön (ide)lenn, vért, tüzet és füst gomolygását,
Apcs 2:20  a Nap sötétséggé változik és a Hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úr nagy és ragyogó napja
Apcs 2:21  és lesz, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvösséget nyer (megmenekül, megtartatik)."
 
Szent Szellem és az aratás - elválaszthatatlan. Miért vetünk? Azért, hogy arathassunk.
Szent Szellem vezet bele a hit általi vetéseink Isten szíve szerinti aratásába.
Sokan szeretnénk aratni - hiszen ezért (is) vetünk.
Az aratás munkája az egyik legörömtelibb, legizgalmasabb munkák egyike, ugyanakkor az egyik legnehezebb és legfárasztóbb munkák egyike is.
 
Vannak szükségeink és hiányaink, amelyekre megragadunk Isten Beszédéből ígéreteket. Ezekért küzdünk, hogy a hitünk, a szívünk felnőjön, a pszichénk-lelkünk is felkészüljön, azaz egy hitben és békességestűrésben való növekedési időszakon át krisztusibbá váljon az ígéretek elnyeréséig.
 
Miért van erre szükségünk?
Mert az aratáshoz, az ígéretek elnyeréséhez és birtokba vételéhez erőre van szükségünk.
A Biblia nem véletlenül mondja, hogy a Szent Szellem az Ígéretnek Szelleme - hiszen Ő jelenti ki ott legbelül bennünk, a szívünkben, a szellemünkben, hogy a Krisztusban már minden ígéret(ünk) 'igenné és Amenné lett', azaz beteljesedett.
 
Ugyanakkor Szent Szellem ad erőt ahhoz is, hogy az Isten Beszédében levő ígéretek megragadása és az ígéretek fizikai birtokba vétele között levő (hitben és békességestűrésben való növekedési) időszakban legyen erőnk mind szellemileg, mind lelkiekben, mind akár fizikailag is.
 
Vannak szükségeink, hiányaink …
Itt van számunkra Isten kijelentett Beszéde …
Vannak ígéreteink Isten Beszédéből …
Megragadtuk ezeket a Szent Szellem által megelevenített ígéreteket …
Készülünk - egy hitben és békességestűrésben való növekedési időszakban - az ígéretek fizikai birtokba vételére ' ehhez pedig Isten természetfölötti erejére van szükségünk.
Szent Szellemmel való betöltekezésre van szükségünk.
 
Minden ígéret-beteljesedés egyúttal kihívás is az életünkben, ugyanis minden 'aratás-időszak' egyúttal kihívás is, újabb erőfeszítésekre van szükségünk az ígéretek birtokba vételekor és az ígéretek birtokba vétele után az beteljesedett ígéretek 'kezelésében' is.
 
Igaz ez pl. a házasodás 'ígéretére' is …
Imádkozunk, küzdünk, hiszünk, várakozunk, békességesen tűrünk hálaadással és örömmel, majd 'meglesz' az ígéret. Azt gondolhatnánk, hogy most már ölbe tehetjük a kezeinket, feltehetjük lábainkat a sámlira, hiszen 'készen' vagyunk. De NEM! Hiszen amikor megérkezik az 'ígéret', akkor kezdünk el igazán feleszmélni, hogy a közös együttmunkálkodáshoz, a közös szövetségi pályához egy csomó új feladattal találkozunk szembe, amelyeket meg kell oldanunk - újabb kihívások.
 
Vagy akár egy új munkahely ígérete …
Keressük, kutatjuk, erőfeszítéseket teszünk érte, s amikor megvan, akkor ott a munkahelyen találjuk magunkat szemben olyan megoldandó feladatokkal, kérdésekkel, problémákkal, amelyek leküzdéséért, megoldásáért újra erőfeszítéseket kell tennünk.
 
Gyermekáldás ígérete …
Igen, talán éveket küzdünk, harcolunk érte, s amikor 'megvan' az ígéret már fizikailag is - már pelenkázni kell, fürdetni, etetni kell, esetleg éjszakákat kell átvirrasztanunk a 'megvalósult ígérettel, ígéretért', ráeszmélünk, hogy az 'ígéreteink' megszületésével nem lett vége a ''hitben és békességestűrésben való növekedési időszakunknak'', azaz újabb erőfeszítéseket kell tennünk ismét.
 
De nézhetjük, szemlélhetjük mindezt úgy is, hogy a Mindenható Istennek, a mi Mennyei Atyánknak van egy rendkívülien nagyszerű terve az életünkre, s Ő azt a tervet szeretné, hogy megvalósuljon mindegyikőnk életében, amit Ő kigondolt a mi számunkra külön-külön személyre szabottan. És EHHEZ, ennek érdekében enged bele, sőt gyakran Ő maga vezet bele e folyamatokba, ezen ' hitben és békességestűrésben való növekedési' szakaszokba.
 
Amikor tehát elközeledett az 'ígéret(ek)' beteljesedésének ideje ('kairosz') az életünkben, tudnunk kell, hogy még több erőre, hitre, örömre, megigazultságra van szükségünk - vagyis az Ígéret(ek)nek Szent Szellemével kell betöltekeznünk, Aki minket MEGERŐSÍT, hogy képesek legyünk 'aratni', és képesek legyünk az megvalósult ígéretekkel is Isten dicsőségére élni ebben a látható földi tér-idő világban.
 
Efez.3,20-21 "Annak pedig, Aki képes mindent megtenni, azon felül is, amit kérünk vagy megértünk a bennünk munkálkodó erő szerint, Neki legyen dicsőség az Egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen."
 
Örömteli, győztes - az ígéretek 'aratására' való sikeres felkészülés-napokat!
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető E.Edit

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1427
Re:PÜNKÖSD
« Válasz #1 Dátum: 2012 Május 30, 17:09:18 »
Koszonom Ildoko,hogy  a gondolataid megosztottad velunk. Szep,jo es osszeszedett.

 :074:
"Ne félj, csak higgyj!"  Márk ev.5:36/b

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4486
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:PÜNKÖSD
« Válasz #2 Dátum: 2012 Május 30, 22:26:16 »
Koszonom Ildoko,hogy  a gondolataid megosztottad velunk. Szep,jo es osszeszedett.

 :074:



 köszönöm szépen Edit!! :017: :016:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4486
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:PÜNKÖSD
« Válasz #3 Dátum: 2012 Május 30, 22:39:54 »
A SZENTLÉLEK KITÖLTÉSE!!!



1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala.
3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?
8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Ciréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.
23 Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41 Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek!!!


Kevdes testvéreim ez az Igazi pünkösd!!!
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4486
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:PÜNKÖSD
« Válasz #4 Dátum: 2015 Május 25, 11:02:43 »

Az első pünkösd: Isten leszáll a Szináj-hegyre, hogy kinyilatkoztassa a Tízparancsolatot

A "hetek" jelen esetben természetesen nem az újságot jelenti, hanem a hét
napos időközt. A "hetek ünnepe", vagyis a pünkösd, onnan nyerte nevét, hogy
kezdete a húsvéttól számított hét hét utáni első, azaz az ötvenedik napra esett.
Az "ötvenedik" görögül pentekosztész: ebből a szóból lett az angol pentecost,
a német Pfingsten és a magyar pünkösd is. A "hetek ünnepe" az Ószövetség egyik
legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó
eseménye is ezen az ünnepen történt. Ekkor áradt ki először a Szentlélek tüzes szélvihar
formájában Jézus Krisztus százhúsz tanítványára, egy olyan mozgalmat indítva útjára,
amely egy emberöltő alatt betöltötte az akkori lakott világot, s amelyet úgy nevezünk:
kereszténység.



Az első pünkösd: Isten leszáll a Szináj-hegyre, hogy kinyilatkoztassa a Tízparancsolatot

 
Az aratóünneptől a törvényadásig



Az ószövetségi rendtartás szerint a páska (húsvét) után két nappal, Niszán hó
16-án megtartott "első zsengék ünnepe" a tavaszi árpaaratási idény kezdetét
jelezte. Ettől fogva kellett hét hetet számolni, hogy az utána következő napon
(vagyis az ötvenediken) megtarthassák a búzaaratás kezdetét jelző "aratóünnepet".
(A hetes szám a bibliai szimbolikában a teljességet jelképezi, a hét hét tehát a
teljesség teljességét.) A sávuót, vagyis a hetek ünnepe másik elnevezése tehát
"hág hakacír", azaz "aratóünnep", amely arra utal, hogy ez jelentette a nyári
aratási idény hivatalos kezdetét. Az ünnepet a későbbi hagyományban "zárásnak"
is nevezték, mert ez zárta le a húsvéttal kezdődő tavaszi ünnepkört. A sávuót
egyike volt Izrael három jelentős zarándokünnepének, amikor minden izraelita férfinak
meg kellett jelennie a jeruzsálemi Szentélyben, természetesen nem üres kézzel. Mózes
törvénye szerint az áldozat mellett szabad akaratból ajándékot kellett vinni a Szentélybe,
az egész családnak örvendeznie kellett az Úr előtt, valamint meg kellett emlékezni
az Egyiptomból való szabadulásról. A szombathoz és más ünnepnapokhoz hasonlóan a pünkösd
is "szent gyülekezés napja", vagyis pihenőnap volt, amelyen nem volt szabad
dolgozni. A jeruzsálemi Szentély lerombolását (i. sz. 70) követően azonban új
helyzet állt elő: a vallási törvények egy részét – így az aratási ünnepet is
– lehetetlen volt eredeti formájukban megtartani, minthogy nem lehetett többé áldozatot
bemutatni a Templomban. Ezért 140-ben Usában (a mai Haifa közelében) a rabbik azzal a
javaslattal álltak elő, hogy a római hódítás következtében előállott új
helyzetben az ünnep mezőgazdasági jellege helyett domborítsák ki annak történelmi
vonatkozását, hogy maga az ünnep a Templom pusztulása ellenére is megmaradhasson. Így
lett sávuót modern értelmezésben "Törvényünk adásának ideje" (Zeman mattan
Toraténu), vagyis a rabbinikus judaizmus születésnapja. Sávuótra ma is zöld növényekkel
díszítik fel a zsinagógákat, egyes helyeken még a tórafülke elé is hímzett zöld
takarót akasztanak, vagy virágfüggönyt szőnek a bima, azaz a tóraolvasó állvány fölé.
Ezen az ünnepen olvassák fel Ruth könyvét, amely az aratás mellett arra is emlékeztet,
hogy egy moábita – tehát idegen – asszony származása ellenére ragaszkodott
elhunyt férje hazájához, Izraelhez; valamint az Ezékiel és Habakuk próféta könyveiből
azokat a részeket, amelyek Izrael Istenének dicsőségéről szólnak, akinek "dicsősége
elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé,
sugarak támadnak mellőle, és ott van az ő hatalmának rejteke. Megáll és méregeti a
földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporladnak, elsüllyednek
az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!" (Hab 3,3–6)



Az Egyház születése



Időszámításunk szerint 30 körül, Sziván hó 6-án – a húsvét után számított
ötvenedik napon –, a kora reggeli órákban valószínűleg éppen Habakuk próféta imént
idézett szavait harsogták a felolvasók Jeruzsálem zsinagógáiban és a Templomban összegyűlt
zarándokok előtt, amikor egy váratlan, furcsa esemény történt. A Lukács evangélista
által lejegyzett Apostolok cselekedetei így írja le a történteket: "Hirtelen
hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat,
ahol ültek (tudniillik Jézus tanítványai). Majd valami tüzes nyelvek jelentek meg előttük,
amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent
Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogyan a Szellem adta
nekik, hogy szóljanak." A jelenséget olyan jelentős hang- és fényhatások kísérték,
hogy az ünnepre összegyűlt zsidók (ezeknek számát 120–180 ezer közé teszik) nagy
számban tódultak a tanítványok köré. Itt merül fel az a kérdés, hogy mindez hol
is történhetett. Lukács annyit mond, hogy a tanítványok "házban" (oikosz) tartózkodtak.
A katolikus hagyomány ezt a házat János Márk családjának otthonával azonosítja,
ahol Jézus és tizenkét apostola a páskabárányt is elköltötték. Csakhogy ezzel az
azonosítással több lényeges szempontból is baj van. Először is vajmi nehéz a kor körülményei
között olyan zsidó házat elképzelni Jeruzsálemben, amelynek egyetlen helyiségében
százhúsz ember elfért volna! Másrészt ha a tanítványok valóban házon belül
voltak, kívülről éppen úgy nem láthatták őket, ahogy ők sem szólhattak a kívül
levőkhöz. Lukács ráadásul arról szól, hogy a jelenséget tömegek látták, és Péter,
valamint a tizenegy apostol bizonyságtételét ugyancsak tömegek hallgatták. Kérdés,
hogy mindez hogyan történhetett meg, ha egy városi lakóházban ültek a tanítványok.
Jeruzsálem utcái ugyanis olyan szűkek voltak, hogy ott nemhogy ezrek, de néhány tucat
ember is már forgalmi dugót okozott volna. Akkor hát mi a megoldás? Valószínűleg
az, hogy Jézus és tanítványai nem egy házban, hanem a Templomban gyülekeztek össze.
Ezt alátámasztja, hogy valamennyien hívő zsidók voltak, akik biztosan eleget akartak
tenni ezirányú vallási kötelezettségüknek. Lukács evangéliumának utolsó verse is
ezt bizonyítja: "És (a tanítványok) mindenkor a Templomban voltak, dicsérvén és
áldván az Istent." Lukácsnál egyébként öszszesen öt alkalommal jelenti az "oikosz"
magát a Szentélyt, amit héberül is közönségesen Bét Adonájnak, az "Úr házának"
hívtak. Ha ezek után arra gondolunk, hogy a tanítványok valahol a templomtéren, a nyüzsgő
sokaság közepette "telepedtek le", máris érthetővé válik, hogyan csődült össze
köréjük oly hirtelen a tömeg, hogyan láthatták őket olyannak, mint "akik édes
bortól részegedtek meg", hogyan hallhatták őket szólni olyan nyelveken, amelyeket
nyilvánvalóan nem tudhattak, hiszen egész öltözetükről lerítt, hogy Galileából jöttek.
A diaszpórából érkezett zsidók csodálkoztak is ezen: "»Íme, akik beszélnek, nem
valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga
anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában
és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban
és Líbia vidékén, amely Küréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és
prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten
felséges dolgairól.« Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól:
»Mi akar ez lenni?«" A rejtélyt maga Péter apostol oldotta meg, aki prédikációjában
az átélt eseményeket az ószövetségi próféciák és Jézus Krisztus ígéretei
beteljesedéseként értelmezte: a jelenségek kiváltó oka a Jóel próféta által megígért
Szentlélek elérkezése volt, akit halála, feltámadása és mennybemenetele után ötven
nappal küldött el követőinek a Messiás. Péter beszédének hatására még aznap több
mint háromezer ember merítkezett alá a közeli Siloám mikvéiben, azaz rituális fürdőiben.




A pünkösd előképei



Az ószövetségi aratóünnepből a II. század elején lett tehát hivatalosan is a törvényadás
ünnepe. De vajon milyen kapcsolat létezik e két esemény: az első búzaaratás és a Sínai-hegyi
törvényadás között, és van-e mindennek köze az újszövetségi eseményekhez? A
Bibliát igen alaposan ismerő rabbik nem véletlenül határozták meg ezen a napon a Tóra
ünnepét. Mózes második könyve szerint az első páskát (vagyis a húsvéti bárány
feláldozását) Niszán hónap 14-én tartották a zsidók, s aznap hajnalban indultak útnak
Egyiptomból Kanaán felé. A Biblia azt is közli, hogy mikor érkeztek meg a Szináj-hegy
lábához: "A harmadik hónapban Izrael fiainak kivonulása után Egyiptom országából,
ezen a napon elérkeztek Szináj sivatagába" (2Móz 19,1. Hertz J. fordítása). Mivel
Niszán volt a zsidó naptár első hónapja, a harmadik hónap Szivánt jelenti, az "ezen
a napon" kifejezésen pedig a rabbinikus írásmagyarázók a hó első napját értették.
Tehát Niszán elseje és Sziván elseje között két hónap (60 nap) telt el. Ebből
azonban le kell vonnunk a páskáig eltelt 14 napot, így marad 46 nap. A törvényadás
azonban a Sínai-hegyhez érkezést követő harmadik napon történt (2Móz 19,16),
vagyis pontosan kijön a hét hét, a 49 nap. A szabadulás első pillanatától a
szabadulás teljességének beteljesedéséig: a szabadság Törvényéig.

A törvényadás ünnepe és az újszövetségi pünkösd között további párhuzamok is
fellelhetők. A legfontosabb, hogy Isten tűzben szállt le a hegyre: "Az egész Sínai-hegy
pedig füstölgött, mivelhogy leszállt arra az Úr tűzben, és felment annak füstje,
mint a kemencének füstje, és az egész hegy nagyon rengett". A kinyilatkoztatást különféle
hang- és fényjelenségek kísérték, amit mindenki hallott és látott ("az egész nép
pedig látta a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését").
Ezt a rabbinikus hagyomány (a III. századi Rabbi Johanan) úgy értelmezte, hogy a Tóra
mind a hetven nemzet saját nyelvén szólalt meg egyszerre. A Szentlélek pünkösdkor történt
kiáradása a bibliamagyarázók szerint Jeremiás azon próféciájának a beteljesedését
is jelenti, amely szerint Isten egy új szövetségben a Törvényt népének bensejébe
helyezi, szívébe írja majd (Jer 31,33). A törvényadás eseményén kívül további párhuzamok
fedezhetők fel a mózesi Sátor és a jeruzsálemi Templom felszentelése, valamint az újszövetségi
pünkösd között. Mindkét alkalommal azt olvassuk, hogy Isten dicsősége olyan erővel
töltötte be ezeket a helyeket, hogy Mózes nem mehetett be a Sátorba (2Móz 40,35),
illetve a százhúsz pap nem tudott állva maradni a Templomban (1Kir 8,11).

A fenti példákból is látható, hogy az Ószövetségben nem kevésbé "szellemi"
események történtek, mint amelyekről az Újszövetségben is olvashatunk. Isten dicsősége,
a sekina, hatalmas erővel volt jelen minden korszakváltásnál: a Szináj-hegyi törvényadásnál,
a mózesi Sátor felszentelésénél, és a jeruzsálemi Szentély felavatásakor,
valamint az újszövetségi Egyház születésénél is.


http://hetek.hu/hit_es_ertekek/199905/a_hetek_unnepe
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25