Szerző Téma: ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK  (Megtekintve 7949 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #30 Dátum: 2015 Április 03, 18:04:54 »
A Páska Jézusban – a Pessach Jesuában

A zsidóság peszáh ünnepén az Egyiptomból való szabadulására emlékszik vissza. E szabadulás után beszélhetünk Izraelről mint szabad népről. Izrael népének története a peszáhhal kezdődik.

Hasonlóképpen a Messiás Testének története is a megváltást elhozó peszáhon kezdődik el. Mindkét nép a szabadságát nyerte el ebben az ünnepben. Héberül hág háhérut-nak, a szabadság ünnepének is nevezik ezt az ünnepet. Két nemzetség jött ki a szolgaságból ekkor:

- az Ószövetség peszáhján a választott nép a bárány vére által,

- az Újszövetség peszáhján a Messiásban megváltott nép a Bárány vére által.

Az Örökkévaló tíz csapással sújtotta Egyiptomot, mire a fáraó szabadon bocsátotta a zsidó népet, hogy a pusztában áldozzon. A tizedik csapás az volt, hogy Isten az emberek és állatok elsőszülötteit megölte egész Egyiptomban. Egyedül Izrael elsőszülöttei maradtak életben.

Ezzel Izrael népe, amely megvetetten, rabszolgaként szolgált Egyiptomban, végérvényesen elkülönült minden más néptől, amely azon a földön élt. Egyiptom népe joggal kérdezhette: miben vagyunk mi mások, hogy miránk sújtott Isten keze? Mennyivel kiválóbb nálunk ez a nép, hogy az ő fiai sértetlenül maradtak? Mi választ el minket ilyen élesen ettől a néptől az Örökkévaló szemében? Látszólag nem volt különbség a zsidók és az egyiptomiak között. Együtt éltek, ugyanazt a kenyeret ették, ugyanannak a forró napnak a hevét viselték el. Az ítéletnél nem ez döntött. A társadalmi beosztás és hovatartozás sem befolyásolt semmit. Lényegtelenek voltak a jó cselekedetek, a jóakarat, vagy az, hogy valaki törvénytisztelően élt vagy sem. Isten öldöklő angyala egy esetben kerülhette el a házat, ha látta a bárány vérét azon.

Jesua (Jézus) hasonlóképpen szól a Vigasztalóról az utolsó vacsorán. „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek…” (Ján. 14,16 – Károli)

Majd az éjszakája folyamán így folytatja: „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Ján. 16,8 – Károli). Jesua (Jézus) is elküldte Isten Szellemét, Aki azok számára lesz a Vigasztaló, akik hisznek Benne. De akik elutasítják, azoknak ítéletükre lesz. A Messiás pontosan elmagyarázza, mi lesz majd a bűn, amit megítél a Szent Szellem: „…megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem.” (Ján. 16,8-9 – Károli)

Az emberek egy részének az lesz a bűne, hogy nem hisznek Jézusban, mint Messiásban. Ez lesz a bűn, amiért a Szellem megfedd. Akin hit által rajta lesz a Bárány vére, az nem kap feddést. A Szent Szellem előtt bűn dolgában kétféle ember lesz: az, aki hisz Benne, és akin a Bárány vére lesz. Nem számít a jóakarat, a hagyománytisztelet, a becsületesség, a társadalmi rang. Csak a hit Őbenne.

„Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Ján 3, 18 – Csia)

„Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket.” (Ján. 15,22 – Csia)

A peszáh jelentése

A peszáh (paszah) ige jelentése átugrani, elkerülni. Az ítélet és a halál „… elkerülte (peszáh) Izráel fiainak házait Egyiptomban, midőn sujtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és leborult.” (II. Móz. 12, 27 – Hertz)

A peszáhi bárány volt az első, amit Izrael nemzetként bemutatott. Ez által a halál elkerülte a népet, ahogy a Jesuában (Jézusban) hívőket is elkerüli majd a halál a test elmúlásakor. „Az Örökkévaló elkerülési ünnepe (hág hápeszáh) az.” (II. Móz. 12, 11c – Hertz)

A peszáh előképe Mózes első könyvében

Nemcsak a zsidó nép életében volt kulcsfontosságú a peszáh. Ábrahám, a zsidó nép és a népek sokaságának atyja (I. Móz. 17, 5) felvitt egy áldozatot, ami már előrevetítette a peszáhot, és benne a Bárány áldozatát.

Ábrahámot arra kérte Isten, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot. „Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked.” (I. Móz. 22, 2 – Hertz)

Ábrahám engedett Isten kérésének: „Fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát…” (I. Móz. 22, 3 – Hertz) Hogy mi játszódott le a szívében, azt valóban csak Isten tudja egyedül. Amikor Ábrahám engedett Istennek, számára Izsák tulajdonképpen meghalt, mert kibékült azzal a gondolattal, hogy fiát feláldozza.

Három napig volt halott, mert a harmadik napon értek oda, arra a helyre, amit Isten kijelölt. „A harmadik napon felemelte Ábrahám szemét és megpillantotta távol azt a helyet.” (I. Móz. 22,4 – Hertz )

Ábrahám akkor kapta vissza Izsákot, akkor kelt számára életre, amikor az Örökkévaló Angyala megállította, hogy ne sújtson le rá, és Isten kost küldött az áldozatra. Ábrahám csak a szívében áldozta fel „a fiút, aki szeretett” (I. Móz. 22, 2 – Károli). Isten azonban valóban odaadta értünk szeretett Fiát, Akiben gyönyörködött (Mk. 1, 11).

Izsák a Megváltó előképe volt, hiszen Ábrahám minden ígérete benne folytatódott. Belőle lett Ábrahám nagy néppé szellemben és test szerint is, ő örökölte a földet. Számunkra, és az egész világ számára Isten egyszülött Fia minden ígéret beteljesítője, „mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné…” (II. Kor. 1,20 – Károli).

Ábrahám szeretett fia nem lett áldozat, nem folyt a fiú vére a peszáh előképén. Ekkor még megállt az áldozat felett a kés. Istennek Fia felett azonban nem. Őt nem kímélte az Atya, hogy nekünk életünk legyen.

A zsidóság is látta a peszáh előképét Izsák feláldozásában. A Midrás egyik magyarázata így ír: „Mit látott Isten, amikor tovább halad a zsidók háza mellett? A megkötözött Izsák vérét látta; amikor azt mondta neki Ábrahám: „Fiam, Isten majd kiszemeli magának a bárányt az égőáldozathoz…” (I. Móz. 22,8) Macoby, 1988

A Midrás szerint a peszáhi bárány vére Ábrahám egyetlen fiának vérét jelképezi. Izsák vére engesztelésül szolgált volna. Isten Izsák áldozatára emlékezik vissza, amikor látja a bárány vérét. Izsák engedelmességére, érdemére emlékezik, hogy önként áldozatul adta magát. Ezért kerüli el haragja a vérrel megjelölt házakat.

A keresztény magyarázat tulajdonképpen ugyanaz, csak az áldozat neve más. A peszáhi bárány Isten egyszülött Fiát ábrázolja. Jesua (Jézus) vére jóvátételként, engesztelésül szolgál. Isten megemlékezik a Messiás áldozatáról, amikor látja a Bárány vérét. A Messiás érdemeire tekintettel, Aki önként adta Magát áldozatul, elkerüli Isten haragja a házat.[1]

A peszáh időszaka az Újszövetségben

A Messiás kereszthalála előtt a peszáhi időszak kiemelkedik az Újszövetségben. Jesua (Jézus) ekkor zárja le és foglalja össze a három év szolgálatát, aratja le a gyümölcseit, hatalmas ívű próféciákat mond, majd halálra adja magát értünk.

Az újszövetségi Írások keletkezését mélyebben ismerők gyakran elmondják, hogy a Máté evangéliuma a zsidók számára íródott.[2] Máté eleve héber nyelven írta az evangéliumot, és úgy építette fel Isten Szelleme által, hogy az a zsidó füleknek még jobban hallható legyen.

Ebben az evangéliumban a legtöbb a visszautalás az ószövetségi próféciákra.  Általában erről ilyen bevezetővel olvashatunk: „Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod…” (Mt 21, 4-5 – Károli) (A Zakariás könyve 9,9-re utal.)

Máté a „beteljesült próféciák evangélistája.” Evangéliumában tizenötször állítja, hogy a Tanach (Ószövetség) próféciái beteljesedtek Jesuában (Jézusban).[3] Ebből látható az igény arra Máténál, hogy stabil ószövetségi alapokat kíván adni. Vele szemben János hétszer, Márk egyszer utal a próféták szavaira. A görögül író, pogány származású Lukács pedig egyszer sem kapcsolja ilyen módon az ószövetségi próféciát az Újszövetségi eseményhez.

Emiatt a kifejezetten zsidókhoz szóló Máté evangéliumában látható leginkább a zsidóságában megjelenő Jeusa (Jézus), Aki az akkor 1500 éves peszáh ünnepén annak minden prófétikus mozzanatát és mondanivalóját betöltve, feláldozza magát pászkabárányként.

Az Újszövetségben a peszáh jelentőségét mutatja az is, hogy ez az evangélium[4] úgy írja le Jeusa (Jézus) teljes szolgálatát, hogy annak egyharmada erre az időszakra esik. Ez a néhány nap megdöbbentő intenzitással zajlott Jézus életében. A következő oldalakon láthatjuk majd, hogy mennyi máig kiható próféciát, mennyi példázatot, milyen ítéleteket mond ki pár nap leforgása alatt

A Máté evangéliuma 4. fejezetének közepétől (Mt 4, 12-17) számíthatjuk Jesua (Jézus) nyilvános működését. Máté tizenhat fejezeten keresztül ír a peszáh előtti idők szolgálatáról. A 20. fejezet közepén Jesua (Jézus) így szól: „Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.” (Mt. 20. 18-19)

A 21. fejezetben megérkezik az „áldozatbemutatás helyére” a peszáhi Bárány, és ettől fogva már minden a peszáhi időben és annak jegyében zajlik.

A Bárány kiválasztása

„E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt…” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )   „A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságokban!” (Mt. 21, 9 – Csia)
A Tóra parancsolata szerint niszán (abib) hónap 10. napján kellett kiválasztani a peszáhi áldozati bárányt. Az ünnepre készülődést már a hónap elején elkezdi a zsidóság, de ez az első,  konkrétan említett esemény, amit meg kell cselekedni az ünnep előtt négy nappal.

A megváltás előtti peszáhon is kiválasztotta a Bárányt a nép. A Messiás niszán hónap 10. napján érkezett meg Jeruzsálembe. A nép üdvrivalgással fogadta szamárháton érkező Megváltóját, és Dávid Fiaként áldotta (Mt. 21, 7-11). Az emberek nyilvánvalóvá tették kiáltásaikkal, hogy kiválasztották, megtalálták a Messiást, Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit (Ján. 1, 29).

A belovagló Jesuának (Jézusnak) a kétféleképpen is kinyilvánították Messiási mivoltát:

Azzal, hogy azt kiáltotta a tömeg:„Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!” (Mt. 21, 9), a 118. zsoltár 25. versét idézte, amelyet különösen szukkot idején szoktak énekelni. A „Dávid Fia” kifejezés csak a Messiást illethette.

Majd, amikor az emberek kérdezik őket, hogy ki ez: „…az egész város megmozdult és azt kérdezték: „Ki ez?” A sokaság ezt felelte rá: „Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.” (Mt. 21, 10-11 – Csia). Ők ezzel arra a Prófétára gondoltak, Akiről Mózes beszélt: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te (Mózes)…” (V. Móz. 18,18) A zsidóság számára a Prófétáról szóló ígéret mindig is az egyik legnagyobb ígéret volt, amit a Messiás személyével kapcsoltak össze.

A Bárány kiválasztásával Jesua (Jézus) belépett a peszáhi időbe, aminek a következő volt a kronológiai sorrendje Máté szerint:

Niszán hónap 10. napján – a Messiás bevonul Jeruzsálembe (Mt. 21, 1-16)

„Azzal otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Reggel, mikor a városba felment…” (Mt. 21, 17-18a - Csia)

Niszán hónap 11. napján – visszatérve a városba tanít, „megmérettetik”, prófétál… (Mt. 21, 18b – 26, 1)

„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe…” (Mt. 26, 2 – Csia)

Niszán hónap 12-13. napján – készülődés a peszáhra (Mt. 26, 2-19)

Niszán hónap 14. napján este – az utolsó vacsora (Mt. 26, 20-30)

A zsidóság a Teremtés könyvének megfelelően megőrizte, hogy az esthajnalcsillagtól számítják a nap kezdetét (I. Móz. 1, 5,8,13 stb.). Este kezdődik el a nap, és következő este a hajnalcsillag feljöveteléig tart, illetve kezdődik el az új nap. Ennek megfelelően így alakultak a Messiás feltámadása előtti peszáh eseményei:
Niszán hónap 14. napján este – az utolsó vacsora (Mt. 26, 20-30)

A zsidóság a Teremtés könyvének megfelelően megőrizte, hogy az esthajnalcsillagtól számítják a nap kezdetét (I. Móz. 1, 5,8,13 stb.). Este kezdődik el a nap, és következő este a hajnalcsillag feljöveteléig tart, illetve kezdődik el az új nap. Ennek megfelelően így alakultak a Messiás feltámadása előtti peszáh eseményei:



Bemerítő János már a kezdetek kezdetén prófétikus módon szólt Jesuáról (Jézusról). Küldetésének lényegét ragadta meg: „Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.” (Jn 1, 29 – Csia)

Az Újszövetség 23-szor nevezi Jesuát (Jézust) Báránynak. Legtöbbször azután találkozhatunk e Névvel, hogy áldozatul adta Magát. Ugyanis a Jelenések könyve ír többnyire úgy Jesuáról (Jézusról), mint megdicsőült Bárányról.

A kiválasztott Bárány hibátlanságának megvizsgálása

„Hibátlan, ép bárány, egyéves hím legyen az számotokra; akár a juhok, akár a kecskék közül vehetitek.” (II. Móz. 12,3 – Hertz Biblia )   „Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1 Pét. 1,19 – Károli)
A Tóra rendelkezései szerint a bárány kiválasztásánál meg kellett győződni arról, hogy megfelelő lesz-e az áldozatra. A peszáhi áldozatnak hibátlannak kellett lennie. Ezt a kritériumot Jesua (Jézus) szellemben töltötte be.

A jeruzsálemi bevonulása, „kiválasztása” után kísértők jöttek, vizsgálgatták, próbáltak rajta hibát találni (Mt. 21, 23).

Megvizsgálta a peszáhi Bárányt az akkori idők két befolyásos csoportosulása: a farizeusok, és a szadduceusok.

„Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal…” (Mát. 22, 15-16 – Károli)

A farizeusok az adófizetéssel kapcsolatban akarták tőrbe csalni. Ha Jesua (Jézus) azt válaszolja, hogy császárnak kell adót fizetni, megbélyegezték volna azzal, hogy a császár híve, és a zsidó nép ellensége. Ha ellenkező választ ad, miszerint nem kell a császárnak adót fizetni, a Heródes pártiak előtt azonnal lázadással vádolhatták volna. De Jesua (Jézus) bölcsessége megszégyenítette őket. (Mt. 22, 15-22)

„Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok…” (Mt. 22, 23 – Károli)

A szadduceusok tagadták a feltámadást. De úgy tették fel a kérdésüket, mintha elismernék a halottak feltámadását. Jézus a konkrétan feltett kérdésüket megválaszolta, hogy melyik férjé lesz egy hétszer házasodott asszony. De leleplezve valódi szándékukat azt is elmondta, hogy Isten az élők Istene, és feltámadnak a halottak. (Mt. 22, 23-33)

„A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt…” (Mát. 22, 34-35 – Károli)

Jesua (Jézus) nem csupán elhárította a támadásokat, hanem leleplező, megsemmisítő válaszokat ad. Végül nem találnak hiányosságot Benne:

„Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.” (Mt. 22, 46 – Csia)

Ítélet az írástudók felett

Jeremiás próféta mondja:

„Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?” (Jer. 8, 8-9 – Károli)

Jézus bevégezve a vitát az írástudókkal, ítéletet mond felettük. Ezzel zárja le a feléjük való szolgálatát. Ezt írja le a Máté evangéliumának 23. fejezete. A Bárány a vádlók előtt, a szanhedrin előtt már nem nyitja meg száját.

A Ház megtisztítása

„… de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házatokból…“ (II. Móz. 12, 15 – Hertz)“… ne legyen látható se kovászos kenyér, sem pedig kovász egész határodban.” (II. Móz. 13, 7 – Hertz)   „Jézus aztán bement a templomba s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit.” (Mt 21, 12 – Csia)
A Tóra elrendelte a nép számára, hogy tisztítsa meg a házakat minden kovászos ételtől. A kovászos ételt héberül hámecnek[5] hívják. Ettől minden áron meg kellett szabadulni az ünnep előtt. Ha túl sok volt a hámec a házban, (mert pl. ezzel kereskedtek stb.), akkor eladták, ha kevesebb, akkor egyszerűen mindent elajándékoztak, vagy kidobtak. A hagyomány odáig elmegy, hogy ebben az időszakban külön peszáhi edényeket használtak, mert a kovászossal érintkező edény nem volt alkalmas. Ha erre külön edény nem volt, akkor a máskor használtakat kellett kóserrá tenni, kaserolni. A máskor használatos tűzhely sütőit, égőit is meg kellett tisztítani, hogy nem csak ne legyen kovászos a házban, de azzal korábban érintkezett tárgy, felület se szennyezze be az ünnep szentségét.

A Máté evangélium szerint a Messiás is felkészült az ünnepre azzal, hogy ekkor tisztította ki a Házat, a jeruzsálemi Templomot. Minden nem oda valót, „kovászosat” kiűzött, kihajtott belőle. Nem tűrte meg a kovászt halála előtt a Házban. „…és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.” (Mt 21, 13 – Csia)

* * *

A kovász[6] sajátossága az, hogy rövid idő alatt nagy tömegű tésztát teljesen megkeleszt.  „Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal. 5,9 – Károli) Nagyon jól leírható vele az, ahogy a bűn megrontja, és teljesen tönkre teszi az ember életét. „Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.” (1 Kor. 5,6-8 – Csia)

Jesua (Jézus) is tanít arról, hogy mi a kovász. „Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedgjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.” (Mát. 16, 11-12 – Károli) „Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.” (Luk. 12,1b – Károli)

A farizeusok álszentsége és tudománya mellett óv Jesua (Jézus) Heródes világiasságától, politikai taktikázásától is. „És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”(Mk. 8, 15 – Károli)

* * *

A peszáh előtt a kovász eltakarításában felismerhető még valami, amit igazán az Újszövetségben nyitott ki, tett érthetővé az Örökkévaló. A kovász eltakarításának külön szertartása van. Általában nagytakarítás előzi meg az ünnepet, tehát a házat kitisztítják, rendbe rakják az előző napokban. Az este elérkeztével (niszán 14-én) körüljárják még egyszer a házat a padlástól a pincéig. Keresik a falrepedésektől, a legeldugottabb sarkakig mindenhol a kovászos ételt, vagy annak maradékát, morzsáját. A talmudi bölcsek a kereséshez mécses lángját ajánlják. A fáklyát lobogó fénye miatt nem tartják alkalmasnak a kutatásra. Miután befejeződik a keresés, a ház tulajdonosa hangosan lemond mindarról a kovászos ételről, ami még tudtán kívül a házában maradt. A következő nyilatkozatot, a megsemmisítési nyilatkozatot (a bitult) mondja el: „Minden kelt vagy kovászos, ami a birtokomban van – miután nem láttam és nem semmisítettem meg -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendő, miként a föld pora.”

Miután már nem ő a tulajdonosa a házban véletlenül bennmaradt, megbúvó kovásznak, teljesen tisztának mondható a ház, mely készen áll az ünnepre.

Nehezen érthető meg józan ésszel, hogy miért este, sötétben keresik a kovászt. Ha valaki takarít egy házat, azt rendszerint nappali fénynél teszi. Este nem látható jól a piszok, jobban elbújik a kovászos étel is. Ráadásul egy mécs fénye egyáltalán nem fogható a nappali fényhez. Ha igazán alapos kutatást akarunk végezni, akkor be kell látnunk, hogy keveset látni mellette. A hagyomány mégis évszázadokon át ragaszkodott az esti kovász utáni kutatáshoz, és ahhoz, hogy azt mécsláng mellett kell végezni. Magyarázatul a Talmud csupán Igéket hoz fel: “És lesz abban az időben, hogy kikutatom Jeruzsálemet mécsekkel…” (Sof. 1,12 – Kecskeméthy)

A másik Ige, amelyet a Talmud magyarázatul ad, azonban sokkal nagyobb távlatokba helyezi ezt a látszólag értelmetlen szokást: „Az emberi lélek az Úr mécse; mely a benső egész mélységét kutatja.” (Péld. 20, 27 – Kecskeméthy) Az a mécses, amely átkutatja a házat a mi lelkiismeretünk. Ez világít be a szellemi házunk, a testünk, elménk legrejtettebb zugaiba – a padlástól a pincéig. „…a benső egész mélységét kutatja.” Nekünk, Jesuában (Jézusban) újjászületett hívőknek, ugyanígy végig kell kutatnunk a házat a mécsessel, a lelkiismeretünkkel. Csak ezután járulhatunk a peszáhi utolsó vacsorán megalapított Úrvacsorához. Hasonlóképpen ahhoz, hogy a zsidóság csak a ház megtisztítása után vehetett részt a peszáhon.

Pál írja, hogy megtisztulva kell ennünk az Úr testét, és innunk a vérét[7]. „… aki az Úrhoz méltatlanul eszi a kenyeret és iszik a pohárból, vétkezik az Úr testével és vérével szemben.  Próbálja meg hát az ember magát, s úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból.” (I.Kor. 11, 27-28 – Károli) Isten tehát nekünk is mondja az Úrvacsora előtt: „… kovász ne legyen található házaitokban…” (II. Móz. 12, 19 – Hertz) Sőt, ha vétkeinkre, nem tudatosan elkövetett bűneinkre kérünk bocsánatot az Úrvacsora előtt, ugyanúgy járunk el, mint az a zsidó, aki minden kovászos tulajdonjogáról lemondott, ami véletlenül a házában maradt. Hogy a tudtán kívül házban maradt kovász ne számíttassék be, és teljesen tiszta és szent legyen a ház. „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” (Zsolt. 19,13)

„Kovászos kenyér fölött ne ontsd ki áldozatom vérét…” (II. Móz. 34, 25 -Hertz)   „Próbálja meg hát az ember magát, s úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból.” (I. Kor. 11, 28 – Károli)
A megjelölt idő

Az ünnepekről általánosságban véve lehet úgy beszélni, mint megjelölt, meghatározott időkről. Ha a Tóra héber szövegét nézzük, akkor Isten valójában nem is ünnepeket adott a zsidóságnak és az emberiségnek, hanem kijelölt időket, időpontokat. A héber szó – amit általában ünnepnek fordítanak –  ugyanis kijelölt időt, időpontot jelent.

Jesua (Jézus) egész szolgálata során látjuk, hogy az Atya akaratában járt. Az Általa adott rend, szellemi terv szerint élt. Azt mondta, amit az Atya mondott neki: „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” (Ján 12, 49 – Károli). Azt cselekedete, amit Isten rendelt számára, ezért imádkozhatott így megfeszítése előtt: „…elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.” (Ján. 17,4 – Károli) Jesuáról (Jézusról) elmondhatjuk, hogy a kijelölt úton járt, a számára adott időkben az elrendelt cselekedeteket végezte el. Mégis a peszáh ünnepe Jesua (Jézus) teljesen átadott életében is egészen kiemelkedik, és egy olyan előre elrendezett eseménysort mutat, ami Messiás életében is egyedülálló.

A Jesua (Jézus) így szól, mikor érzi az idő eljöttét: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia” (Ján. 12,23). Az elrendelt időről, a világ teremtése előtt elrendelt óráról beszél. A szavaiból látszik, hogy a peszáhi napokban mindennek meg kellett lennie, és mindennek a maga idejében kellett meglennie úgy, ahogy meg van írva. Mindennek a maga rendjében kell végbe mennie, hogy a helyére kerülhessen minden. A tanítványai szétszéledése előtt is így fogalmaz a Messiás: „Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok…” (Ján. 16,32 – Károli). A főpapi imában pedig: „Atyám, eljött az óra…” (Ján. 17,1 – Károli).

Beszédesek Jesua (Jézus) rendelkezései is. Elrendelt helyeket látunk, és előre tökéletesen elrendezett körülményeket, amelyeket Jesua (Jézus) egészen különös módon hoz a tanítványai tudtára. Peszáh készülődéskor így rendelkezik:

„Erre két tanítványt küldött el és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, majd találkoztok egy emberrel, aki vizes korsót visz, kövessétek azt. Ott, ahová bemegy, mondjátok meg a gazdának: A Tanító kérdezteti: Hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal a pászkabárányt megehetem? Az erre egy nagy felházat fog mutatni, mely felszőnyegezve készen áll. Ott készítsétek el nekünk!”

A tanítványok elmentek, megérkeztek a városba, és úgy találták, ahogy az Úr megmondta nékik. Aztán elkészítették a pászkabárányt.” (Mk. 14, 13-15 – Csia)

De még a pászkabárány elkészítése előtt a jeruzsálemi bevonuláshoz szükséges szamarat is úgy hozza elő Isten, mint egy különleges, elkészített eszközt. Ez a szamár, amelyen még ember nem ült, ilyen elkészített eszköz is volt. Akkoriban Izraelben a híres rabbiknak egy bizonyos területen volt joguk arra, hogy bármilyen szállítóeszközt megszerezhettek, csak annyit kellett mondaniuk: „A rabbi követeli!” Ezért utasítja Jesua (Jézus) is úgy a tanítványokat, hogy „…csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk!”

„Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak s az Olajfák hegyére, Betfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt. „Menjetek a szemközt levő faluba – mondta nekik – s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldjátok el azokat és vezessétek hozzám. Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.” (Mt 21, 1-3 – Csia)

Azt írja Máté, hogy „Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige: „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.” (Mt. 21, 4-5 – Csia)

* * *

Ám Jesua (Jézus) szamárháton való bevonulása más szempontból is érdekes. A Templom fennállásáig a zsidóság nagy zarándok ünnepei (peszáh, sávuot, szukkot) úgy zajlottak, hogy a mai olvasónak igencsak szüksége van a fantáziájára, hogyha megközelítőleg maga elé akarja képzelni az ünnepek lefolyását, hangulatát.

A peszáh előkészületeinek nagyságát jól mutatja, hogy már egy hónappal korábban, a tél elvonulta után megjavították az utakat, és a hidakat. Kimeszelték a sírokat is a fertőtlenítésük végett, hogy a velük való érintkezés ne tegyen tisztátalanná. Valószínűleg az akkortájt lemeszelt sírok látványa hozzájárult ahhoz, hogy Jesua (Jézus) így nevezte a farizeusokat: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek…” (Mt. 23, 27)

Szükség volt az idejében elkezdett előkészületekre, mert hatalmas tömegek jöttek fel egy-egy peszáhkor Jeruzsálembe. A korabeli beszámolók 2,7 millió emberről is tudósítanak. Ezért Jeruzsálem, és a környéke egy hatalmas hömpölygő, ünneplő területté vált ezekben a napokban. Rengeteg család kért szállást, és készülődött a pászkabárány feláldozására és elfogyasztására.

Általában az ünnep előtt már több százezer ember volt fenn Jeruzsálemben, ahogy erről a János evangéliuma is tudósít: „Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.” (Ján. 11,55) A korábbi érkezés oka az áldozati állatok megvásárlása mellett az volt, hogy a korabeli zsidók rituális fürdőt vettek, amelyet mikvének hívnak. Itt lettek tisztává, és az ünneplésre, szertartások elvégzésére alkalmassá. Aki megtisztult a fürdőben, annak csak a lábait kellett megmosni ahhoz, hogy teljesen tiszta legyen.[8]

E hagyományok ismeretében válik világossá az is, miért szólt Jesua (Jézus) így a tanítványokhoz az utolsó vacsorán: „A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni…” (Jn. 13, 10 – Károli). Számunkra ennek a versnek főként szellemi üzenete van, miszerint a tanítványok a Messiás három éves szolgálatának végeztével megtisztultak, elkészültek arra, hogy a Szent Szellem erejével sávuot (pünkösd) után elkezdjék építeni Krisztus Testét. A századok alatt az utolsó vacsorának e mozzanatáról lekopott a zsidó színezet. Pedig itt is jól látszik, hogy Jesua (Jézus) kijelentéseiben hogyan kapcsolódik össze a zsidó hagyomány, és az újjászületett ember számára szánt szellemi mondanivaló.

* * *

A szamár és sok más eszköz és körülmény azért volt előkészítve, hogy beteljesedjék számtalan prófécia. Ez a megváltás peszáhjának egy másik sajátsága. Az elrendelt időt beteljesült próféciák sora jelzi. Több száz év próféciái, amiket Isten különböző szolgái szájába adott, hirtelen néhány nap, sőt néhány óra alatt elkezdenek megelevenedni. Földindulásszerűen elkezdenek beteljesedni a próféciák.

Nemcsak a Bárányra vonatkozó jövendölések lesznek valósággá, hanem az események szereplői, néha a legjelentéktelenebbnek tűnők is próféciákat töltenek be. Legtöbbször a tudtukon kívül. A esemény sorozat teljes előképe megtalálható az ószövetségi próféciákban.

Prófécia a Tanachban (Ószövetségben)   Beteljesedés a Brit Hadashában (Újszövetségben)
Ok nélkül gyűlölték   Ésa. 49, 7   Jn. 15, 24-25
Az uralkodók elutasítása   Zsolt. 118, 22   Mt. 21,42; Jn. 7,48
A barátoktól elhagyatva   Zsolt. 4l,9Zsolt. 15, (12-14)   Mt. 26,21-25, 47- 50Jn. 13,18-19;Csel. 1,16-18
30 ezüstpénzért adta el   Zak. 11, 12   Mt. 26, 15
A fazekas mezejének megvétele   Zak. 11, 13   Mt. 27, 7
Elhagyatva a tanítványoktól   Zak. 13, 7   Mt. 26, 31-56
Az arcát verték   Mikeás 4, 14 (5, 1)   Mt. 27,30
Leköpdösték   Ésa. 50, 6   Mt. 26, 67; 27, 30
Gúnyolták   Zsolt. 22, 8-9 (7-8)   Mt. 26,67-68;27,31, 39-44
Ütötték   Ésa. 50, 6   Mt. 26, 67; 27, 26,30
Keresztre feszítéssel végezték ki   Zsolt. 22,17 (16)   Mt. 27,35; Jn. 19, 18,37; 20, 35
Kivégezték anélkül, hogy csontjait eltörték volna   II. Móz. 12, 46Zsolt. 34,21 (20)   Jn. 19, 33-36
Szomjúság gyötörte a kereszten   Zsolt. 22, 16 (15)   Jn. 19, 28
Méreggel elegyített ecetet adtak neki, hogy szomját oltsa   Zsolt. 69, 22 (21)   Mt. 27, 34
Bűnösök közé számláltatott   Ésa. 53, 12   Mt. 27, 38
Gazdagok mellé temették   Ésa. 53, 9   Mt. 21, 51-60
Az egész emberiség bűneiért szenvedett   Ésa. 53, 5-7, 12   Mk. 10,45; Jn. 1,29; 3,16 Csel. 8,30-33
Feltámadt a halálból   Ésa. 53, 9-10; Zsolt. 2, 7; 16; 10   Mt. 28,1-20Csel. 13,33I Kor. 11,4-6
Felemelkedett Isten jobbjára   Zsolt. 16, 11; 68, 19 (18); 110, 1   Lk. 24, 5; Csel. 1,9-11; 7, 55; Zsid. 1,3
„Kiírtatik, és senkije sem lesz” (69 x 7 év)   Dániel 9, 24-26   Róm 5,6; I Pét. 3,18
A táblázat David H. Stern Zsidó Újszövetség kommentárja (Jewish New Testament) alapján (79-80. oldal) készült.

Az írás Jurek Schulz észrevételeinek felhasználásával készült.

Felhasznált Bibliafordítások:

Hertz Biblia (Mózes öt könyve és a haftarák); Csia Lajos Újszövetség fordítása (A puszta létnél többet); Károli Biblia; Kecskeméthy István Bibliafordítása.

[1] The Pesach and the Pesach Lamb (forrás: www.yeshuarabbi.com)

[2] Kr.u. 180 táján Iréneusz, a korai egyházatyák egyike szól arról, hogy Máté a zsidóknak írta az evangéliumát héber nyelven.

[3] Továbbá Máténál 65 ószövetségi idézet van, amelyből 43 szóról szóra követi az ószövetségi Igéket.

[4] …és a többi evangélium is. János evangéliumában a 12. fejezet 1. versében kenik meg Jézust a „temetése idejére”, és a 12. fejezet 12. verse ír a jeruzsálemi bevonulásról.

[5] A kovászos, hámec minden olyan étel, amely az öt fő gabonából (búza, árpa, rozs tönköly, zab) készült és folyamatosan legalább 18 percig vízzel volt érintkezésben.

[6] A Tanach (Ószövetség) tiltja azt, hogy a peszáhi áldozatot kovászos mellett mutassák be. „Ne mutasd be kovászos kenyéren a nekem szentelt áldozat vérét és ne maradjon a nekem szánt ünnepi áldozat hája éjjelen át reggelig.” (II. Móz. 23,18 – Hertz)

Az áldozat bemutatással kapcsolatos törvények mellett (pl. III. Móz. 2, 11; 6, 16-17; V. Móz. 16, 3) találkozunk az Tanachban (Ószövetségben) is a kovásszal úgy, mint a bűn, engedetlenség szimbólumával (Hós. 7,4; Ámós 4,5).

[7] A kovásztalanság, a bűnök megtagadása nagyon fontos volt Jesua megújított szövetségében is. A kovásztalanság megjelenik szimbolikusan, de fizikai síkon is abban, hogy (fizikálisan) kovásztalan kenyeret ettek. Ez utóbbinak is van jelentősége. Érdekes megvizsgálni ebből a szempontból egy másik szövetséget. Józsué a gibeonitákkal kötött szövetségében már a szövetség étele is áporodott volt, és maga a szövetség e „romlottságra” épült fel. „De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala. És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket, és ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.” (Józs. 9,3-5). Józsué és a nép ebből az ételből evett, majd szövetséget kötött velük. „És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala. És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.” (Józs. 9, 14-15). Mondhatjuk ez alapján, hogy amilyen a szövetség fizikális (és szellemi) eledele, olyan lesz maga a szövetség is.

[8] Jurek Schulz: A zsidó Jézus c. írásában a ’3.4 Bevonulás egy szamár vemhén Jeruzsálembe’ című részben részletesen ír erről. Az írás a honlapon is megtalálható www.izrael-immanuel.net ’Tanítások’ mappa
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #31 Dátum: 2015 Április 09, 19:41:01 »
Ötezer éves sörfőzdét találtak
Forrás: MTI | 2015. 03. 29. 16:00:14 

Tel-Avivban egy építkezés előkészítésekor, egy új irodaház felhúzása előtt a kötelező ásatáson olyan ősi kerámiatöredékekre bukkantak, amelyek jelenléte a régészek szerint sörfőzésre utal.
Ötezer éves, kora bronzkori sörfőzdét találtak a régészek Tel-Avivban - jelentette be vasárnap az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).

Tel-Avivban egy építkezés előkészítésekor, egy új irodaház felhúzása előtt a kötelező ásatáson olyan ősi kerámiatöredékekre bukkantak, amelyek jelenléte a régészek szerint sörfőzésre utal.

A régészeti hatóság szerint a leletek arra utalnak, hogy a kora bronzkorban, i. e. 3500-3000 körül egyiptomiak éltek a város déli részén, akik a feltárás tanúsága szerint 17 veremben tárolták mezőgazdasági termékeiket. "A több száz kerámiatöredék között több olyan nagyméretű medence maradványait is megtaláltunk, amelyet az egyiptomiak hagyományosan sör főzésére használtak" - mondta Diego Barkan, az IAA ásatást vezető régésze.

A szakemberek a sörkészítés bizonyítékain kívül felszínre hoztak egy nagyjából hatezer éves réztőrt és egy kovakövet is. "A kerámiákat szalmával vagy más organikus anyaggal megerősítették, ami nem volt jellemző a helyieknél, de az egyiptomiaknál igen" - tette hozzá Barkan. Hasonló eszközöket találtak ugyan már délebbre, a Negev-sivatag északnyugati részén, de a kutatókat meglepte, hogy a mai Tel-Aviv helyén is éltek egyiptomiak. "Ez a legészakibb hely, ahol eddig kora bronzkori egyiptomi jelenlét bizonyítékaira bukkantunk" - hangsúlyozta a régész. "Ma már tudjuk, hogy a régi egyiptomiak is értékelték Tel-Aviv lehetőségeit, és ők is ihattak egy pohár sört itt, mint a város mai lakói."

A szakemberek szerint az ősi egyiptomi társadalom minden rétege fogyasztott sört, nemre és életkorra tekintet nélkül. Abban viszont még nem bizonyosak a kutatók, hogy csak különleges ünnepi alkalmakkor itták-e, vagy a mindennapokban is fogyasztották.

Az ősi söröket árpából készítették, először megfőzték a gabonát, majd a napon erjesztették a nedűt. A keverékhez gyümölcskoncentrátumokat adtak ízének és aromájának fokozására. A kész italt leszűrték, majd elfogyasztásig különleges edényekben tárolták.

A gizai piramis építői naponta több liter sört is kaptak kenyéradagjuk mellé, és nagyra tartották az italt. "A tökéletesen elégedett ember szájában sör van" - állítja egy az i. e. harmadik évezredből származó felirat.

http://www.hirado.hu/2015/03/29/otezer-eves-sorfozdet-talaltak/
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #32 Dátum: 2015 Április 09, 19:41:51 »
Az igazi kihívás: jeges víz helyett kipa
Közzétéve: 2015. április 9.
EJA_kipa_fő kép
Az antiszemitizmus ellen meghirdetett kampányban arra bátorítanak nem zsidó származású európaiakat, hogy készítsenek videót magukról, amiben kipát vagy más zsidó szimbólumot viselve sétálnak végig az utcán.

A közelmúltban elterjedt Bucket Challenge nevű internetes kampány mintájára Menachem Margolin rabbi új kezdeményezést indított – adta hírül a Jerusalem Post.

A brüsszeli központú Európai Zsidó Egyesület (EJA) által elkészített videó sorozatban számos fiatal kéri, hogy minél több nem zsidó származású európai csatlakozzon a kampányhoz. A résztvevők Facebookon vagy Twitteren rövid videóban hívhatják ki öt ismerősüket azzal, hogy ők is készítsenek videót magukról vagy adományozzanak 18 dollárt az EJA számára.

EJA_kipa1

Margolin rabbi szerint az új kampány „lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek kifejezzék a szolidaritásukat” és az európai emberek többsége szembefordulhasson az antiszemitizmussal.

Amikor egy zsidó azt látja, hogy „a felebarátja azonosul vele, akkor sokkal nagyobb biztonságban érzi magát” – mondja Lau, az egyik kampányt népszerűsítő videóban.

„Az egész egy percet vesz igénybe. Csak tölts fel egy videót magadról, amiben 10 métert sétálsz a környékeden kipát vagy más zsidó szimbólumot viselve és mondd azt, hogy „én is büszkén csatlakozom a kezdeményezéshez, hogy növekedjen a tudatosság” – kérte egy másik fiatal a közzé tett videóban.

Ahogy arról korábban a zsido.com beszámolt, az elmúlt években történt antiszemita támadásokat követően többször alakult ki párbeszéd vallásos vezetők között arról, hogy az európai zsidóknak indokolt-e elrejteni a fejfedőket nyilvános helyen vagy nem. Az év elején egy rechovoti borbély láthatatlan kipát kezdett forgalmazni, ami szintetikus hajból készült. Az újszerű fejfedő célja, hogy a lehetséges inzultusoktól megvédje viselőjét.

Ez a kampány válasz ezekre a félelmekre is.

(zsido.com)

Kép: http://www.jpost.com/Diaspora/New-campaign-calls-on-Europeans-to-don-kippot-in-solidarity-396574

http://zsido.com/az-igazi-kihivas-jeges-viz-helyett-kipa/
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #33 Dátum: 2015 Április 15, 20:09:20 »
MIG A POGÁNYOK IDEJE BE NEM TELIK…

Izraelben nagy gyorsasággal nőtt a hívők tábora, ezrével csatlakoztak az út követői, a népesség nagy része mégsem vált Jesua tanítványává.

   Ebben az időszakban igazán nagy változás nem állt be a rómaiak és zsidók közti kapcsolatban. Júdeában tovább tartott a római megszállás, egyre több és több feszültséget okozva. I.sz. 37-38 táján felkelés tör ki. Válaszként keményedik a római elnyomás. A több adó még több ellenségeskedést eredményez a különböző csoportok között, és érik a helyzet egy nagyobb méretű összetűzésre.

   Dániel próféta jövendölte meg, hogy miután eljön a Messiás, a Templomot le fogják rombolni. Ezt Jesua is megerősítette. Eljutunk az időszámítás szerinti 66. évhez. Júdeában a görögök pogromot rendeznek, jó néhány zsidó tulajdont tönkretesznek. A zelóták fellázadnak a római elnyomás ellen. Ezt hívják a zsidó történelem nagy felkelésének. Négy évig tartott, és az egész római jelenlétet fenyegetni kezdte.

   A felkelők eleinte sikeresen elfoglalták a különböző római helyőrségeket. 68-ban a keleti rész katonai vezetője, Vespasianus négy légiót a keleti tartományokból átirányított Izrael ellen. Kiváló elme volt, módszeresen támadta meg és foglalta el a falvakat északról dél felé. Így akarta elszigetelni, elvágni Jeruzsálemet.

   I.e. 68-ban kezdte meg Jeruzsálem ostromát, de néhány hónap után váratlanul visszavonult. Az ellenállók nem hittek a szemüknek, ugyanolyan csodának tekintették, mint a Makkabeus felkeléskor történteket. Úgy gondolták, hogy Isten avatkozott be újra az ő oldalukon azzal a szándékkal, hogy Izrael független állam lehessen.

   A visszavonulás valódi oka azonban az volt, hogy meghalt a római császár, Néró[1]. Vespasianust Rómába rendelték, mivel egyik tagja volt Róma kormányzó testületének. Dönteni kellett, hogy ki legyen az új császár. Nagy meglepetésre éppen ő lett az. Persze Jeruzsálemben minderről semmit sem tudtak.

   70 elején Vespasianus saját fiát, Titust bízta meg azzal, hogy folytassa Jeruzsálem ostromát. Jesua negyven évvel korábban tanítványait arra figyelmeztette, hogy meneküljenek, ha Jeruzsálemet hadseregtől körbekerítve látják.

   70 tavaszán a zsidó hívők, akiket akkortájt nazarénusnak (noc’rim) neveztek, Mesterük szavát követve, elhagyták Jeruzsálemet és elmenekültek a Tízváros (Decapolis) egyikébe, Pelle-Jordanba. A rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet.

   A hatvanezer főből álló római hadsereggel szemben a zsidók csak huszonötezren voltak. Ellentétben a Makkabeus felkeléssel, a zsidó vezetés most nem volt egységes. A különböző feladatokkal megbízott vezetők közötti megosztottság miatt nem voltak képesek olyan hatékonyan ellenállni.

   70 kora nyarára lerombolták Jeruzsálem falait. Augusztusban pedig a templomot zúzták szét. Ezzel áll összefüggésben egy nagyon fontos zsidó ünnep, melyet áv hónap kilencedik napján tartanak és így is nevezik: Tisa b’áv.  A zsidó hagyomány szerint az első templomot is ugyanezen a napon rombolták le, sőt a zsidó történelem során más tragikus események is e naphoz kötődnek.

   Tehát újra lerombolják a Templomot. Az első templom lerombolásánál Jeremiás szavai 70 éves fogságot vetítenek előre. Jesua pedig azt mondja, hogy Heródes templomának lerombolása után Izrael szétszóratik a világ minden tájára, és egészen addig nem tér vissza, míg a pogányok ideje be nem telik.

   Óriási tragédia történt: a zsidó hit középpontját rombolták szét. Felmerül a kérdés: hogyan folytatódjék a judaizmus, mihez kezdjenek a zsidók ezután. Hogy kaphat bűnbocsánatot ezután valaki a bűneiért?

   Láttuk korábban, hogy a Templom lerombolása előtt milyen különböző politikai csoportosulások küzdöttek a hatalomért. Négy csoporttal már foglalkoztunk, de a Jesua utáni nemzedékben egyre népszerűbbek lettek a nazarénusok, Jesua követői is. A nagy kérdés ebben a történelmi pillanatban az, kik játszanak meghatározó szerepet a zsidóság életében? A farizeusok, szadduceusok, nazarénusok, zelóták vagy az esszénusok.

   Kövessük nyomon e csoportok történetét. A szadduceusok papok voltak. Most pedig nincs templom – nincs papság. Nincs többé funkciójuk Izraelben. A zelóták robbantották ki a felkelést, jó néhányukat megölték, a maradékuk pedig teljes mértékben elvesztette népszerűségét, mert egy olyan harcot kezdeményeztek, amely vereséggel végződött.

   Az esszénusok problémája az volt, hogy nem gondoltak a természetes szaporodásra, szerzetesként éltek voltak. Fogyóban voltak, s mivel távol, a hegyekben laktak, kevés befolyásuk volt a nép mindennapi életére. 180 körüliek az utolsó feljegyzések az esszénusok létezéséről.

   Két csoport maradt, amely a befolyásért küzdhetett. Első ránézésre a nazarénusoknak minden esélyük megvolt, hogy ők váljanak a társadalom legtekintélyesebb csoportjává. Először is, az ő vezetőjük előre megmondta, hogy majd így alakulnak az események, a 70-es években pedig tovább duzzadt a hívő közösség Izraelben. Azonban Jesua követői a csata közepén elmenekültek, ezért árulónak tartották őket az emberek. Ezért aztán a többség szemében elvesztették a befolyásukat.

[1] 56-69-ig Róma császára, a halálba menekül a tartományok légióinak felkelése elől.
http://www.izrael-immanuel.net/?p=3395
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #34 Dátum: 2015 Június 01, 18:49:48 »
Keresztények & Zsidók   
Van-e különbség "messiási" és "keresztény" között?

Először is alapvető fogalmakat szeretnék tisztázni. Van-e különbség a két fogalom "messiási" és "keresztény" között?

Görögül:Christos=Felkent
Jézus=Megmentő/Megváltó
Jézus Krisztus=Jézus, a Felkent

Héberül: Maschiach=Felkent
Jesua=Megmentő/Megváltó
Jesua HaMasiach=Jézus, a Felkent

A Krisztust követő embereket Antiochiában nevezték először a „christianos“ néven ami "keresztényt" jelent. ApCs. 11,26 Ezt a nevet nem a hívők adták maguknak, hanem a kivülállók nevezték őket így.

A héber fogalom „Maschiach“ (Messiás) a zsidók számára meghitt. Az Ószövetségben olvasható arról, hogy királyokat és papokat a szolgálataikhoz felkenték. 2.Móz.28,41; 1.Sám.10,1; 16,13 A görög nyelvü Újszövetség Jézust kizárólag Krisztusnak nevezi.

Ha egy zsidó hiszi, hogy Jesua a megígért Messiás, a "messiási" kifejezést használja erre, amivel a Messiáshoz való tartozását fejezi ki. A keresztények a "keresztény" kifejezéssel teszik ugyanezt. Mind két kifejezésnek jelentése: "a Felkent Jézushoz/Jesuához tartozó ill. Őt követő".

Az Újszövetség jóllehet görögül terjedt el, de zsidó gyökereit messze nem veszítette el. Az Újszövetségben a zsidó Messiás és zsidó követői szólnak hozzánk. Világosan látható, hogy a messiási zsidók közössége nem szekta, hanem jogosan tartozik azon emberek közösségéhez akik a Felkentben (Krisztusban/Messiásban) hisznek.
Jézus/Jesua nem vallások alapítására hívott fel bennünket, hanem az emberek tanítvánnyá tételére. Mk. 16,15
Az a tény, hogy sok zsidó nem akar kereszténynek neveztetni, összefügg a kereszténység negatív bizonyságtételével. A kereszténység zsidó gyökereitől eltávolította magát. Ez hamis teológiai állásfoglalásokhoz/tanításokhoz vezetett. A hamis keresztény teológia felelős a keresztény antiszemitizmus kialakulásáért és azt követően a zsidó üldözésekért.

Fontos lenne, hogy a keresztény vezetők felülvizsgálják teológiájukat és újra a tiszta forráshoz, a Bibliához/Szentíráshoz forduljanak. Akkor helyesen közelítenének a zsidó néphez, amelyből minkét oldal profitálna. A keresztény, aki messiási zsidó testvéreit elutasítja és megveti, annak bizonyságtétele nem hiteles.

Katharina Becker
www.zsidok-keresztenyek.eu
Ágak az Olajfában
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #35 Dátum: 2015 Július 01, 20:51:30 »
Jamie Cowen: A zsidó nép történelme

MIG A POGÁNYOK IDEJE BE NEM TELIK…

Izraelben nagy gyorsasággal nőtt a hívők tábora, ezrével csatlakoztak az út követői, a népesség nagy része mégsem vált Jesua tanítványává.

Ebben az időszakban igazán nagy változás nem állt be a rómaiak és zsidók közti kapcsolatban. Júdeában tovább tartott a római megszállás, egyre több és több feszültséget okozva. I.sz. 37-38 táján felkelés tör ki. Válaszként keményedik a római elnyomás. A több adó még több ellenségeskedést eredményez a különböző csoportok között, és érik a helyzet egy nagyobb méretű összetűzésre.

Dániel próféta jövendölte meg, hogy miután eljön a Messiás, a Templomot le fogják rombolni. Ezt Jesua is megerősítette. Eljutunk az időszámítás szerinti 66. évhez. Júdeában a görögök pogromot rendeznek, jó néhány zsidó tulajdont tönkretesznek. A zelóták fellázadnak a római elnyomás ellen. Ezt hívják a zsidó történelem nagy felkelésének. Négy évig tartott, és az egész római jelenlétet fenyegetni kezdte.

A felkelők eleinte sikeresen elfoglalták a különböző római helyőrségeket. 68-ban a keleti rész katonai vezetője, Vespasianus négy légiót a keleti tartományokból átirányított Izrael ellen. Kiváló elme volt, módszeresen támadta meg és foglalta el a falvakat északról dél felé. Így akarta elszigetelni, elvágni Jeruzsálemet.

I.e. 68-ban kezdte meg Jeruzsálem ostromát, de néhány hónap után váratlanul visszavonult. Az ellenállók nem hittek a szemüknek, ugyanolyan csodának tekintették, mint a Makkabeus felkeléskor történteket. Úgy gondolták, hogy Isten avatkozott be újra az ő oldalukon azzal a szándékkal, hogy Izrael független állam lehessen.

A visszavonulás valódi oka azonban az volt, hogy meghalt a római császár, Néró[1]. Vespasianust Rómába rendelték, mivel egyik tagja volt Róma kormányzó testületének. Dönteni kellett, hogy ki legyen az új császár. Nagy meglepetésre éppen ő lett az. Persze Jeruzsálemben minderről semmit sem tudtak.

70 elején Vespasianus saját fiát, Titust bízta meg azzal, hogy folytassa Jeruzsálem ostromát. Jesua negyven évvel korábban tanítványait arra figyelmeztette, hogy meneküljenek, ha Jeruzsálemet hadseregtől körbekerítve látják.

70 tavaszán a zsidó hívők, akiket akkortájt nazarénusnak (noc’rim) neveztek, Mesterük szavát követve, elhagyták Jeruzsálemet és elmenekültek a Tízváros (Decapolis) egyikébe, Pelle-Jordanba. A rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet.

A hatvanezer főből álló római hadsereggel szemben a zsidók csak huszonötezren voltak. Ellentétben a Makkabeus felkeléssel, a zsidó vezetés most nem volt egységes. A különböző feladatokkal megbízott vezetők közötti megosztottság miatt nem voltak képesek olyan hatékonyan ellenállni.

70 kora nyarára lerombolták Jeruzsálem falait. Augusztusban pedig a templomot zúzták szét. Ezzel áll összefüggésben egy nagyon fontos zsidó ünnep, melyet áv hónap kilencedik napján tartanak és így is nevezik: Tisa b’áv. A zsidó hagyomány szerint az első templomot is ugyanezen a napon rombolták le, sőt a zsidó történelem során más tragikus események is e naphoz kötődnek.

Tehát újra lerombolják a Templomot. Az első templom lerombolásánál Jeremiás szavai 70 éves fogságot vetítenek előre. Jesua pedig azt mondja, hogy Heródes templomának lerombolása után Izrael szétszóratik a világ minden tájára, és egészen addig nem tér vissza, míg a pogányok ideje be nem telik.

Óriási tragédia történt: a zsidó hit középpontját rombolták szét. Felmerül a kérdés: hogyan folytatódjék a judaizmus, mihez kezdjenek a zsidók ezután. Hogy kaphat bűnbocsánatot ezután valaki a bűneiért?

Láttuk korábban, hogy a Templom lerombolása előtt milyen különböző politikai csoportosulások küzdöttek a hatalomért. Négy csoporttal már foglalkoztunk, de a Jesua utáni nemzedékben egyre népszerűbbek lettek a nazarénusok, Jesua követői is. A nagy kérdés ebben a történelmi pillanatban az, kik játszanak meghatározó szerepet a zsidóság életében? A farizeusok, szadduceusok, nazarénusok, zelóták vagy az esszénusok.

Kövessük nyomon e csoportok történetét. A szadduceusok papok voltak. Most pedig nincs templom – nincs papság. Nincs többé funkciójuk Izraelben. A zelóták robbantották ki a felkelést, jó néhányukat megölték, a maradékuk pedig teljes mértékben elvesztette népszerűségét, mert egy olyan harcot kezdeményeztek, amely vereséggel végződött.

Az esszénusok problémája az volt, hogy nem gondoltak a természetes szaporodásra, szerzetesként éltek voltak. Fogyóban voltak, s mivel távol, a hegyekben laktak, kevés befolyásuk volt a nép mindennapi életére. 180 körüliek az utolsó feljegyzések az esszénusok létezéséről.

Két csoport maradt, amely a befolyásért küzdhetett. Első ránézésre a nazarénusoknak minden esélyük megvolt, hogy ők váljanak a társadalom legtekintélyesebb csoportjává. Először is, az ő vezetőjük előre megmondta, hogy majd így alakulnak az események, a 70-es években pedig tovább duzzadt a hívő közösség Izraelben. Azonban Jesua követői a csata közepén elmenekültek, ezért árulónak tartották őket az emberek. Ezért aztán a többség szemében elvesztették a befolyásukat.

http://www.izrael-immanuel.net/?p=3395
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #36 Dátum: 2015 Július 08, 16:31:13 »
Menóra
1. A menóra



A legõsibb zsidó szimbólum kétségtelenül a hétágú gyertyatartó, a menóra. (Ez a szó héberül egyszerûen lámpást jelent.) Párhuzamosan fölfelé ívelõ fához hasonlít, amelynek ágai kétoldalt ölelik át a törzsbõl egyenesen felfelé ívelõ fõágat. Már az idõszámításunk elõtti 15. században, Mózes korában is fontos szerepet töltött be: a pusztai Szentély középpontjában állt, s egyetlen percre sem aludhatott ki a lángja. (Az örök lámpás olaját a papok naponta pótolták.) A kor legkitûnõbb ötvöse, Becalél mester készítette színaranyból, drágakövekkel ékesítve a kb. 1 méter magas menórát. (Nevét ma képzõmûvészeti akadémia és múzeum õrzi Jeruzsálemben.)

A menóra kelyheit a mûvész úgy alakította ki, hogy három-három oldalsó láng fénye befelé világítson. Nem véletlenül: a menóra fényeinek egyesülniük kell, ahogyan a fa lombjainak is csak egyetlen közös céljuk lehet: hogy felfelé terebélyesedjenek, s hogy gyümölcsöt érleljenek…

Egyesek szerint a hétágú lámpás a hét 7 napját jelenti, s a páros és páratlan napok középpontjában a szombat áll. Mások úgy vélik, hogy az oldalsó lángok a világ “hat irányát” jelzik. (Az ókori ember így fogalmazta meg magában a három dimenziót: elõttem, mögöttem, jobbra, balra, fent és lent.) A régi vallásos zsidók úgy vélték, hogy mindezek fölött a “negyedik dimenzió”, az idõ felett álló, idõtlen Isten uralkodik.

Az idõszámításunk szerinti 7. századból fennmaradt jerikói zsinagóga mozaikpadlóján is egy gyönyörû menóra-rajzolat látható. Alatta egy jól ismert zsoltárvers szerepel: “salom al Jiszraél” (= békét Izraelnek). Nem véletlen, hogy a modern Izrael Állama is a menórát választotta nemzeti címeréül.

A jeruzsálemi Templom pusztulása (i.sz. 70) óta a menóra csupán szimbolikus jelentõségû, vallási szerepe nincs. Ennek ellenére elõszeretettel helyezik el a zsidó otthonokban és a közösségi házakban, sõt a zsinagógák homlokzatán is, hiszen a menóra jelzi leginkább a zsidósághoz való tartozást. Az ókori Pannóniából menórával díszített olajlámpák, gyûrûk kerültek elõ, sõt az egyik aquincumi családi sírkövön három menóra szerepel: nyilván így akarták kifejezésre juttatni ragaszkodásukat hitükhöz és a zsidó közösséghez. (Érdekes, hogy erre a budapesti Zsidó Múzeumban látható sírkõre egy család, apa, anya és gyermek arcképes dombormûvét faragták, ami ékesen bizonyítja: a zsidó vallás nem mindig idegenkedett az emberábrázolástól.)

A hajdan volt menóráról (amely a legenda szerint Izrael földjébe ásva várja feltámadását) ma két közismert hiteles ábrázolás látható. Az egyiket a római Titus-didalív reliefjén, a másikat (Löw Immánuel rekonstrukciós terve alapján) a szegedi zsinagógában találjuk. Manapság a menórát a vallási gyakorlatban nem használják, de lakásdíszként, zsidó intézményeken, zsinagógákon és mindenféle dísztárgyon elõszeretettel szokás elhelyezni. Ám mindenképp és mindmáig ez a zsidó identitás legfõbb szimbóluma.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető torokildiko46

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4452
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:ZSIDÓK-KERESZTÉNYEK / KERESZTÉNYEK-ZSIDÓK
« Válasz #37 Dátum: 2015 December 12, 04:49:44 »
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=dS-4wHlmNs0" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=dS-4wHlmNs0</a>



Sh'ma Yisrael / Hogyha sír a szív HD
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25