Hit hősei
Zsidó levél 11,1-40
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; Akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, Akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”
Engem kezdettől fogva foglalkoztatott a hitnek eme hősei, akik hatalmas eszközök lettek Isten kezében. Megbecsült edények, amelyek nem közönséges használatra valók. A hit hősökben mi a közös? Mindannyiuk életében megtalálhatóak a hitnek cselekedetei! Nem csupán hittek és beszéltek róla, hanem megcselekedték mindazt, amire az Úr elhívta őket. De számunkra mi az üzenet ebben?
Zsidó levél 12,1-2
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült”
Tehát a hit hőseinek a bizonysága példaként adatott nekünk, mégpedig követendő példának!
Jakab levele 5,17-18
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.”
Az ige folyton elénk tárja azt a tényt, hogy aki a helyes úton keresi Istent, az meg is fogja találni. Mi több, Isten ígéreteit is megkapja! Az Istennek átadott élet megszentel, megtisztít és példaként állít mások elé.
Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
A mi életünk pont annyira lehet hasznos Isten kezében, amennyire átadjuk azt neki! Mert ugyan sokan lépnek Isten útjára, de kevesen igyekeznek rajta. Egyikőnk számára sem lehetetlen az, hogy hatalmas eszközök legyünk az Úr kezében. A kérdés mindig az, mennyire szánjuk oda magunkat neki.
Akarsz Illés vagy Mózes lenni? Élj úgy ahogyan ők éltek, és olyanná leszel. A kulcsa, az Úrhoz való hűség, minden áron. De nem akár milyen úton lehet közeledni Hozzá. Csak Jézus által, Jézusról pedig tudjuk, hogy Ő az Ige! Tehát az Isten Igéjén keresztül lehetséges mindez. De nem csak hallgatóként, hanem tevékeny megtartóként, ahogyan az ige is utal erre:
Jakab levele 1,25
„De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”
Van egy ige ami látszólagosan ellent mond mindannak amit az előzőekben mondtam. Lássuk ezt az igét:
Római levél 9,1-16
„Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; Akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul. Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól: Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Ezek az igeversek által megalapult több irányzat is, ami hatalmas lélekszámban örvend és gyarapodik a mai napig lélekszámban! Egy közülük a predesztináció vagy a még ennél is híresebb kegyelemben fetrengő langyos balga szüzek! Úgy értelmezik, hogy nem kell futni, nem kell akarni, csak nyugi mert minden rendben van! Van egy ige még, amelyet segítségül hívnak, hogy alátámasszák mindezt:
Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Tehát ha követjük a gondolataikat, akkor most ott tartunk, hogy nem kell akarni, mert az Úr majd gondoskodik arról, ha akarnunk kell. Vagyis; ha nem akarom, akkor az már nem az én hibám, hiszen Isten nem munkálja bennem az akarást.
De mit mondjak minderről? Ez az értelmezés és felfogás kés azoknak a szívébe, akik megértették az Istentől kapott elhívásukat, és minden gondolatukkal és igyekezetükkel Isten felé tartanak.
Most pedig térjünk rá ezeknek az igéknek a helyes értelmezésére. Előzőekben, a római levél 9. fejezetéből az első 16 verset olvastam. Akkor most folytatom a 17. verstől:
Római levél 9,17-33
„Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg. Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön. És amint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot; Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.”
A fáraó történetéből kiderül, hogy az első 5 alkalommal a fáraó keményítette meg a saját szívét, majd ezek után Isten keményítette meg a fáraó szívét 5 alkalommal. Továbbá azt se felejtsük el, hogy Izrael 430 évig Egyiptomban élt és bizonyságot tettek az Örökkévalóról! De lássuk csak az imént felolvasott igerész utolsó verseit:
„Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.”
Itt az egész fejezet kulcsa, mégpedig a hit! Mert aki akarja, és küzd érte, még nem fogja megkapni, csak ha hit által teszi! Pál eképpen mondja:
2Timóteus 2,5
„Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.”
Isten lefektette a szabályokat, miképpen lehet Őt imádni, hozzá közeledni, vezetésére számítani! Aki ugyan igyekezett és akarta, de nem Isten rendeletei szerint tette azokat, az elrettentő példaként maradt fennt számunkra. Példaként ott van Áron két fia, akik idegen tűzzel áldoztak Istennek majd ezért meghaltak, vagy ott van Uzziás király aki bement a templomba áldozatot bemutatni Istennek, ami miatt leprás lett. Istent tehát csak az Ő Igéjén keresztül lehet megközelíteni. Ez az egyedül járható út Istenhez, amelyet Jézus taposott ki nekünk. Az ige ezt mondja:
Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
Ha keressük és kutatjuk az Istentől kapható táplálékot, akkor Ő táplálni fog minket. De ebből sohasem elég, hiszen akik valamit is kapnak Istenből, azoknak még több kell, sohasem betelve! Térjünk vissza a Filippi levélre:
Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Ez az igevers is egyike a széles körben félreértelmezett igéknek. Vajon kiben nem munkálja Isten az akarást és a munkálást? Isten mindenkiben munkálja, már akivel közösségben van! De akik hátra dőlve hivatkoznak erre az igére és meggyőződve hirdetik életükkel (mivel szabadosok – nem pedig szabadok) addig fel sem mérik azt, hogy tulajdonképpen nincs közösségük Istennel! Mert akik közösségben vannak Vele, azokban többé nem az EGO él, hanem Jézus! Ha pedig Jézus él, akkor nem csupán az ige hallgatói, hanem tevékeny megtartói is! Sajnos sokan mutogatnak Istenre és bújnak Mögé, de elfelejtik azt amit Jézus mondott:
János evangéliuma 12,48
„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Összefoglalva tehát mi az üzenet számunkra? Akik megbecsült edények akarnak lenni, azok törekedjenek Isten akarata szerint élni, hogy minden jó cselekedetre alkalmasak lehessenek. De miért is én mondom ezt? Hiszen ezt gyönyörűen írja az ige:
2Timóteus 2,19-21
„Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja! Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Egyikőnktől sincs távol az, amit Mózes, Dávid , Illés vagy Dániel elértek. A kérdés csupán az, mi mennyire akarjuk Istent???
2Korintusi levél 7,1
„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.”
(skype 2013/03/20)
